Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 1. szám

Téli álom o természetben A TÉLI DERMEDTSÉG Ulánbátor (II. folytatás) Fogadásunk felülmúlja várakozá­sunkat. Megjelentek a Mongol Föld­művelésügyi Minisztérium munkatár­sai, a Mongol—Csehszlovák Szövetség tagjai, az Ulan-Bátori csehszlovák nagykövetségének dolgozói, a kommu­nista párt központi bizottságának tag­jai s még sokan a mongol földműve­sek képviselői közül. A szokásos szó­noklatok, bemutatkozások után Volga kocsikon robogtunk Ulan-Bátor — Mongólia fővárosa felé. Autóink rátértek az aszfaltútra, mely kígyózva egy széles völgykat­lanba vezet. A völgyet 2000 méter magas hegyek övezik, melyeknek ko­pár falait fehérre meszelt kövekből készült feliratok díszítik. Az ember szeme megakad a hatalmas méretű mongol felségjelen, a hegy oldalán. Két függőleges vonal közé került a hold és a nap, ábrázolván ezzel az örökkévalóságot, az életet. A két egymáshoz simuló hal a termékeny­séget jelképezi, míg a lótuszvirág a szépséget. A díszített hegyoldalak az El Tengri hegységhez tartoznak, melynek cédruserdővel borított ré­szei viselik a nagy mongol hős Csoj­­balsan nevét. A hegység a Mongol Nemzeti Parkot alkotja. A város közeledtét kézzel faragott díszkapu jelzi, majd a Tula hídján áthaladva előbukkannak Ulánbátor külvárosának házai. A külváros nagy sátortábornak tűnik s ezekben a jur­tákban él a mongol főváros lakosai­nak zöme. Minél beljebb kerülünk, annál több a látványosság. A jurta­negyedek beleolvadnak az új lakó­telep emeletes házaiba. Közöttük elő­villannak a régi díszes pagodák tor­nyai. Az épületek csak kulisszái annak a színes színpadnak, melynek köze­pén mi is mozgunk. A robogó gép­kocsik között uyugodtan haladnak a kétkerekű kordélyok lovasfogatai, te­veháton nagy rakományok érkeznek a városba, a járdán nyüzsög a szí­nesbe öltözött tömeg és a lovasok, akik nem vetik meg a járdán való lovaglást. Egy-egy üzlet előtt leáll­nak, megkötik lovaikat a villany­­oszlopokhoz, a korláthoz. A Tula folyó új hfdját kínai terv szerint építették, kínai stílusban. Enyhén ívelő hídlap, széles korláttal övezve, s mindkét oldalon fedett pi­henőkkel ellátva. A hídon át a bel­városba jutunk. A széles utcákat par­kok díszítik. Mindkét oldalon oszlo­pos épületek láthatók, melyek az Az elmúlt években a lévai járásban is gyakran találkoztunk panaszkodó szövetkezeti funkcionáriusokkal, akik hivatalból hivatalba jártak, kilincsel­tek, még sem kaptak orvoslást prob­lémáik megoldására. Ennek követ­keztében sok keserű pirulát nyeltek le a szövetkezetesek és úgy érezték, hogy más üzemek, vállalatok fölülről néznek rájuk és azt tesznek velük, amit akarnak. Egy ízben Zselízre hív­ták meg közös értekezletre a szövet­kezetek és más üzemek vezetőit. Ezfen a gyűlésen Gombos György, az ipoljr­­szakállasi szövetkezet elnöke jogosan fakadt ki. Nem tudta megérteni, mi­ért nem jelentek meg a meghívott üzemek igazgatói. Kifogásolta, hogy a tárgyalás nem folyik a megfelelő szinten, mert a kiküldött beosztottak a legtöbb esetben nem tudtak kielé­gítő választ adni a szövetkezetek el­nökeinek kérdéseire. Nyíltan meg­mondta felszólalásában, hogy úgy érzi, hogy a mezőgazdasági üzemek nem egyenrangú partnerei az ipari és más üzemeknek. A résztvevők nagy tapssal jutal­mazták felszólalását, egyetértettek vele, de sajnos, a gyűlés után min­den maradt a régiben. A szövetkeze­teket továbbra is számtalan esetben megkárosították az említett üzemek, de a sok visszaélésnek senki sem nézett utána. Nem volt tehát vélet­len a szövetkezetesek öröme, amikor végre a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságon is megala­kult a jogi osztály. Alig kezdte meg munkáját, máris népszerűvé vált és bizalommal fordulnak hozzájuk ügyes­bajos dolgaikkal szövetkezeti elnökök, ökonómusok, tagok. Jönnek a panasz­levelek tucatszámra. Gyakran berreg a telefon is. A múltban ugyanis sok ókori görög és római építkezési stí­lust juttatják az ember eszébe. Nagy tér szélén, modern ötemeletes épület előtt fékezünk. Homlokzatán felirat: Zoíid Budai Ulan Batar. Megérkez­tünk az ulánbátori nemzetközi szál­loda elé. Széles lépcsőkön, hatalmas üvegajtón jutunk a hotel halijába. Nem tehetek róla, de egy kicsit cir­kuszi kulisszarendezőre emlékeztet a livrés mongol portás. Útleveleinket babaarcú mongol lány kezeli. Megtud­tuk, hogy Ceceg a neve, ami virágot jelent és csehül is beszél. A szállodát szintén kínaiak építet­ték és a legmodernebb csehszlovák berendezéssel látták el. Egyetlen ere­detisége az átható illat. A konyhában készített nemzeti ételek származéka, melyek mind birkahúsból és faggyún készülnek. A hotel két hétig volt otthonunk. Innen jártunk felfedező útjainkra, ez idő alatt mutatkozott be nekünk az egykori Urga városa, a mostani Ulán­bátor, ami magyarul Vörös Vitézt jelent. Rászolgált erre a névre, mert vérrel festődött vörösre és harcokban nevelődött vitéznek a nép, a kínai, cári oroszok és japánokkal vívott ádáz küzdelmekben. Urga pár száz évvel ezelőtt keres­kedelmi gócpont volt. Mongólia fővá­rosi minősítését a kánok régi szék­helyétől Karakorum városától örököl­te. A XVI. században, amikor Mongó­liában gyökeret vert a tibeti és a kí­nai lámaizmus, Urga fontos kolostor­várossá változott, egyúttal fővárossá fejlődött. A kereskedelem mellett itt összpontosult a lámákon keresztül a kulturális és politikai ténykedés is. Az elmúlt század végén nagy harc indult Mongóliáért a cári Oroszország és Kína között. Urga többízben cse­rélt gazdát, melyek rányomták a vá­rosra bélyegüket. Ezekután fejlődött Urga egy nagy keleti egyveleggé. A buddhilsta lámaizmus örökségnek hagyta díszes faragásokkal ellátott színes templomait, a kínai kereske­dők itt hagyták sárral fedett cölöpös üzleteiket, a gazdag oroszok szibériai stílusban épült faházaikat, faragott ablakaikkal, tornácaikkal és cirádás ereszeikkel. Mindezek közé bújtak a mongolok ghirjei, a jurták. A felsza­badulás után sok középület épült, többnyire földszintes, majd később emeletes. Az utolsó húsz év modern épületein az ember elbámészkodik, s önkéntelenül is elismeri, hogy mi­lyen jól megférnek egymás mellett a jurták és a bérházak. A város jelenlegi centruma a kor­mányépület környékén terül el. Nyolc modern utca alkotja. A tér közepén jogsértés keletkezett azért is, mert a szövetkezeti vezetők nem tudták, helyesen cselekszenek-e. Most a fö­lösleges kellemetlenséget elkerülhe­tik, mert a jogiosztály szívesen táná­csol mindenféle vitás ügyben. De nemcsak a panaszokat intézik. A jogi osztály maga is keresi, kutatja, hogy a felvásárló vagy más üzemek milyen módon rövidítették meg a szövetke­zeteket még akkor is, ha az illető szövetkezet kényelmi vagy más okok­ból nem tart igényt jogos panaszá­nak elintézésére. Mert ilyesmi is elő­fordul. Főleg a kertészek tartanak attól, hogy ha újathúznak a zöldség­felvásárló üzemmel, a jövőben az árut kedvezőtlenül osztályozhatják. De en­nek ellenére még a régebbi ügyeket is felülvizsgálja a jogi osztály. Amikor meglátogattuk a háromtagú jogi osztályt, a fülük sem látszott ki a munkából. Iván Zubal, okleveles jogász asztalán hatalmas aktacsomók tornyosodtak. Több napos, sőt hetes munkáról van szó. Egyelőre az ügyről még nem nyilatkozott, mert nem akart a dolgok elébe vágni. De előre­láthatólag jónéhányezer koronás visz­­szaélésről van sző. Farkas Ernő mér­nök agronőmus azonban már elinté­zett vagy elintézés alatt álló esetek­ről beszélt. Szerinte a növényter­mesztés és a talajgazdálkodás terén az illetékes üzemek mintegy 250 ezer koronával károsították meg a szövet­kezeteket. A Nyitrai Kerületi Melio­rációs Vállalat és a meliorációs szö­vetkezetek is nagyon sok esetben az elvégzendő talajjavító munkák mellett jóval több területet tesznek ideigle­nesen terméketlenné, mint amennyit az előírások megengednek. Farkas elvtárs nem egy esetben a helyszínen győződött meg a károk nagyságáról. a nagy mongol szabadságharcosnak Suchébatornak lovasszobra áll. A ke­leti oldalon a Nemzeti Színház, s ez­zel szemben a régi hotel Altaj. Ulán­bátor nagy büszkeségei a kiállítási csarnok, a nagy áruház és a posta. Ezekre az épületekre mi is büszkék voltunk, mert csehszlovák építmé­nyek. A modern negyed szomszédságában a legnevezetesebb a mongol kolostor, mely a régi Urga centrumát képezi. Itt az eredeti Urgával találja szembe magát az ember. A kolostor díszes épületét sárral fedett kunyhók és jurták tömege öleli körül. Ide a kínai negyeden keresztül jut az ember, és a látványosság kedvéért ezt sem kell kihagynia senkinek. A kínai negyed utcái magas deszkakerítés mögé búj­tatott fakunyhókból áll. Utcai bejárat csak a kínai üzletekbe létezik. Ezek az üzletek neméppen bizalomkeltők düledező falaikkal, sárral fedett te­tőikkel, ahol a gaz már rég megkö­tötte magát. A város nevezetessége egy nagy palánkkal bekerített tér, ahol minden vasárnap hagyományos piacot tarta­nak. Itt mindenki vehet, mindenki el­adhat, tevétől a karburátor alkatré­széig. Érdekes a színes kavargó, za­jos embertömeg alkudozása. Egy estét a Mongol Nemzeti Szín­házban töltöttünk. Előadásra került a mongolok nagy operája az „Ücsirtaj gurvan tolgoj“. Legnagyobb meglepe­tésünkre dallamos zenében volt ré­szünk. Az idegen zene színes kulisszák és jelmezek nagy hatást gyakoroltak ránk. Annak dacára, hogy az operát már többszázszor játszották, nem ve­szített népszerűségéből. Számunkra külön élvezetet jelentett a nézőkö­zönség viselkedése az előadáson. Mé­lyen átérezték, átélték a cselekmé­nyeket, s hol hangos sírással, hol mélységes felindultsággal vagy taps­sal fejezték ki ellenszenvüket, tetszé­­szüket az egyes jeleneteknél. A szünetek alatt a színház prog­ramját tanulmányoztam és elég tarka választékot találtam. Verdi Traviátája, Csajkovszkij Hattyúk tava között ott voltak a mongol népi mondák alap­ján alkotott operák is. Ulánbátor egy nagy völgykatlanban fekszik s köröskörül magas hegyek koszorúzzák. A hegyek cédruserdői szélén épültek a tudományos és köz­egészségügyi intézmények. A déli he­gyek oly szépek, hogy a város nagy látogatásnak örvendhet természeti szépségei révén. Ezekben a hegyekben épülnek fel nyáron a „dácsák“, a mongolok nyaralói, ahová kivonul a város apraja-nagyja. (Folytatjuk) Az ügyek intézése jó mederben ha­lad. A százdi szövetkezetben például a patakszabályozási munkáknál 139 ezer 603 négyzetméterrel több földet tettek átmenetileg terméketlenné a megengedettnél. Az ügyet letárgyal­ták a Lévai Járási Nemzeti Bizottsá­gon is és a végső döntés szerint a szövetkezet 43 115 koronát kap kárté­rítés címén. A járás több szövetkezetének föld­területén öntözőrendszereket létesí­tenek. Előfordul, hogy ezeknél a mun­káknál sem vigyáznak eléggé a ter­mőföldre és a fejlődő növényekre. Az alsószecsei szövetkezetben például lucernát és cukorrépát tettek tönkre, és ezért 6880 korona kártérítést kell fizetniük. A lévai szövetkezet föld­jein a villany és telefonoszlopokat a vezetőség megkérdezése nélkül állí­tották fel, ezért a szövetkezet máris megkapott 3300 korona kártérítést, további 15—20 ezer koronás kár pe­dig még tárgyalás alatt van. Az osz­lopokat a szövetkezet vezetőségének kívánalma szerint újra át kell rakni, hogy a jövőben a mezőgazdasági munkákat elvégezhessék ezeken a táblákon. Az ügyek egymás után in­téződnek el. .Felsőszecse is 9970 ko­ronát tehet a közös kasszába. Farkas elvtárs szerint csak a tavaszi-nyári növénytermesztési károkért 25 ezer koronát kaptak a szövetkezetek. Elég nehéz munka az ügyek kibogozása és igazságos megítélése, de kifizetődő, mert a jövőben az illetékes üzemek majd több gondot fordítanak a ter­mőterület védelmére és talán keve­sebb esetben fordul elő, hogy talaj­munkáló és egyéb gépeikkel a fejlődő növényekbe gázoljanak. Nagy Mátyás zootechnikus asztalán szinte tlzpercenként szól a telefon. Nagy fába vágta a fejszéjét. Az ügy­ben ötvenegy szövetkezet nyolcvan­nyolc esetben érdekelt. Mintegy 193 ezer koronáról van szó. A szövetkeze, tek a jogi osztály nélkül nem is jöt­tek volna rá a visszaélésekre. A lévai járás Zsellzen székelő felvásárló üze-Télert mindent hó takar, s csend honol a természetben. Hol van a sok énekesmadár, hová húzódott a tarka­szárnyú pillangó? Csak ilyenkor lát­juk, milyen nagy különbség van a ta­vasz, nyár és tél között. A tavasz az ébredés időszaka, a tél az elmúlás ár­nyékát veti előre. A téllel iáró nyu galmas csend keltette lel már annyi ember figyelmét, keresi, kutatja az összefüggéseket az élet, a csend es nyugalom között. A nyugalom egyik ilyen erdekes megnyilvánulása az élek világában ta­pasztalható téli álom is. Az állatvilág­ban végbemenő téli álom azonban me­rőben különbözik az ember minden­napos álmától. Hosszú évtizedeken at szerzett alkalmazkodási képesség ez az állatvilágban. Az alacsony hőmér­séklet, a táplálék majdnem teljes hiá­nya azok a tényezők, amelyek meg­változtatják az élet ritmusát a télt természetben. Az élet legjellemzőbb sajátossága a testben felhalmozódott táplálék el­égetése és a bennük lévő energia fel­szabadítása. A fehérjék, zsírok és cuk­rok elégetésekor keletkezik a testben az az energia-mennyiség, amely szük­séges az élet mindennapi fenntartá­sához. A táplálék hiánya készteti ván­dormadarainkat a költözésre. Nehéz sors vár azokra, amelyek itt marad­nak. Kénytelenek alkalmazkodni a tél minden szeszélyéhez. A.z alkalmazko­dásnak egyik ilyen formája a téli álom is. A modern élettudomány a téli nyu­galomnak három típusát különbözteti meg: 1. téli nyugalmi állapot, 2. téli dermedtség, 3. az igazi téli álom. Tekintsük át röviden ezeket az álla­potokat. AZ ÁLLATOK TÉLI NYUGALMÁT az jellemzi, hogy szervezetükben nem áll be semmilyen különösebb változás. Csupán étvágyuk csökken és leküzd­hetetlen álmosság környékezi őket. Testük hőmérséklete nem esetieken. Álomra térnek, de rövidebb-hosszabb idő múltán ismét felébrednek mozog­nak, ürítkeznek és ismét aludni tér­nek. Az állandó testhőmérsékletü em­lősök közül így vészeli át a telet a medve, a borz és a mókus is. A ro­varok népes csoportjába tartozó mé­zelő méh is hasonlóan él télen. Testük hőmérséklete változó, fürtbe húzódnak de nem merevednek meg. Egész télen táplálkoznak, az így nyert energia lehetővé teszi az izommunkát, ennek segítségével tartják fenn a testük és a környezetükhöz szükséges hőmérsék. letet. me ugyanis az előző évekhez hason­lóan kellően osztályozva vette át a szövetkezetekből az élő állatokat. Természetesen leszámították a tör­vényes súlyveszteségszázalékot is. Eddig rendben lett volna minden. De a nagy vágóhidak az említett nyolc­vannyolc esetben leiratokat küldtek a felvásárló üzemeknek, amelyek sze­rint a szövetkezeteknek esetenként több vagy kevesebb mázsa levonásá­val kell kifizetni az átvett állatokért járó pénzösszeget. Tehát másképp mértek a zselízi felvásárló üzem dol­gozói és másképp a vágóhidak. Egy­előre persze még rejtély fedi, hogyan fordulhatott elő az eset, mert úgy tudjuk, a mázsákat hivatalosan hite­lesítették. De a jogi osztály egyelőre nem is ezt vitatja. Védenceivel szem­ben megtörtént a visszaélés, tehát az ügyet el kell intézni. Ha a mezőgaz­dasági üzem átadja a felvásárló szer­veknek az állatállományt, tovább nem felelhet érte, mert elsősorban nem tudja, hogy hány napig szállítják a vágóhídra, milyen módon csökkenhet az állatok élősúlya. Az ügy lassan be­fejezés felé közeledik. A kissallói szövetkezet 15 901, a medveckái 6090, az ipolysági 5922, a zselízi 6662, a garamszentgyörgyi szövetkezet pedig 7563 koronával kapott kevesebbet a leszállított állatokért. Nagy elvtárs biztos a dolgában és a szövetkezetek, ha a kivizsgálás teljesen befejeződik, maradéktalanul megkapják a kérdéses összegeket. Esetenként nem nagy összegekről van szó. De amint látjuk, sok kicsi sokra megy, és ebben az esetben 193 ezer koronát tesz ki. A jogi osztályon hozzáértő szak­emberek dolgoznak és kedvvel végzik munkájukat. Fáradságot nem kímélve igyekszenek, hogy a hatáskörükbe tartozó szövetkezetek ügyes-bajos dolgait kedvezően intézzék. Amint említettük, még előfordul, hogy a szövetkezetek egyes esetekben nem törődnek saját , ügyükkel, de már egyre aktívabbak és főleg nagyjelen­tőségű az a tény, hogy bíznak a jogi osztályban. Nem kell majd kifakad­niuk Gombos György elvtárshoz ha­sonlóan, mert a jövőben a lévai já­rásban sem lesznek mostohagyerekek a szövetkezetek az adás-vételi kap­csolatok terén. Bállá József merőben különbözik a téli nyugalom­tól, de az igazi téli álomtól is. így vészelik át a telet az ún. hidegvérű á'latok, a rovarok, rákok, csigák, halak, békák, kígyók és gyíkok. Testük hőmérséklete állandóan ingadozik, azaz alkalmazkodik a környezet hőfokához. A komoly fagyok beálltával megder­mednek. Anyagcseréjük teljesen le­csökken, a test vegyi folyamatai alig észlelhetők, de szívük ver és lélegze­­nek is. A szívverés és lélegzés azon­ban ritka, mert lecsökkent az anyag­cseréjük is. Általánosságban elmond­hatjuk róluk, hogy életműködésük nem változott meg, csupán lecsökken, alig vehető észre. Testük hőfoka akár fagypontra is süllyedhet. Itt is fennáll azonban a kritikus határ. IGAZI TÉLI ÁLOMRÓL csupán az emlős állatokkal kapcsolat­ban beszélhetünk. Ezek testhőmérsék­lete független a környezet hőfokától. Egyik legfontosabb tulajdonságuk az, hogy képesek saját testhőfokuk sza­bályozására. A hőszabályozás bonyolult élettani és vegytani folyamatok so­rozata. A felnőtt ember pl. már ren­delkezik ilyen képességgel a csecsemő még nem. Azok az emlősök, amelyek igazi téli álmot alusznak, a tél küszö­bén elvesztik ezen képességüket, en­nek következtében testük hőmérsék­lete a környezet hőfokának befolyása alá kerül. Csökken a vérnyomásuk, meglassul a szívverésük és a lélegzé­sük is. Lecsökken az anyagcseréjük, de ugyanakkor fokozódik a test mér­gekkel szemben tanúsított ellenálló­képessége. Az idegrendszert irányító agyműködés majdnem teljesen hiány­zik, de az állat akaratától független idegmegnyilvánulások, a reflexek, to­vábbra is megmaradnak. A tetemesen csökkent anyagcsere következtében az oxigén szükséglet is minimális. A Magas Tátra jellegzetes emlősének a marmotának téli oxigénszükséglete harmincszor kisebb, mint nyáron. A mi éghajlati viszonyaink között igazi téli álomra tér a hörcsög, az ürge, a sündisznó, a kerti és mogyo­rós pele, a mormota és a denevér. Testük belső hőmérséklete a téli álom idején különböző. A hörcsög testében csak 3-4 fok a hőmérséklet, legala­csonyabbra süllyed a denevér testének a hőfoka, mindössze mínusz két fok. A kritikus határ fölött azonban ébren őrködik az idegrendszer. A környezet hőmérsékletének csökkenésével nem süllyed tovább a denevér testének a hőfoka. A kritikus pillanatban ismét működni kezd a test hőszabályozója és az állat gyorsabban lélegzik, ezáltal emelkedik a test hőmérséklete is mert gyorsabban égnek el az abban felrak­tározott zsírok. A téli álomba merült hörcsög puszta érintésre is felébred. Ez is amellett szól, hogy az ideg­­rendszer rendkívül éberen őrködik a* élet fölött, az élet és a halál mezs­gyéjén. A téli álom kiváltásában je­lentős szerepet visznek a belső elvá­­lasztású mirigyek is. Ha a sün testé­be a pajzsmirigy-termelte hormont juttatunk, felébred téli álmából. Téli álomra késztethetjük az igazi téli álmot alvó állatot nyáron is, ha tes­tébe a hasnyálmirigy-termelte hor­mont juttatunk. Csodálatos a természet berendez­kedése. Amíg az egyik oldalon oly könnyen oltja ki az élet mécsesét, addig hihetetlen éberséggel vigyáz a másik oldalon szunnyadó életre. Bollobás Béla, (Rozsnyó) A mezőgazdasági üzem sem mostohagyerek I# A Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság jogi osztálya egyre aktívabban dolgozik # Százkilencvenhárom ezer koronás vissza­élés az állattenyésztésben # A növénytermesztési károkért már 25 ezer koronát kaptak az illetékes üzemek • Újabb ügyeket göngyölítenek fel # A mezőgazdasági üzemek számos esetben nem elég aktívak ügyük intézésekor • A százdi szövetkezetek 43 ezer koronát kapnak Q SZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. Január 8, A világ legnagyobb fényképei A világ legnagyobb fényképeit a híres Kodak-gyár készítette, hogy a New York-i világkiállítá­son reklámcélokra használja őket. A képek közel 13 méter szélesek és 15 méter magasak. Minden hó­napban új képet állítanak ki. A 186 négyzetméter területű fény­képeket egy külön e célra épített csarnokban készítik. A nagyítást a szokásos módon végzik. A kész képet ezután három csíkra vág­ják, ezeket összegöngyölítik és úgy szállítják a kiállításra. A kép­csíkokat a kiállítási csarnokban nem ragasztják fel a falra, hanem vákuum segítségével rögzítik. E célból a Kodak-pavilon falába lyukakat fúrtak. Mindegyikből mű­anyag cső vezet egy hatalmas tur­binás légszivattyúhoz, mely a fénv­­kép és a terem fala közötti térből kiszívja a levegőt. így aztán a kül­ső levegő nyomása mindig simán, hólyagok és ráncok nélkül szorít­ja a fényképet a falhoz és a fény­képek havonkénti cserélése sem okoz különösebb nehézséget.

Next

/
Thumbnails
Contents