Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-11 / 23. szám
A CSKP XIII. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA A PÁRT MEZŐGAZDASÁGI POLITIKÁJÁRÓL CSEHSZLOVÁKIA MEZŐGAZDASÁGA 1948 februárja után bonyolult 9 forradalmi szociális-gazdasági fejlődésen ment át. A mezőgazdaság szóa Q clális átépítése alapjaiban megváltoztatta falvatnk arculatát. Az elapróz zott kisüzemi magántermelés szocialista ryezögazdaságt nagyüzemi 9 termeléssé alakult át, és tovább szilárdult a munkás-paraszt szövetség. Q Az egységes szocialista gazdaság építése lényegében ' két szakaszon _ folyt. E szakaszok eltérőek voltak egymástól, a közvetlen célkitűzések 9 tekintetében, amelyeket a párt az egyes időszakokban követett. 0 Az első szakaszban körülbelül 1960-ig a párt vezetésével aránylag _ rövid tdő alatt sikerült létrehozni a mezőgazdaság szilárd szocialista 9 alapját. Pártunknak a falvakon végzett politikai munkája ebben az tdő- 0 szakban a munkásság és a parasztság dolgozó rétegei osztályszövetségének következetes érvényesítésén alapult. A parasztság dolgozó réte• geit fokozatosan megnyertük a párt politikájának. AZ ELSŐ SZAKASZ célkitűzésének — a mezőgazdaságban szocialista termelési viszonyok létrehozásának — volt alárendelve az állam gazdaságpolitikája is. A mezőgazdaságba fektetett eszközök abban az időszakban az alapeszközök beszerzésére és a közös termejés kialakítására Irányultak az EFSZ-ekben és az újonnan létrejött állami gazdaságokban. Ebben az időszakban a mezőgazdasági beruházások összetételében túlsúlyban voltak a gazdasági állatok közös istállúzását és részben a gépek és berendezések elhelyezését lehetővé tevő építkezések. Az eszközöknek csak kisebbik része irányult a mezőgazdasági termelés növekedését közvetlenül befolyásoló termelési forrásokra. A mezőgazdasági termelő eszközöknek ezt az összetételét befolyásolta iparunk akkori struktúrája is, amelyben főként a vegyipar volt igen elégtelenül képviselve. Az ötvenes évek végén az első szakasz célkitűzéseit sikeresen megoldottuk. A szocialista szektor a mezőgazdasági földterületnek mintegy 90 százalékán gazdálkodott. Nagy vonalakban kiépült a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés anyagi-műszaki alapja. Lényegesen megváltoztak a vidéki lakosság élet- és munkafeltételei. Üj osztály jött létre — a szövetkezeti parasztság osztálya. A szocialista mezőgazdasági termelés tehetséges szervezőinek ezrei növekedtek fel. Ugyanakkor kiegyenlítettük a háborús és a háború utáni években bekövetkezett jelentős termeléscsökkenést és lényegesen növeltük a munka termelékenységét a mezőgazdaságban is. Valóság lett az ország egységes szocialista gazdasága. A szocialista termelési viszonyok győztek az állam és a munkásosztály segítségével falvainkon Is. Következetesen érvényesült az az elv, hogy azé a föld, aki megműveli. Bebizonyosodott Lenin szövetkezeti tervének életképessége az iparilag fejlett ország feltételei közt. A PART MEZŐGAZDASÁGI POLITIKÁJÁNAK JELLEGE A XII. KONGRESSZUS UTÄN A szocialista termelési viszonyok győzelme a mezőgazdaságban lehetővé tette, hogy a pért a hatvanas évek elején kitűzze a MÁSODIK SZAKASZ mezőgazdasági politikájának céljait. Emellett abból a tényből indult ki, hogy már az ötvenes évek végén olyan problémák kerültek előtérbe, amelyeket nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaság érdekében meg kellett oldani. Elsősorban a mezőgazdasági termelés elégtelen növekedéséből a munkaerő-helyzet és a mezőgazdasági nagyüzemi termelés nem komplex anyagi-műszaki alapja közti aránytalanságból, valamint a népgazdaság új feltételek közti tervszerű irányítása módszereinek elégtelen hatékonyságából származó problémákról volt szó. A munkaerő-csökkenést nem pótolta teljes mértékben az anyagi befektetések struktúrája és minősége: a komplex technológiai eljárások, a termelés gyorsabb ütemű kemizálása és a szolgáltatások kiépítése. A szállító ágazatok nem tartották kellően szem előtt a mezőgazdaság Iparosításának szükségességét, ami nélkül lehetetlen a szocialsita mezőgazdasági nagyüzemi termelés gazdaságilag hatékony fejlődése. A XII. pártkongresszus határozataiban elsőrendű feladatként jellemezte a mezőgazdaság új fejlődési szakaszának célkitűzéseit, főként minőségi változások elérését a termelőerők fejlesztésében. A mezőgazdaságba fektetett beruházások Így olyan követelményekkel bővültek, amelyek strukturális változásokat hoznak létre a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés hatékony fejlesztésére. A kongresszus főbb irányelveinek — a mezőgazdaság ipari színvonalra való emelésének — tartalma a mezőgazdasági termelés gazdaságilag hatékony intenzilikálása. Ennek megvalósítása megköveteli a termelőeszközök hatékonyságának lényeges növelését, a termelés és a munkaszervezés ipari módszereinek gyorsabb bevezetését, valamint a munkaerők aktivitásának növelését a fokozott anyagi érdekeltség, valamint a mezőgazdasági munka és életfeltételek megjavításának alapján. A CSKP XIII. kongresszusának Irányelvei alapján a Központi Bizottság számos fontos intézkedést hagyott jóvá a mezőgazdaság fejlesztésére, jelentősen megerősödött a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa, rendeződött a termelés Irányítási és tervezési módszere, s ezáltal még szabadabbá vált az üzemek kezdeményezése. Megtettük az első lépéseket a termelés szakosításában és központosításában. Megkezdtük a takarmánygyártó-ipar, valamint az ipari típusú mezőgazdasági vállalatok építését. A vállalati és az egyéni anyagi érdekeltség növelése céljából felemeltük egyes termékek felvásárlási árait, valamint az állami gazdaságok dolgozóinak bérét. Megváltozott az egyes EFSZ-ek jövedelme elosztásának módszere. Megjavult a szövetkezeti tagok szociális és járadékbiztosítása. 1960 óta azonban a mezőgazadsági termelés csak lassan fejlődik. Erre kétségtelenül hatással volt a kedvezőtlen Időjárás is. A beruházásokban eszközölt bizonyos strukturális változások ellenére azonban még nem értük el azt, hogy a tudományos-műszaki haladás döntő mértékben hasson a mezőgazdaság fejlődésére. Ennek okai elsősorban a következők: 0 nem fejeződött be a mezőgazdasági termelés fő ágai nagyüzemi termelési átépítésének folyamata a szükséges minőségben és összességében, így a mezőgazdasági épületekbe és gépekbe befektetett beruházások nem mutatkozhattak meg eléggé hatékonyan az élőmunka helyettesítésében s megtakarításában; 0 csupán az első lépéseket tettük meg — főképp minőségi szempontból — olyan mezőgazdasági beruházásokban, amelyek a mezőgazdasági termelés növekedésére hatnak, mint például a termőföldek beruházása, a kemizálás, a termények fajtabéli összetételének megjavítása, a törzskönyvezett állattenyésztés tökéletesítése stb. terén; 0 tovább tart a termőföld túlméretezett, gyakran indokolatlan lefoglalása nem mezőgazdasági célokra. A földterület csökkenése annál érezhetőbb, mert egyes mezőgazdasági üzemek sem bánnak gazdaságosan földjeikkel, s nem szentelnek elegendő gondot azok kihasználására; 0 nem vettük kellőképpen tekintetbe azt a tényt, hogy a korszerű szocialista nagyüzemi termelés csupán a mezőgazdasággal összefüggő ágazatok és szolgáltatások komplexumának arányos részeként fejlődhet hatékonyan. A mezőgazdaság számára dolgozó iparágak és szolgáltatások terjedelme s minőségi fejlődése nem éri el a mezőgazdasági nagyüzemi termelés szükségleteinek megfelelő színvonalat. A többi ágazat és a mezőgazdaság közti munkamegosztás elégtelen színvonalával összefüggésben nem megfelelő a munkamegosztás magában a mezőgazdasági vállalatok többségének alacsony fokú szakosításában. Ez pedig kedvezőtlen hatást gyakorol a mezőgazdasági befektetések hatékonyságára, a dolgozók szakképzettségének növelésére, s megnehezíti az irányítást és a szervezést az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban. A mezőgazdasági dolgozók összetétele az életkor és a szakképzettség szempontjából nem fejlődik a mezőgazdasági nagyüzemi termelés követelményeivel összhangban. Míg növekszik a nagyüzemi termelési technológia, főként a szakképzett férfi dolgozók száma nem felel meg ennek a fejlődésnek, ami csökkenti a munka termelékenységét s a díjazás színvonalát. Az eddigi irányítási rendszer nem befolyásolja eléggé hatékonyan olyan gazdasági környezet kialakulását, amelyben kibontakoznék a termelők kezdeményezése és vállalkozó szelleme a mezőgazdasági termelés hatékony növelése érdekében. A XII. kongresszust követő időszakban a párt vezetősége által megvalósított intézkedések a mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszerével együtt megteremti a feltételeket a fű problémák fokozatos megoldására, s a csehszlovák mezőgazdaság fejlődése eddigi jellegének oly módon való megváltoztatására, hogy összhangban legyen a hatékony szocialista nagyüzemi termelés követelményeivel. A MEZŐGAZDASÁGI POLITIKA FELADATAI A XIII. KONGRESSZUS UTÁN Mezőgazdaságunknak, mint népgazdaságunk bonyolult szervezete egyik döntő részének szüntelenül növekszik a jelentősége. Fejlesztésének biztosítása oszthatatlan részét képezi a szocialista társadalom fejlesztését célzó politikai irányvonal megvalósításának és a párt általános gazdasági politikájának. Ezért a CSKP XIII. kongreszszusa mezőgazdasági politikájában szükségesnek tartja tovább fejleszteni a XII. kongresszus által kitűzött alapelveket, főként azoknak a tapasztalatoknak figyelembevételével, amelyeket a párt a mezőgazdaság hatékony fejlesztésére Irányuló intézkedések megvalósítása során az utóbbi kéthárom évben szerzett. A mezőgazdaságnak — az egész népgazdaság fejlesztése keretében — elért fejlődési foka alapján a párt a kővetkező időszakban mezőgazdasági politikáját a termelés hatékony intenzifikálására és a mezőgazdaság iparosítására irányítja. Fokozatosan létrejönnek a feltételek ahhoz, hogy a tudományos-műszaki haladás mezőgazdaságunkban a szó legszélesebb értelmében olyan termelő erővé váljék, amely biztosítja a termelés elsődleges növekedését a társadalmi munkaráfordítás növelésével szemben. Ez lehetővé teszi a mezőgazdaságban közvetlen termelőmunkát végző dolgozóknak az egész társadalom életszínvonala emelkedéséhez való hozzájárulás alapján történő díjazását. A kongresszus a következő időszakban a mezőgazdasági politika döntő céljainak a következőket tartja: 0 a lakosság szükségleteinek maximális kielégítését a megfelelő öszszetételű alapvető élelmiszerekben saját mezőgazdasági termelés alapján. Távlatokban el kell érni azt, hogy a mezőgazdasági termelés növekedése fedezze a megnövekedett szükségletet, fontos élelmiszerekből; 0 a mezőgazdaságban növelni a munka társadalmi termelékenységét, mégpedig elsősorban a tudományos és műszaki haladás gyorsabb érvényesítésével, a termelés racionális megszervezésével, fűként szakosítással, gazdaságilag célszerű központosítással, valamint a termelőerők, elsősorban a munkaerők lehető legjobb felhasználásával; 0 el kell érni a mezőgazdasági munka teljes társadalmi értékelését a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának a népgazdaság többi ágazata dolgozóinak színvonalára való fokozatos emelésével, A termelés sikeres növelése lehetővé teszi elsősorban a lakosság élelmiszer-ellátása kielégítésének biztosítását és a táplálkozás megjavítását. Az olyan fejlett szocialista országban, mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a táplálkozás javítása lényegében olyan mértékben válik lehetővé, amilyenben sikerül növelnünk és gazdagabbá tennünk a termelést. Népünk élelmiszer-ellátáásnak biztosítása a táplálkozás összetételének és minőségének megjavítása továbbra is mezőgazdaságunk egyik alapvető és állandó feladata marad. Hogy fokozatosan elérjük a táplálkozás helyes összetételét és tekintettel hazánk lakossága számának növekedésére, kívánatos lesz, hogy a mezőgazdasági termelés a következő esztendőkben évente átlag 2,5—3 százalékkal emelkedjék. .. ÚGY KELL IRÁNYÍTANI a termelést, hogy az egészséges táplálkozás követelményeivel összhangban mindenekelőtt a gazdag fehérjetartalmú állati termékek és a kevésbé zsíros húsfélék fogyasztása növekedjék, lényegesen emelkedjen a tej és a tejtermékek, továbbá a magas vitamin és ásványi anyag tartalmú növényi termékek, főként a gyümölcs és a zöldség fogyasztása. Föltételeink mellett a mezőgazdasági termelés növelésének döntő útja az alkalmas földterület hatékony kihasználása, valamint a műszaki-tudó mányos haladás teljes érvényesítése. A szocialista mezőgazdasági vállalatok jelenlegi termelési és szervezeti alapja, valamint az irányítás tökéletesített rendszere kedvező feltételeket teremt a műszaki fejlesztés teljes érvényesítésére, főként a mezőgazdasági termelés központosítására és szakosítására, a nagyüzemi technológia alkalmazására. Ezek a feltételek mezőgazdaságunk dinamikus fejlesztésének eddig még kiaknázatlan forrásai. Törvényes rendelkezésekkel lényegesen meg kell szigorítani a földeknek nem mezőgazdasági célokra való felhasználását. A vállalatoknak a földalap felhasználására irányuló módozatokat egyrészt a természeti feltételek alapján kellene irányítaniuk, másrészt az állam segítségével és támogatásával fokozatosan biztosítaniuk kell nagyobb arányú rekultivációs s talajjavítási munkák elvégzését, beleértve a szállítási lehetőségek rendezését is, hogy a nagy teljesítményű gépeket hatékonyan felhasználhassák. A NÖVÉNYTERMESZTÉS ELSŐDLEGES NÖVELÉSE a mezőgazdasági termelés fejlesztésének alapja, s az is marad, mert biztosítja a lakosság ellátását. Az olyan termények szükséges mennyiségének termelésére, mint a zöldség és az ipari, s a speciális növények, kell összpontosítani a szakosított mezőgazdasági vállalatokat, amelyek ehhez a legmegfelelőbb természeti és gazdasági feltételekkel rendelkeznek. A piaci termelésnek a tökéletesített irányítási rendszer elvei alapján hosszú tartamra szóló szerződéseken kell alapulnia, úgy hogy a mezőgazdasági vállalatok biztosak legyenek az értékesítésben és a termelési irányzat állandóságában. Ma a szántóföldnek több mint 60 százaléka, valamint a rétek és legelők az állattenyésztési termelés takarmányalapjéul szolgálnak. E területek optimális kihasználása döntő hatást gyakorol az EFSZ-ek és az állami gazdaságok termelésének gazdaságosságára. A mezőgazdasági vállalatok közvetlen érdeke, s a tökéletesített irányítási rendszer teljes mértékben lehetővé teszi, hogy természeti és gazdasági feltételek szerint önállóan irányítsák a földalap hatékony felhasználását az állattenyésztés számára szükséges jó minőségű, olcsó takarmány termesztését. A fejlett mezőgazdasági nagyüzemi termelés hatással van számos iparágazat fejlődésére. A tökéletesített irányítási rendszer célja megteremteni a mezőgazdasági vállalatok egyenjogúságát a szerződéses kapcsolatok területén. A termelők és szállítók az egész társadalom előtt erkölcsi és anyagi felelősséget viselnek ezen eszközök magas, műszaki színvonalú, a mezőgazdasági vállalatok szükségleteinek megfelelő mennyiségű és minőségű gyártásának biztosításáért. A termelés eredményeit és hatékonyságát egyrészt a széleskörű szökés főként gazdasági ismeretekkel rendelkező vezető dolgozók — a termelés szervezői, másrészt pedig a növényi és állattenyésztési termelés mezőgazdasági technikai ismeretekkel felfegyverzett dolgozói döntik el. jelenleg a mezőgazdaság a népgazdaság fő termelési alapjainak mintegy 18 százalékában részesül. Termelési hatékonyságuk annak a döntő tényezőnek a hatásától függ, amit a mezőgazdasági termelésben — annak gyakran változó feltételei között — az ember jelent. A technika magas színvonala és a műszaki tudományos fejlődés érvényesítése, beleértve a munkafolyamatok ésszerűsítését, az emberek szakképzettségének állandó növelését kívánja meg. Ezért továbbra is meg kell teremteni annak előfeltételeit, hogy szakképzett dolgozókat nyerjünk és tartsunk meg a mezőgazdaság nagyüzemi termelésben, főképpen a termelést irányító és szervező szakképzett kádereket, gépesitőket, iparosokat és állattenyésztési dolgozókat. MEGFELELŐ SZÁMÚ MUNKAERŐ megnyeréséhez valamint korbeli és szakképzettség szerinti összetételük megjavításához kétségtelenül hozzájárul az anyagi érdekeltség oly módon történő érvényesítése is, amint azt a mezőgazdaság tervszerű irányításának tökéletesített rendszere feltételezi. Arról van szó, hogy rövid időn belül, elsősorban a termelés növelése és hatékonyabbá tétele alapján a mezőgazdaságban állandóan dolgozók jövedelmének színvonalát olyannyira emeljük, hogy biztosítsa a szükséges munkaerő újratermelését a különböző természeti és gazdasági feltételek közt, s elérje a többi ágazat színvo nalát. Erre fel kell használni a célszerűen megszervezett melléktermelést és az iparral való együttműködést is, ami elősegíti a dolgozók egészévi foglalkoztatását. A mezőgazdasági munka vonzóereje a szocialista társadalomban azonban nemcsak anyagi ösztönzőktől, hanem számos más tényezőktől is függ, főként a mezőgazdasági munka társadalmi helyzetének megértésétől, a falusi munka- és életfeltételek összességétől. Oda kell hatni, hogy a falu társadalmi életében a falusi élet előnyeinek megőrzése mellett érvényesüljenek a városi életmód pozitív elemei. Főként arra kell törekedni, hogy lényegesen fokozódjék a lakásépítés, a polgári és a kulturális ellátottság. A munkaerők megnyerése és megtartása minőségi struktúrájuk nem érhetők el csupán központi határozatokkal és intézkedésekkel. Ezek csak az alapvető feltételeket hozzák létre. A falusi munka és életfeltételek megjavítása mindenekelőtt attól függ, hogy maguk a mezőgazdasági vállalatok, a nemzeti bizottságokkal s a többi társadalmi szervezetekkel hogyan képesek a létrehozott feltételeket felhasználni és szakképzett dolgozókat főként az ifjúságot a mezőgazdasági munkára megnyerni. A mezőgazdasági munkaerők biztosítására irányuló kérdés komplexumának megoldása fontos politikai feladat, mert jelentős mértékben ettől függ, milyen gyorsan valósul meg a mezőgazdaság műszaki fejlesztése. A MEZŐGAZDASÁGI MUNKAERŐ biztosítására irányuló kérdés elválaszthatatlanul összefügg az irányítás gazdasági rendszerének bevezetésével. Ennek értelme olyan politikai és gazdasági környezet létrehozását igényli, melyek között kedvező feltételek alakulnak a mezőgazdasági vállalatok kezdeményezésének féjlesztésére. E rendszer azoknak a vállalatoknak a bruttó jövedelmét és azoknak a díjazását növeli, amelyek illetve akik jobban tudják kihasználni a termelési forrásokat, csökkenteni tudják a termelésben és a raktározásban keletkező veszteségeket, többet és olcsóbban tudnak termelni. A tökéletesített irányítási rendszer támogatja a mezőgazdasági vállalatok együttműködését és célszerű társulását bizonyos közös tevékenység elvégzésére, segíti a társadalom számára előnyös együttműködés kibontakozását a mezőgazdaság s a feldolgozó ipar közt. A tökéletesített irányítási rendszer hatékonysága nemcsak attól függ, hogy hogyan dolgozzák ki a központi szervek, és nemcsak a vállalatok külső kapcsolataitól függ. A XIII. kongresszus hangsúlyozza, hogy a rendszer hatékonyságában az a döntő, milyen következetesen érvényesül a vállalatokon belül. Éppen a vállalatok hatáskörében kellene kedvező eredményeinek a legnagyobb mértékben megnyilvánulnia. i ADÁS-VÉTEL : Az új jogszabályok alapvetően meg. változtatták a nem mezőgazdasági i földterületek (telkekj öröklésének , feltételeit. Egyenes ágon a telkek a ■ jövőben ts örökölhetők lesznek. Ha ■ ilyen örökös nincsen, abban az esetí ben a telek a helyi nemzett bízott- ság tulajdonába megy át. Azok az egyének, akik a jövőben- telket vásárolnak, tulajdonjogilag nem c kapják meg azt. Rájuk írják a telek t használati jogát, amely határozatlan • időre szól és egyben örökölhető. Tudt ni kell azonban, hogy egy személy i (család) birtokában egy teleknél több- nem lehet, melynek legnagyobb kill terjedése nem haladhatja meg a 800 , négyzetmétert! Az adás-vétel a jövőben a helyt nemzett tanácsok közvetítésével történik. De a használati jogosítványt a járási szervek adják ki. Amely tulajdonos a beépítésre kijelölt (számára fölösleges és jogtalan) telket nem 8 hajlandó beépítés céljára átadni, az { esetben a beépítésre kijelölt területet a helyi szervek kisajátíthatják. (hf Felárat fizetnek a korai burgonyáért A KÖZPONTI FELVÁSÁRLÁSI SZERVEK értesítik a mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy 1966 június 10.— 17. közti időszakban a Járási terményfelvásárló szerveknek átadott korai burgonyáért az eddig érvényben levő 1 q/220 korona mellé mázsánként 30 koronás árpótlékot fizetnek. A későbbi időszakban átadott burgonára nem fizetnek félárat. (A. Kólói) 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. június 11.
