Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-18 / 24. szám
Követendő példa Csallóköz gazdag földjének külön kis világa Szilas. Az épülő utcák elárulják, hogy tavaly ilyenkor ott is a víz volt az úr. A tragédia előtt a környék legerősebb szövetkezetének emlegették. Amikor ottjártam, elbeszélgettem Győri László elnökkel a gazdaság jelenlegi helyzetéről, problémáiról, s az eltelt évtized tapasztalatairól. Tíz esztendeje irányítja az ötszáz hektáron gazdálkodó szövetkezetét. Nagyban az ő érdeme is, hogy az elmúlt Idő alatt a környék legerősebb mezőgazdasági üzemévé fejlődtek. A szövetkezetnek jelenleg 4Z3 szarvasmarhája és ezer sertése van. A jövőben csökkenteni kívánják a szarvasmarha-állományt s inkább a minőségre fektetnek nagyobb súlyt, jelenleg 7,8 literes fejési átlagot érnek el. A sertéseknél 0,57 kg a napi súlygyarapodás. Egy kiló hús előállításához 3,85 kg takarmányt használnak. — Ha csupán ezeket a számokat néznénk, elégedettek lehetnénk — jegyzi meg az elnök elgondolkodva. Első sorban is érdekelt, hogyan oldják meg a takarmánytermesztést. — Az árvíz előtt magunk termeltük mind a szálas, mind pedig a szemes takarmányféléket. A múlt évi katasztrófa azonban zavart okozott a fejlődésben, s tönkre tette a hosszú évek során kialakított vetésforgót és vele együtt a takarmánybázist. Ennek következtében jelenleg külső támogatásra szorulunk. Ehhen az évben is húsz vagon szénát kell kaszálnunk a cseh országrészekben, jelenleg 73 hektáron termesztünk lucernát. Ebben az évben az altalajvíz lehetetlenné tette az alávetéseket. Ezért a jövőre még 40 hektáron szándékozunk hereféléket vetni. — Hogyan teszik érdekeltté a dolgozókat a takarmánytermesztésben? — Hosszú évek óta alkalmazzuk a premizálást. Szilárd munkadija3ás szerint 28 koronát fizetünk. Ha a tervet túlteljesítik, a többlettermékekért prémiumot fizetünk. Amint kikelt a takarmányféle, megállapítjuk a munka minőségét, s ha megfelelő a növényzet, jutalmat kapnak a dolgozók. Ha a takarmányok betakarításánál a gépesített brigád dolgozói úgy kaszáltak, hogy nem kell utánuk kézzel kaszálni, öt korona pótlékot kapnak minden hektár után. A begyűjtést teljesttménynorma szerint végzik. Hetven mázsa takarmányt kell egy kilométer távolságra elszállítaniuk. Természetesen, ha a teljesítmény nagyobb, minden mázsa után tíz fillér pótlékot fizetnek. Előfordul, hogy a csúcsmunkák idején a takarmányok begyűjtését Is sürgősen kell elvégezni. Ilyen esetben, ha a meghatározott munkaidő után Is dolgoznak a szövetkezetesek, minden ledolgozott munkaegységre további 15 korona pótlékot kapnak. Az abraktakarmánynk gazdaságos felhasználásánál Is érdekeltté teszik a dolgozókat. A megszabott takarmánymennyiség 3,90 kiló — egy kg hús előállítására. Ha ennél kevesebbet fogyasztanak, a megtakarított mennyiség értékének tíz százalékát kapják pénzben, jelenleg egy kiló hús előállításánál öt deka a megtakarítás. A szövetkezetét, amint előzőleg is említettem, nagy mértékben sújtotta az árvíz. Ennek következtében a tartalékalapot nem tudják a kívánt mértékben biztosítani. Millió koronáig terjedő kér érte a közöst, amit senki sem térít meg. Az állatoknál nagy volt a súlyveszteség. Például a szarvasmarhák erőnléte a kitelepítés idején annyira leromlott, hogy 150 kilogrammig terjedt az átlag súlyveszteség állatonként. Az üszők fedeztetése is elmaradt. Most minden igyekezetük arra irányul, hogy a károkat minél előbb helyrehozzák. Bíznak abban, hogy a szorgalom, a földhöz való ragaszkodás újra rendes kerékvágásba viszi a közösnek egy ideig kátyúba jutott szekerét. CZITA BÉLA SZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. június 18. Jfileg év végére több mint 3000 literes egyedenkénti tejátlagot akarnak elérni. A szövetkezet 1970-ig szarvasmarhatartásra szakosít, mégpedig olymódon, hogy 100 hektáronként B2 lesz a marhák száma. A tehénállományt pedig 200-ra, a jelenlegi állománynak majdnem duplájára növelik, s 3800 literes évi tejelékenységgel (1 ha/1100 liter) számolnak. Ml a legközelebbi teendő? Az, hogy egy-egy számosállat részére évi 12 mázsa jó minőségű lucernaszénát tartalékoljanak. Eddig persze ez okozta a legnagyobb gondot. Idén, amint a föntlekből Is láthatjuk, e téren is utolérték magukat. Ileníík elvtárs is elismeri, hogy a tejtermelés szervezésénél Jobb módszert is alkalmazhatnának, ha ugyanazok a dolgozók végeznék az etetést és a fejést, de sajnos ma még ez nem megy. Az etetők és a fejők már díjazásuknál fogva is mindent elkövetnek a jobb tejelékenység eléréséért. ADAMOVÄ MÁRIA, aki nyolc éve feji a közös teheneit, például az év elejétől május végéig a rábízott 16 tehéntől (darabonként) 10,76 liter tejet fejt (májusi átlaga 11,14 liter), de a fiatal 34 éves, négy gyermekes anyának felelős munkáján kívül arra is akad ideje, hogy a termelés más szakaszán segédkezzen. Amikor náluk jártam, éppen a cukorrépában serénykedett. De a többi fejőnő — Ivanöíkné, Durőatné, Melicherné és Holkóné — is Jó eredményt ért el, mind a tejtermelésben, mind pedig a többi munkákban. Nem vitás, hogy az elkövetkező években a tejtermelésre még nagyobb lehetőség nyílik a Hronské Kfaöany-1 szövetkezetben, mert a napokban beindított öntözőrendszer, melynek segítségével 90 hektárnyi terület vízellátására nyílik lehetőség, ezt feltételezi. Öntözéssel az évelő takarmányokat évente négy-őtsz'ör is kaszálhatják, s ennek következtében gazdag takarmányalapot létesíthetnek. Araikor a zootechnikus a Kaplicei Állami Gazdaságból ebbe a szövetkezetbe jött, s vállalta az állomány följavítását, semmilyen feltételt nem szabott az akkoriban szegény szövetkezettel szemben. Azóta persze gyökeresen megváltozott a helyzet — már lehetnek igényei. Feleségével és négy apró gyermekével nem megfelelő lakásban szorongnak. Már több ízben felvetődött benne a gondolat, hogy máshová megy. Ez viszont nem lenne előnyös a szövetkezetnek, és ezért-úgy határoztak, hogy idén július végéig korszerű, ideiglenes, télen is fűthető nyárilakot építenek a zootechnikus családjának, s Jövőre egy nyolclakásos, emeletes szövetkezeti háztömböt építenek, s itt kap majd az Ilenöík család végleges megfelelő lakást. Amint maga is Jelezte, ha már a dolgok nehezén átküzdötte magát, nem szívesen hagyná ott ezt a szövetkezetei. Bár hegyvidéki, Poprád környéki származású, ő már gyökeret vert a síkvidéken. Az elmondottakból is látható, hogy ezzel a zootechnikussal jól járt a szövetkezeti közösség. De a választást maga sem bánta meg. Tény, hogy oroszlánrésze van egy nem is oly ré- gén gyönge szövetkezet gazdálkodó■ sának megjavításában. HOKSZA ISTVÁN A tejhasznosság hozzáértő termelés-szervezésen múlik annak tökéletesítésével járó gondokat. Tudta, hogy Jó hasznosságot csak egészséges tehenektől várhat, és egészséges teheneket csak bőséges takarmányalappal lehet fölnevelni, s ezzel egyidejűleg a dolgozók munkadíjazásának megfelelő módosítására is gondolni kell. Első lépésként termelékeny tehénállomány és bőséges takarmányalap híján javaslatára bevezették a termelés szerinti munkadíjazást. Érdekeltté tették a dolgozókat a többtermelésben. A lépés szerencsés volt, mert a következő esztendőben ugyanattól az állománytól, s megközelítőleg ugyanazzal a takarmányozással, mint előző évben, 545 literrel nagyobb tehenenként! tejátlagot értek el. A fertőzött tehenektől ellés után rögtön leválasztották a borjakat, és egészséges környezetben nevelték azokat. Persze figyelembe vették az anyák hasznosságát, s erről a zootechnikus nyilvántartást vezetett, hogy ismerje az utódok származását. Lépésről lépésre így rendszerezte, alapozta meg a mai állomány magvát. Kerek három esztendőre volt szükség a TBC-fertőzött szarvasmarhák lecserélésére. A múlt évben például (1965) a tehénállomány összetétele már lehetővé tette a másodfokú hasznosság-ellenőrzés bevezetését, ami feltétel a közeli első fokú törzskönyvezésre. A több mint 2700 literes egyedenkénti tejhasznosságot, még mindig nem a legideálisabb körülmények mellett érték el. Tavaly ugyan a szövetkezetnek már volt 90 hektárnyi évelő takarmánya, de erről a területről a szénát igen rossz minőségben s nagy veszteséggel takarították be. A teheneknek egy szál széna sem jutott, hanem a fiatal marhákkal etették meg. Milyen eleséget kaptak a tehenek? Naponta jóllakásig jó minőségű (alávetéses, lucernával átnőtt) árpaszalmát, 20 kg répakoronát, 20 kg kukoricaszilázst, későbben — amikor elfogyott a répakorona — 15 kg takarmánycukorrépát és 2 kg melasszal kevert élesztősített abrakkeveréket. Természetes, hogy a takarmányozás mellett nagy gondot fordítottak az egészséges környezet megteremtésére is. Ezek persze kedvezően befolyásolták a termelést, s azt, hogy az 1962- es év tehenenkéntl haszonhozamát megduplázták — tavaly egyedenként 1567 literrel nagyobb tejhasznosságot értek el. Idén az évelő takarmányok jól beváltak. Az első kaszálásból nyolc kazalba kiváló minőségű lucernaszénát gyűjtöttek be, és raktároztak el a gazdasági épületek körül (tavaly egész évben csak négy kazal szénájuk volt). Ez biztosíték arra, hogy télen már a tehenek is kapnak lucernaszénát. A 121 hektárnyi területről már azoknak is jut bőven. Igaz, a tökéletesítés mellett állandóan bővítik a tehénállomány létszámát. Ezzel egyide-PÄR ESZTENDŐVEL EZELŐTT a lévai járásban bizony sok gondot okozott a tejtermelés. Akkoriban meglehetősen nagyszámú TBC-fertőzött szarvasmarhát tartottak a mezőgazdasági üzemekben, de a takarmányellátás sem volt kielégítő. Ha összehasonlítjuk az 1965-ös év eleji négyhőnapos tejtermelést az ideivel, azt láthatjuk, hogy május elejéig közel 2 millió literrel adtak többet piacra, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. A termelési igazgatóság vezető zootechnikusa Starke mérnök megjegyezte, hogy a tejtermelés növelésénél nagyban közrejátszott a tehénállomány jobb öszszetétele, a nagyobb gondoskodás, a járúsl szervek és az állattartók részéről. Jelenleg a mezőgazdasági üzemekben már csak 800 TBC-fertőzött szarvasmarhát számlálnak, amelyeket elkülönítve, úgynevezett TBC-izolátokban tartanak. Úgy tervezik, hogy év végéig ezeket az állatokat vágóhídra adják. Likvidálásukra egyrészt azért is szükség mutatkozik, hogy meg ne fertőzzék az egészséges állományt, másrészt a csehországi mezőgazdasági üzemekből ezernél több fiatal, egészséges, Jó hasznú elődöktől származó cseh vörőstarka fajtamarhát vásároltak. Ez Is azt bizonyítja, hogy szorgalmazzák az állomány tervszerű lecserélését. Tavaly járási átlagban tehenenként 2113 liter tejet fejtek, idén pedig 2250 liter lesz a tehenenként! fejési átlag — jelezte Starke mérnök. Lehetővé válik ez? Minden bizonnyal, hiszen a mezőgazdasági üzemek nagy része jól áll évelő takarmányokból, de főleg lucernából. A szarvasmarhaállomány hasznosságának okszerű növelése következtében az utóbbi esztendőkben a járás több olyan szövetkezetében, melyben még nem is oly régen nagyon alacsony volt a tejelékenység, e téren gyökeresen megváltozott a helyzet. Ezek közé tartozik például a Hronské Kfaéany-i EFSZ is, ahol 1961- ben 4, 1962-ben 3,2, 1963-ban 4,7, 1964-ben 6,1, 1965-ben pedig 7,5 liter volt a naponkénti átlagos tejelékenység. A fölsorolás pontos bizonyíték arra, hogy ebben a szövetkezetben történt valami. Mégpedig annyi, hogy a régi elnök és zootechnikus helyét új, tapasztalt szakemberek foglalták el. Amikor ILENClK FRANTlSEK 1982- ben átvette a zootechnikusi tisztséget, a tehénállománynak csaknem 98 százaléka TBC-fertőzött volt. Az állományban mindössze 11 tehenet találtak egészségesnek, s a tejátlag csupán 1170 literre rúgott. A tapasztalt mezőgazdasági technikus bizony nem éppen irigylésre méltó helyzetben vállalta az állomány fölújítását és nevelőbe szállítják az állatokat, ahol hozzáértő gondozásban, szakszerű takarmányozásban, megfelelő egészségügyi védelemben részesülnek, megteszik a szükséges előkészületeket a növényi termékek etetésére. A központi borjúnevelő technológiai eljárásai nem csupán a nevelési költségek csökkentésére, hanem az alacsonyabb elhullásra is vonatkoznak. A takarmányozásnál eredményesen alkalmazzák a korszerű módszereket. A borjakat 14—21 napos korig teljes értékű tejjel, 21—56 napos korig egalizált tejjel [galactddal dúsítva), 56—90 napos korig fölözött tejjel etetik, s 14 napos kortól kezdve rendszeresen adnak az állatoknak abrakkeveréket, hogy elválasztásig erre is rászokjanak. A borjúnevelőt két részre osztották. Az egyiknek befogadóképessége 120—150 borjú, 5—28 napos korig, a másik ugyanennyit fogad magába 28 napos kortól 4 hónapos korig. Elválasztás után az állatokat továbbtartásra a részlegekre szállítják. Ilyenformán az állami gazdaság múlt esztendőtől fogva saját nevelésű szarvasmarhákkal újítja fel tehénállományát. Egy példa: amíg 1963-ban a gazdaságban elválasztott borjaknak 10,53 százaléka elhullott, addig 1964-ben a borjúnevelő üzembe helyezése után az elhullást 2,54 százalékra csökkentették, s 1965-ben az elhullás csupán valamivel 2 százalékon felül volt. Ugyanígy minimálisra csökkent a TBC reagens fiatal állatok száma. jó eredményt érnek el a súlygyarapodásban is. Például 1963-ban a napi darabonkénti'súlyszaporulat csak 0,47 kg volt, 1964—1965-ben már 0,60 kgra növekedett, ami a központi borjúnevelő ökonómiai hatékonyságát és a Verebélyi Állami Gazdaság módszerének helyességét igazolja. M. Takáő, Nyitra Az USA-ban csökken a búzafelesleg Hivatalos becslések szerint a belföldi fogyasztásra kerülő búzamenynylség kb. 380 millió tonnára tehető, ami 1,090.000 tonnával több, mint az 1955. évi búzatermés. Az exportot 20 millió tonnára becsülik, a várható készletcsökkenés 1966 Július 1-én tehát előreláthatólag 21 millió tonna körül lesz. A nyitrai járásban idún a Verebélyi Állami Gazdaság dolgozói szarvasmarha-állományukat megtisztították a TBC-től. Az utolsó fertőzött állatokat a csífári részlegről adták át a fölvásárlőknak. Ezt a tevékenységet annál inkább is eredményesnek kell nyilvánítani, mert 1960-ban az állami gazdaság szarvasmarha-állományának csaknem 93 százaléka TBC fertőzött volt. A fertőzött állomány likvidálásánál, illetve a TBC-mentes állomány kialakításánál nagy szerepe volt és van a dyőket központi borjúnevelőnek, ahol szakszerű munkával nevelték fel az állomány magvát. A gazdasági részlegekről az ellés utáni ötödik napon a dyökei borjúEredményesen THft harcolnak a I DU ellen ból behozott gabonakombájnokra elegendő (gyakran romló) pótalkatrészünk van, csupán olyan alkatrészek, helyesebben mondva géprészek hiányzanak, amelyek csak nagyritkán mennek tönkre, de mégis rendeltünk ezekből is, hogy szükség esetén kéznél legyenek. A stabil cséplőgépekre a mezőgazdasági üzemek mindmáig nem nyújtották be a pótalkatrész-igényüket. A Bulgáriából behozott egyes rendrakókra a mai napig sem kaptunk pótalkatrészeket, viszont a kévekötőaratógépekre van elegendő alkatrész, s csak néhányból mutatkozik hiány, mert az ipar nem szállította le a megrendelt mennyiséget. Sajnos, az NDK-ból behozott szalmaprésekre sem kaptuk meg a lekötött alkatrészeket, annak ellenére, hogy a szállítási ütemtervet velük együtt dolgoztuk ki. De reméljük, hogy legalább késve megküldik a rendelt mennyiséget, hogy a munka közben elromlott szalmapréseket kijavíthassuk. Általában vév/e az ellenőrzés bebizonyította, hogy egyes esetek kivéte lével jól felkészültünk az aratásra. Több helyen a pótalkatrész-hiány végett maradt le a gépjavítás, ezért szükséges lesz, hogy a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata fokozottabb figyelmet fordítson a mezőgazdasági üzemek pótalkatrész megrendelésére, erőteljesen döngesse a gyártó-vállalatok kapuit, hogy Jobb legyen az ellátás. M. Kováö mérnök minőségének rovására mehet. Ez viszont kiütközik majd a munka dandárjában — az aratásban. Véleményem szerint ilyen eset előfordulhat majd a komáromi járás alsópéterí szövetkezetében, ahol május 23-ig a kombájnok javítását 50, a rendrakók és a szalmaprések javítását 16, az elevátorok javítását 83 és a gabonatisztítók javítását pedig csupán 40 százalékra teljesítették, ami bizony nem éppen bíztató. Ezzel szemben a lévai járás mezőgazdasági üzemeiben, s a járási szerveknél minden szinten megkülönböztetett figyelmet szentelnek az aratás gépelnek javítására. Ami pedig az aratás sikeres befejezéséhez szükséges anyagi eszközök beszerzését Illeti, jóelőre lépéseket tettünk illetékes helyeken az üzemanyag, a kötözéshez szükséges spárga és más fontos kellékek időben való szállítására. Az egyes vállalatok jelezték, hogy a kért anyagmennyiséget időben leszállítják. Aratás idején a gépállomások, állami gazdaságok és a nagyobb szövetkezetek javítócsoportjai bejelentés esetén a rendelkezésükre álló szerviz-kocsikkal a helyszínen javítják majd ki az üzemzavaros gépeket. Azt mondhatjuk, hogy az ntéhbi időben a pótalkatrész ellátás Is javult. A hazai gyártmányú gepakiiez van alkatrészünk elegendő. Hiány főleg a külföldről behozott gépek pótalkatrészeiben mutatkozik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Szovjetunió-Az idei aratásnál gépjavítókra, mezőgazdászokra egyaránt felelősségteljes munka vár, mért Szlovákiában több mint 430 ezer hektárnyi gabonavetés várja a kaszát. Ennek több mint a felét a nyugat-szlovákiai kerületben aratják le. Az aratás folyamatos, gyors végzését háromezertől több gabonakombájnnal, megközelítőleg háromezer szalmapréssel, 3300 rendrakóval, 5634 kévekötő aratógéppel és több mint ötezer stabil cséplőgéppel biztosítjuk. Érthető, hogy a nyugat-szlovákiai kerület rendelkezik az aratás lebonyolításához szükséges legnagyobb menynyiségű segédeszközzel, megközelítőleg kétezer kombájnnal, amelyekre egyenként 119 hektáros átlagos teljesítményt terveztek. De a jelek azt mutatják, hogy az aratást a legnagyobb igyekezettel sem győzik saját eszközökkel. Szükség lesz segítséget kérni azoktól a termelési körzetektől, ahol későbben érik a gabona, s ott az aratásra is a későbbi időpontban kerül majd sor. A mezőgazdasági üzemek, valamint a gépállomások tulajdonában lévő gabonakombájnokkal megközelítőleg 400 ezer hektár gabonafélét kell learatnunk és kicsépelnünk. Szlovákiai méretben egy kombájnra 99 hektárnyi terület esik, a segítségül hívott kombájnokra pedig 72 hektár átlagteljesítménnyel számolunk. Ezért alaposan fölkészülten, kifogástalanul javított gépekkel kell várnunk a rajtolásra. Sajnos azonban az ellenőrzés alkalmával azt tapasztal- i hattuk, hogy bizony nem egy mező- I gazdasági üzemben vontatott ütem■ ben végzik a gépek előkészítését, javítását. Azt kifogásoljuk leginkább, : hogy nagy a kapkodás, ami a javítás Aratásra készülődünk Talajkutatóink segítik a mezőgazdaságot Az 1948—1964-es években körülbelül 300 ezer hektárral csökkent mezőgazdasági földterületünk. Ilyen feltételek mellett a mezőgazdasági termelést a meglévő földalap gazdaságos kihasználásával biztosíthatjuk. Ehhez pedig ismernünk kell a talaj tápanyagkészletét, s annak tulajdonságait, amit a talajkutatók által végzett elemzések nyújtanak számunkra. A talajok elemzésének eredményeit talajtérképekre jegyezték fel, melyek segítségével egyes talajokon a legmegfelelőbb módon trágyázhatunk és a célnak megfelelő növényeket termelhetjük. De mezőgazdasági üzemeink nagy részében nem használják fel kívánt mértékben az értékes segédanyagot. A helyzet javítása érdekében a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal és a talajkutató laboratórium kezdeményezésére iskoláztatást indítottunk, ahol a szövetkezetek agronómusai elsajátíthatják a legfontosabb elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Első iskoláztatást a múlt napokban végeztük a dunaszerdahelyi járásban, ahol 58 agronómus kapta meg a szükséges instrukciót. A talajkutató laboratórium dolgozóinak IKudela és Kuruc elvtársak I értékes előadását Nagymegyeren, Nyárasdon, Bakán és Nagyabonyban gyakorlati bemutató követte, ahol bemutatták a talajszondák vételének módját. A törekvés arra irányult, hogy a mezőgazdasági üzemekben hatékonyan kihasználják a talajelemzés adatait, s rajta keresztül a jövőben nagyobb eredményekre tegyenek szert. PAVOL KUBA mérnök
