Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-28 / 21. szám
Minden szépítgetés nélkül megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet már nemcsak bonyolult, hanem egyre veszélyesebb is. Az amerikaiak vietnami háborúja átlépi a „lokalizált" konfliktus" határát és olyan méreteket ölt, amelyek méltán nyugtalanítanak minden haladé embert a világon. Európában ismét a német kérdés került előtérbe, különös tekintettel a lengyel és csehszlovák kormányjegyzék után közzétett szovjet álláspontra. VILÁGSZERTE megkezdődött a fürdő-idény. A rendes szabadságolok mellett az emberek munka után ‘gyak* rabban keresik fel a folyók, patakok és strandok vizeit, hogy a hőség elől hüs hullámokban nyerjenek menedéket. Jugoszlávia az utóbbi időben az idegenforgalom egyik legfontosabb Országai közé tartozik. Természeti szépségeit nemcsak Európából, hanem a tengerentúlról és Ázsiából is felkeresik a látogatók. Felvételünkön a jugoszláv üdülők egy csoportját láthatjuk a víz partján. lyen fordulatot vesz. Annyi már most is bizonyos, hogy Washington újabb dilemma előtt ál és most már nemcsak a világ közvéleményének éles tiltakozásával kell szembe néznie, hanem magában a Dél-Vietnamban előállt igen veszélyes helyzettel is. Ha a Fehér Házban nem hoznak rövidesen olyan döntést, amely az egyetemes vietnami probléma megoldásának a módját keresi, az Egyesült Államok súlyos konfliktusba keveredhet Délkelet-Ázsiában, s ennek a vereségnek éppen úgy Da Nang lehet majd a szimbóluma, mint a francia gyarmatosítók vereségének Dien Bien Phu. (tg) Miért sztrájkolnak a brit tengerészek? Egy ember, aki belerúgott a H-bombába Washington újabb dilemmái Vietnamban A vietnami fejlemények olyan fordulatot vettek, amelyet aligha lehet áttekinthetőnek nevezni. Egy francia hírügynökség találóan úgy jellemezte a helyzetet, hogy a rizsföldek .háborúját a pagodák csatája váltotta fel. Pillanatnyilag a helyzet úgy néz ki, hogy a szabadságharcosok elleni hadműveletek bizonyos mértékben veszítettek lendületükből, amiben a belpolitikai felforduláson kivül szerepet játszik az is, hogy Vietnamban beállt a kedvezőtlen, esős időjárás és ez alaposan megnehezítette még a legkorszerűbb hadi felszereléssel rendelkező amerikai csapatok helyzetét is. A helyzet bonyolultságára vall, hogy az amerikai hadi felszerelés pillanatnyilag a dél-vietnamiak ellen irányul. Polgárháború tört ki a polgárháborúban. A hatalmon levő Ky tábornok és hívei ugyanis kegyetlen megtorlásokat indítotatk a budhisták és a mögéjük felsorakozott tömegek ellen, amelynek központja Da Nang. A legutóbbi véres összecsapások során azonban már nemcsak dél-vietnamiak, hanem amerikai személyek is életüket vesztették. A tábornok-miniszterelnök azonban nem csupán lázadó egységekkel áll szemben, hanem az ország lakosságának többségét átfogó budhizmussal, amelynek saignni központja a nagy éhségsztrájk megszervezésével indította el politikai jellegű tömegakcióját a kormány ellen. Ezek után érthető, hogy Washington helyzete egy csöppet sem irigylésre méltó, hiszen a szabadságharcosok sikeres akciói és fokozódó harci tevékenysége mellett újabb ellenséggel találta szembe magát, amelyről eddig azt hitte, hogy hű kiszolgálói. A buddhisták azonban nem elégszenek meg csak a saigoni kormány ellen indított hatásos harccal, hanem éleshangú üzenetet juttattak el Johnsonhoz és az ENSZ főtitkárához is. A Fehér Ház címére szólva kijelentették, hogy ha az amerikaiak nem bírják rá Ky tábornok csapatait a Da Nangtól való visszavonulásra, úgy a buddhista felkelők tönkreteszik az USA számára stratégiaiig nélkülözhetetlen Da Nang-i légi támaszpontot. Kérdés, hogy a washingtoni hallgatólagos beleegyezése következtében fokozódó dél-vietnami belháború mi-Európa békéje és biztonsága nem képezheti alku tárgyát Több mint húsz év telt el a második világháború befejezése óta, új nemze- d dék nőtt fel, amelynek nincsenek á közvetlen élményei a hitlerizmusról, ^ s ennek következtében sok mindent a nehezen ért meg a mai világból. Az r egész világhelyzet egyik különösen kritikus pontja, hogy két évtizeddel h a háború után még mindig rendezet- n len a német kérdés. S az is tény, t< hogy e rendezetlen kérdés megoldásá- p hoz vezető úton változatlanul hideg- ji háborús torlaszok emelkednek. a a A Bonnba eljuttatott legújabb szov- ^ jet álláspont a német kérdésben lé- ,j nyegében szerves folytatása annak a j, korábbi lengyel és csehszlovák válaszjegyzéknek, amelyeket Erhard a kancellár „béketervére“ adtak, és n amelyben határozottan kijelentették, p hogy a bonni kormány jegyzéke nem t fogadható el tárgyalási alapnak. A szovjet jegyzék is elsősorban abból s indul ki, hogy a jelenlegi európai n határok, beleértve az Odera—Neisse a határt, nem képezhetik alku tárgyát, u úgyszintén az NDK szuverenitása sem. a Azt is tudomásul kell venniük a bonni p politiuksoknak, hogy Nyugat-Német- v ország atom-felfegyverzése gyakorla- a tilag bevágja az ajtót a tárgyalások előtt. ji A szovjet jegyzék lényegét abban I1 foglalhatjuk össze, hogy a Szovjetunió 1 és Nyugat-Némeíország közeledése s csak abban az esetben képzelhető el, r ha Bonn megszabadítja pnlitikáját az irreális elemektől. Továbbá a jegyzék 1 rámutat azokra a tényezőkre, ame- 1 lyekből kiderül, hogy a bonni kor- c mány céltudatos fegyverkezési politi- c kát folytat, semmibe veszi a potsdami s szerződések kikötéseit és olyan had- r sereget akar létrehozni, amely alkal- * más rakéta-nukleáris háború folytatá- f Sára. Vitathatatlan, hogy a német kérdés I megoldása fontos feltétele az európai • békének, de csak olyan módon van j rá lehetőség, amely egyértelmű és r sziklaszilárd biztosítékot tartalmaz a a német agresszió kiújulása ellen. A í szovjet jegyzék világosan kifejti azo- i kát a lehetőségeket, amelyek a meg- i oldás számára nyitva állnak, s amelyekkel Európa valamennyi békesze- t rető népe egyetért. f Míg a 40 órás munkahetet eddig már 120 brit gyárüzemben bevezették, a kereskedelmi flotta legénysége még mindig heti 56 órát köteles dolgozni. A sztrájkoló matrózok követeléseinek első tétele: alkalmazkodás a többi Iparágban bevezetett munkaidőhöz. Őt éves szolgálat után a brit kereskedelmi matróz havi jövedelme 59 font 7 shilling és 6 pence. A szakszervezet 60 fontot követel számára és ez tényleg nem sok. Igényt tart a szakszervezet továbbá arra is, hogy a hétvégi munkát túlórázásnak ismerjék el. Követelik azonkívül a kereskedelmi hajókon érvényben lévő törvények reformját, amelyekről maga Wilson miniszterelnök is kijelentette, hogy nevetségesen elavultak. Ezek a törvények 1894 óta érvényesek. Senki sem vitatja, hogy a tengerjáró hajók fedélzetén törvények szabályozzák az engedelmességet és a fegyelmet. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy úgy bánjanak a tengerésszel, mint jogfosztott rabszolgákkal. Végül pedig a sztrájkolók az ún. „Hajózási Szövetség“ feloszlatását is követelik. A hajózási vállalkozóknak ez a kartellje kénye-kedve szerint terrorizálhatja a tengerészeket. Minden brit matróz ennél a társaságnál köteles' jelentkezni, ha munkát keres és a Szövetség bármikor elbocsájthatja. Aki pedig valami ok miatt fekete listára került, az tengerész-mesterségét akár a szögre is akaszthatja. A szakszervezet nézete szerint ez a második világháború alatt alakult érdekközösség má már épp úgy elavult, mint a kereskedelmf tengerészet törvénykezése. 1 Hat hónapig húzódtak már a tárgyalások a kormánnyal, amikor a tengerész-szakszervezetben sztrájkra határozták el magukat. A vállalkozók csak nevetséges, néhány penny értékű béremelést és a 40 órás munkahét bevezetését ajánlották fel — 1968-ra! A szakszervezet szóvivői többek közt azzal is érveltek, hogy az angol tengerész jövedelme a legkisebb a nyugati országokban. A nyugat-német matróz havonta 64 fontot kap 40 órás munkahete után, a dán 45 óra mellett 74 fontot, a svéd 69 fontot (45 óra), az amerikai pedig 130 fontot keres, de csak 40 órát dolgozik hetente. A vállalkozók nagy hangon kijelentették, hogy nem engednek és ha kell, kibírják a sztrájkot is. De a szakszervezet mégsem hagyta magát. Sok minden változott Angliában 1960 óta, amikor a matrózok „feketén“ sztrájkoltak, elégedetlenségüket kifejezve szakszervezetük reakciós vezetőségével épp úgy, mint kizsákmányolólkkal szemben. Akkor igen sokan kerültek börtönbe is, miután elhagy; ták hajóikat. A szakszervezet veztője, , az arisztokratikus Sir Thomas Yates . még fogadni sem volt hajlandó a : sztrájkolók küldöttségét. Ma azonban . kiharcolták már Angliában maguknak . a szakszervezeti demokráciát és az . új vezetőség élén a karakán Bili Ho. garth áll, akit a végrehajtó bizott) Ságban nem egy 1960-ban megrendszabályozott sztrájkvezető támogat. , A brit dolgozók közvéleménye ez. úttal bízik a tiltakozó matrózok sike, rében. Wilson miniszterelnök sokáig ! már nem nézheti tétlenül a kikötőkben veszteglő gőzösök százait, ame. lyek — ha gyors megállapodásra sor . nem kerül — teljesen megbénítják a . brit kereskedelem vérkeringését. Utolsó jelentkezések szerint már . szükségállapotot rendeltek el az or. s~ágban. t A VOLKSSTIMME-ben megjelent I írás alapián — SM rendőrség lakóhelyük elhagyása nellett a tejivást, a zöldség-, gyünölcs- és halevést megtiltotta nekik. Imikor pedig a mentésben résztvett tmberek öltözetét is elégették és orvosi felügyelet alá helyezték őket, szájról szájra járt a rejtélyes és álig irtett rádióaktivitás szó. Nyugtalanságuk azonban semmi sem volt ahhoz t nyugtalansághoz képest, mely az tmerikai támaszpontok törzskarain iralkodott. Ezekben ugyanis az első aillanattől kezdve tudták, hogy mi történt Palomares fölött a levegőben, sőt az esetlges következményeivel is részben — ha nem is teljes egészében! — tisztában voltak. A légi karambol után tizenhét perccel Stanley Donovan tábornok, a spanyolországi amerikai hadsereg főparancsnoka riadóztatta a Madrid melletti torrijosi támaszpont legénységét, majd összeköttetésbe lépett a hajnali álomban szendergő Washingtonnal. Fölébresztették a törzskarok főnökeit és McNamara hagyügyminisztert. A jelentés rövid volt: Anak az öt bombázónak az egyike, melyek hadászatilag naponta repülnek a karolinai Johnson támaszpontról Atlantik — Spanyolország — Olaszország—Görögország—Irán—Pacifik — Johnsontámaszpont közötti vonalon, Spanyolország partjainál lezuhant. A gép fedélzetén négy újtípusú, egyenként 10 megatonna erejű, hidrogénbomba volt. A válasz így hangzott: Riadóztatni az Egyesült Államok valamennyi spanyolországi támaszpontját. A helyszínre nukleáris védelmi csapatok, technikusok és katonai csendőrök küldendők. A környéket lezárni. Mindenáron felkutatni és elrejteni a bombákat. Távoltartani a sajtót és a spanyol katonaságot. A tengerpart a rotai támaszpc jt hajóival biztosítandó. A „Palomares“ akció irányítását Dalmar Wilson tábornok, a moroni támaszpont parancsnoka veszi át. (Folytatjuk.) Majd kitört a pánik. — El disastrel i (Szerencsétlenség!) — hangzott min- i denfelől, majd megszólaltak a haran- i gok. ... i Így zajlott le — eddig ismeretlen ' okok következtében — az amerikai légierő egyik négymotoros, B 52-es i nehézbombázójának légi karambolja az ugyancsak amerikai KC 135-ös ti- ■ pusú repülő ciszternával. 11 000 méter - magasan! A katasztrófát követően Palomares lakói és Aguilas halászai saját szakállukra mentőakcióba kezdtek. A tengerből kihalászták a bombázó eljtőernyőivel menekülő, életben maradt két századosát és egy hadnagyát. Egy roncsá tört, de élő őrnagyra a paradicsom-földeken találtak rá. A ciszterna négy pilótája szénné égett testét, valamint a bombázó három repülőét, akiknek nem nyílt ki az ejtőernyőjük — egy kápolnába helyezték. Mire végeztek, jól elmúlt már dél, az emberek a jól végzett munka után borozni mentek a kocsmákba. Az asszonyok vacsorafőzésre készülődtek. Látszólag tehát... Tizenöt óra harminc perc sem volt, amikor a tartományi főváros felől végeláthatatlan sor, vadul szirénázó személy- és teherautó robogott Palomares felé. Az autókról pompás szíriekben csillogó zubbonyokban, magas kaucsukclpőkben, plasztikus arcvédőkben, fekete kesztyűkben stb. leszálló egyenruhás és civil emberek, megérkezésük után azonnal körülzárták Palomares és a tenger partja közötti térséget; azonnal hazakergették a paradicsom földeken játszadozó gyerekeket; elszállították a négy megmenekült pilótát, majd hozzáláttak — mintegy 36 000 négyzetkilométeres területen — a környék átkutatásához. A lakosság megdöbbenve figyelte a dolgokat. Az egészből azonban alig értett valamit. Derengeni agyukban csak akkor kezdett valami, amikor a A világkereskedelem 16 százalékát a brit kereskedelmi flotta lobogója, a „red duster“ alatt vitorlázó hajók bonyolítják le. Az angol matrózok gúnyosan piros törlőrongynak becézik maguk közt a vörös textilanyagot, melyen az Union Jack, az angolok kék-vörös keresztes záslójelzése a jobb felsősarokba szorul. A hajók nagy részét, bár biztonsági szempontokból már rég nem felelnek meg, még mindig kimustrált vén gőzösök képezik. Az újak viszont teljesen automatizáltak — minimális számú legénységgel. Az angol tengerész — mint általában a tengerészek — gyakran forog életveszélyben, különösen háború idején. A brit kereskedelmi flotta tengerészeinek halálraszántsága, önfeláldozó-készsége nélkül Nagy-Britannia aligha vészelte volna át a második világháborút. A matróz hónapokon keresztül él távol a családjától, mely az ő keresetére van utalva, s mivel szolgálata alatt az év nagyobb részét egyedül tölti, sok a külön kiadása. Tehát jobb fizetést érdemel és kedvezőbb életkörülményekre igényel jogokat, mint a lába alatt szilárd talajt érző munkástársainak ezrei. A brit tengerészek hazájuk másodrendű polgárainak tekintik magukat. Üj fizetési rendszer a kolhozokban Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány határozatot hozott, ímelynek értelmében ez év július 1-tííl bevezetik a kolhozparasztok garantált, rendszeres havi fizetését. Az utóbbi Idők legjelentősebb intézkedése ez, amely bizonyára nagy mértékben kihat a mezőgazdasági termelés fellendülésére a kolhoz munkaerőinek és szakembereinek állandósulására. Taskentben ismét mozgott a föld Üzbekisztán fővárosában, Taskentben kedden ismét 7 ball erősségű földrengés pusztított. Számos — javarészt öregház — megrongálódott. Ez a földrengés csaknem egy hónappal az előző hasonló erősségű földrengés után következett be. kintve, hogy hét pilóta esett áldozatául — korszakunk legszerencsésebb katasztrófájának nevezhetjük. A szóban forgó napon a Földközitenger partjai mentén élő emberek, de különösen Almeria tartományi főváros és a büszke hangzású Cartagena városok közti lakók erős dübörgést hallattak. Kevesen figyeltek azonban föl, mivel az elmúlt évek alatt naponta részük volt ilyesmiben. Enélkül is tudták, hogy a dübörgést az Alpuhary hegység felől repülő amerikai nehézbombázók okozzák, amelyeket időnként és sebtiben megközelít egy magányos vasmadár. Sőt, azt is megfigyelték, hogy a magányos repülőről, amint a bombázók fölé ér, két hosszú „valami" ereszkedik le a gépek valamelyikére. Valahogy azt is megtudták, hogy a magányos repülőgép — az USA Javler-i támaszpontjának repülő-ciszternája — azért közelíti meg a bombázókat, hogy azok leszállás nélkül repülés közben tankolhassanak. E tények ismereténél fogva a horizonton — tíz óra után néhány perccel — beállt sárgás villanást kevés palomaresl polgár látta. A drámai eseményekre később került sor. A sárgás villanás után az azúrkék égről hatalmas égő, füstfelhővel kísért repülőtörzs zuhant Palomares egyik iskolájának udvarába. A tantermekben 81 diák tartózkodott. Antonio Garcia háza mellé két füstölgő motor esett. A városka egyik forgalmas útvonalára, melyen éppen falusi kocsik döcögtek, ugyancsak két égő motor esett. A házak tetőzetén szárnydarabok koppantak. A narancsfa és paradicsom ültetvényekre 40 000 litei égő benzin-eső zúdult. A szétrepülc fémdarabokból és emberi húsból e tengernek is kijutott. Szárazföldön és vízen egyaránt színes ejtőernyők olvadtak egybe. Aztán beállt a csönd A narancsfa-ültetvény melletti út hírtélén kanyarba hajolt. — Nemsokára Palomaresben leszünk — morfondírozott lusta szamarával az úton bandukló Jósé Flores. Amikor fölemelte fejét, a város ismert sziluettje helyett nagy lángnyelvekkel átszőtt fekete füstfelhőt látott maga előtt. — Ég! — kiáltott föl és a szomszédos paradicsom-ültetvényen át futni kezdett a tűz irányába... Váratlanul csillogó, ponyva-szerű leplet vett észre maga előtt. Jósé megtorpant, elcsodálkozott, aztán elszánta magát: megfogta a ponyva szélét és oldalra húzta. Szeme előtt a porban, a szétmorzsolt paradicsom-kásában furcsa tárgy hevert. Oldalán piros foltok voltak. Jósé nem tudta eldönteni: paradicsomtól, vagy vértől-e? Jósé kíváncsi, jámbor természetű ember volt világéletében, így hát nem tudta eldönteni: mitévő legyen. Aztán: meglendítette jobb lábát és belerúgott a furcsa tárgyba. — Carramba, hisz ez vasi — .kiáltott föl és sántikálva odébbállt. Két nap elmúltával, amikor Geigerféle számláló készülékkel közelébe lépett egy amerikai orvos-ezredes, Jósé Flores elsápadt, majd nyugtalan lett. Estére pedig rosszul lett, hányni kezdett. Másnap ismeretlen kórházba szállították, a mai napig sem tért haza. Ám Jósé Flores sem ekkor, sem akkor, amikor lesántult, nem tudta, hogy úgy vonul be a történelembe, mint aki a halandók közül elsőnek rúgott bele a hidrogénbombába. Ha nem is szántszándékkal, de mégis elsőként. # * * Mindez Spanyolország Almeria tartományának Paíomeras városa határában történt. Egy narancsfa és paradicsom-ültetvény közötti úton, melyen véletlenül Jósé Flores és szamara poroszkált, 1966. január 17-e délelőtt 10 óra 45 perc volt. Az idő tehát félórával ... Igen félórával azután a katasztrófa után, melyet — attól elte-0 SZABAD földműves 1966. május 28
