Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-04 / 22. szám

A gazdaságfejlesztés ötéves terve Az elkövetkező Időszakban a párt gazdaságpolitikájának főiránya konk­retizálni és biztosítani a negyedik öt­éves terv feladatait. Feltételezzük, hogy 1970-ig az 1965-Bs esztendőhöz mérten 17—18 százalékkal növelhetjük a személyi és 19—20 százalékkal a társadalmi fogyasztást. Az Ilyen arány elérése megkívánja a nemzeti Jövede­lem 22—24 százalékos gyarapítását. Ezért rendkívül sürgősen meg kell szüntetnünk a termelési fogyasztás további növekedését és az ötéves tervben 22—23 százalékkal kell nö­velnünk a munkatermelékenységet. Ennek a fejlődésnek a súlypontja a jövőben is az ipar. Föltételezzük, hogy termelése 28—30 százalékkal gyarapo­dik. Többek között a gépipari terme­lést 1970 végéig mintegy 43 százalék­kal fokozzuk. Fontos feladatok hárul­nak az építőipari termelésre. Azzal számolunk, hogy az építési munkák terjedelme mintegy 24 százalékkal növekszik. A tudományos és műszaki haladást szolgáló beruházások fősúlya — a nép­gazdaság strukturális változása köze­pette is — a gépiparra és az építő­iparra esik. Ezek az alapvető struktu­rális változások szorosan összefügg­nek a szovjet kőolaj kihasználásával és feldolgozásával, melynek szállítása 1970-ben eléri a 10 millió tonnát. A villamosítás a dleselesítés, valamint a vasúti közlekedés széleskörű mű­szaki és gazdasági átépítése lehetővé teszi a gőzvontatás korlátozását majd­nem 10 százalékra. gozőkat fogjuk támogatni, akik döntó módon befolyásolják a termelés ered­ményességét A jutalmazás nagysága a termelési költségektől Is jelentős mértékben függ. A következő években el kell érnünk, hogy lényegesen nö­veljük a beruházások gazdaságossá­gát, egyrészt az álló és forgóeszközök műszaki színvonalának növelésével, másrészt azok gazdaságos kihasználá­sával a mezőgazdasági üzemekben. Tervünk, hogy a jövőben fokozato­san megszüntetjük a mezőgazdasági és ipari dolgozók élet- és munkakö­rülményei között ma még fennálló különbségeket. A mezőgazdasági dol­gozóknak legkevesebb 70 ezer lakás­egységet építünk szociális és egyéb Intézkedéssel segítjük őket. A mezőgazdaság fejlődése települé­seink eddigi jellegének megváltozását is közvetlenül befolyásolja. E folya­mat rendezésére a párt intézkedése­ket fogadott el. Ezt természetesen' hosszúlejáratú folyamatnak tartja, ezért komoly hiba, ha a gyakorlatban meggondolatlan és egyoldalú Intéz­kedéseket tesznek, amelyek joggal váltják ki a kisebb falvak lakosságá­nak kritikáját. Érthető, hogy a követ­kező években a lakásépítésre és a közművesítésre fordított eszközöket elsősorban a nagyobb falvakra össz­pontosítjuk, olyanokra, amelyek egy­­egy vidék gazdasági társadalmi köz­pontját alkotják. Ez persze semmi­képpen sem jelenti azt, hogy a ki­sebb falvakat kihalásra ítéljük, vagy nem engedjük meg, hogy az ottani lakosok családi házat építsenek. A víz mind népgazdasági szempont­ból, mind a lakosság ellátása szem­pontjából egyre lényegesebb tényező­vé válik. A vís jelentőségét és a vele való célszerű gazdálkodás szükséges­ségét már a Vízgazdálkodás Központi Igazgatóságának létrehozásával is hangsúlyoztuk. Tény, hogy ma is ke­vés a vizünk, s a következő években még többre lesz szükségünk. Ezért sürgetően előtérbe lépnek azok a szükségszerű Intézkedések, amelyek­kel a víz lehető leggazdaságosabb felhasználását szorgalmazzuk, Ilyenek a víztárolók építése és a víz alapvető tisztasága megjavításának érdekében hozott intézkedések. Biztosítjuk az életszínvonal emelését Következetesebben érvényre kell Juttatnunk a munka szerinti Jutalma­zás alapelvét, valamint az életszínvo­nal valamenayi elemének harmonikus fejlődését. Tehát nemcsak a szükség­let növeléséről van szó, hanem a fo­kozatos minőségi változásokról, külö­nösen az életkörnyezetben és a dol­gozók életmódjában. Jelenleg elsősor­ban az anyagi érdekeltséget kell fo­kozni. Céltudatosan fel kell számolni az egyenlősdit és az illetékeseknek anyagilag kell viselniük a rossz és felelőtlen munka következményeit. A piacon és a szolgáltatásokban be kell tartani a helyes értékviszonyokat és az árszinteket úgy kell megállapítani, hogy azok kifejezzék a kínálat és ke­reslet változását, biztosítsák a szük­séglet és a termelés közötti egészsé­ges kapcsolatokat, éspedig az áru előállítására fordított társadalmilag szükséges munka megfelelő értékelé­se, valamint a tervezett árszint stabi­lizálása mellett. A közszükségleti cik­kek gyártása és a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatásokat illetően támogat­nunk kell a termelőszövetkezetek vál­lalkozását, amelyek a piac számára kisebb sorozatban gyárthatnak árut A párt harcolni fog azért, hogy a társadalmi fogyasztásban a jövőben Is első helyen álljon a gyermekes csalá­dok támogatása. Erre a célra — kü­lönböző formákban — évente mintegy IS milliárd koronát fordítunk. Meg­fontoltan és fokozatosan a gyermek­pótlékokban összpontosítjuk a gyer­mekes családok támogatásának egyes formáit. Távlatilag feltételezzük, hogy meghosszabbítjuk a fizetett szülési szabadságot. Mérlegeljük, hogy a mélybányákban a nehéz munkát igényló és az egész« ségre káros munkahelyeken bevezet« jük az ötnapos, 40 órás munkahetet és a többi munkahelyeken a 42 órás munkahetet, természetesen azoknak a feltételeknek megfelelően, amelyeket a népgazdaság és egyes ágazatai fej­lődése létrehoz. Novotny elvtárs beszédének további részében hangsúlyozta, hogy megvan minden feltételünk a tudomány és tech­nika fejlesztésére. Kiépítettük a mint« egy 130 ezer dolgozót foglalkoztató kutatási és fejlesztési munkahelyek széles hálózatát. De továbbra is fo­kozni kell a dolgozók szakképzettsé­gét, mert egyes intézményekben még minden száz dolgozóra csupán egy vagy két tudományos szakképzettségű dolgozó jut. Hangsúlyozta a hazánkban élő nem­zetek és nemzetiségek közötti szocia­lista viszony elmélyítését. Elítélte, hogy közös ügyünk kárára vannak az utóbbi Időkben nálunk egyes körök­ben» előforduló nacionalista jelensé­gek. A párt a jövőben Is határozottan fellép a hasonló irányzatokkal szem­ben és szilárdan követi a csehek és szlovákok, a hazánkban élő magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű polgá­rok Internacionálts egységének, szoli­daritásának és egységének útvonalát. Részletesen foglalkozott a szocia­lista demokrácia elmélyítésével, a párt kulturális politikájával, a párt vezető szerepével és azzal a világméretű harccal, amely az imperializmus ellen a békéért, a demokráciáért és a szo­cializmusért folyik. Megelégedéssel állapította meg, hogy az elmúlt évek* ben tovább erősítettük testvéri együtt» működésünket a Szovjetunióval ée a szocialista országokkal, tovább erősli tettük nemzetközi szolidaritásunkat a többi országok forradalmi erőivel. So­hasem feledjük el, hogy a forradalmi és haladó világmozgalom szerves ré­szét alkotjuk, s ehhez közös szocia­lista demokratikus és békés érdekek fűznek bennünket. Az üj gazdaság-irányítási rendszer bevezetése Az új irányítás továbbfejlesztése két­ségkívül hatással van a gazdasági fej­lődés egészségessé tételére, de ez nem jön magától. Jelentős mértékben el­terjedtek olyan helytelen elképzelé­sek, hogy a tervszerű irányítás töké­letesített rendszerének bevezetésével már minden radikálisan megváltozik, hogy a vállalatok tetszés szerint meg­határozhatják az árakat, hogy nagy legyen a nyereségük, hogy a bérek automatikusan növekedni fognak. Tu­datosítanunk kell, hogy csak akkor számíthatunk sikerre, ha az irányítási szervek az új rendszer szellemének' megfelelő gazdaságpolitikát folytat­nak, és ha minden irányítási fokon megalkuvás nélkül megoldják a nézet­eltéréseket és konfliktusokat, amelyek az új irányítás érvényesítésével kelet­keznek. Például a tervkészítést és tervtelje­sítést kötekedések, túlhajtott követe­lések, tartalékok elkendőzése és ha­sonló módszerek kísérték sok éven keresztül, valamennyi irányítási fo­kon. Szokás lett ebből, amit nem olyan könnyű elhagyni, ami azonban ellen­kezik a tökéletesített irányítási rend­szer elveivel, gazdasági módszereivel és szabályaival. Teljes érvényesítésük a vállalatok munkaeredményétől füg­gően pozitív, de negatív hatással le­het. Ezután már nem lesz ügy, mint eddig, hogy a rosszul gazdálkodó vál­lalatok eredményeit a jól gazdálko­dóké rovására kiegyenlítik. A nézeteltérések és ellentétek má­sik lehetséges forrása a dolgozók anyagi érdekeltségének következetes érvényesítése. A múltban nlvelllzációs irányzatok érvényesültek a munka dí­jazásában, most azonban nagyobb el­téréseket kell kialakítani az átlag­bérekben személyenként, de a válla­latok és üzemek között is az elért eredmények, a munka bonyolultsága, minősége és fontossága szerint. A saját eszközökből és hitelből tör­ténő beruházások finanszírozása nö­veli a vállalatok felelősségét, a beru­házások hatékonyságáért. A nem ha­tékony és fölösleges beruházásoknak alacsonyabb vállalati jövedelem lesz a következménye. Azzal, hogy életbe lépett a termelői árak és a piaci árak közeledését szolgáló módszerek rend­szere, a termelés fokozatosan a hazai és a külföldi piac nyomása alá kerül. A tökéletesített irányítási rendszer gazdaságilag igazságosabb és így be­hatóbb vállalati anyagi érdekeltségi rendszerhez fűződik. Arról van szó, hogy a vállalatok valóban saját ma­gukra dolgozzanak, hogy csak akkor érjenek el magasabb Jövedelmet, ha növelik a műszaki és gazdasági szín­vonalat, olcsóbban termelnek és töké­letesebb terméket kínálnak. Az első lépést a vállalati érdekelt­ség új értelmezésének jegyében ebben az évben tettük meg, Eltávolítottuk a direktfv bérmutatókat és a mennyiségi tervmutatók teljesítése szerint történő béralapmerítést, és előre meghatáro­zott szabályok érvényesülnek a válla­latok jövedelmének elosztásában, az állami költségvetés és a vállalatok között. Az eredmények azonban nem elégítenek ki bennünket, főleg az álla­mi költségvetési befizetések rendsze­rét illetően, amely eddig tökéletlen, Mivel ma még a korábbi irányítási rendszer számos eleme érvényesül, hem tűntek el a spekulációk sem a tervkészítés körül és olyan jelensé­gek, mint a tartalékok elkendőzése, a központi eszközök imitációs kikény­szerítése és ehhez hasonlók, ami csök­kenti a tervnek, mint az irányítás alapeszközének funkcióját. Nyilván­való tehát, hogy az új intézkedések deklarálása még nem biztosítéka a for­dulatnak, s hogy az irányítás tartalmi változásainak helyes értelmezésében elmaradnak mind a központi szervek, mind a vállalatok. E problémák meg­oldása megköveteli, hogy tudományos irányítás érvényesüljön minden terü­leten az államigazgatástól kezdve a vállalaton és üzemen belüli irányítá­sig. Államunk gazdaságpolitikája szigo­rúan büntetni fogja a gazdasági el­maradottság minden megnyilvánulá­sát. Csak az egész társadalom javára szolgálhat az, ha a magas műszaki és gazdasági színvonallal rendelkező vállalatoknak Jobb fejlődési távlataik lesznek és dolgozóikat nagyobb Jutal­mazásban részesítik. Számos ágazatban van munkaerő­­hiány, s ezért nem engedhetjük meg a munkaerők célszerűtlen lekötését sem. A tökéletesített irányítási rendszer bevezetése attól függ, hogyan sikerül megoldani az árkérdést. Még mindig vannak olyan elképzelések, hogy az új feltételek között a monopol terme­lők diktálják az árakat s így kedve­zőbb feltételeket teremtsenek Jövedel­mük növelésére. A valóságban fordítva áll a dolog. Az árnak meg kell hatá­rozni a költségek társadalmilag meg­engedhető magasságát, egyik vagy másik termék esetében. Az egész népgazdaságban érvényes alapelvek szerint változásokat foga­dunk el a mezőgazdaság tervszerű irá­nyításában és szervezésében. Ezek te­kintetbe veszik a mezőgazdasági tér» melés sajátosságait, amelyek elsősor» ban a biológiai jellegzetességből és a természeti feltételek hatásából a szo­cialista tulajdon két formájából és a termelőerők eddig általában ala­csonyabb színvonalából erednek. Annak szükségessége, hogy az irá­nyítási rendszerrel nagyobb teret kell adni a vállalatok önálló döntésének és kezdeményezésének a mezőgazda­ságban, abban jut kifejezésre, hogy a termelés változó feltételeire csak a közvetlen termelő reagálhat igazán, aki anyagilag érdekelt a gazdálkodási eredményekben. A gazdasági módsze­rek rendszere ezzel számol és felté­teleket is teremt a gazdaságilag hatá­sosabb egyenjogú szerződéses kapcso­latoknak, amelyek elfogadják a me­zőgazdaság jelentőségét a többi nép­gazdasági ágazattal szemben. A terv és a közvetett irányítási módszerek alkalmas egybekötése a mezőgazdaságban is lehetővé teszi olyan rendszer érvényesítését, amely elegendő teret biztosít a társadalom szükségletének jobb kielégítésére. Anélkül, hogy fordulat álljon be a mezőgazdaság fejlődésében, nem lehet tartósan megszilárdítani a népgazda­ságot Másrészt azonban a mezőgaz­daság fejlesztése objektív szükségle­teinek egyidőben történő biztosítása nélkül nem képzelhető el fordulat a mezőgazdaság fejlődésében. Fontos lesz a negyedik ötéves terv kidolgozása. Az eg^sz negyedik ötéves Időszakban kulcsjelentőségű helyzete lesz az 1967-es évnek, mert akkor kü­lönösképpen előtérbe kerülnek gazda­ságunk megelőző fejlődésének egyes ellentétes oldalai, amelyek a termelés és az import iránti igények növeke­désében nyilvánulnak meg, miközben a tartalékok mozgósítása nem éri el a szükséges ütemet. Az ötéves tervben meg kell teremteni a feltételeket a források további gyorsított megterem­téséhez. Novotny elvtárs beszámolóját hosz­­szantartó taps és ováció közben fe­jezte be. A kongresszus munkajellegéről ta­núskodik az a tény is, hogy már az első napon, a megnyitó és a tartalmas beszámoló után az időt kihasználva többen felszólaltak. A kongresszus mélyen elemzi az elmúlt évek hibáit és határozottan kitűzi az előrehaladás mutatóit is. L.I.Brezsnyev beszédéből Brezsnyev elvtárs viharos taps köz­ben emelkedett szólásra. Köszönetét mondott a CSKP pártja XIII. kong­resszusára szóló meghívásért. Többek között a következőket mondotta: Drága barátaim, a szovjet kommu­nisták örülnek az önök sikereinek, s valóban nagyra becsülik testvéri kapcsolatainkat. Csehszlovákia Kom­munista Pártjával. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szov­jet nép nevében biztosítjuk önöket, hogy továbbra is szüntelenül szilár­dítani fogjuk pártjaink harcos szoli­daritását a szovjetek országa és a szocialista Csehszlovákia megbontha­tatlan barátságát. A két ország népeinek barátsága már gazdag gyümölcsöt hozott és a jövőben kétségtelenül még kedvezőbb befolyást fo ggyakorolni a két ország fejlődésére. Közismert, milyen magas színvonalat ért el és mennyire fellen­dült a Szovjetunió és Csehszlovákia gazdasági együttműködése. Köztársa­ságuk előkelő helyet foglal el azok­nak az államoknak sorában, amelyek­kel a Szovjetunió kereskedelmi kap­csolatokat tart fenn. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságra esik a gé­pek és a berendezések szovjet beho­zatalának majdnem az egy ötödé. A szovjet technika és nyersanyag szállítása viszont jelentős szerepet játszik az önök népgazdasági szük­ségleteinek kielégítésében. állattenyésztés színvonalának kiegyen­lítésére. A növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztésének összhan­golása nemcsak az árutermelés fel­adatainak teljesítését segíti elő, ha­nem megteremti a szükséges tarta­lékok biztosításának feltételeit is, ami a mezőgazdaság hosszabb Időre szóld megszilárdításának az alapja. Ha növénytermesztésben az ország évi átlagtermését vesszük alapul, to­vábbá az állami alapokba felvásárolt mennyiségét, kiderül, hogy a felvásá­rolt mennyiséget a szántóföld alig egyharmada termelte. Vagyis a szán­tóföldnek több mint 80 százaléka, to­vábbá az összes rét és legelő a ta­goknak járó természetbenin, vetőma­gon és ültetőanyagon kívül minden termés a takarmányalapot szolgálja. Ez utóbbi területek legcélszerűbb ki­használása feltételezi, hogy a mező­­gazdasági üzemek tegyék lehetővé á termőföld leghatékonyabb kihaszná­lását a lehető legnagyobb mennyiségű takarmány és bizonyos tartalékok biz­tosítása érdekében. A következő években a mezőgazda­ság fejlesztése fő irányvonalainak realizálása megköveteli, hogy az anya­gi-műszaki alapok létrehozásánál mi­nőségi változást érjünk el, s ez min­denekelőtt az Ipar és a szolgáltatások feladata. A mezőgazdasági dolgozók azonban nem téveszthetik szem elől, hogy a mezőgazdasági termelés esz­közei közé nem csupán az ipartól ka­pott és a behozatalból származó esz­közök tartoznak, hanem mindenek­előtt a föld, továbbá a jó minőségű vetőmagvak és ültetóanyagok, a gaz­dasági állatok stb., szóval eszközök, amelyeket maga a mezőgazdaság ter­mel. Szövetkezeteink gazdálkodásának fejlesztésével jelentős tényezővé kell válnia a szövetkezeti demokrácia fej­lesztésének. A tapasztalatok bizonyít­ják, hogy nálunk a szövetkezésnek nagy, eddig kihasználatlan lehetősé­gei vannak. Maga a szövetkezeti de­mokrácia is a tagok kezdeményezése kibontakozásának komoly forrása. Megteremti annak kedvező feltételeit^ hogy közvetlen viszony alakuljon ki a termelőeszközökhöz, és a termelési eredményekhez. Egyidejűleg vala­mennyi szövetkezeti tagnak teljes mértékben tudatosítania kellene, hogy milyen alapeszközökkel gazdálkodnak, s hogy ezek gazdaságos kihasználá­sával a társadalomnak is tartoznak. Ez nemcsak a mezőgazdasági, hanem a termelő- és fogyasztási szövetkeze­tekre is vonatkozik. A mezőgazdasági üzemek további, gazdaságilag előnyös szakosításával, összpontosításával, a munkamegosztás elmélyítésével is számolunk, ami s szervezés és irányítás terén megkö- 1 veteli, hogy az eddigi színvonalat nö­veljük. A mezőgazdasági és ipari üze­■ mek között tovább bővül az együtt­• működés, sőt az utóbbi esetben min­den eddiginél szükségszerűbbnek mu­■ tatkozlk e kapcsolatok kibővítése, 1 méghozzá kétoldalú szerződéses meg­­; egyezéssel. Bizonyos kétoldalú, elő­­‘ nyös feltételek esetében kombinált ■ típusú mezőgazdaságl-ipari üzem is ■ létrejöhet. A tudomány és a technika a mező- 1 gazdaságban is egyre inkább termelő­erővé válik. Hatását természetesei nemcsak abban kell látnunk, hogi | progresszívan megváltoztatja a nö ' vénytermesztés és állattenyésztő! I technológiáját, hanem abban Is, hog\ ’ a mezőgazdasági üzemekben megvál tozlk a termelés szervezése és új vi szony alakul ki a mezőgazdaság é; * a népgazdaság többi ágazata között ■ Ezért — ahogy ezt már a XII. kong- resszus is meghatározta — a mező- gazdaságnak az ipar színvonalán ■ történő emelése nemcsak a mezőgaz i daságot, hanem az egész népgazda- ságot érinti. ! Persze nem feledkezhetünk me; arról, hogy a feladatok megvalósítást az emberekre vár. A mezőgazdaság ban az anyagi érdekeltség érvényes! tésénél tehát elsősorban azokat a dől A mezőgazdasági termelés fellendítése A mezőgazdasági termelés fejlesz­tésének biztosítása továbbra is az el­következő évek fő feladatai közé tar­tozik. A mezőgazdasági termelés fej­lesztésére hozott intézkedéseknek abból kell kiindulniuk, hogy a párt­­politika alapját a mezőgazdaságban két szervezési forma Jelenti: az álla­mi gazdaságok és az egységes föld­művesszövetkezetek. A XII. kongresz­­szus határozatát — hogy a mezőgaz­daságot fokozatosan az ipar színvona­lára emeljük — továbbra is érvényes­nek tartjuk. Ennek az alapvető irány­elvnek a lényege a mezőgazdasági termelés intenzifikálása a tudomány segítségével, s a követelményeknek megfelelő mezőgazdasági gépek, be­rendezések alkalmazásával. Ez a haté­konyabb termelőeszközök alapvető növekedését, a komplex termelési technológia gyorsabb bevezetését, a termelés és a munka szervezésénél az Ipari módszerek alkalmazását, to­vábbá a mezőgazdasági dolgozók élet­­színvonalának emelését feltételezi. A mezőgazdaságnak a népgazdaság újratermelésében betöltött szerepe, fontossága végeredményben már ön* magában megköveteli, hogy a mező­­gazdaságunkat megfelelő szintre emel­jük. Hazánk lakossága életszínvonalá­nak emelése szorosan összefügg me­zőgazdasági termelésünkkel. Hazánk mezőgazdasága fejlesztésé­nek fő útja továbbra is a földnek, a legfontosabb termelőeszköznek a meg­becsülése, valamint a növénytermesz­tés és az állattenyésztés hatékonysá­gának növelése. A XII. kongresszus óta eltelt idő­szakban a mezőgazdasági üzemek to­vábbi konszolidálásával néhány fon­tosabb mezőgazdasági termékből sike­rült növelnünk az árutermelést, ami kedvező hatással volt a növekvő fo­gyasztás kielégítésére és az élelmi­szerpiac megszilárdítására. A mező­­gazdasági dolgozók fokozott igyeke­zetén kívül az is lényegesen elősegí­tette az árutermelés növelését, hogy a Központi Bizottság Jóváhagyta az anyagi-műszaki alap bővítését, a mű­trágyák juttatásának növelését és a takarmánybehozatalt Is a kívánt szint­re emelte. Az is lényegesen befolyásolta a mezőgazdasági termelés fejlesztését, hogy növeltük az anyagi érdekeltsé­get, rendeztük a felvásárlási árakat, bevezettük a premizálást, növeltük az állami mezőgazdasági szektorok bér­alapjait, javítottuk a szövetkezeti ta­gok szociális és nyugdíjbiztosítását. A legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakban a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó földművesek anyagi érdekeltségének növelésére évenként megközelítőleg kétmilliárd koronát fordítottunk. A mezőgazdasági termelés növelése terén a legnagyobb gondot az állami gazdaságok és egységes földműves­szövetkezetek termelési lehetőségei­nek maximális kihasználására fordít­juk. A negyedik ötéves tervben a me­zőgazdasági termelést 15, az áruter­melést 19 százalékkal növeljük. A ja­vaslatok, melyek az utóbbi években elért fejlődés ütemére épülnek, igé­nyesek ugyan, de feltétlenül szüksé­gesek a társadalmi szükségletek ki­elégítéséhez. Az illetékes állami és gazdasági szerveknek is ebből a tény­ből kell kiindulniuk. A XII. kongresz­­szuson hozott határozatok és intéz­kedések eredményei, valamint az új tökéletesített irányítási rendszer meg­teremtik a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, gazdaságossága növe­lésének kedvező feltételeit. A mezőgazdaság fejlesztésénél to­vábbra is a növénytermesztés növelé­sét helyezzük előtérbe. A tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy sem a me­zőgazdasági üzemek, sem a mezőgaz­daságnak termelési eszközöket gyárté vállalatok nem szentelnek kellő fi­­eveimet a növénytermesztés és az 2 SZABAD FÖLDMŰVES 196B. június 4.

Next

/
Thumbnails
Contents