Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 3. szám

Őszinte szavakkal a kongresszusi vita szellemében

A nyugat-szlovákiai kerület a győztesnek

kijáró érdeklődés középpontjában

Mindannyian tudjuk, mit jelent közélelmezési, valamint nemzetgazdasági szempontból nálunk a cukorrépa. Mezőgazdasági üzemeink nagyobbik felében azt is tudják, hogy az állatok téli takarmányozása úgyszólván megoldhatatlan lenne a cukorgyáraktól visszakapott és a betakarításnál hátramaradó melléktermékek nélkül.

Eszerint a cukorrépa több célt szolgál. Fő terméke fontos a közellátás, mellékterméke pedig a takarmányellátás szempontjából, s nem utolsósorban a cukorért a világpiacon jó árat kapunk. Nem véletlen tehát, hogy évről évre nagyobb gondot fordítunk termesztésére, ápolására és betakarítására.

Az sem véletlen, hogy a jicíni mozgalomba bekapcsolódott járások, valamint mezőgazdasági üzemek a cukorgyárak és a kísérleti intézetek dolgozóinak részvételével évente megrendezik a cukorrépatermesztők országos konferenciáját.

A közelmúltban Bratislava látta vendégül a jicíni mozgalom híveit. A kerület vezetői büszkék is lehetnek, hiszen éppen Nyugat-Szlovákia került az országos érdeklődés középpontjába. Az országos méretben értékelt tíz járás közül hét a nyugat-szlovákiai kerülethez tartozik.

Nagy jelentőségű esemény ez. Első eset, hogy a cseh kerületek elől Szlovákia mezőgazdasági dolgozói vitték el a babért.

A számok tükrében

Tavaly a tervek szerint országos íhéretben 7 millió 74Ó ezer tonna helyett csupán 5 millió 250 ezer tonna ipari cukorrépa (68 százalék) került felvásárlásra. Az időjárás és az árvíz kedvezőtlenül befolyásolta és akadályozta a cukorrépa ápolását és csökkentette a vetésterületet. Ennek ellenére az egy hektárra eső országos átlag 272,5 mázsa volt. A nyugatszlovákiai kerületben pedig elérte a

314,6 mázsát. A mozgalom országos győztese, a lévai járás, 379 mázsa cukorrépát adott át hektáronként (5147 hektárról) a földolgozó üzemeknek. A második helyezett az újvári járás 365,5, a soron következő harmadik, a galántai járás pedig 340,2 mázsát adott el hektáronként.

A múlt esztendőben a legjobb cu- Korrépatermesztő üzemnek a libádi szövetkezet bizonyult, amely 40 hektáron 660 mázsás átlagot ért el. Utána következett a nagysárői EFSZ (75 hektáron) 648 q/ha átlaggal, a harmadik helyen pedig a damásdi szövetkezet (60 hektáron) 640 q/ha-s eredménnyel. Érdemes megjegyezni, hogy az országos méretben értékelt legjobb tíz mezőgazdasági üzem közül hét a

TÉLIDŐBEN, rendszerint alacsonyabb a tejhozám, mint a nyári hónapokban. Hiányzik a friss zöldtakarmány, mely a tejelékenység fő mozgatóereje. Ám a tejhozam csökkenése nem törvényszerű jelenség még akkor sem, ha nincs zöldtakarmány. A tehenek téli takarmányának összeállítása, a takarmányozás technikája dönti el az eredményeket. Maga a takarmánybőség még nem biztosítéka a magas tejhozamnak, ha rendszertelenül, egyoldalúan etetjük az állatokat. Minden esetben arra kell törekednünk, hogy a téli takarmányozás közelítse meg a nyárit. A zöldtakarmányt jól pótolja a nedvdús takarmány, melyből 30—40 kilót is adhatunk. A vizenyős takarmány előmozdítja az emésztést, s hozzájárul a többi feletetett takarmány hasznosulásához.

A szálas és abraktakarmány adagolását a napi tejhozam szabja meg. A kistejelékenységű teheneket kár agyonabrakolni vagy szénával teletömni. Részükre az alaptakarmány is elegendő. Viszont a nagy tejelékenységű teheneknek, melyek több tejet adnak, mint amennyire az abraktakarmány képessé teszi őket, pótabrak jár. Az abrakot mindig hozam szerint adjuk, lehetőleg külön-külön minden egyed részére vagy kisebb csoportokban.

Ha kevés a szálastakarmány, szalmafélékkel pótoljuk, de minden esetben ízesítve adjuk az állatoknak. A szecskázott szalmát szeletelt takarmányrépával rétegezve egy napig állni hagyjuk, s csak azután etessük.

Romlott, vagy fagyos silótakarmányt, répát soha ne adjunk az állatoknak, mert nemcsak a tejhozam csökkenését vonja maga után, de hasmenést, sőt komolyabb betegséget is előidézhet.

A takarmányt lehetőleg ne változtassuk, mert az mindig a tejhozam csökkenésével jár. •

Télen nagyon előnyös, ha meleg ivóst kapnak a tehenek. A víz melegítése minden üzemben megoldható és nem is költséges. Az erre fordított munka bőven megtérül a tejhozam növekedésében.

—s—

lévai járásból, s a győztesek mindegyike a nyugat-szlovákiai kerületből került ki. Van tehát mit behozniuk a közép- és a kelet-szlovákigi mezőgazdasági üzemeknek.

A január elején megtartott országos konferencián Vladimír Maska elvtárs, a mezőgazdasági miniszter helyettese értékelte a répatermesztők múlt esztendei munkáját, s példaképül állította a győztes járásokat, mezőgazdasági üzemeket.

Amiről beszélni kell

Amíg nálunk, Szlovákiában a kimagasló eredményt úgyszólván hagyományos módon, az új technológia minimális igénybevételével értük el, addig a csehországi mezőgazdasági üzemekben a lehető legjobban kihasználták a cukorrépa-termesztés és betakarításának haladó módszereit.

Az ember akaratlanul is magyarázatot keres erre, vajon ml okozhatta, hogy nálunk kevésbé, Csehországban pedig hatékonyan igénybe vették a gépi betakarítást? Erre csak egy magyarázatot adhatnánk, mégpedig azt, hogy amíg Csehországban a fejlett ipar faluról fölszippantja a munkaerőt (s ez kényszeríti a mezőgazdasági üzemek vezetőit a fokozottabb1 gépesítésre), addig nálunk, Szlovákiában, bár az utóbbi években az ipar itt is jelentősen fejlődött, korántsem olyan terjedelmű, mint Csehországban, ami azF eredményezi, hogy jóval több munkaerő marad a mezőgazdaságban. Ezekhek az embereknek munkát, kereseti lehetőséget kell biztosítanunk, mert a szövekezetből élnek. Ez a tény bizonyos mértékben háttérbe szorítja a cukorrépa betakarításának és más mezőgazdasági munkák menetének gépesítését. S Dél-Szlovákiában akadnak szigetecskék, ahol nagyon kevés a munkalehetőség, s valóban szükség lenne a már meglévő üzemek, mint például az oroszkai cukorgyár, kibővítésére és korszerűsítésére. Ezt sürgeti például az is, hogy a lévai járásból idén 8000 vagon cukorrépát szállítottak el más cukorgyárakba földolgozásra, de főleg Csehországba.

AZ ORSZÁGOS GYŐZTES LÉVAI JÁRÁS

főagronómusa, Bukoveri elvtárs így nyilatkozik:

— Járásunk fekvésénél fogva nem tartozik a répatermesztő körzetbe, de a termelés sokoldalúsága mégis lehetővé teszi, hogy 105 mezőgazdasági üzemben foglalkozzanak cukorrépatermesztéssel. Az északabbi fekvésű területeken azonban 22 mezőgazdasági üzemben a szántóterületnek csupán

2—3 százalékán termeszthetnek cukorrépát. A jövőben tehát a szakosítás keretében 5000 hektárra redukáljuk a cukorrépa vetésterületét, persze a hektárátlagot szüntelenül növeljük.

— Tavalyi eredményeink alapfeltétele a termelőterületek helyes megválasztása, valamint a szakszerűen alkalmazott agrotechnika volt. Nálunk agrotechnikai szempontból éppen a cukorrépára fordítjuk a legnagyobb figyelmet, a tarlóhántástól kezdve az utolsó kapálásig. Az elért eredményeket pedig főleg a szövetkezetek nőtagjainak köszönhetjük, akik becsületes munkájukkal elősegítették a növény egyenletes fejlődését. Nem véletlen tehát, hogy 1960-tól kezdődően járásunkban 300 mázsás hektárátlagot értünk el.

— Eredményeinkhez az is hozzájárult, hogy jó vetőágyba helyeztük a koptatott vetőmagot (3600 hektáron), s a növényt kikelése után öt-nyolc napon belül mindenütt kiritkítottuk és megsaraboltuk. Ennek következtében szabadon fejlődhetett.

— További tényező a bőséges tápanyagellátás volt. Merem állítani, hogy nálunk több tápanyagot adunk a cukorrépa alá, mint amennyire valójában szüksége lenne. Ez a szervesanyag mennyiség járási átlagban eléri az 500 q/ha-t. Körülményeink között ez szükségtelen, hiszen talajaink nem kinaerítettek. Ezért mezőgazdasági üzemeinkben a jövőben több gondot kellene fordítani szervestrágyázás szempontjából a kukoricára, hogy e téren is kedvező eredményeket érhessünk el.

— Hasonló a helyzet a műtrágyákkal is. Jelentős hányadát már ősszel bedolgozzák a cukorrépa alá, s az utóbbi időben hasonlóan történik a hugyannyal is. A szó legszorosabb értelmében be kellett tiltanunk a folyékony ammóniának alkalmazását cukorrépa alá, s ezt a kukoricára tartalékolnunk. De agronómusaink még így is több esetben előnyben részesítették a cukorrépát.

— Nagyban hozzájárult a kedvező hektárhozam eléréséhez, a tavalyi jó (másutt nem jó) csapadékos időjárás. A vegetáció idején (április—szeptember) járásunkban 603,8 milliméteres csapadékot mértünk. Ez felülmúlta a sokévi átlagot. Legtöbbet segített a május második felében és júliusban lehullott csapadék.

— Hogy cukorrépa termesztésünket a jövőben ne bízzuk a véletlenre, a Garam mentén 4000 hektáron nagy öntözőrendszer építésébe kezdtünk, s ezt 1500 hektáron már idén a termelés szolgálatába állítjuk. A már rendelkezésünkre álló kisebb bérén-1 dezésekkel 2500 hektár szántót öntözhetünk. Ennek következtében szárazság esetén megoldhatóvá válik a vízellátás.

— Mint fontos tényezőt, meg kell említenem a betakarítás rugalmasságát. Talán mondanom sem kell, hogy milyen nehéz és igényes feladatot oldottunk meg azzal, hogy a tekintélyes mennyiségű cukorrépát november 5-ig elszállítottuk a begyűjtő helyekre. Ä tervezett 18 376 vagon nyersanyag helyett több mint 20 ezer vagon cukorrépát szállítottunk el járásunkból. (Emellett 100 hektár répánk a víz martaléka lett).

A járás három legjobbja és a többiek

— Három szövetkezetünkben, a nagysáróiban, a damásdiban és a kissallóiban jóval 600 q/ha-n felül termesztettünk cukorrépából s nem a mi hibánk, szerintem sajnálatos félreértés volt, hogy a kissallói szövetkezetét az országos konferencián nem értékelték a legjobbak közt. További 14 szövetkezetünkben 500 mázsán felül (a nagysallói EFSZ-ben 151 hektáron 544 q/ha-s eredményt értek el) 24 szövetkezetben 400 q/ha-n felül, 32 üzemben pedig 300 q/ha-ig termeltek.

— Sajnos, járásunkban tavaly gyengén ment a cukorrépa felvásárlása. Az átvevőhelyek kisebb módosítással megfelelnének a követelményeknek, hanem a szántóterületen létesített átvevőhelyek az esőzések következtében csaknem hozzáférhetetlenekké váltak, ezért a jövőben szükség lenne célszerűbb átvevőtelepek létesítésére és ezek megfelelő műszaki felszerelésére.

Korszerűsítésre szorul az oroszkai cukorgyár

— Nagy gondot okozott mezőgazdasági üzemeinknek, hogy 8000 vagon cukorrépát más járásba kellett elszállítanunk, s ezáltal sok nyersanyag és visszaszármaztatott répaszelet veszett kárba. Nem gazdaságos — mondhatnánk káros —, hogy járásunkból a cukorrépa jelentős hányadát kedvező, 25 százalékos szárazanyag-tartalommal máshová szállítják földolgozásra, vissza pedig rossz, nyolc százalékos szárazanyag-tartalmú szeletet küldenek. Ezzel fölöslegesen utaztatják a vizet, s nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az államvasutak megterhelésével nemzetgazdaságunknak is kárt okoznak.

— Több esetben megállapítottuk, hogy a hozzánk szállított szelet tizenegy napig vesztegelt valahol s mire a mezőgazdasági üzemekbe került, már hasznavehetetlen volt. Vajon miért nem oldható meg a szelet szárítása? Az említett esetek elkerülése céljából égetően fontos lenne az oroszkai cukorgyár korszerűsítése és bővítése, ahol aztán képesek lennének az általunk és a gyárhoz közel eső üzemekből szállított cukorrépa feldolgozására, s nem utolsó sorban nagyobb mennyiségű szelet szárítására.

A termelők követelése

Szükségesnek tartom továbbá cukorrépatermesztő üzemeink követelésének tolmácsolását, felsőbb szerveink felé.' Mégpedig a cukorrépa felvásárlási árának módosítása tekintetében.

Ha példaképpen csak átlagos 382 q/ha-s kalkulációt veszek alapul 19 koronájával, akkor az összbevétel nem több, mint 7258 Kés hektáronként. Az átlagos költségek leszámítása (5000 Kcs) után egy hektár tiszta jövedelme csak 2258 Kés. Ha ezt összehasonlítom a hektáronként elért 29,5 mázsa búzával, s ezt beszorzom 180 koronával, a búza mázsánkénti felvásárlási árával, akkor azt látom, hogy 5310 koronát nyerek egy hektárról. Itt a termelési költség nem több mint 2065 Kés/ha. A tiszta jövedelem tehát 3245 Kés, vagyis 987 koronával több, mint a cukorrépánál. Ez az arány még kedvezőtlenebbül alakul azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyek 300 mázsán aluli hektárhozamot érnek el. E példa is bizonyítja, hogy mezőgazdasági üzemeink követelése jogos, és sürgősen orvosolni kell.

AZ ORSZÁGOS GYŐZTES LIBÁDI SZÖVETKEZET

agronómusa Vojtek elvtárs a cukorrépa termesztésének hogyanjával kapcsolatban a következőképpen nyilatkozott.

— A cukorrépa termesztésében a jó termésátlag elérése érdekében a következő feltételeket teremtettük meg:

— Cukorrépánk előveteménye búza volt, amelynek tarlóját aratás után azonnal leszántottuk. A talaj táperejének visszapótlására 400 q/ha istállótrágyát biztosítottunk, amelyet szeptember 20-ig 22 cm mélyre leszántottunk. Ezt követte a szakszerűen végzett 30 cm-es mélyszántás, amelyet november 20-ig befejeztünk, s ugyanakkor juttattunk a talajba 2 q/ha szuperfoszfátot és 2 q/ha káliumot.

— A talajt kora tavasszal megmunkáltuk, s a cukorrépa magját az árpa vetésével egyidőben tettük a magágyba, hogy elősegítsük a csírázást, s későbben a fejlődést.

— Répánk sarabolását, amint sorolt, kézi erővel végeztük, de a kapálásnál már gépeket alkalmaztunk. Az egyeléssel május 5-én végeztünk.

— Fejtrágyának hektáronként egy mázsa szemcsés salétromot használtunk, amelyet május közepe táján sorba adagoltunk. Ezt három kapálás követte, sorrend szerint májusban, júniusban és júliusban.

— A cukorrépa betakarítását hagyományos módon végeztük szeptember 23-a és október 21-e közt.

— A szakember láthatja, hogy nem takarékoskodtunk a tápanyaggal, s jóval többet nyújtottunk a talajnak, mint amennyire a cukorrépának szüksége volt, ezért a földben maradt tápanyagot idén az árpa termelésénél értékesítjük, amelyet lucernával alávetünk.

— Meg kell még említenem, hogy az elmondottakon kívül különös gondot fordítottunk a répa egyelésére, amelyet a 40 hektáron négy nap alatt fejeztünk be, úgy, hogy hektáronként 80 ezer egyed maradjon. A fő munkák gyors elvégzésénél jó mozgatóerő volt a célprémium.

Tervünk 340 q/ha átlag termelését irányozta elő, de a valóság nem kevesebb, mint 660 q/ha lett, vagyis megközelítőleg 100 százalékkal több, mint terveztük. A terven felül termelt répa mázsájáért öt korona külön jutalmat fizettünk dolgozóinknak. Tekintélyes összeg volt ez, de megérte.

Nem a véletlen műve volt

— Nálunk a cukorrépa nagy hozama nem a véletlenen alapszik és nem is

újdonság. Példa’ erre az 1962-es ttfy amikor 450 q/ha-s 1963-ban 572 q/ha-s^

1964-ben pedig 380 q/ha-s eredményt értünk el. Amint látjuk, tavaly minden eddiginél jobb eredményünk volt.

— Szomszédainkkal közös egyetért tésben (Libád, Gyiva, Sárkány; Béla)' már huzamosabb ideje foglalkoztunk a négy szövetkezet egyesítésének kérdésével. Elképzelésünk gyümölccsé érett, s 1966. január 1-től egyesítettűk földjeinket és erőinket. Most a termelés szakosításán fáradozunk. A cukorrépa továbbra is legkedveltebb növényeink egyike lesz, amelyből idén a négy üzemrészlegen 130 hektárt vetünk, s továbbra is minden előfeltételt megteremtünk a lehető legkedvezőbb termésátlag elérésére.

SOKÉVES TAPASZTALAT BIRTOKÁBAN

szól Mócsek elvtárs, a nagysárói, azaz az országos cukorrépatermesztői ver-1 senyben második helyezést elért szö-< vetkezet agronómusa. Látszik, hogy tizenhárom éves szakmai tapasztalat birtokában jól ismeri a magas hozam fortélyát.

Végtére is 648 mázsát elérni hektáronként 75 hektárnyi földterületen' nem kis dolog. Minden szava aranyat ér. Tapasztalatnyújtás a rászorulóknak. Olyan folyékonyan beszél a hogyanról, mintha olvasná. A módszer a vérében van, mint a jó háziasszonynak a konyhaművészet. Ismerteti az agrotechnikát, a növényápolás és a betakarítás módját, az elszállítás mikéntjét és beszél a visszaszármaztat tott répaszeletről. De itt hadd bet széljen szó szerint.

Mire lenne szükség?

— A betakarítást mindig a legtávolabbi parcellákon kezdjük, s az elszállítással egyazon időben betakarít-• juk a répakoronát is.

Hangsúlyoznom kell, hogy á cukorrépa-termesztés jövedelmezősége még a mi körülményeink között sincs arányban a ráfordított munkával. A 19 koronás mázsánkénti felvásárlási ár kedvezőtlen számunkra. Gondoljunk csak a termelés igényességére és a kivitel kedvező voltára, mert csak így látjuk tisztán mit jelent nemzetgazdaságunknak a cukorrépa.

— Termelési tervünkben I répa mázsájának előállítására 8,5 koronát irányoztunk, de a valóság 12,5 Kcs lett. Azzal számoltunk, hogy a 75 hektár répára 10 357 munkanormát fordítunk, de a ráfordítás 11872-re növekedett a fokozottabb növényápolás következtében. Továbbá 75 ezer koronát terveztünk a többtermésért járó kifizetés fejében, s helyette 150 ezer koronát merítettünk ki, úgyhogy a munkaköltség 411 ezer koronát igényelt. Az anyag és egyéb költség 200 ezer, az adó pedig 73 ezer korona lett. Ennek következtében kénytelen-kelletlen, elhatároztuk, ha nem rendezik a cukorrépa felvásárlási árát, áttérünk a számunkra olcsóbb és pénzügyileg is eredményezőbb növényfajták termesztésére.

A munkaverseny nem játék * 97

— Kampány idején már évek óta segítjük az oroszkai cukorgyárat a répa elszállításában, és más ezzel kapcsolatos problémáik megoldásában. A gyár ezt a segítséget idén azzal hálálta meg, hogy szövetkezetünkbe rendszertelenül szállította a répaszeletet. Ennek következtében a legjobb akarattal sem lehetünk elégedettek tevékenységükkel. Továbbá szerződésileg köteleztük magunkat 107 vagon répa meghatározott időre történő leszállítására, de az esőzés ebben nagyon akadályozott bennünket, s csak

97 vagonra teljesíthettük szerződésünket.

_ — Az elszámolásnál persze azokra a napokra, amelyekre teljesítettük a szállítási tervet, prémiumot állapítottak meg számunkra, mintegy 20 436 korona összegben. Csodák csodájára utólag visszakövetelik az összeget azzal, hogy az előirányzott kerettervet nem teljesítettük úgy, ahogy az a szerződésben áll.

Szövetkezetünk szilárd pénzügyi alapokkal rendelkezik. Egy munkanormára 22 koronát fizetünk. Nem vagyunk rászorulva a 20 ezer egynéhány száz korona prémiumra. Ez az összeg nálunk annyi, mint egy csöpp víz a tengerben. Sajnáljuk azonban, hogy a cukorgyárak, nem tekintenek bennünket velük egyenlő partnernek, s az összeget, amit jogosan kaptunk tőlük, visszakövetelik.

— Ha az a húszezer korona annyira szükséges a cukorgyárak vezetőinek jutalmazására, úgy visszaszármaztatjuk. Egyre azonban figyelmeztetjük őket, hogy a szocialista munkaversenyt ne használják fel a termelők beugratására.

H0KS2A ISTVÁN

4 SZABAD FÖLDMŰVES

1966. január 22.