Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-04 / 22. szám

A BESEDA, kiadóvállalatunk képes hetilapja a múlt napokban Zillnán kulturális műsor keretében rendezte meg a Szlovákia mezőgazdaságában dolgozó lányok szépségversenyét. A „Miss Beseda 1966“ címet Uher Ma­rika, a medzany-i EFSZ csinos agro­­nómusa nyerte el. Foto: Vojtek elégedett Már "nagyon közeledett a Kará­csony, a szeretet ünnepe, de a család tagjai még semmit sem vásároltak egymásnak. Valahogy annyira pénz­szűkében voltak, hogy le Is mondtak már az ajándékokról. Am a gondos jeleség mégsem hagy­­ta annyiban. El sem képzelheti, hogy kedves férje urát meg ne lepné vala­mivel. Pénze nem lévén, így hát át­ruccant a szomszédasszonyához és kt­­kölcsönzött tóié háromszáz koronát. Este, vacsora után, amikor egyedül maradt a férjével, megszólalt: ,Jtézd Fiacskám, közeledik az ünnep, nem tudtam neked semmit sem venni, de itt van háromszáz korona, vegyél va­lamit, amit kívánsz magadnak". Természetesen a meglepetés örömet varázsol1 a férj arcára. De alig félóra múlva benyitott éppen tanuló, ser­dülő lánya szobájába és atyai hangon szólt hozzá: „Kislányom, ünnep előtt állunk, nem volt időm számodra ven­ni valamtt, talán nem ts tudtam vol­na alkalmas dolgot vásárolni neked, de adok háromszáz koronát, vegyél érte valami kedvedre valót’, Persze a lányka nagyon megörült a pénz­nek, hiszen ilyen ajándékban még sohasem volt része. Pár nap sem telt el, amikor a kis­lánynak eszébe jutott, szép lenne nagyapát valami kellemes meglepe­tésben részesíteni. Törte a fejét, mivel lephetné meg. Végre jó ötlete támadt. Amikor kettesben maradt az öregúr­ral, megsimogatta a kezét, föléje ha­jolt és így szólt: „Nagyapó, ha nem haragszol meg, az ünnepek alkalmá­ból tárgyi ajándék helyett adok ne­ked háromszáz koronát, vegyél érte valamtt, amit kívánsz magadnak Nagyapónak könnyes lett a szeme a meghatottságtól, megcsókolta unoká­ját. De aztán benne is ágaskodni kezd­tek az érzelmek. Ha ö ilyen szép ajándékot kapott, akkor neki sem szabadna megfeledkezni egyetlen lá­nyáról, a kislány mamájáról. De mit adjon neki? Rövidesen rájött. Mintha csak hallanánk, amint mondja: „Nézd lányom, számodra a legjobb ajándék a pénz. Nesze, itt van háromszáz ko­rona, használd fel az ünnepekre. Nem, a történetnek még nincs végei Közvetlenül az ünnepek előtt a gon­dos feleség ismét kopogtatott a szom­szédasszony ajtaján. Jóleső érzéssel, örömteljes arcktfejezéssel és kezében a háromszáz koronával lépett be: „Váratlanul egy kis pénzhez jutottam, s így elhoztam a háromszáz koronát, gondoltam, szükség lehet rá magúk­nál az ünnepekre". — Jaj, az isten áldja meg — hálál­kodott a szomszédasszony — de jó, hogy elhozta, fúrta ts már az oldala­mat, minek is adtam kölcsön, hiszen még semmit sem vásároltam az ün­nepekre! Szóval így is lehet — hogy elége­dett legyen mindenki. IVÁN, SÁNDOR A tüdőt, csontot, mirigyeket, sze­^ met fertőző bacillussereg ellen veszik fel a küzdelmet napról napra a Dóin# Smokovec-1 szanatóriumban. Néhány hónapos csecsemőktől 15 éves korig küldik a zsolnai, eperjesi, po­­zsonypüspöki és más kórházak a kis ártatlanokat, iskolásokat, hogy 10—12 hónapos kezelés után egészségesen térjenek vissza szeretteik körébe. Neumann Róberttal, a tátrai szana­tórium végtelen türelmű főorvosával járjuk az osztályokat. A barátságos arcú férfi szeretettel simogatja a buk­si fejeket, szeme kutatóan siklik vé­gig a gyerekeken. Ha nem fedez fel valami rendellenességet, megnyugszik a tekintete, vidámabb lesz a mosolya. — Gondolná, hogy betegek ezek a gyerekek? — néz rám kérdőn. Vizsgálom a pirospozsgás arcokat, s szó nélkül nemet intek. — A szülők sem gondolják. Csak ha valamilyen okból alaposan meg­vizsgálják csemetéiket, akkor döbben­nek rá az igazságra. Ezért lenne még fontosabb a gyakoribb, rendszeres orvosi vizsgálat — teszi hozzá. — Csökkenő vagy emelkedő Irány­zatú a megbetegedések száma? — Egyre kevesebb a fertőzött gye­rek. Legjobban igazolja.ezt, hogy né­hány évvel ezelőtt Szlovákiában még három hasonló szanatóriumban voltak a betegek elhelyezve. Ma már elegen­dő a mienk, sőt a szem- és mirtgv­­tuberkulózisban szenvedőket is az egész ország területéről ml gyógyít­juk. — Melyik kerületből van a legtöbb beteg? — A kelet-szlovákiaiból. Azt hiszem ez érthető. Nézze csak meg jobban őket, mennyi köztük a fekete, göndör­hajú — mutat az önfeledten játszó gyerekekre. A betegek egynegyed része most is, máskor is cigány származású. A ka­lóriában koszt, egészségtelen lakás, s a nemtörődömség levét ezek a csöppségek isszák meg. — őket is látogatják a szülők? — Legtöbbjüket. De olyan is akad, akit itt felejtenek — szürkül el a hangja. — Néhányukat aztán gyer­mekotthonban kell elhelyezni. Még Jó, hogy kevés az ilyen szívtelen szülő... — Egy beteg napi kezelése mennyi­be kerül? — Nyolcvan korona körül. — S valamennyien hazakerülnek? — Az utóbbi években nem kellett A Dolny Smokovec-i gyermek­szanatórium Jó egészségben térnek haza szomorú tartalmú táviratot küldeni — mosolyog büszkén az orvos. —• S az iskolakötelesek oktatása? — Van egy tizennyolctanerős ki­lencéves iskolánk, ahol rendszeresen tanulnak a gyerekek. — És az nem megerőltető? — Semmi esetre. Délelőtt két óra tanulási idő, aztán két óra kötelező pihenés. Délután újból két órát ülnek a padokban. ☆ Az egyik helyiségben türelmetlenül várták az ebédet az óvodások. Kisvá­ratva csörömpöltek a tányérok, az apróságok szürcsölték a húslevest. Igyekeztek, mert már a szájukban érezték a finom borsófőzelék, füstölt­hús ízét. Egy szöszt fiú kanalazta be elsőként a főzeléket. ízlett neki, mert repetáért tartotta a tányérját. Van olyan is, aki csak ímmel-émmal kanalaz. Ha az ápolónők ezt észre­veszik, máris ott guggolnak az ét­vágytalan mellett. Alig hagyja el egy kedves szó az ajkukat, máris gyor­sabban mozog a kanál, ürül a tányér. Kinn a tágas folyosón nyúlánk, csi­nosarcú fiú mélyed egy könyvbe. — Csak nem a Vlnnetout olvasod? — Dehogy — mosolyodott el — tör­ténelem órára készülök. — Különben hová valósi vagy? — Füleki — mutatkozott be Hege­dűs Gyula. — A tüdővel van baj? — Nem, a légcsővel. — Régóta vagy már itt — Második hónapja. — Látogató? — Várom a szüléimét. ☆ A földszinti tágas helyiségben kö­zépkorú asszony várakozott türelmet­lenül. Nem csoda, hiszen már oly ré­gen nem látta leányát Ez a szanató­rium rendje, s hathetenként csak egy­szer kopogtathatnak a remegő anyai kezek. így kívánja az alattomos kór elleni küzdelem, a gyors felépülés. Végre nyílott az ajtó és egy csinos arcú kislány ugrott az anyja nyakába. — Nagyon vártalak — suttogta a „legkedvesebb“ fülébe. Marianöiová Ankát már közel egy éve kezelik. Most örömmel újságolja édesanyjának, hogy a főnővér azzal bíztatja, nemsokára hazamehet. Kedves, meghitt percek... De aztán jön a búcsúzás, s akaratlanul is el­homályosodnak a gyermekszemek ... Hiába sokoldalú a gondoskodás, ki­tűnő koszt, gyönyörű környezet, a szü­lők távozása, a hazavágyás könnyeket csal a gyermekszemekbe. Tóth Dezső A gyűszű Színes cérnák között, szép festett skatulyában lakott az ezüstszínű gyű­szű. Nagyon ritkán háborgatták őkéi­mét. Csak ha Anyuka vagy Zsuzsi varrt, olyankor húzták az Ujjúkra. Egy reggel a gyűszű nagyon rossz hangu­latban ébredt Morcos volt, senkivel sem beszélt. — Ml bajod, gyflszűcske? Miért vagy oly búskomor? — kérdezte gyengéden a rózsaszínű cérnaszál. — Unom már az egészetl — düny­­nyögte a gyűszű. — Itt a dobozban még csak hagyjári. De amikor a tűt kell szurkálnoml Az bizony nem a legkönnyebb, de nem Is mulatságos dolog. De nem áml Én bizony világgá megyek, megszököm Inneni — Azt hiszed, hogy másutt jobb lesz? — kérdezte a halványkék cérna. — A tű mindenütt tű, a gyűszű pe­dig gyűszű marad — gúnyolódott az olló. Azonban hiába beszéltek a gyűszű­­nek. Kiugrott a dobozból, kigurult a szobából, a kerten keresztül ki az útra és elgurult messze, ki az erdőbe. Ott szerencsésen megakadt egy fa­tuskóbán. Ideje is volt már, mert bi­zony elfáradt szegényke. Gondolta, megpihen kissé, kifújja magát, mi­előtt tovább indulna. De nem pihen­hetett sokáig. Megpillantotta egy kí­váncsi szarka, s bizony nem sokat teketóriázott, hanem a csőrébe kapta és már repült is vele a fészkébe. — Nézzétek csak gyerekek, milyen szép, csillogó pohárkát hoztam nek­tek! — szajkózta boldogan Szarka­mama. A fiókák nagyon megörültek. Mindegyik elsőnek akart inni az új pohárból. Szegény gyűszű pillanatok alatt olyan összebökdösött, horpadt lett, mint soha azelőtt. A kis szarkák végül is úgy összeverekedtek a pohár­kán, hogy észre sem vették, amikor az kiesett a fészekből. De nem sokáig hevert a fűben. Csakhamar Jött egy szarvasbogár és alaposan szemügyre vette a gyűszűcskét. — Nicsak, milyen szép veder! De jó lesz benne majd vizet hordani — örült neki. Átkötötte a gyűszűt szal­maszállal, ráakasztotta a szarvára és vizet hordott benne a pocsolyából. A gyűszücske most sem volt elégedett "a sorsával. A víz zavaros volt, nehéz és hideg. A legszívesebben visszament volna a tiszta festett skatulyába. Ki is használta az első kedvező alkalmat. Amikor a szarvasbogár elaludt, fogta magát és visszagurult egészen a kert­ajtóig. Ott észrevette egy szorgalmas méhecske. Odahívta a társait s öröm­mel újságolta nekik, hogy talált egy gyönyörű ezüst csengettyűt. Rögvést nekiláttak és közös erővel felfüggesz­tették az egyik kaptárra, aztán bim­­bam-bom, elkongatták rajta a reggeli ébresztőt, mire a méhecskék munkába indultak. Egyszerre csak heves szél támadt, s a gyűszűt lefújta a földre. Ott is maradt, Az őszi eső áztatta, télen meg belepte a fehér hótakaró, így aludt egészen tavaszig. Amikor beköszöntőitek a melegebb napok és a hó elolvadt, Zsuzsika fogta magát és kiment a kertbe, hogy ösz­­szegereblyézze a szemetet. Akorra a gyűszű már felébredt téli álmából, s ahogy meglátta Zsuzsit, gyorsan fel­ugrott és ráakaszkodott a gereblye fogára. Zsuzsika mindjárt ráismert, bár egy kissé megrozsdásodott, meg horpadt is volt szegényke. Megtisztí­totta, kiegyengette és visszatette a festett dobozba. Nagy volt a gyüszűos­­ke öröme: milyen jó volt újra otthoni A tű, cérna és az olló örömmel üdvö­zölte gyűszűcskét. Dehogy is nevették kil Kíváncsian várták, mit mesél majd nekik átélt kalandjairól. (ford.: Vércse Miklós) Betűcsere-rejtvény Az alábbi szavakból — a betűk megfelelő átcsoportosításával — ké­pezzetek más-más szavakat. Hogy mi legyen a képzendő sző, azt a köny­­nyedség kedvéért minden szó után megjelöltük: RÖKA.....................(szőlő támasza) ORAN . , (folyó Olaszországban) KOS . ■ i . . . (számos) MOS , , ■ s (savanyú gyümölcs) DARA é . (város Erdélyben) Ha a helyesen összeállított új sza­vak kezdőbetűit sorrendben olvassá­tok, egy kelet-szlovákiai város nevét kapjátok. A SZABAD FÖLDMŰVES 20. számá­ban közölt gyermek-rejtvény helyes megfejtése: ARMSTRONG. Könyvjutalmat kap: Gyurkovics József, Nagycsalomija, Rásl Éva, Hubovo. Mindenki figyelmébe! Azok között, akik új előfizetőket szereznek lapunknak, a Szabad Földművesnek, 1966. szeptember 15-én 10 jutalom­tárgyat sorsolunk ki, egyenként 100 korona értékben. A sorsolásban az előfizetést igazoló összes bizonylatok részt vesznek. Tehát aki többet küld be, az nagyobb eséllyel pályáz­hat a jutalomdíjakra. Az ű] előfizetést igazoló alábbi bizonylatot hitelesíttesse a helyi postahivatalban és küldje meg szerkesztőségünknek! Z. SZÄMÜ BIZONYLAT Igazolom, hogy . .................... Község: hsz. , , , , a Szabad Földművesre..............előfizetőt szerzett. a póstahivatal bélyegzője és aláírás Legyen közös jelszavunk: MINDEN ELŐFIZETŐ LEGALÁBB EGY ÜJ ELŐFIZETŐT SZEREZ! Objednávací lístok - Megrendelőlap Zasielajte mi od najblizsieho fiísla Megrendelem a legközelebbi számtól kezdődően a öasopis SZABAD FÖLDMŰVES című lapot v poCte.........vytlackov (példányszámban) Na adresu — a következő címre: Dátum — Kelt podpis (peőlatka) aláírás (bélyegző) (Nehodtace Skrtnútl — A nem kívánt törlendői) Ízlik a főzelék

Next

/
Thumbnails
Contents