Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-04 / 22. szám
II. ÉVFOLYAM 1966. JÚNIUS Június a vadászok hónapja Ismét ránk köszöntött június, a vadászok hónapja. A mezőgazdász szeme megakad a kalászba szökő búzavetéseken, a vadászgazda a cseperedő nyúlfiakban, az itt-ott felbukkanó csillogó tollú fácánkakasokban gyönyörködik. A szürkegúnyás fácánmama erdők rejtekében, bokrok takarásában, gabonavetések ölén anyai kötelességét teljesíti. Tojásain Sí, jól elrejtőzve. Minden neszre felfigyel, ha zajt hall, belelapul fészkébe. Kicsire zsugorodik, mozdulatlan figyel a sűrűségben. Félti az eljövendőket. Óvatos, mert sok az ellenség. Fölötte kering a szürkevarjú, szarka, közelében leselkedik a kóborló macska, a róka nyála is csurog az Ínyenc csemegére. Többször az ember is az ellenség közé tartozik, néha akaratlanul. A takarmánynövények kaszálás alkalmával rengeteg kárnak vagyunk szemtanúi. Nemcsak a kikaszált tojások vannak veszélyben, de a fácán és fogolymama oly édesen üli tojásait, a gép zajától fel sem rebben, s az éles kasza vet véget életének. Kaszálókban, különösen a sűrűbb herefélékben a nyúlfiakban is sok kár esik. Mindannyiunk kötelessége, hogy a legkisebbre csökkentsük a eszteséget. Elsősorban a vadászok népes seregén a sor, hogy megtegyék a szükséges óvintézkedéseket. Idén jól indult az év, korán tavaszodott. A meleg február kedvezett a nyúlfiaknak, a zsendülő vetés takarmányt nyújtott apró- és nagyvadnak egyaránt. Most a vadászokon és mezőgazdasági dolgozóinkon a sor, hogy fokozott mértékben vigyázzanak a fészkén ülő szárnyasvadak nyugalmára, a nyúlfiak és őzgidák épségére. A vadvédelem kamatostól megtéríti a vadásznak, mezőgazdásznak a ráfordított, fáradtságát. Hiszen köztudomású, hogy a fogoly és fácán tenyésztése nemcsak vadászati kérdés, hanem a mező- és erdőgazdálkodás fontos láncszeme. Ugyanis megállapítást nyert, hogy egy-egy fácán évente 4—5 kg kártevőt, 6 kg gyommagot, a fogoly 3 kg rovart s ugyancsak 6 kg gyommagot fogyaszt. Immár az is köztudomású, hogy népgazdaságunk tekintélyes valutára tesz szert az élővad külföldre szállításával. Ezenkívül egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek vadászrevírjeink, nőttön-nő a külföldi vendégek száma, akik szép összeggel fizetik egy-egy állat lelövését. Sajnos, az elmúlt év sok borsot tört orrunk alá. Bármilyen gondot fordítottunk vadállományunk védelmére, nem találtuk meg számításunkat. A nap mint nap ismétlődő esőzés, zivatar és viharok sok kárt okoztak különösen az apróvad szaporulatában. A legnagyobb kár mégis Csallóközben ért bennünket. Apróvadak és nyulak ezrei, nagyvadak százai lelték halálukat a víz hullámsírjában. A mai napon köszönetét mondunk mindazoknak, akik együttérzésük megnyilvánulásaként meghallgatták a csallóközi vadászok kérését és segítő jobbjukat nyújtották az árvíz sújtotta területek újratelepítésében. Az eddigi segélynyújtást tekintsük előlegezésnek, mert ahhoz, hogy a dunaszerdahelyi és komáromi járás vadászrevírjei visszanyerjék régi bőségüket, sok-sok évre, még több segítségre lesz szükség. Aki teheti, adja szívvel-lélekkel, amit ígért, mert jó kezekbe kerül a vad a csallóközi rónákon. Számtalanszor hangsúlyozzuk, de a Vadászok Hónapjában kétszeresen felhívjuk a figyelmet a vad mezőgazdaságilag hasznos voltára. Ha meggondoljuk, hogy Szlovákia több mint négy millió hektáros vadászterületén több millióra rúgó apróvad pusztítja kultúrnövényeink legveszélyesebb tavaszi és koranyári kártevőit, csaknem olyan segítséget várhatunk tőlük a növényvédelem terén, mint a vegyszerektől. S ezért a segítségért egy fillért sem kell kifizétni. Am a vad bármennyire is a mezőgazdaság ingyenes napszámosa, a mezőgazdász részéről mégsem élvez kellő védelmet. Gondolok itt az egyre tért hódító vegyszerek alkalmazó-1 sára. Igaz, e tekintetben nem | okolhatók a mezőgazdasági! üzemek vezetői, ikább ott a hiba, hogy a kemizálás maga mögött hagyta a biológiát. Ugyanis a növényi kártevők irtására kiszórt vegyszer sok esetben az apróvadak életét is veszélyezteti. Sőt, 1964 őszén a pockok irtására alkalmazott vegyszer a nyulakat is tizedelte, de több őzvadat is megmérgezett. Az ilyen és hasonló esetekben keresnünk kell a középutat, s olyan vegyszerekkel dolgozzunk, vagy oly formában adagoljunk, hogy vadállományunkban tetemes kárt ne okozzunk. A felsorolt hibákat az eddigitől hathatósabb vadvédelemmel kell helyrehoznunk. Ez mezőgazdasági dolgozóink részéről sem igényel nagy munkát, csupán a figyelmességen múlik, hogy kíméljük a vadállományt. Főleg azon traktorosoktól várunk segítséget, akik a takarmányfélék kaszálását végzik. A vad elriasztására bevált módszer, ha láncokat szerelünk a kaszára. Amikor felröppen a fácán a tojásairól, állítsuk le a gépet, jelöljük meg a fészek helyét, hogy a szolgálatban lévő vadász vagy a később odaérkezett vadőr a tojásokat biztonságba helyezhesse. Egész éven át, de különösen a vadászok hónapjában nyújtsunk segítséget apró- és nagyvadnak egyaránt. Előadások rendezésével, filmek bemutatásával népszerűsítsük a vadvédelmet. Üdvös lesz, ha mezőgazdasági dolgozóink mélyebben megismerik a vad hasznos voltát, miáltal a vadászokkal egyetemben pártfogás alá helyezik az erdő-mező lakóit, a mezőgazdaság ingyenes napszámosait. SÁNDOR GABOR A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE A TARTALOMBÓL: 4» Vadászatunk új feladatai 4> A vaddisznók trichinellózise 4» Ünnepi pihenés Veszélyes találkozás 4» 85 éve született Kittenberger Kálmán ^ Vadásznaptár ^ Az apróvad védelme + A CSVSZ hírei 4* Balinfogás vontatásos módszerrel 4* A növényevő halak honosítása Új utakon a magyar halastó-gazdálkodás 4> Egy öreg horgász tapasztalatai (2.) 4* Ismerjük meg a halivadék ellenségeit 4* Horgászkeresztelés
