Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-04 / 22. szám

Egy öreg horgász

A pontyhorgásznak leleményesnek, furfangosnak kell lennie, ha felül akar kerekedni e minden hájjal megkent halfajtával szemben. A vízből való kiemelése nagy technikai felkészültséget igényel, különösen akkor, ha az kapitális. Persze más a helyzet, ha vadpontyról, kerekpontyról, tükörpontyról, vagy dunai nyurgapontyről van szó.

Még egy-két évtizeddel ezelőtt a Duna, a Vág, a Nyitra, Zsitva és a belvízlevezető csatornák is kiváló pontyhorgászó helyek voltak. A Vág hatalmas árterei természetes ívóhelyet nyújtottak. Szakadozott partjai, nádasokkal teli forgói halban bővelkedtek. Igen sok komáromi és gútai nagyhalásznak biztosítót a halbőség tisztességes megélhetést.

De a folyóvizek szabályozása következtében csökkent a halszaporulat. Ennek oka: nincsen a halaknak pihenésre és táplálkozásra megfelelő búvóhelyük.

A PONTY IvASI IDŐSZAKA

A ponty ívása május végén zajlik le. Az ívásl időszak akkor veszi kezdetét, amikor a

Nemrég alkalmam nyílt a világhírű DREZDAI KÉPTÁR (Német Demokratikus Köztársaság) megtekintésére. Nézelődés közj ben a rengeteg,' s ritkaszép festmény között Mohamed Swiss: HALÁSZOK című képalkotására bukkantam. Ez a festmény végtelen egyszerűségével s amellett művészi ktfejezöségével nyűgözött le. A gyorsan múló idő arra késztetett, hogy lencsevégre kapjam ... E parányi emléket küldöm ezúttal a halász-horgász társaknak, gyönyörködjenek benne.

N. Kovács István felvétele

víz hőmérséklete eléri a 17—20 Celsius fokot, de néha előbb is. A pontyok ívás idején vándorútra kelnek, keresik a meleg, bozótos, füves ártereket. Itt csoportokba verődnek, s vadul kergetőznek. Rendszerint 20— 30 nőstény és néhány hím van együtt. Ilyenkor a nőstények a bozótokra, fűszálakra, vagy éppen a partmenti kövekre rakják ikráikat, melyeket azután a hímek megtermékenyítenek. Az ívás időszakában a halak általában betegek, étvágytalanok, kellemes, meleg időben, jó vízállás mellett az ikrák pár nap alatt kikelnek, s azonnal mozognak.

HOL TARTÓZKODIK A PONTY?

A ponty igazi tartózkodási helye nem a folyóvíz, hanem annak holtágai. Sajnos, a mi vidékünkön az ilyen helyek ritkák. De áradások alkalmával mégis ezeket a helyeket keresik föl a pontyok — Nyitra, Zsitva folyó —, ahova bandákba verődve jönnek föl az Al- Dunáról. '

Igen ideális pontyozásra a Zsitva, valamint a Vág folyó. Mindkét folyó partja könnyen megközelíthető. Ez utóbbinak több a pontyozóhelye. Ilyen hely például a közúti híd fölötti rész, a vágóhíd alatt. A folyópart közelében a víz mélysége 3—4 méter, s jó pontyozóhely. Előszeretettel keresik fel a horgászok. Két ízben nekem is sikerült horogra kapni két

Előkészület... és kezdődbe a pontyhorgászat

tapasztalatai

8

„öreg“ pontyot. Az említett szakaszon tésztára, máiéra, kukoricalisztből gyúrt, s kifőzött pogácsára lehet horgászni. Ezt igen szereti a ponty, de azért a kukoricát sem veti meg.

A másik szakasz hosszabb, amely egészen a vasúti hídig húzódik. Partja kövekkel kirakott, de a kövek között sás, kevés nád és fűzfavessző is megtalálható. Nagyon felkapott ez a hely, s egyúttal kirándulóhely is. Itt található az Aranysziget, ahol családias környezetben pontyozhatunk. Hogy mit lehet egy ilyen helyen átélni, azt az alábbi horgászkaland igazolja:

EGY AUGUSZTUSI REGGELEN

a vasúti híd alatt horgásztam pontyra. Horgászfelszerelésem: egy 3,5 méteres bambuszbot, saját gyártmányú zsinór, s 1- nullás horog. Csalétek: tészta, kukorica, s dróthernyó. Helyemet hajnalban elfoglaltam. Felcsallzlarn a horgokat, elkészítettem a botokat, majd besuhintottam. Az idő borongósnak Ígérkezett, s melegnek. Épp ilyent szeret a_ponty. Mint aki jól végezte dolgát, a botok rögzítése után cigarettára gyújtottam. Mintegy negyedóra

Ismerjük meg

a halivadék ellenségeit

Az fvatö és nevelő tavak sekély vizének könnyű felmelegedése a vízi flóra és fauna nagy koncentrációját idézi elő, imi a halivadékok számos ellenségét is oda csalogatja.

Megállapították, hogy a gerinctelenek közül a vízi holla, vízi poloska stb. nagymennyiségű ikrát és ivalékot pusztít. A csúszómászók közül a vízi sikló az ivalék nagy ellensége. A béka is [lusztítja a halivadékot, de nagy tógazdaságokban nem mondható károsnak, mert ún. [juffer szerepet tölt be, lévén i madaraknak kedvenc csemegéje. Kisebb tógazdaságokban károsnak minősíthető. Az a megállapítás, hogy a békaporonty (ebihal) pusztítja az ikrát és a halivadékot, — még nem bizonyított. De ha igaz, akkor sem okozhat számottevő kárt, mert a békaporonty megjelenésekor a halivadékok már megletősen fürgék. Maga a kifejlett béka csak a halivadékok kikelésének időszakában tesz nagy kárt, mert később már kizárólag gerinctelenekkel táplálkozik, közöttük a halivadékok ellenségeivel is. A béka gyomrában talált 30—35 mm hosszúságú halivadék átlag 7— 0 db.

A madarak közül főleg a gémek hatékonyak. PAHULSZKIJ megfigyelései (1951) szerint a nagy kanalas gém napi 350 g, a szürke gém napi 300 g, a bakcsó napi 250 g halivadékot fogyaszt. A kanalas gém nem tesz számottevő kárt, mert a fő táplálékát a gerinctelenek és az iszapban élő állatok alkotják, halivadékot csak elvétve fogyaszt. A szürke gém a 2—3 hetes ivadékot pusztítja, s különösen bőségesen lakmározik az ívatóból kibocsátás idején, amikor a begytartalom 80—90 %-a halivadékból áll. A kócsag kizárólag hallal él, mégis kevésbé káros a szürke gémnél, egyrészt mert ritka, másrészt mert igen félénk madár. Az utóbbi időben nagyon elszaporodott kiskócsag jelentékeny kárt okoz, mert szintén kizárólag hallal él. Különösen májusban és júniusban okoz nagy kárt, amikor az ivadékok általában a partok közelében tartózkodnak. A bakcsó sok balivadékot pusztít, amikor a fiókáit táplálja.

A kormos szerkő és a szerkő főtápláléka a békaporonty és a különféle gerinctelenek, halivadékkal csak az Ívatóból kibocsátáskor táplálkoznak. Ezért inkább hasznosak, mint károsak. A' hormor á n vagy k á rókatona elsősorban nagy halakkal táplálkozik, csak ha azt nem talál, akkor szorítkozik az ivadékra. A b a 11 a főleg a gerinctelenekkel és az iszapban élő férgekkel él, haiivadékot csak nasvon ritkán kap el. S. O.

múlva hatalmas loccsanásra figyeltem. Botom nagy ívben hajlott a víz fölé. Gyorsan kézbe kaptam. Hatalmas rántást éreztem. Újabb erős rándításra bukdácsolva követtem az ismeretlen valamit, mivel a rövidre kötött zsinórt nem tudtam utánaengedni. Egy újabb rándítás. Ekkor megbotlottam, s a vízbe csúsztam. Még a vízben vergődve is arra gondoltam, talán szerencsém lesz, mert a horgot jól felkötöttem, a horgászbot is erős, tehát baj nem lehet.

De hogyan mászok ki...? Ez aggasztott. A ponty még nagy erővel „dolgozott“, mindenáron szabadulni szeretett volna.1 S ekkor a hátam mögött meg-l szólal egy hang: ,

— Várjonl Azonnal segítek..

Erős kezek szorítását érez-l

tem. Valaki a hónom alá nyúlt, j s talpfasegített. Épp ideje volt,: mert a ponty ismét a part felé! úszott. Ha ilyenkor nem elégi feszes a zsinór, könnyen kere-j két oldhat az Istenadta. Csu-< romvíz voltam, de az izgalom! közepette minderről megfeled-( keztem. Mostmár ketten bírkóz-j tunk a bestiával. Az ismeretlen; kezébe vette az előkészített hal-l kiemelő zsákot, én pedig addig j irányítgattam a sárgahasút ‘ végülis megadta magát. A part-j ra cipeltük. Hat és fé,l kilós! nyurgaponty feküdt előttünk.;

A segítőtárs egy vasutas.volt,' aki a hídról látta viaskodáso-j mat. Neki köszönhetem, hogyj ez a horgászat sikerrel végző-; dött. !

Befejezésképpen: annak al

horgásznak, aki pontyozni sze-j rét, Jól kell ismerni e hal tu- • lajdonságait, szokásait. Csakis! ennek birtokában veheti fel a| küzdelmet egy-egy kivételes, példány horogra kerülésekor.

Andriskin József (Komárom)