Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 3. szám

Az ország múltja és jövője Dzsingis khán idejéből származó köszobor őrködik a puszta csendje felett 9 Évzárás előtt az árvíz sújtotta szövetkezetben Aki meglátogatja az ulanbá­­• tori múzeumot, megdöbben­ve szemléli az összegyűjtött anyagot, melyek e kis nép nagy múltjáról ta­núskodnak. A kiállított tárgyak az őskorba vezetnek vissza bennünket. Az őslények kiállítási termében talál­ható egy óriásgyík, a Dinosaurus öt méter magas és tizenöt méter hosszú csontváza. A tudósok becslése szerint a szörny hajdani testsúlya 40 tonna lehetett. A Gobi sivatag homokjából már négy ilyen csontváz került nap­világra. A legnagyobb példányt a New York-i múzeumban helyezték el. Meg­csodáljuk a lapátos óriásgyík álkap­csát, és közben őseinkre gondolunk, akik pucéran szaladgáltak a szörnyek között, akárcsak az apró hangyák. Biztosan éltek itt emberek az őskor­ban, mert a szörnyek csontváza mel­lett a majomember koponyája is meg­található. A további termekben Mongólia és népe keletkezéséről kapunk felvilágo­sítást. Az ősember idejéből kevés emlék maradt meg, de a bronzkor­szakból már gazdag gyűjteménnyel dicsekedhet a múzeum. Különböző csatok, díszek és edények alkotják a gyűjteményt. Nehéz elképzelni, hogy ezek a tárgyak már több mint tíz­ezer évesek. Időszámításunk előtt 8000 évvel a Hun Birodalom idejéből nemcsak fémből készült tárgyak és fegyverek maradtak meg, de ruhada­rabok és hajtincsek is. A Hun Biro­dalom után a Török Birodalom marad­ványai láthatók az V. századból, ezt követik az Urguj Birodalom emlékei a VIII.—IX. századból, majd a Kirgiz Birodalom örökségei a IX. századból. A Kirgiz Birodalmat felváltja a Chja­­tan fejedelmek birodalma a XI. szá­zadban, ezt követően a birodalmak lánca lassan elvezet bennünket a kö­zépkor egyik legnagyobb fejedelmé­nek, Dzsingisz khán birodalmának emlékeihez. Egy prémsapkás mongolt ábrázoló festményre leszünk figyelmesek. Te­kintete szigorú, arckifejezése nagy elméről tanúskodik. Izmos testét nemzeti viselet, a chalát fedi. Ez Dzsingisz khán portréja, a mongolok Temudzsin néven ismerték. A zseniá­lis hadvezér egy zászló alá tömörítette Kínát, Turkesztánt, Tatárországot, le­igázta Oroszországot és a XII. szá­zadban birodalmához csatolta fél Eu­rópát is. Célja elérésében nem ismert akadályt, könyörtelen és irgalmatlan volt. A múzeumban látható palotájá­nak makettje, melynek eredeti mása a birodalom fővárosában, Charako­­rumban állt. Az ezüsttel, arannyal és faragásokkal díszített tornácos palota előtt díszeleg az ezüstből vert élet fája, melynek lelógó ágaiból kőedé­nyekbe folyik az életet adó nedv; a tej, vér, kumisz és a víz. Itt kapott elhelyezést a hadvezér tábori jurtá­jának kisebbített mása. Egy nagy tár­szekérre építették, melyet huszon­négy ökör vontatott. Megcsodáltuk a vezér ruháját, fegyvereit, a fehér, fekete lófarokkal díszített dárdákat. Ezek voltak a birodalom felségjelei. A vezér betiltotta a krónika írását, így homály fedi uralkodása idejét. Egyetlen megbízható forrás a mon­golok titkos krónikája. A nagy khán halála után egymást követik a khánok Karakurum udva­rán. A birodalom második virágzását Timúr Lenk khán ideje alatt éri el. Timúr meghódította Perzsiát, Indiát és Törökországot. Halála után a biro­dalom szétesik. A nagy hadjáratok legyöngítették az országot. A XVI. században kezdődik a kínai behatolás Mongólia területére és a XVII. században már a tibeti és kínai buddhista lamaizmus kerül uralomra. A kolostorok és láma templomok lakói veszik kezükbe az uralmat. Azzal kö­telezik le a népet, hogy minden csa­lád fiú gyermekét lámává avatják. A XIX. században Mongólia területén élő férfiak negyven százaléka láma. Később megkezdődik a harc Mon­góliáért a cári Oroszország és Kína között. Mongólia többször cserél gaz­dát. A lámák és császárok hol a kí­naiaknak, hol az oroszoknak hódolnak. Eladják népüket, hogy saját javaikat gyarapítsák. Kegyetlenkedés és nyo­mor jellemzi ezt a korszakot. E kor jellemző emlékei a büntetőeszközök. Ilyen a „Tupuu“. Az embert hét tég­lára állították és hüvelykujjánál fogva felkötötték, majd fokozatosan kiszed­ték lába alól a téglákat. A „Causlaga“ (satu) a legborzalmasab kínzóeszköz volt. Ebben a faláda-szerű készít­ményben élve rothadtak az emberek. Az utolsó főpap-császár élet és halál felett uralkodott, amikor 1911-ben Mongólia első ízben vált függetlenné, autonom állammá Kína kötelékében. A szabadságharc tovább tart és a mongolok lerázzák a Mandzsuk hatal­mát. Kikergetik a kínaiakat, Ungern von Sternberg fehér rablóbandáit, majd 1921. július 11-én kikiáltják nemzeti függetlenségüket. A Vörös Hadsereg segítségével felszabadul Chüré és a mai Ulánbátor. A forra­dalmi nemzeti kormány felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a szovjet kormánnyal. Ekkor még reakciós erők is hatalomhoz jutnak. A fő láma mi­niszteri széket kap. A forradalom, amelyik két mongol hős Sucabater és Csolbajsan nevéhez fűződik, tovább tart. A lámák 1923-ban meggyilkolják a 29 éves első köztársasági elnököt Suchbartot. Csolbajsan lép helyébe, aki győzelemre viszi a forradalmat. Egy évvel később Csehszlovákia Kom­munista Pártja egyik kimagasló egyé­nisége Bohumil Smeral elvtárs sietett a mongol testvérpárt segítségére. No­vember 26-án megalakul az első or­szággyűlés a „Nagy Chural“ és 1936- ban teljesen felszámolják a feudaliz­mus maradványait. Mongólia szocia­lista ország lesz. Azóta gyors ütem­ben fejlődött az ország. Lakóházak ezrei épültek, iskolák, tudományos intézmények, gyárak, kórházak, műve­lődési otthonok. A modern város las­san kiszorítja a jurta-településeket. Bányák és naftakutak nyílnak, meg­indul az árucsere külfölddel, vasút szeli át a Gobi sivatagot. Mongólia szorgalmas népe és fel nem tárt kin­csei kezeskednek arról, hogy nagy jövője van az országnak. (Folytatjuk) A marcellliázi szövetkezetét is ér­zékenyen érintette az árvíz. Főleg a takarmánynövényekben tett nagy kárt. A hiány most az évvégi kimuta­tásoknál bontakozott ki. Bizony sok takarmányra van szükség, hiszen 301 tehén, 199 hízó szarvasmarha, 310 üsző, 2720 sertés és 3300 baromfi várja nap-mint nap az eieséget. A szövetkezet vezetőinek, de Szabó Já­nos zootechnikusnak is bőven okoz gondot az állatok átteleltetése. Igaz ugyan, hogy a védnökségi libereci járásból érkezett néhány vagon széna, de ez távolról sem elegendő a hiány pótlására. A silótakarmány terén jobb a helyzet, összesen 1118 tonna silót készítettek. Az abraktakarmányt a keverőüzemből az állami alapokból kapják. Ezek után nem irigylésre méltó a marcellháziak helyzete. Mind­amellett tavalyi húseladási tervüket túlszárnyalták. Marhahúsból 10 vagon helyett 16 vagonnal adtak el és a tervezett 20 vagonnyi sertéseladást is megtoldották. A baromfitenyésztés terén még jobban áll a szövetkezet. Tojáseladási tervüket, mely 450 ezer darabot irány­zott elő, október 4-ig teljesítették. Év végéig még 90 ezer tojást adtak a piacra. A juhtenyésztésben is szép ered­mények születtek, összesen 900 darab merinoi juhot tenyésztenek, 31 mázsa 70 kilogramm gyapjú eladásával szá­moltak. Ezt a mennyiséget ugyan nem érték el, de a vártnál jobb volt a gyapjú minősége, így a juhtenyésztés 100 ezer koronával többet jövedelme­zett a tervezettnél. A takarmányhiány főleg a tejhozam terén mutatkozott meg, melynek el­adása terén lemaradás tapasztalható. A szövetkezet vezetősége és tagjai az elemi csapás ellenére reménykedve néznek az idei gazdasági év elé. Ter­veik szerint ez évben öt vagonnal megtoldják a sertéshús eladását. A tejnél mutatkozó lemaradást is behoz­zák, hiszen remélhetőleg az új takar­mány kihúzza majd őket a csávából. Az őszi keverékeket időben elvetették, ugyanúgy a többi kalászos is jó mag­ágyba került. Szintén nagy gondot fordítanak majd az egyéves takarmá­nyok, és az évelők termesztésére. Az akarat párosulva a szorgalommal min­den bizonnyal meghozza a várt sikert. KÁDEK GÁBOR, Marcellháza A KALENDÁRIUM 1935-öt mutaf. Vékonydongájú, fürgemozgású fia­talember méricsgéli a Feketevíz és a Kis-Duna közti lapályos területet. Munkája nyomát apró fehér karócs­kák jelzik. Az avatatlanok, ha útjukba esik, belebotlanak egynémelyik cö­­vekbe. Mordulnak: Űri passzió! Ki látott már ilyen ha­szontalan munkát? Ha már mérege­tik, szabdalják a határt, legalább a javunkra szolgálna! Töltés kéne ide..., méghozzá erős, állami...! S joggal vélekednek így, hiszen az idősebbeknek még ma is borzong a hátuk, ha az évszázadeleji — kilenc­­százhármas — árvíz jut az eszükbe. Akkor száztizenöt ház dőlt romba Nádszegen. Ekkora pusztítástól csak az olyannyira áhított védőtöltés sza­badítaná meg a nagy község lakóit. Az óhajt mélyről feltörő, nehéz só­hajok követik. A mérnök minden fá­radozása kárbavész. Hiába kilincsel. Az akkor csehszlovák kormány mi­niszterei ügyet sem vetnek rá. Nya­valyásnak veszik. A helyi és járási hatóság...? Az sem törődik vele. Kinek-kinek a saját dolga előreva­­lóbb... 4 OjdO ^°n a vesz^ly. Hömpölyög! * ' A hamarjában összetákolt nyúlgátakat ostromolja. A töltésen kívülrekedt huszonegy ház órák alatt kártyavárként omlik össze. Tanulság­levonás a szomorú esetet nem követi. Még a második világégés után se...! Házhelyeket mérnek. Oda, ahol negyvenben a víz volt az úr! S építe­nek! De kik! A kispénzűek, akik már annak is örültek, hogy házhelyet sze­rezhettek. Arra nem is gondolva, hogy odalentröl újra jöhet a veszély ... Ám csak egynéhány esztendő telik, nyugton, békességben. 4 QÁH Ojra elszabadul a pokol. I #vw a Forró nevű, holtmeder teleömlik a szennyes áradattal, s az egész falut ostrom alatt tartja. Több helyütt betöréssel fenyeget. De a ré­­senállás, az összefogás, az éjjelek nappallá tevése, az emberi akaraterő győz. A víz végül, mint megvert had­sereg '— visszavonul medrébe, ahon­nét elszabadult. 4 QfJ\ A Feketevíz jobbpartján * * emberek, gépek tűnnek föl. Gyors tempóban, éjjel-nappal épül a védőtöltés. Jóval szélesebb, magasabb és erősebb a réginél. S ki az építésvezető, aki ennyire szívügyének tartja a Királyrév alá felnyúló 14 kilométer hosszú töltés minél hamarabbi elkészítését? Mintha kicsikét hasonlítana arra a mérnökre, akinek a fáradozása 1935-ben kárba­­veSzett. Ő az! Bizony ő az! Testesebb, mint akkor, harmincötben. Mozgása a régi. Ám lobog benne a tettvágy. 5 tapasztalatokban — dúsgazdag. Nem híve a sok szóbeszédnek; a cselekvés embere. A védőtöltés a kitűzött időre elké­szül. 1965 A Pusztító nagy árvizek * esztendeje. Esőt eső követ. Éjjel-nappal esik. Zuhog egyik héten, a másikon... szüntelen. Az eredmény: dagadnak a folyók. Vészterhes napok következnek. A medrükből kitörve, láncukat le­tépve, mint megvadult ménes, ronta­nak neki a békés falvaknak. A csalló­közi tragédia bekövetkezik. S Nádszeg és környékének lakosai az évszázad legmagasabb vízállását érik meg. Harang kondul, sziréna üvölt. Ide gépet, oda emberi erőt, amoda ho­mokzsákok százát, ezerét. Gép és em­ber csatázik. Többnapos szemlehunyás nélkül. De sokszor elhangzik: Tart­sunk ki emberek! Az éjszaka még! Azon a vészes, baljós éjjelen is! Éj­fél után, a közös gazdaság majorjá­éi veszélyűzők főhadiszállása a faluvégen Két viz között ban. őrködnek tovább ... Hajnali ne­gyedhárom. Sűrű köd ül a tájon. Mint­ha csak összeesküdött volna az elsza­badult Kis-Duna vizével, amely akkor már maga alá gyűrte a jövendő ter­més háromnegyed részét. Sziréna vijjogása! Alig ocsúdnak föl a strázsálók, lónyerítés, marhabőgés üti meg a fülüket. A hajnali félho­mályban a közös állatállományt men­tik, terelik, arra nem is gondolva, hogy családjuk épp oly veszélyben forog ... Tizenkilenc meleg otthont dúl fel az áradat, oltja ki hosszú időre a tü­zet, s űz el háromszáz asszonyt, gye­reket, kit ide, kit oda ...? A legtöbbet Alsőszelire, ahol meghúzhatják ma­gukat, s ellátásukról, egészségükről gondoskodnak. A tanulság le nem vonása, íme bor­sos árat követel. Mert a víz ugyanott rombolt, ahol 1940-ben. A falu tölté­sen belüli részére nem tört be az ár­víz. A lakosság helytállása, a járási szervek segítségnyújtása és a nép­hadsereg katonái révén az alattomos ellenség meghátrálásra • kényszerült.-o-A LIG ADTA FÖL HADÁLLÁSAIT a legyőzött haramia, a cselek­vés embere — Papp Ferenc, építés­­vezető — újra porondra lép. Nagy munkát vállal, s igen felelősségtelje­set: A Kis-Duna mederszabályozását és védőtöltés építését, a legalsó, nád­szeg—berkási tíz kilométeres szaka­szon. Ez a mezőgazdasági termelés szem­pontjából jelentős természeti beavat­kozás három éves megfeszített mun­kát, s talpig edzett, kipróbált embe­reket kíván. Papp mérnökhöz hason­lókat, akik nem riadnak vissza a ne­hézségektől. S gépeket, szállítóeszközöket! Ame­lyekkel boldogulni lehet a legrosszabb terepviszonyok között is, a legkelle­metlenebb időjárási adottságok mel­lett ... A veszélyűzők derékhada múlt év nyarának közepétől együtt van. Már több mint három kilométernyi új vé­dőtöltést, valamint a szükségkívánta mederszabályozást végezték el. A 22— 25 méter alapszélességú és 4—5 méter magas töltés tetejét aszfaltozzák, hogy majd jármüvek is közlekedhes­senek rajta. (KRÖNIKA) Csonka fél esztendő munkája közel négymillió korona ráfordítást kívánt meg. Az idén nyolc millió korona be­ruházási költséggel számol a Vízgaz­dálkodásfejlesztés Nyugat-szlovákiai Beruházási Központja. A beruházás teljes összege — három esztendő alatt — 22,5 millió, de a távlati tervek megvalósításával elérheti a harminc, sőt a negyven millió koronát is ... Hozzávetőlegesen számítva e nagy mű építésénél 800 ezer köbméter föld megmozgatására és áthelyezésére ke­rül majd sor. A folyó szabályozásával több ka­nyar holtmederré válik. Ez zsilipek, vízátereszek építését igényli. Jelentős lesz a víztelep építése, Berkáson felül, a Feketevíz torkola­tától kissé feljebb. A szivattyúgépek sok fölösleges víztől mentesíthetik a müveit területeket. Sző van a Király­rév fölötti Kis-Duna—Feketevíz ösz­­szekötő csatorna megépítéséről is. Az összekötő csatorna elkészülésével a Feketevíz mintegy 15 kilométernyi legalsó szakasza holtmederré válik. A Kis-Duna magas vízállásakor ez a holtmeder felduzzasztható lesz, s ki­váló lehetőségeket nyújt majd az ön­tözőgazdálkodásra, hal- és víziszár­nyas tenyésztésre. A krónika teljessége megkívánja, hogy a derékhad közkatonáiról is em­lítést tegyek. A nagy terv valóraváltói között elsőnek Billik Szilveszter, a mester, Pálovics Gábor és Németh János munkavezető, valamint Sárkány Imre, Szabó János, Juhos Szilveszter, Kovács Géza és Kovács Béla élmun­kások nevét örökítjük meg, akik ál­dozatkészségükkel a többieket is szor­galmas munkára serkentik. S van még jőnéhány munkahős a veszélyűzők soraiban, mint például Búzás Imre, Kelley Pál, Maga Tamás baggeres, Darázs Menyhért buldozéros; akik a süppedős terepen a munka dandárját végzik, a tehergépkocsik vezetőivel vállvetve. Mert, itt egy ember, csupán önnön erejére támaszkodva a sárba, ingoványos talajba fullad. Az össze­fogás készteti nagy tettekre az erdő­­irtókat, tereptisztogatókat is, akiknek munkája nélkül a gépkezelők aligha boldogulnának. A veszélyűzők derékhada termé­szetátalakító munkájukkal, szorgal-Keszeli Oszkár építési felügyelő baggeresekkel a tervrajz fölött mukkal, az időjárás szeszélyeinek, s az eléjük tornyosuló nehézségek legyűrésével örökre száműzik e vi­dékről az árvízveszélyt, s az öntöző­gazdálkodás lehetőségeinek megte­remtésével — kivívják a környék laj kosainak háláját. N. KOVÁCS ISTVÁN HELYREIGAZÍTÁS Értesítjük olvasóinkat, hogy a lapunk 2-ik számának 5-ik oldalán található „Mire lenne szükség“ című cikkünk 9-ik bekezdésének utolsó előtti mondatában sajnálatos hiba csúszott. A möndat helyesen így hangzik: „Állatállományunk szá­mára terimés takarmányokból ele­gendőt tartalékoltak, de abrakból 1800 mázsa hiány van. SZABAD FÖLDMŰVES 5) 1966. január 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents