Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 3. szám

Miért kerültek

a törvényszegés útjára

Ä tárgyalóteremben elhangzik az ítélet: „A Lévai Járási Népbíróság törvényszéke Ján Javorníkot, a báti szövetkezet elnökét hétévi, Bartos Sándor csoportvezetőt ötévi és Mária Fialková ökonómust háromévi szabadságvesztésre ítéli.“

A négy napig tartó tárgyalás után a vádlottak halott fehér arccal vették tudomásul az ítéletet, és az utolsó szó jogával élve fellebbeztek, mert úgy érezték, túl nagy árat fizettek tetteikért. Az alig egy évig tartó káosz, pünkösdi királyság után csak most eszméltek rá teljes egészében, hogy a törvényszegés útjára léptek, de felötlött bennük az a gondolat is, hogy talán nem teljesen saját hibájukból. Az ügy alapos tanulmányozása után ez a tény késztetett arra, hogy a lap hasábjain boncolgassam a három ember ügyét: Nagy tragédiáról van szó, hisz feleségek maradtak, férjek, gyerekek pedig apák nélkül. Három ember került a törvényszegés hínárjába, pedig meglehetett volna előzni a bajt. De ne vágjunk a dolgok elébe. Érdemes an ügvet közelebbről megvizsgálni, hisz nem mindennapi dologról van szó.

Mi is történt valójában?

Szövetkezeti

melléktermeiés Prágában

Bartos Sándor csoportjával Prágában vasútépítkezésen dolgozott. Mivel a keresttel nem voltak elégedettek, új munkalehetőségek után néztek. Egyszer az újságban hirdetést olvastak, melv szerint a közép-csehországi villamosüzem több munkást keres árokásási és kábelfektetési munkákra. A csonortvezető nem volt rest, azonnyomban felkereste az említett üzemet, ahol azt kívánták, hogy a kérdéses munkát valamelyik szövetkezet végezhetné el szövetkezeti melléktermelés címen, mert nem akarták vele terhelni saját béralapjukat. A munkákért járó összeget az illetékes szövetkezet folvósrámlájára utalták volna át. A szövetkezet azután belátása szerint juttathatta volna a munkabéreket a melléktermelésben dolgozóknak. A mezőgazdasági minisztérium egyik dolgozója is egyetértett az üzlettel, a 13. sz. rendeletre hivatkozva és hozzátette, hogy a munkát elvégezheti a lévai járás valamelyik szövetkezete is.

Több se kellett az élelmes, minden hájjal megkent csoportvezetőnek. Azonnal vonatra ült és a szövetkezet elnökével hosszabb vita után megegyezett. Amikor az üzlet tető alá került, az elnök, a csoportvezető és az ökonómus bekopogtatott a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság ökonómiai osztályára, ahol engedélyt szereztek a melléktermelési csoport megalakításához. A megegyezés szerint a szövetkezet az elvégzett munkák pénzértékéből nyáron 15 százalékot, télen pedig 10 százalékot kapott volna. A csoportvezető magához vette a szövetkezet bélyegzőjét, melynek segítségével munkásokat vett fel és bocsátott el. Ezzel nyugtázta a teljesítménynormák alapján végzett számlákat is. A bérlistákat az ő jelentései alapján készítették a báti szövetkezet irodájában, amit mindhárman aláírtak. Eleinte úgy látszott, semmilyen komolyabb probléma nem adódik majd menet közben. De az „újszülött“ körül nem volt minden rendben.

Elsősorban a Prágában dolgozó csoport tagjai nem voltak szövetkezeti tagok, tehát kellett valamilven formát keresni, hogy a szövetkezethez tartozhassanak. A járási szakszervezeti vezetőségen Haluska elvtárs már a kezdetén ellenvetést tett, mert szerinte a szövetkezetekben csak azok lehetnek alkalmazotti viszonyban, akiknek valamilyen különös szakképzettségük van. A járási nemzeti bizottság szociális osztályán szintén elutasítólag nyilatkoztak és csak akkor voltak hajlandók foglalkozni az üggyel, ha a melléktermelés körül minden rendbejön. Mivel az alkalmazotti viszony létrehozása kútba esett, a szövetkezet elnöke elhatározta, hogy a munkásokat gvorsan felveszik a szövetkezeti tagok közé. El is határozták, hogy az ügyet egy hónapon belül elintézik. De közben ment minden a régiben Harminc—negyven ember dolgozott bizonytalanságban, s még a betegsegélyzőbe sem jelentették be őket.

A „hármas“ 116 700 koronát vágott zsebre a nem létező munkások teljesítménye után

A ravasz trió persze eleinte úgy állította be a kérdést, hogy a Prágában dolgozó csoport is jól jár és a szövetkezet is frissen keresett pénzhez jut. De az elnök már a járási

mezőgazdasági termelési igazgatóság ökonómiai osztályán kissé szomorkásán jegyezte meg, hogy az egész üzletből nekik semmi anyagi hasznuk sem lesz. Keresték, kutatták a pénzszerzés módját. Javorník agyában nemsokára megszületett a nagyszerű ötlet. Olyan személyek nevét diktálta a bérlistára, akik még Prága környékén sem jártak. Volt olyan hónap, hogy tizennégy nem létező személyt is hozzácsaptak a melléktermelési csoporthoz. Az első fizetéskor 2400, a másodiknál 9300, a harmadiknál 10 800, a negyediknél 22 000, az utolsónál pedig 57 000 koronát vettek fel a hamis nevek alapján. A pénzt a Lévai Állami Bankban vették fel és a „Lev“ szállóban osztozkodtak rajta. Itt vándoroltak poharazgatás közben a meg nem érdemelt ezresek az elnök, csoportvezető és ökonómus erszényébe. Az étvágy egyre fokozódott és persze rang szerint jussoitak. Az ökonómus 11800, a csoportvezető 27 400, az elnök pedig 77 500 koronát vágott zsebre. Ki-ki „érdeme szerint“. Ettek, ittak, az elnök gyakran ruccant fel, hogy meglátogassa a prágai melléktermelési csoportot és ilyenkor folyt a bor, szólt a zene.

De a könnyen szerzett pénz nemsokára „mellékízűvé" vált. Főleg a négyszer büntetett Bartos kezdett félni, mert még a legutóbb kapott feltételes büntetésének ideje sem járt le. Nyugtalanította, hogv még mindig nem intézték el a melléktermelési csoport megalakításának hivatalos részét. De egyrészt azt gondolta, hogy hiszen a szövetkezet a munkásokat már felvette tagjainak soraiba. Sokallta az elnöknek juttatott összegeket is. Az utolsó osztozáskor Javorník már 52 090 koronát vágott zsebre, — neki viszont csak háromezer jutott. Akkor össze is szólalkoztak és kereken kijelentette, hogy nem csinálja tovább ezt a piszkos munkát.

Másrészt egyre fokozódott a szövetkezeti tagok elégedetlensége is, mert tudomást szereztek róla, hogy a prágaiak fejenként 3500—4500 koronát keresnek havonta. Ezzel szemben a szövetkezetben sokat kellett dolgozni, hogy elérjék az 1000—1200 koronás havi keresetet. A melléktermelési csoport és-a „hármas“ fölött tehát egyre jobban tornyosultak a vészes fellegek.

Az állnrn kasszáját 78 134 koronával károsították meg

Azt szokták mondani, hogv a titkot még a tyúk is kikaparja, előbb-utóbb minden kiderül. így volt ez ebben az esetben is. A pénzügyminisztérium dolgozói a kereseti adó végett ellenőrzést hajtottak végre a szövetkezetben. Valamit észrevették. Erre Javorník azonnal táviratban hívta haza Bartost és kioktatta, hogyha újabb ellenőrzést kapna, ne áruljon el semmit. De az eseményeket már nem lehetett megállítani. Hóra elvtárs, az egyik ellenőr a kereseti adó kimutatásához kérte a Prágában dolgozó csoport belépési nyilatkozatát. Az elnök azonnyomban előszedte a papírokat, de nem érvényesek, hiszen hiányzott a taggyűlés jóváhagyása. Emil Pasár béradó ellenőr megállapította, hogy a béradó kiszámításakor nem vették figyelembe a melléktermelési csoport magas keresetét és a jogos 111338 korona helyett csak 33 204 koronát vontak le tőlük. Tehát az államot 78 134 koronával kárpsították meg. Az ökonómus azzal védekezett, hogy az elnök parancsára és Bartos kérelmére cselekedett így és a 11 800 koronát a megnövekedett könyvelési munkákért fogadta el. Emellett havi keresete meghaladta az 1900 koronát. Tehát nyugodtan elvégezhette volna a többletmunkát is.

Végső tanulság

A visszaélések, sikkasztások megtörténtek, megszületett az ítélet is.

A kerületi bíróság dolga, hogy felülvizsgálja arányos-e az elkövetett bűntényekhez. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy néhány pontban leszögezzük az ügy tanulságát.

Bár a 13. sz rendelet lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági üzem a tagok téli foglalkoztatottságának érdekében ipari üzemtől is vállalhat munkát a holt idényben, tehát téli időszakban, mégsem helyeselhetjük, hogy ezt többszáz kilométerre tegye. Mivel a munka télen, nyáron folyt, tehát előtérbe került a pénzszerzés, ezek szerint az elnök nem azért vállalt melléktermelést Prágában, hogy a tagokat foglalkoztathassa. Már csak azért sem, mert amint már említettük, a csoport nem volt tagja a szövetkezetnek.

Az ügy rámutatott arra is, hogy a y H Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési

Igazgatóság sem járt el helyesen, — mert tudniuk kellett volna, hogy szövetkezeti melléktermelésre csak a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya adhat engedélyt. De ha a melléktermelés nem a járás területén folyik, szükséges a kerületi nemzeti bizottság beleegyezése is.

Nagy hiba volt az is, hogy a szövetkezet évi bevételi, pénzügyi tervébe nem iktatták be a melléktermelésből származó jövedelmet.

Végezetül leszögezhetjük, hogy a zavaros, a hónapokig tartó huzavona is hozzájárult ahhoz, hogv a három ember a törvénvszegés útjára lépett és a börtönrécsok mögé került. A járási szakszervezeti vezetőség a járási nemzeti bizottság szociális osztálya és az állami bank is tudott róla, hogv a melléktermelési csoport körül nincs valami rendben, mégsem intézkedtek idejében, pedig 1964 júliusától 1965 áprilisáig tisztázhatták volna az ügyet.

Nem akarom védeni a bűnösöket, mert az a szövetkezeti elnök, aki visszaél funkciójával és meg nem érdemelt pénz szerzésére használja fel, méltó a büntetésre. Bartosnak sem volt szüksége erre a kalandra, hisz már négyszer volt dolga a bírósággal. De feltehetjük a kérdést, minek engedélyezünk olyasmit, ami nem szolgálja közvetlen a szövetkezet fejlődését. A szövetkezeteknek, amint a nevükből is kitűnik, elsősorban a mezőgazdasági termeléssel, nem pedig kábelfektetéssel kell foglalkozniuk. Egészen más lenne a helyzet, ha a szövetkezet, mondjuk homokbányát nyitott volna, vagy valamilyen módon saíát termékeinek feldolgozásával foglalkozott volna. A téli Időszakban az erdőgazdaságok is állandóan munkásokat kérnek, mégpedig a közeli zólyomi vagy besztercei járásból. Miért kellett tehát a többszáz kilométerre lévő Prágában vállalni munkát?

Három ember került a börtönrácsok mögé és az elsőfokú bíróság ítélete alapján évekig gondolkozhatnak bűntettük felett. Erre a kalandra nem volt szükségük, hisz mindhárman jói kerestek. De megszédítette őket a könnyű pénzszerzési lehetőség, s az alkalom is hozzájárult ahhoz, hogy a törvényszegés útjára léptek.

Bállá József

SZETE

a fejlődés útján

Az alig 580 lelket számláló Szele gyors léptekkel halad előre a fejlődés útján. A felszabadulás óta 72 új családi házat építettek. A kultúra is szót kért magának. Megtalálható a rádió, televízió majd minden házban. A HNB munkáját dicséri a 900 méter hosszú betonjárda, amely nagyban megváltoztatta a falu arculatát. A falu lakói 130 ezer korona értékű társadalmi munkával járultak hozzá a járda elkészítéséhez. 1960-ban átadták rendeltetésének az új háromtantermes iskolát, a tanítói lakással együtt. Nem sokáig kell már várni a község fiataljainak sem, mert a közeljövőben felépül a korszerű művelődési otthon. Dicséret illeti a község lakosait, akik 3000 órát dolgoztak le a művelődési otthon építésénél. Természetesen, ha megvalósul a falu lakóinak e régi álma, szükséges lesz, hogy a tömegszervezetek is egyre fokozottabb kulturális tevékenységet fejtsenek ki. Nehogy előforduljon, hogy az új művelődési otthon, majd „kong az ürességtől", mint ahogyan ilyesmi már több helyen megesett. Mi azonban bízunk abban, hogy a falu lelkes akarata, tenniakarása e téren is megérezteti hatását.

B e 1 á n y i János, Déménd

Egy ifjúsági vezető beszámolója

Zlnka István vagyok, a Kosúti Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság pénztárosa. Az üzem vezetősége és az üzemi pártbizottság megbízott a CSISZ vezetésével

Az itteni ifjúsági szervezet eredményeivel nem dicsekedhetünk. De ha jelenleg több is az árnyoldal, mint a verőfényes, a működés mindenesetre megindult már. Amíg tavalyig mostohán kezelték a CSISZ-szervezeteket, 4965 második felében sikerült három CSISZ-alapszervezetet életre hívni. Szükség lenne azonban még otyan CSISZ-vezetőségre, amely egybehangolni képes a három alapszervezet ténykedését. A felmerülő nehézségeket abban látom, hogy 7 falu fiataljait kellene „összekovácsolni" egy egységes tömbbe. Ezt oedig gátolják a közlekedési nehézségek, valamint az a körülmény, hogy munkaidő alatt lehetetlenség gyűlést tartani, szabad idejét viszont alig hajlandó feláldozni valaki.

Jelenleg 57 a CSISZ-tagok száma üzemünkben. Jóllehet többségben vannak nálunk a fiatalkorú dolgozók, az alapszervezetek tétlensége folytán sokan nem léotek be a szervezetbe. Legrosszabb helyzetben a kor,úti szervezet van, amelynek nincs megfelelő helyisége összejövetelekre. A hegyi alapszervezet klubhelyiségét csak most festette ki az üzem, berendezéséről az üzemi szakszervezeti tanács gondoskodik. Ezzel szemben a sorjákosi szervezet klubhelyiségében rádió, televízió és egyéb szórakozási lehetőségek is találhatók.

Beszélni lehetne továbbá az ifjúság könnyelműségéről, amellyel a gondjaira bízott javakkal bánik. Az üzem, karöltve az üzemi szakszervezeti tanáccsal például 17 000 korona értékben vásárolt hangszereket a kosúti szervezet tagjainak. A fiatalok hazahordták azokat és nem használták rendeltetési céljukra. Magukénak tekintették a drága harftjszereket s így egy maroknyi emberen kívül senki sem látta hasznukat. Vagy: a hegyi

szervezetnek az üzem berendezett egy helyiséget. Ne gondoljuk azonban, hogy a fiatalság csínján bánt a gondjaira bízott vagyonnal. Nem kímélte a berendezési tárgyakat, egy részüket összetörte, elrontotta a lemezjátszó rádiót Előre kell azonban bocsátani, hogy ezzel nem vádolhatjuk a szervezet összes tagjait, hanem csak egyes „ifjakat“. Okulva a tapasztaltakon két CSISZ-tagnak adtunk csak kulcsot a klubhelyiség számára, akik felelnek a rendfenntartásért és a berendezési tárgyak épségéért.

A CSISZ eddigi tevékenységéből megemlíthetjük a brigádmunkák szervezését. A vetőmagnemesítő vállalat versenyt hirdetett kulturális téren is. Az egyes alapszervezetek erre beneveznek és előreláthatóan két színdarabot is betanulnak. Tervbe vették egyúttal a zenekar önálló fellépését, énekszámok és szavalatok beiktatását.

Nagy segítségünkre lenne az üzeni igazgatósága és a szakszervezet, ha mindent elkövetne annak érdekében, hogy a fiatalok jól érezzék magukat üzemünkben és így segítő kezet nyújthatnának az egyes részlegek élén álló elvtársaknak. Puszta ígérgetéssel persze nem érik be a fiatalok se, őket csak a tettek érdeklik.

Az üzemben hiány mutatkozik főleg fiatal férfidolgozókban. Ezek, miután eleget tettek tényleges katonai szolgálatuknak, nem térnek többé vissza a mezőgazdaságba, hanem más szakmákban helyezkednek el. Hiába igyekszik üzemünk a legjobbat biztosítani számukra. Tény, hogy a mezőgazdaságban nyolc óránál többet dolgoznak az alkalmazottak, ezzel szemben a keresetük alacsonyabb mint másutt.

György Elek, Kosút

REND_A LELKE MINDENNEK!_

Gépjavítás a bacsfai szövetkezetben

Bacsfán, közvetlenül a műút mellett található a közös gazdaság gépparkja. Aki csak egy szempillantásnyi időre a gépekre, gazdasági eszközökre tekint, nyomban megállapíthatja: itt példás rend uralkodik. A gépeket nem eszi a rozsda, bár egy részük a szabad ég alatt telel. Szépen beolajozva, karbantartva — s ami a legfőbb —, a talajművelő eszközök (fogasok, hengerek, vetőgépek) kijavítva várják a tavaszt...

Szemlélődés közben bukkantunk rá Cséfalvay Lászlóra, a gépjavító műhely vezetőjére. Néhányadmagával a műhelyben szorgoskodott.

Egy nyakigláb fiatal énpen traktoros-tanfolyam iránt érdeklődött:

— Vagy már tizennyolc éves? — válaszol kérdéssel a műhelyvezető.

— Még csak tizenhét esztendős vagyok.

— Akkor nem jöhetsz számításba.

A négyszázharminc hektáros szövetkezet előreláthatólag Bartal Jánost és Görcs Ferencet küldi majd hathetes tanfolyamra.

— Kombájnosok — jegyzi meg Cséfalvay elvtárs. — Most azt szeretnénk, ha traktorra is képesítést szereznének. Mert jobbára nálunk is a gépeké a szó! Igaz, jut minden traktorra két vezető, de a kombájnok csak rövid ideig üzemelnek. A tél a legalkalmasabb arra, hogy az emberek gyarapítsák a szaktudásukat.

Majd ismét a gépjavításra terelődik a beszélgetés.

— Azon kívül, amiről már tájékoztatott, milyen gépek kerülnek a legközelebb javításra?

— Négy Slávia készen van. S máris a traktorok kerülnek sorra, hogy a tavasznyílás ne érjen bennünket felkészületlenül. Igaz, még csak januárt írunk, de sose lehet tudni...

Kint az udvaron sem tétlenkednek. Cséfalvay Vilmos gépjavító, Litresits Benjámin traktoros és még két dolgozó a NUJN—100-as rakodót szerelik, hogy a trágyahordást ütemesebbé tehessék. Vagyis, Galambos Vince, Bittera János és Bittera László traktorosok fennakadás nélkül térülhessenek a talajzsírozóval.

így télidőben 800—1000 mázsa istálíótrágyát képes ez a jól bevált munkakönnyítő, hasznos rakodógép a pótkocsira rakni.

Ha már az udvaron ily katonás rendben a gének, milyen lehet az alkatrész-raktárban a helyzet? — furdalt a kíváncsiság. Ám, mintha gondolatolvasó lenne ez a középkorú, fürge vezető. A raktár felé kalauzol. Nos, az érzésünk nem csal. Itt is rend uralja a polcokat, s ugyancsak a nyilvántartást is.

Megkockáztatom a kérdést, ami az alkatrészek beszerzését illeti. A válasz meglep:

— Évente alkatrész-szükségleti tervet készítek. Mindjárt az év elején! A nyáron felhasználandó alkatrészt nem akkor szerezzük be, amikor már a körmünkre ég, hanem már a téli hónaookban. S megfordítva: nyáron

a télen felhasználásra kerülőket. így nem érhet bennünket kellemetlenség: gépkiesés és másegyéb.

Lám, megérte benézni a bacsfaiak gépműhelyébe. Oda, ahol azt tartják: Bend a lelke mindennek! (Kovács)

CSÉFALVAY LÁSZLÓ, gépműhelyvezető a kijavított, beolajozott fogasokat mutatja. Másik kép: példás rend a gépszín alatt, s amellett. '