Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-11 / 23. szám
A szövetkezeti demokrácia tartalmi és érvényesülési formái £ TÖKÉLETESÍTETT IRÁNYÍTÁSI RENDSZERBEN Iyy JÖVÖ EV JANUÁR ELEjEN bevezetésre kerülő tökéletesített Irányítást rendszer mélyreható változást hoz majd szövetkezeteink közgáz, daságt viszonyában. Az annyiszor kifogásolt adminisztratív módszereket a közgazdasági ösztönzők váltják feli Gyökeresen megváltozik a terve* zés módszere, tökéletesedik az árrendszer, módosulnak a beruházások, újszerű lesz az adó kivetése, átépülnek az adásvételt kapcsolatok, már sok lesznek a hitel és pénzgazdálkodás előírásai a Jövedelemelosztásű ban és az alapok eddigi szerkezetében is újdonság várható. Jól szervezett komplexbrigád magasabb munkatermelékenység A változások sokrétűségében közös vonás, hogy összehasonlíthatatlanul bővül az üzemi önállóság, s ezzel párhuzamosan törvényszerüleg fokozódik a' szakmai hozzáértés, a tökéletes szaktudás iránti igényesség is. A termelési profil megválasztása a mezőgazdasági üzemek feladata lesz, azt senki kötelezően előírni nem fogja, s ennek következtében az esetleges elhibázott irányvételért nem lehet majd másokra kenni a felelősséget. joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy szövetkezeteink taggyűlései, mint a vezetés legfőbb fórumai, tudatosítják-e a szakszerűség igényét, s az esetlegesen szűk látókörű többségi akarat mérlegén, nem szornl-e majd háttérbe a szakszerűség? Itt-ott találkozunk olyan véleményekkel is, hogy a megválotzott körülmények közt módosulnia kell majd a szövetkezeti demokrácia tartalmi értelmezésének, vagyis biztosítékot kell teremteni arra, hogy az új helyzetben ne váljon a haladás kerékkötőjévé. Hogyan is állunk tehát a szövetkezeti demokráciával, s hogyan számolunk vele a tökéletesített irányítási rendszer bevezetésénél? A válasz mindenekelőtt attól függ, mit is értünk szövetkezeti demokrácia alatt, milyen tartalmat biztosítunk a demokráciának, s milyen irányban érvényesítjük azt. HA ELFOGADJUK AZT AZ ELMÉLETET, hogy a szövetkezetek a kis- és középparasztoknak a közös gazdálkodásra alkotott önkéntes társulásai, ebből törvényszerüleg az következik, hogy a szövetkezetben társult parasztok legegyénibb érdeke, hogy megélhetésüket és boldogulásukat biztositó szövetkezetük minél erősebb és gazdagabb legyen, s ennek megfelelően alakul majd magatartásuk Is. Az ilyen szövetkezetekben nehéz lenne kétségbe vonni a tagságnak azt a jogát, hogy irányt szabjon a közös gazdálkodásnak és őt illesse meg a vezetés elvi kérdéseiben a döntés joga. Természetesen különbséget kell tenni az elvi kérdések és a termelés technológiai kérdései közt. Amíg az előbbiekben tipikusan kollektiv döntésre van szükség, addig az utóbbinál a szakszerűség biztosítása a legfőbb követelmény, mert ez felel meg leginkább a tagság érdekeinek. Ha a szakszerűség és a többségi akarat egymással elentétbe kerül, ott vagy a tényleges szakszerűséggel vagy pedig a tagság tájékozottságával van baj. A szakszerűség ugyanis a jobb eredmények elérését, illetve a tagság jólétének emelkedését feltételezi. A SZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIA természetesen nem az egyéni érdekek hajhászásának jogalapja. A tagságnak az irányításban való aktív részvétele két területen nyilvánul meg és ölt konkrét formát. Egyrészt az összes elvi kérdéseknek taggyűléseken történő eldöntésében, másrészt az olyan szervezeti egység kialakításában, ahol az egyes munkahelyeken következetesen érvényesül a személyes felelősséggel körülhatárolt feladatelosztás elve, az adott feladat keretében biztosított operatív önállóság és a gazdasági eredményeknek megfelelő anyagi érdekeltség. Ott, ahol a tagság saját tapasztalatból tudja, hogy szava és véleménye döntő, ahol a taggyűléseken érdemben tárgyalnak, ott az emberek helyesen értelmezik a szövetkezeti demokráciát, érvényesftik jogaikat, s a taggyűlést fontos tényező gyanánt értelmezik. Ahol a taggyűlésnek mondanivalója és közérdekű tárgyrendje van, ott nem kell érdektelenségtől tartani, a szakmai követelmények és a közvélemény közt nem kerülhet sor összeütközésre. Ahol azonban a tagság a szövetkezeti demokráciát torzított formában értelmezi, ott az esetek többségében maga a vezetőség is torzítva alkalmazza azt. A szövetkezeti demokrácia tartalma és érvényesülési formája hűen tükrözi nemcsak a tagság, de a vezetőség színvonalát és gondolkodásmódját is. A gondolkodásmód formálásában pedig igen hatékony tényező a gazdálkodás és az anyagi érdekeltség színvonala. Ahol a rátermett vezetés jó gazdasági eredményeket biztosit, ott a szövetkezeti demokrácia, nem lesz a fegyelmezetlenség és a lazaság jogcíme, mert az eredmények bizalmat szülnek, a bizalom pedig építő közreműködést. Éppen azokban a szövetkezetekben érvényesül a legjobban a szövetkezeti demokrácia, amelyekben a vezetés szilárd, s a fegyelem a vezetőkre és a tagokra egyformán kötelező. Nyárasd, Nagyabony, Vásárút, Dióspatony, Felsőpatony, s még jónéhány szövetkezetünk példája bizonyítja, hogy a szövetkezeti demokrácia elsősorban a termelési és gazdálkodási problémákhoz való aktív és építő viszonyban jut kifejezésre, s hogy a sikerek éppen a tagságnak, az irányításban betöltött aktív közreműködésében rejlenek. EZEKBEN A SZÖVETKEZETEKBEN különbséget tesznek az elvi kérdések és az operatív feladatok a kollektív akaratot és a rugalmas, tetterős, szakszerű, személyekre vonatkozó határozatot Igénylő kérdések között. Míg az előbbiekben a taggyűlés döntése nélkülözhetetlen, addig az utóbbiak nem tűrik a hosszas mérlegelést, a döntés elhúzódását, mert az élet az adott kérdésekre nemcsak szakszerű, hanem gyors reagálást is kíván. Más Igényt támasztanak az összüzemi, s mást az egyes önállósult termelő munkahelyek részlegproblémáival szemben. A szövetkezeti demokrácia nem azt jelenti, hogy minden ügy taggyűlési elintézést igényel. A taggyűlésnek ezt a szerepkörét teljességgel és fokozott célszerűséggel töltik be az egyes üzemrészlegek rendszeres termelési értekezletei, s lehetővé teszik a taggyűlés negyedévenkénti, illetve időszakonkénti megtartását. Fő dolog a taggyűlés alapos előkészítése, mert a rosszul előkészített taggyűlés eredménytelenebb, mint a meg nem tartott, mert ha nincs mondanivaló, illetve tárgyalnivaló, akkor feltétlenül felbukkannak a személyi viták, egyéni ügyek, ami azt a látszatot kelti, hogy nem érdemes a taggyűlésekre eljárni. Kétségtelen, hogy a taggyűlések szerepe valamennyi szövetkezetben nem azonos, a dolgok hamis lakkozása lenne azt állítani, hogy a szövetkezeti demokrácia érvényesülése zökkenőmentes. Ismeretes, hogy több szövetkezet munkaerőhiánnyal küzd, s a tagok hovatovább nemcsak a termelésben betöltött szerepüket, de számukat illetően is az alkalmazotti viszonyban lévőknek a létszáma alá csökkennek. Itt tényleg gondot okoz, vajon melyek legyenek a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének keretei. A kérdés azonban itt sem az, hogy van-e a szövekezeti demokráciának létjogosultsága, hanem az, hogy elegendő-e a kisebbséggé zsugorodó és túlnyomóan kiöregedett tagságra korlátozni, vagy pedig kiterjessszük-e az állandóan dolgozó alkalmazottakra (nem tagokra) is. A természetes öregedés folytán egyre kevesebb azoknak a tagoknak a száma, akik mint kis- és középparasztok a szövetkezeteket létrehozták, s egyre több azoké, akik az ipar és a mezőgazdaság közt választva, a szövetkezetei, mint munkahelyet választották, beléptek az EFSZ-be. SZOCIOLÓGIÁI ÉS PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSBAN az ilyen tagok és a szövetkezet alkalmazottal közt alig van különbség. Indokolt tehát, hogy a szövetkezeti demokráciát szűkebb értelemben az alkalmazottakra Is vonatkoztassuk, különösen ha kulcsfontosságú munkahelyeken dolgozó egyénekről, traktorosokról vagy magas szakképzettségű dolgozókról, technikusokról van szó. Természetesen mélyebbre ható kutatást igényelne e kérdés eldöntése, főleg a keretek meghatározása, annyi azonban kézenfekvőnek látszik, hogy a szövetkezeti demokráciának még az úgynevezett alkalmazottak Irányában is Inkább bővülnie, mjnt korlátozódnia kellene. Találkoztunk olyan aggályokkal Is, hogy a vezetők időszakonkénti váltása folytán a funkcionáriusok több helyen a választási időszak végefelé — az újraválasztás érdekében — mesterséges népszerűségszerzésre kényszerülnek, ami végső fokon a közösség érdekeit sérti. VITÁN KÍVÜLI, hogy ilyen eset előfordulhat, de csak ott, ahol a szövetkezeti demokrácia a rossz vezetés és gazdálkodás folytán egyébként is ezernyi torzítást szenved. Aligha van a dunaszerdahelyl járásnak olyan szövetkezete, ahol akár az elnök, akár az agronómus, zootechnikus, ökonómus, brigádvezető stb. magatartását az ilyen szempontok bármilyen mértékben is befolyásolnák. Tekintélyük és a velük szembeni bizalom eredményeikre, nem pedig a népszerűségkeltés olcsó eszközeire támaszkodik. Nem tartanak az évzáró taggyűléstől, munkájukat nyíltan és bátran bocsájtják a tagság bírálata alá. Egyre szélesebbkörű az a nézet, hogy a választást nem is meghatározott, hanem inkább meghatározatlan időszakra kellene megejteni, s csak akkor szűnne meg a megbízatás, ha a munka nem ütné meg a kívánt mértéket. Való tény, hogy alig akad drágább luxus, mint a vezetők, vagyis a szakemberek gyakori cserélgetése. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a tökéletesített irányítási rendszer nem kerül szembe a szövetkezeti demokráciával, legfeljebb azokkal a torzításokkal, amelyek a gyakorlati érvényesítésben itt-ott előfordulnak. Nem kerül szembe, hanem egyenesen feltételezi és számol vele, mint a tömegek alkotó kezdeményezésének hordozójával, számol az emberekkel, akik minden termelési és gazdasági sikerek legfőbb tényezői. Dr. CSÉFALVAI GABOR, a Dunaszerdahelyl Járási Termelési Igazgatóság ökonómiai osztályának vezetője. NEPGAZDASAGI SZEMPONTBÓL fölbecsülhetetlen értéket képviselnek az állami erdészet által kitermelt nyersanyagok, amelyek nélkül manapság nehéz lenne létezni. A gazdaság többi szakaszán alkalmazzák a fapótló műanyagokat, mégis egyre több fára van szükségünk. De az erdőnek más szempontból is jelentősége van. Egyrészt közreműködik a vízgazdálkodás, a talajvédelem és az egészséges környezet megteremtésében, illetve szabályozásában, másrészt turisztikai szempontból is jelentősége van, ami népgazdaságunknak ugyancsak nem lehet közömbös. A tudományos dolgozók becslése alapján azonban az erdők védelmi funkciója négyszeresen nagyobb, mint a belőlük kitermelt és felhasznált fa értéke. jANOSlK HAZÁJÁBAN Terchovától egyre feljebb természetfaragta sziklaoszlopokkal díszített völgy két oldalán örökzöld fenyvesek közt, gyönyörű környezetben terül el a Zilinai Erdőgazdaság vrátnai részlegének birodalma. A Boboty hegylánc égbenyúló sziklairól a völgyre nézve apró tisztást, s rajta arasznyi mozgó lényeket pil lantunk meg, lefelé menőben feltárul a völgy rejtelme, az alakok egyre nagyobbodnak. A tisztás nem más, mint az erdészet faiskolája, a mozgó alakok pedig fürge dolgozói, akik kiültetésre készítik a facsemetéket. BENClK JÄN, az erdész is köztük tevékenykedik. Utasításokat ad, melyik padot készítsék elő. A többi feladaton kívül gondozása alá tartozik a Stepanovái, jeseníki és a zákopi faiskola, mintegy másfél hektárnyi te rülete. Innen pótolják a többezer hektáros részleg csemeteszükségletét. A három közül a étepanovái faiskola a legnagyobb, itt nevelik a legtöbb csemetét. A vrátnai részleg évi terve többrétű. Feladatuk közé tartozik a kiterme-Mezőgazdasági üzemeinknek megfelelő gépi eszközökkel történő ellátása megköveteli, hogy ezzel egyidejűleg a munkaszervezés terén is változást eszközöljünk, hogy a gépeket gazdaságosan alkalmazhassuk. Több helyen éppen azzal a céllal alakították meg a komplex brigádot, hogy évek során nagy szolgálatot tegyen a növénytermesztésben. Nálunk, a nyugat-szlovéktfll kerületben a többi közül említésre méltó eredményt értek el a Most na Ostrove-i szövetkezet komplex brigádjának tagjai. Ez a brigád 1428 hektárnyi mezőgazdasági területen gazdálkodik. Tavaly 22 traktorossal és 12 egyéb dolgozóval rendelkezett. Gondjaikra bíztak 22 traktort, 3 nagyteljesítményű, szovjet gyártmányú gabonakombájnt, 2 szalmaprést, 2 rakodógépet, 18 különböző függesztett eszközt és 5 öntözőberendezést A brigád tagjai leginkább a gabonafélék, az ővelőtakarmányok, a silónövények (keverékek, silókukorica) kisebb mértékben a cukorrépa és a dohány termesztésére vették a főirányt. A munkaszervezést a gondjaikra bízott alapeszközök gazdaságos kihasználása, illetve az önköltségcsökkentés jellemezte. A traktorosok teljesítménye meghaladta a 16 ezer átlaghektért. A tervezett nyersolajfogyasztással szemben 6343 liter volt a megtakarítás. összegezett mezőgazdasági termelési értékük (növénytermesztés) elérte a 4 millió 728 ezer koronát — 33 százalékos termelési költséggel. Ilyenformán egy átlaghektár gépimunka költsége elérte a 90,10 koronát, s minden 34 filléres ráfordítás 1 koronát eredményezett. Egy hektár mezőgazdasági területre 1310 korona értékű gépi eszköz esett, egy traktoros Baromfitartási kísérlet Egy angol tenyésztési társulat megállapította, hogy könnyű tojóshlbrtdekből 60 cm széles ketrecben hat tojó, 40 cm-es szélesben négy és 30 cm-es szélesben pedig három tojó tartható gazdaságosan. Középnehéz hibridekből 30 cm-es szélesben kettő, 40 cm-es szélesben három és 60 cm* szélesben öt tojó fér el. Kimutatták, hogy vízfogyasztásmérő órákkal pontosabban megállapítható a toláshozam csökkenése, mint a legfontosabb tan takarmányfogyasztást kimutatásokkal. í Deutsch. Gefl. j lésre kerülő fák megjelölése, kivágása, valamint jövesztése, továbbá a fa= Iskolák területének bevetése, a csemeték gondozása, kiültetése stb. Manapság a fakitermelés másképpen történik, mint hajdanában, amikor óriási területeket „megkopasztottak“. Ma a vágást — amint már fentebb is említettem — kijelölés előzi meg. Nem kopaszítanak meg nagy területet. Csak az alkalmas fákat vágják ki, s az üres telepet a vágás utáni esztendőben befásftják. IDÉN NEM KEVESEBB, mint 70 ezer fenyőcsemete kerül kiültetésre. Csak nagyritkán nevelnek bükk vagy más leveles fákat, mert a maghozók csak öt-hat esztendőnként nyújtanak kielégítő magtermést. Ilyenkor kihasználják az alkalmat, s a következő esztendőben ezeket létesítik előnyben, — vetik el. Máshonnan nem hoznak facsemetéket, mert a pénzügyi keret ezt nem engedi, így maradnak a fenyőnél, amely évenként elegendő vetőmagot szolgáltat. A csemeték a magvak vetésétől számítva, s a talaj erejétől függően 2—4 éven belül kerülhetnek kiültetősre. Mit tesznek a talajerő visszapótlására az iskolakertekben? A rendelkezésükre álló kevés istállótrágyát, erdei hulladékkal, mésszel, műtrágyákkal, talajfertőtlenítő anyagokkal és földdel keverik. így értékes szervesanyagot nyernek. Évente (1 ha/ 100 q) ezt az anyagot szórják a csemetekertekre. Továbbá a facsemeték kiszedése utáni hatodik esztendőben zöldtrágyanövényeket (borsóféléket) vetnek, s ezt beszántják. Ennek következtében az Iskolakertek talaja állandóan kiváló termőerőben van. KIÜLTETES UTAn a csemetéket tovább gondozzák, hogy azokat el ne nyomja a gyom — kapálgatják. Nem kevesebb, mint 38 dolgozó serénykedik egész esztendőn át a részlegen. Időszakonként mindig a legfontosabb pedig egész éven keresztül 214^09 korona összegezett mezőgazdasági munka értéket eredményezett. Állítom, hogy ez a komplex brigád nagyban hozzájárult az összüzeml termelési pénzügyi eredmények eléréséhez, mert gazdaságosan dolgozott. Különben ezt bizonyítják a hektárátlagok is. Rozsból például 1964-től 3, tavaszbúzából 6, zabból 7, szemeskukoricából pedig 2,7 mázsával növelték a hektárátlagot. Cukorrépából pedig 737 q/ha-s eredményt értek el. Az 1984-es évhez viszonyítva tavaly 1 korona ráfordítással 4,8 százalékkal csökkentették a költségeket. Ez megmutatkozott a munkaegységek értékében is. Az 1964-es évhez viszonyítva 6,5 százalékkal növekedett (23,75 Kös) egy munkaegység értéke. A termelési szakaszokon tevékenykedő dolgozókat teljesítmény szerint díjazzák. Időbért csak nagyritkán fizetnek. Az alapdíjak teljesítése után a többletmunkáért és a minőségi teljesítményért prémiumot fizetnek. A komplex brigád már rendelkezik a gabona betakarításához, a trágya felrakásához és elterítéséhez, valamint talajba dolgozásához, továbbá a takarmányok betakarításéhoz szükséges komplex berendezéssel. Most azon fáradoznak, hogy rotavátorokat, rotációs sarabolőkat szerezzenek be, hogy e téren is komplex munkát végezhessenek. A komplex brigád vezetői jogosan kifogásolták, hogy az ipar drága pénzen sok esetben rossz minőségű gépeket bocsát a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Nem megfelelők például a műtrágyaszórók és a silókombajnok, amelyek gyakori gyártási hibából eredő üzemzavarral működnek. Nem beszélve arról, hogy nagy kárt okozott a szövetkezeteknek az alkatrészhiány. így például ebben az EFSZ- ben alkatrészhiány végett tíz napot állt a Zetor 4011-es kerekestraktor. Sok esetben alkatrész hiányzik a lengyel gyártmányú RCW-2-Jelü trágyaszóróknál, továbbá a DT-54-es lánctalpas traktoroknál is. A brigád rendelkezésére álló épületek sem megfelelők a mai követelményeknek. Ezért a szövetkezet idén korszerű műhelyeket, s melléjük megfelelő szociális helyiségeket épít. A fölsorolt adatok arra engednek következtetni, hogy ez a komplex brigád Jó úton halad. További fejlődését nagyban elősegítené, ha az ipar kifogástalan minőségű gépeket és megfelelő mennyiségű alkatrészt bocsátana rendelkezésükre. VI. LaSSo munkaszakaszon. Télen egy részük a fakitermelésnél, a többiek pedig a jö< vesztésnél dolgoznak. A kitermelt fának csupán kis hányada kerül tüzelőanyag-raktárakba. Évente körülbelül 2300—2400 m3 bútor-, szerszám- és bányafát hoznak forgalomba. A dolgozók túlnyomó része fiatal. Gondolom azért van ez, mert az erdei munka friss, erős, izmos dolgozókat igényel. Mindannyian a környező falvakból, de leginkább a pár kilométernyire lévő Terchováról járnak a vrátnai részlegre. A fakitermelés mesterei közül MILA STEFAN, SÍNEK JOZEF és ZAN JÄN kitűnően értik mesterségüket. Olyan félelmetes, égbenyúló fenyőőriásokat terítenek le, amire több síkvidéki ember a félvilágért sem vállalkozna. Itt fát aratnak, síkvidéken pedig búzát. Ez az élet rendje. KRISTOFIKOVA KAMILA, STROCKOVA MARGITA és KOMÄKOVÄ ZOFIA ugyancsak tisztában vannak a csemetenevelés és az erdősítés minden módszerével. Bármilyen munkát szívesen vállalnak. Az asszonyok és a lányok a munkában nagyon összetartanak. Olykor-olykor élcelődnek egymással, s a Jól sikerült tréfák közben teliszájjal kacagnak. A lejtős terepen nagy kézi saraglyán hordják a földdel kevert, nehéz erdei komposztot. Becslésem szerint egy-egy rakomány nem kevesebb másfél mázsánál. Megkíséreltem célzást tenni erre, de az izmos, dolgos asszonynépség pajkos mosolyából azt olvastam ki, hogy ők bizony nem anyámasszony katonái, hanem a legendás hírű JánoSík unokái. Uj vegyszer A Thompson-műveknek sikerült a Paral hatóanyag-kombinációval olyan vegyszert létrehozni, amely DDT-rezisztens legyekre Is hatásos. Az új szer gyorsabban és az eddiginél hoszszabb ideig hat a bepermetezett terüljön. (Te-Land.) A Boboty lábánál Jánosík unokái közt Charolais üsző import Angliába az első 31 db Charolias bika 1981-ben került Franciaországból. Nem kevesebb, mint hároméves erőfeszítés után, az angol 30 tagú Charolias Szarvasmarha-tenyésztő Társaság 200 üsző behozatalára kapott engedélyt. Az importból Észak-Irország és a Man sziget részére is juttatnak. Az állatok legfeljebb 10 hónaposak, január és március közötti születésűek lehetnek. Ezt a kikötést a Franiaországban folyamatban levő MKS oltások tették szükségessé. Az első csoport 1964. év júliusában egy állattenyésztőkből, állatorvosokból, továbbá a francia Charolias Export Szindikátus megblzottaiból álló közös angolfrancia bizottság válogatta ki. (Auslands Infora.)
