Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-11 / 23. szám
Az alvőszemzés a gyümölcsfák és sokfajta díszfa nemesítésére a legtökéletesebben összeforradó és legkönnyebben elsajátítható oltási eljárás. Az alvószemzést akkor végezzük, mikor a fa a második nedvkeringési periódusba lép, ami július 25-ike és augusztus közepe között szokott bekövetkezni. Fontos, hogy szemzéskor a fa erős nedvkeringésben legyen, a héját könynyen feladja. Ha szárazság van s a vadoné nehezen adná fel a héját, 3—4 nappal szemzés előtt meg kell öntözni. Az alvószemzést alkalmazhatjuk fiatal, ceruza vastagságú vadoncoknál a föld szfne felett, de alkalmazhatjuk törzsmagasságban is, vagy idősebb fák átoltásánál vékonyabb gallyakon. Az alvószemzést mindig a vadonc észak-északnyugati oldalára helyezzük, mert ott a téli és tavaszi napsütés kevésbé fogja korai nedvkeringésbe serkenteni, Így kevesebb lesz a kifagyás. Július utolsó napjaiban, legkorábban szemződé a vadkörte, ezt kövesse sorrendben a kajszibarack, vad őszibarack, •neggy, cseresznye, alma, keserümandula és legutoljára a Mahaleb (vadmeggy féleség). Fontos, hogy a raffiakötés fél centiméterrel meghaladja alul és felül is a szemzési vágást. Az alvó szemzés és annak további kezelése A raffiakötés igen feszes legyen. Alvószemzésnél nem kell a sebet oltőviasszal bekenni. Alvószemzést eredménnyel csakis egészséges, minden rovar- és gomba-kártevőtől mentes fiatal hajtásokon lehet végrehajtani. Ha a szemzést május—július között végezzük és a vadonc szemzés feletti ágrészeit szemzéskor levágjuk, vagy csak a szemektől megfosztott 10—20 cm hosszú biztositócsapot hagyunk vissza, az a szem még abban az évben kihajt, — ezt nevezzük hajtószemzésnek. Ezt a hajtószemzést alkalmazzuk rózsáknál és a kertekben kihajtott tsmeretlen származású szilva vadoncoknál sth. Ezek a nehezen nemesíthető szilvavadoncok ezzel az eljárással erednek meg legkönnyebben. Az alvőszemzés elvégzése után a vadonc szemzés-feletti ágrészeit nem távolitjuk el, ezek az alvószemzést követő télen is a vadoncon maradnak. A szemzés utáni második-harmadik héten a szem megeredéséről már meggyőződhetünk, a megeredés jele, hogy a szempajzs és kerülete nem horpadt be, a szempajzs fényes maradt és a szempajzson rajta hagyott levélkocsány darab kis érintésre leválik. Az alvószemzést követő időben — különösen ha esős az ősz — a vadoncok növekedésüket folytatják, törzsük fs vastagszik, ilyenkor a raffiakötés nem alkalmazkodik a fa vastagodásához és bevág, a vadoné a kötésnél benyakasodik, sőt a benyakasodás oly méretű is lehet, hogy a vadonc a kötésnél eltörik (ami mandula, őszibarack, kajszi vadoncoknál gyakori). Ezért ha benyakasodás mutatkozik, a szemzést lekötő raffiát meg kell oldani és lazább kötést alkalmazunk. A szemzés ebben az állapotban telel át. Télen a fiatal szemzést a nyulak és egerek kártevésétől kell védeni. Ha közel a földnél történt a szemzés, hó olvadásakor a leroskadó hó letépi a szemeket. Ez ellen úgy kell védekezni, hogy a havat a szemzésnél el kell lapátolni. Tavasszal fagyok után a megeredt alvó szem felett 15— 20 cm magasan a vadonc levágandó (ábra), a vadonéról Fiatal (Folytatás az 1. oldalról.) repen végzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a tavaszi ültetésn fáknak 2—3-szor nagyobb vízmennyiségre van szüksége a kiültetés első évében, mint az őszi ültetés esetében. Ha a pusztulási százalékot minimumra akarjuk csökkenteni és biztosítani akarjuk a feltételeket a jó fejlődéshez, akkor a fák vízszükségletét fedezni kell. Mivel függ össze ez a vizigényesség? Őszi ültetés esetében a megmetszett gyökerek végén beganyag (kallusz) keletkezik, amely a gyökérképződés megindulásának feltétele. A legtöbb ősszel ültetett fafajtánk már a tavaszi ébredés idején rendelkezik bizonyos számú hajszálgyökérrel, amelyek a szükséges mennyiségű víz és tápanyagok felvételét biztosítják. A tavaszi ültetésnél a heganyag és a hajszálgyökerek képződése még nem indul meg teljesen, a fa viszont fejlődésnek indult és sok szerves anyagot von el saját sejtszöveteitől. Ilyenkor a nedvesebb környezet lehetővé teszi, hogy a kevés hajszálgyökérrel rendelkező gyökérrészek ozmotikus szívóhatásra több vizet és benne tápanyagot nyerjenek a talajból. Ez a jelenség serkentőleg hat a hiányzó hajszálgyökérzóna kialakítására is. GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG Természetesen helytelen lenne ha sűrűn öntöznénk, mert ez a talaj elsavanyodását, szerkezeti leromlását és levegőtlenné válását idézné elő. Az ültetés idejétől július végéig 4—3 alkalommal öntözzük meg a fákat. Ilyen alkalommal minden fácska kapjon 25—40 liternyi vizet, mert jó fejlődésükhöz a tenyészidőben kb. 100—150 1 vizet igényelnek. Ha nyár folyamán csapadékos időjárás van, akkor egy öntözést el is hagyhatunk, illetve a mennyiséget csökkenteni lehet. Az állandó és rendszeres öntözésre berendezett gyümölcsösökön kívül jó lenne, ha minden fiatal fát kiültetsz után legalább két éven keresztül öntöznénk. Szilvát, almát és körtét lehetne 4—5 éven keresztül is. Háztáji kertekben, ahol ez jobban megoldható, hasznos lenne aszályos nyarak idején minden fát, még az idősebbeket is egyszer jól beöntözni. Hasznos-e a zöldmetszés? Gyümölcsfáink zöldmetszése — főleg a koronaalakítás idején — fontos kiegészítője a rügyfakadás előtti metszésnek. Sokan ezt a metszési eljárást lebecsülik, felesleges kiadásnak tartják, pedig segítségével lerövidíthetjük a korona vázágainak kialakítási idejét, a zöldmetszés ntán meghagyott hajtások több tápanyaghoz jutnak, erősebb a fejlődésük. Nem ajánlatos zöldmetszést végezni a laza, könnyen felmeminden vad oldalhajtást és a hajtószemeket is el kell távolítani. Ennek az a célja, hogy a vadhajtások a nemes résztől el ne vonják a tápanyagot. A nemes szem felett megfagyott vad farészt biztosltócsapnak hívjuk, ennek az a célja, hogy a fiatal hajtást ahhoz hozzákössük. Ezzel irányítjuk a nemes hajtás fejlődési irányát és a szél által való kitörését megakadályozzuk. Tavaszszai a raffia kötést is át kell vizsgálni. Legtöbb a téli nedvesség következtében elszakad, lemállik, de van amelyik még tavasszal is ép; ezt a szem ellenkező oldalán egy felfelé húzott késvágással átvágjuk. Ha a vegetáció ideje alatt a vadonéból hajtások törnek elő, azokat mindenkor el kell távolítani, a megeredt nemes szem gyümölcsfák fejlődésének meggyorsítása legedő talajok esetében (homokos talaj), mert itt a sűrű, zöld lombozatnak árnyékoló szerep jnt, enyhíti a perzselődés veszélyét A zöldmetszést fokozatosan végezhetjük három alkalommal: jónins, július és augusztus folyamán. A vázágaknak kiszemelt hajtásokkal versenyzőket tőből eltávolítjnk, míg a többit csak visszacsípjük, megkurtfhjuk. Ezek hamarabb megrakódnak termőrügyekkeL A rossz irányban növő hajtásokat száraz gallyakkal merevítve ágy kössük U, ahogyan azt a helyes irány megköveteli. Törekedjünk arra, hogy a vázágak a sndárral 45 °-os szöget zárjanak be. Ha egyesek merőlegesen nőnek vagy éppen vízszintes irányban, támasztással, felkötéssel kényszeresük a helyes növekedésre. Ez természetesen nem vonatkozik az alakfák koroaaképzésére, hiszen ezeknél sok esetben » vízszintes ágállás a kívánatos. Ä megerősödés ős fejlődés menetét biztosítja sok esetben a májas illetve jűnies folyamán alkalmazott erősítő bemetszés (köpölyözés). Ezt fiatal alma, körte és néha barack törzsén, vázágain végezzük el. Kacor késsel egyenes vagy hullámos vonalban bevágjuk a törzs és erős vázágak héját, hogy elősegítsük a fás részek nagyobb fejlődését. Ezt az eljárást azonban csak pár éves fákon ajánlatos elvégezni. JUHÁSZ ÁRPÁD mellett vadhajtásokat törni nem szabad. Ilyen kezelés mellett a nemeshajtás az első év július közepéig 50—150 cm magasságot ér el, ekkorra a nemeshajtás alsó fete megfásodik, megerősödik, a vadonéhoz teljesed bozzáforr. Ekkor, vagyis jútlná végéra a biztosítócsapot éles késsel eltávolítjuk, közvetlenül a nemes hajtás felett. Az így kezelt biztosítócsap sebe igen gyorsan beheged. Ma a csemete vezérhajtása tetörne, vagy nem kívánt irányban fejlődik, a fiatal törzsön egy kissé lejjebb fejlődő ágat kiválasztunk s azt vezér»vesszőnek a felette meghagyott blztosftőcsaphoz kötjük. Faiskolai munkához, szemzéshez, csapvágáshoz, kezeléshez, kertiollót ne használjunk, az mindig roncsol, a kertész szerszámja az éles kés (kacor és oltőkés). RUTTKAY BÉLA. mérnök 2 G *• z
