Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-05-28 / 21. szám

A szelíd-gesztenye JESS. A MÉHÉSZEK MINDIG jó mézelő növénynek tartották a gesztenyét. Ezzel szemben inég nem is olyan régen azt olvas­hattuk a növénytani szakköny­vekben, közleményekben, hogy a gesztenye csak virágport nyújt a méheknek, s hogy az a méz, amely a gesztenyés vidékeken gesztenyemézként kerül forgalomba, a gesztenyé­vel egyidejűleg virágzó más növényekből származik. Az a vélemény is sokáig tartotta ma­gát, hogy a gesztenye nem ro­varok útján, hanem széllel por­zódó növény, hasonlóan közeli rokonaihoz, a tölgyekhez, a bükkhöz és általában a barkó­sokhoz. Ma már nem vitás, hogy a gesztenye ott, ahol nagyobb számban fordul elő, igen jelen­tős méhlegelőül szolgál, mert nem csak bőséges virágport ad, hanem kiadósán mézzel is. A gesztenye Dél-Eurőpától és Észak-Afrikától a kaukázusi országokig, Portugáliától és Al­gírtól a Káspi-tengerig elter­jedt növény. Északi határa nagyjában a szőlőével esik egy­be, legészakibb természetes elő­fordulásai a Kártpát-medencé­­ből és a Rajna mentén ismere­tesek. Spanyolországban 1600 méterig, a Déli- és Keleti- Alpokban 1300 méterig hatol fel a hegységbe. A gesztenye termős virágzata lnagyítvaj A gesztenye egyike legszebb fáinknak. Különösen virágzás­kor, amikor hosszú, halvány­­sárga, nagyszámú barkája messze kiemelkedik a sötétzöld lombozat fölé. Magassága rit­kán haladja meg a 20—25 mé­tert, de szélességi irányban sokáig gyarapodik, úgyhogy törzse több méter átmérőt is elérhet, s ugyanakkor szélesen boltozott, terebélyes koronát fejleszt. Életkora az 1000 évet is meghaladhatja. Levelei hosszúkás-Iándzsásak, nagyok, rövidnyelűek, hegyes csúcsúak, szálkás-fogas szélűek, eresek, kissé bőrnemüek, felül fényes sötétzöldek, fonákukon halványabbak. Virágai egyla­­kiak, tehát porzósak vagy ter­mősek, s ugyanazon a növény­­egyeden fordulnak elő. A porzós virágoknak 6—8 halványsárga lepellevelük és 8—12 hosszabb-rövidebb, elég merev szálú porzójuk van. A porzókon belül egy, legtöbbször háromkaréjú vacokpárna (dísz-A gesztenye virágzó hajtása kusz) ismerhető fel, amelynek felülete, a lepellevelekkel együtt dúsan szőrös. A porzós virágok 3—7-ével tömött go­molyokká csoportosulva, legin­kább 10—20 cm, de gyakran ennél is hosszabb, felálló, aljuk felé szaggatott barkákban je­lennek meg. A termős virágok rendesen a porzós barkák tengelyének alján, legtöbbször háromvirágú gomolyokban helyezkednek el. Ezeket a gomolyokat kehely­­alakú, kívül hegyes pikkely­levelekkel fedett kupacs veszi körül, amelyből a virágok kis­sé, a fonalas, sárgásfehér bibe­szálak, csúcsukon az alig elkü­löníthető, kihegyesedő bibével hosszan kiáltanak. A bibék száma egy-egy virágban leg­többször 5—8, de lehet több is. A barkák alján rendesen 1—3 termős gomoly szokott előfor­dulni, de az is lehetséges, hogy a barkán csak porzós virágok vannak. A termős virágok 6—8 tagúak, magházuk alsóállású, legtöbbször hatrekeszű, minden rekeszben 2 magkezdeménnyel, amelyek közül egy-egy virág­ban rendesen csak egy fejlődik maggá. A gesztenye termése egy­­magvú zárt termés: makk. A termések fejlődésével párhuza­mosan a kupacs megnagyobbo­dik, s a terméseket szorosan körülzárja. Felületét szúrós tö­visek borítják. Éréskor a ku­pacs négy kopáccsal felnyílik, úgyhogy a termések szabaddá válnak. A nektár a porzós virágok vacokpárnájának felületén vá­lik ki. Bár egy-egy apró virág­ban nem sok nektár képződ­het, mégis a virágok rendkívül nagy száma folytán a geszte­nye nektárprodukciója igen je­lentős. A termős virágzatban is vannak nektáriumok, mégpedig a kupacs belső felületén, a ter­mős virágok eredési helye kö­rül. Ezgkhez azonban, elzárt voltuk miatt a méhek nem tud­nak hozzáférni, s így sem virág­biológiái, sem méhészeti jelen­tőségük nincs. A gesztenye virágzása nálunk rendesen június második és július első felére esik, s mint­egy 3—4 hétig tart. A fák túl­nyomó részén a porzós virágok előbb érnek meg és nyílnak, mint a termősek (terraőtelőzés, proterandria), de a fordított eset is lehetséges, amikor a termős virágok érnek meg a porzósok előtt (porzótelőzés, proteroginia). Önmegporzás egyik esetben sem lehetséges. Virágzáskor a porzós barkák messziről érezhető, igen jelleg­zetes, erőteljes aminoid illatot árasztanak magukból. A meg­­porzást rovarok közvetítik, amelyek között nagy jelentősé­gük van a méheknek. Szél által történő megporzásra a geszte­nye általában nem alkalmas. Erre vall számos olyan tulaj­donsága, amelyeknél fogva éle­sen különbözik a szélporozta növényektől. Virágai feltűnő színűek és illatúak. Virágzása a teljes lombozat kifejlődése utáni időre esik. Porzószálai aránylag vastagok, merevek, csúcsukon a portokok szorosan rögzítettek, szemben a szélpo­rozta növények mozgékonyán felfüggesztett portokjaival. A virágpor sem porszerűen ki­hulló, hanem többé-kevésbé ragadós felületű, úgyhogy a portok felrepedése után össze­tapad, a portokon marad. Elő­fordul ugyan, hogy ezek a vi­rágporcsomók a pollenfogyasztó rovarok tevékenysége közben az alsóbb ágak leveleire hulla­nak, amelyekről a szél lefúj­hatja azokat. De így sem jut­hatnak messzire, mert súlyuk­nál fogva hamarosan a földre hullanak. A gesztenye mind nektárban, mind virágporban bőséges táp­lálékot ad a méheknek. Iga­zolja ezt a kaptárak súlygya­rapodása, s erre mutat a méh­családok bámulatos népesedése is. A gesztenye virágzása az akác és a tarló közötti gyenge hordású vagy hordástalan időre esik, aminek előnyét a geszte­nyés vidékeken méhészkedők látják elsősorban. De megfele­lően kedvező Időjárás mellett a vándorlás is értékes ered­ménnyel jár. A gesztenyeméz az aranysár­gától a sárgásbarnáig változó színű, gyakran többé-kevésbé fluoreszkáló, jellegzetesen ami­noid illatú, kissé kesernyés, fanyar ízű termék. Fluoreszkáló sajátsága és olykor sötétebb, vörösbarna színe mézharmattól eredhet. Akáccal keveredve vi­lágossárga színű, kiváló minő­ségű mézet ad, amelyben a gesztenye túlságosan erős illata és íze legyengül, viszont az alig jellegzetes akác kellemes illatot és ízt kap. A gesztenye méze aránylag későn ikrásodik, bár friss állapotában is meg­lehetősen viszkózus, sűrűnfo­­lyó. Ikrásodva finomabb vagy durvábban kristályos. Diasztáz­­tartalma rendesen magas, s ez a tulajdonsága is növeli érté­két. A gesztenye porzós virága erősen nagyítva/ A gesztenyés vidékeken, a gesztenye virágzása után per­getett nagyszámú mézminta pollenanalftikai (virágporelem­zési) vizsgálata azt mutatta, hogy azok csaknem tisztán vagy Jelentékeny részben gesz­tenyéről származtak. Virágpor­­tartalmuk gyakran 100 száza­lékban gesztenyepollenból ál­lott, igazolva azokat a méhé­szeket, akik a gesztenyét mé­zelő, mégpedig jól mézelő nö­vénynek tekintik. Vándortanyán.

Next

/
Thumbnails
Contents