Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-28 / 21. szám
Véletlenek, szakadó esőben HA AZ EMBERNEK nincs esőkabáttá, sem ismerőse, és a pénztárcája is igen sovány, egy Ismeretlen városba hova menekülhet a zuhogó májusi eső elöl? A legközelebbi kapu alá. Es ha véletlenül az utca túloldalán felfedez egy feliratot, hogy „járást Népkönyvtár", hát rászánja magát, s vállalva a nyakába zúduló esőt, átrohan az úttesten és — mert szerencséje van, s a könyvtár éppen ntncs zárva — benyit az ajtón. S ha már bent van a könyvek birodalmában, megfeledkezik az esőről, s mindenről, amit kint hagyott, azt gondolja, itt már jó helyen van, és a többi majdcsak megoldódik magától. Ezt gondolja. Hanem azért mégsem olyan egyszerű ez az egész. Magam is csak akkor jöttem rá erre, mikor már bezártam magam mögött a könyvtár ajtaját. Es ha megkérdik, mit akarok? Van itt valami ifjúsági klub, azt tudom, nemrégen hallottam róla... Ez jó ötlet. Ezzel az ifjúsági klubbal valahogy majdcsak kivágom magam a bajból... Állok a pultnál, s bámulom a pulton heverő újságokat. Szembe velem a pult másik oldalán kék köpenyes néni... — Mii parancsol? — hallom a hangját. Hirtelen mindent elfelejtek, majd újra megvillan előttem az ifjúsági klub... — Kérem, szeretném megnézni az ifjúsági klubot — kezdem dadogva —, de nem tudom, merre van. Ha lenne szíves... Elmosolyodik. — Tessék várni, mindjárt elintézem — mondja és elsiet a könyvállványok előtt. Hát ez eddig sikerült volna. Most már igazán kezdek kíváncsi lenni. Vajon ml következik ezután. A néni pár perc múlva karcsú, barnahajú lánnyal jön vissza. — A próbánkat jött megnézni? — kérdi a lány kedvesen, csengő hangon. Próba? Nem azért jöttem, de úgy látszik, mégiscsak megnézem. Nem volt ilyen tervem, de hát ez most már lényegtelen. — Hát nem éppen azért... — Akkor? ... — Persze érdekel a próba is, de főleg az Ifjúsági klubra vagyok kíváncsi. Egyet-mást hallottam már róla. — Azt gondoltam, a próbát is megnézi — mondja a lány. — Ígérték, hogy megnézik, még mielőtt a Jókai Napokra mennénk. ■— Elhiszem, de én mégsem ezért jöttem. Ez viszont nem zár ki semmit. Rövid csend következik. Tekintetem újra az újságokra siklik. — Hol lesz a próba? — A klubban. — Ezt sejtettem, csakhogy én nem tudom, hol a klub. Kicsit töpreng. Látom, szeretné pontosan megmagyarázni, merre van a klub, de valószínű rájött arra, hogy ez nem célravezető. A pulton zizegnek az újsátjlapok, valahol hátul ajtó nyílik. Nagy a forgalom. Emberek jönnek-mennek, halkan surrogó lépteiket elnyelik a szőnyegek. — Nem találkozhatnánk valahol? — Ez jó ötlet — mondja. — Akkor egyezzünk meg, jó? — Rendben van. A lányokkal öt órakor találkozom a ktscukrászdában, jöjjön oda! — Kiscukrászda? Merre van? — Itt, nem messze ... — Mint a FuCík utca?! Mosolyog. Ogy látszik, rájött, hogy ilyen alapon nem érünk célt. De a csodába is, nem olyan nagy város Losonc, hogy ne találjam meg benne azt a kiscukrászdát. Elvégre .. — Akkor öt órakor találkozunk — mondom most már határozottan. — Hogy hogyan találok oda, az már az én gondom; egy azonban bizonyos, ott leszek. Még egy ideig céltalanul ácsorogtam a könyvtárban, s azon gondolkodtam, mit tartogat számomra a véletlen még a mai napon. * • * Valóban azt gondoltam és hittem is, hogy megtalálom a kiscukrászdát. Persze, meg is találtam, csakhát előbb egy kicsit eltévedtem. Nem nagyon, csupán két házzal. Mert azon a soron két cukrászda is van egymáshoz elég közel... S én ugyan a kisebbikbe mentem be, de kiderült, hogy a losonciak számára a kisebb a nagy, és a nagyobb a kiscukrászda ... Így a megbeszélt találkozóról majdnem lekéstem. Az ifjúsági klub lényegében két helyiségből áll; az egyik nagyobbra másik kisebb, s az utóbbiban van berendezve a tulajdonképpeni klub. Asztalok, székek sorakoznak egymás mellett, s ami a leglényegesebb, ebben a helyiségben színpad is van, amely egy ilyen ifjúsági klub számára nélkülözhetetlenül fontos — Ma csak véletlenül próbálunk — mondja Varga Ervin, a losonci Korunk Ifjúság Klub irodalmi színpadának rendezője — mivel a múlt heti próbánk elmaradt. — A mat nap a véletlenek napja; minden véletlenül történik s ezen már nem ts csodálkozom. Véletlenül tudom, hogy a Jókat Napokra készülnek. Most mát csak arra vagyok kíváncsi, milyen' müsortal. — A címe: Örvénylések Bartók Béla körül; 15 költő verseiből állítottuk össze. Elég nehéz, de' remélem megálljuk a helyünket Komáromban. Közben felrakják a díszleteket, s rövid megbeszélés után kezdődik a próba. Bartók Béla hangja csendül fel hangszalagról, majd a Cantata profana hangja száll a kisteremben ... Es megelevenedik a színpad sötétje; József Attila, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Juhász Gyula verset követik egymást. A reflektorfény vándorol feldarabolva a színpad sötétjét ,s a termet betöltt a beszéd, a „ttszta forrásból" fakadó költészet... Valóban örvénylés ez, csodálatos örvénylés, amelyet Juhász Ferenc Szarvas-ének című költeménye zár ... A losonci Korunk Ifjúsági Klubnak 40—50 állandó tagja van; rendszeresen minden hét péntekjén találkoznak. Vajon mi vonzza Ide a fiatalokat? Mit kapnak a klubban, mit adnak maguk? A kérdésre többfelöl kapom a választ. — Márctusban Bartók Bélára emlékeztünk. — Irodalomtörténeti és képzőművészeti kvíz is volt. — Romániát útibeszámolót hallgattunk meg. — Meghívtuk Szabó Gyula festőművészt. — Ezután volt az irodalmi színpadunk bemutatója... — S közben? — Táncolunk, vitatkozunk. Igaz, nemrégen érdekes műsor volt. .Észrevettük, hogy vannak közöttünk fiatalok, akik maguk is megpróbálkoznak az irodalommal, verselgetnek; hát meghallgattuk az ő müveiket. Érdekes volt! S nem is a színvonal számított, hanem a lelkesedés ... — Most már csak arra volnék kívánást, hogy hova tartozik a klub, milyen szervezet fedezi az anyagi költségeket, mert az irodalmi színpad anyagiak nélkül nem megy sokra. — Nehéz kérdés ez. Mi mindent magunk csinálunk. Kt mit tud, azt hozza. Természetesen segít a CSEMADOK helyi szervezete és a járási vezetőség ts. — Milyen terveik vannak? — Szeretnénk jól szerepelni Komáromban. Ez az első és legfontosabb. Azután egy új irodalmi összeállítást szeretnénk színre vlnnt. Nemrégen jelent meg egy könyv Interjúk nagy írók műhelyéből címen. Sok érdekes dolgot találtunk benne. Hát erre épülne fel az összeállítás. Ezenkívül egy modern tánccsoportot is szervezünk és beszélgetést egy építészmérnökkel. Hogy hogyan sikerül, az majd elválik. Hát ide jutottam ... Véletlen volt? Meglehet. Közben beesteledett és az eső is elállt. Egy idegen városban merre indulhatna az ember, ha véletlenül nem volna ennyi ismerőse? GÁL SÁNDOR Tudósítás a Jókai napokról — A FuCík utcában — mondja a világ legtermészetesebb hangján. — Ezt így könnyű mondani. Sajnos, nekem sejtelmem sincs, merre lehet a FuCík utca. — Itt, nem messze. — Elhiszem, de hogyan találok oda? Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között nyitották meg az idei Jókai-napokat. Az ünnepi beszédek elhangzása után a bratislaval Nemzeti Színház művészei gyönyörködtették a közönséges színvonalas műsorukkal. A délutáni órákban mutatta be műsorát a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének „Fáklya" nevet viselő irodalmi színpada, amelyet Mács Zoltán rendezett. Ugyancsak délután bonyolították le a vers- és prózamondók fesztiválját. Az esti órákban pedig a losonci Korunk Ifjúsági Klub „Örvénylések Bartók Béla körül“ című irodalmi összeállítását láthatta a közönség. Hétfőn délelőtt a bíráló bizottság értékelte a két Irodalmi színpad műsorát. A Csata! Alapfokú < Kilencéves Iskola mellett működő irodalmi színpad Arany János Toldijával jött a fesztiválra. A bíráló bizottság a három irodalmi színpad műsorának megtekintése után a következő döntést hozta: Jutalomban részesíti a rimaszombati „Fáklya“ irodalmi színpadot az „egységes előadói stílusért“; a Korunk Ifjúsági Klub irodalmi színpadát a „bartóki életmű színpadi megfogalmazásáért“; a csatai iskola irodalmi színpadát pedig a „klasszikus magyar Irodalom népszerűsítéséért“. sem segít rajta, nem feledteti vele a fájdalmát, bánatát... Mert ha iszik, ha nem, kimondhatatlanul fáj valami. Ez a fájdalom benne van az idegeiben, a velejében, minden porcikájában. Inni sem érdemes. Semmit sem érdemes csinálni. Élni sem ... A faluban hamar szétszaladt a hír. Mindenfélét suttogtak az emberek, de bizonyosat senki sem tudott; A szövetkezet vezetői is tanácstalanok voltak. Hiába kértek felvilágosítást Szabó Gábortól, az csak felhúzta a vállás és ennyit mondott. — Beiebújt az ördögi — Dehát mégis csak tenni kéne valamltl — Hiába. Belebújt az ördög. Ferkó nem ivott már, de nem is dolgozott. A düledező malom mögött ült naphosszat, és bámulta a habzó vizet, meg a romok közül klkimerészkedő patkányokat. Undorodott már a tétlenségtől is. Kár volt abbahagyni a munkát. Mégis csak jobb volt ülni a traktor nyergében. Ott legalább lekötötte figyelmét a munka. Lassan teltek a napok. Nagyon várta a bevonulás napját. Talán soha semmit nem kívánt és várt annyira, mint a bevonulás napját. Mintha bizony a távoliét könnyíthetne rajta. Nem, megnyugvást ő sehol sem találhat. Elutazhatna a világ bármely távoli pontjára, belevethetné magát a zúgó tenger futó hullámaiba, kiröppenhetne a világűrbe, alászállhatna a föld gyomrába, hiába.: terhétől sehol sem tudna megszabadulni. Ahhoz, hogy mindent el tudjon felejteni, ki kellene cserélni a szívét meg az agyát. Az meg lehetetlen. Mi is történt hát vele tulajdonképpen? — kérdezte a malom alatt forgó víztől. Csalódott az emberekben és magára maradt, mint az útszéli fa?... Így igaz ez? ... A szülői ház ajtaja nyitva áll előtte. Valami, vagy valakik lehetővé tették, hogy szakérettségit szerezzen magának. Verejték, munka, iskola, barátok és valamiféle jövő fekszik a zsebében lapuló okmányban. Emberek, egy egész társadalom áll mögötte és körülötte. Hát valóban magára maradt? De csalódni azért akkor is csalódottl Csalódott az anyjában, aki a mesék csodálatos világába vezette. Csalódott az apjában, aki egy idegen asszonynak adta a szeretetét. És csalódott Kovács Julikában, aki félrevezette és kicsúfolta a szerelmét. És ez fáj neki a legjobban. A többi csalódás talán nem is fáj neki anyira, mert ez nem igazi Nem, nem igazi Hiszen édesanyja volt a világ legcsodálatosabb asszonyai Kellenek a meséi, a mesék sugallta álmok. Nélkülük üresebb és színtelenebb volna az élete. És kell az apja férfias mogorvasága, darabossága. Sötét szemének parázslása, és bicegő járása nélkül szegényebb volna az élete. Akármilyen is, de hozzá tartozik, a véréből van. Kovács Julikéhoz azonban már soha többé nem tartozhat, és milyen rettenetes ez a gondolat. (Folytatjuk) Továbbá jutalomban részesültek: Újvári László, Csata — a műsorválasztásért; Varga Ervin, Losonc — az „Örvénylések Bartók Béla körül“ című műsor összeállításáért; Mács Zoltán, Rimaszombat — a „Tűzzel-vassal“ című műsor meg-i rendezéséért. A szép versmondásért jutalomban részesültek: Dr. Bajnok István (Rimaszombat), Csaba Györgyi (Losonc), Házik Gabriella (Rimaszombat), Kovács Adrianna (Rimaszombat), Mács Zoltán (Rimaszombat), Molnár Zsuzsa (Rimaszombat) és Rákos Katalin (Losonc). A vers- és prózamondók fesztiváljának győztesei: Versmondás: 1. Harsányt Gizella, Komárom 2. Szépe Katalin, Léva 3. Gergely Katalin, Komárom Prézamondás: 1. Furín Magda, Rozsnyó 2. Szabados Zsuzsanna, Csallóközaranyos 3. Oros Gyula, Szene (gál) Fekvő alak II. Henri Moore szobrai Hogy mennyire nem úgy vagyunk emberek, ahogy magunkat látjuk, azt Henry Móore szobrai mutatják meg. Nem a felszín, nem a bőr felületének formája a lényegünk, hanem a csontokból képződött üregek, szakadékok barlangmélyei, a medence, a mellkas, a szem s a koponya mélységei rejtik azt a „másik“ embert, aki mégis mi vagyunk ... Henry Moorenál nem a tökéletes külső szépség megformálása a cél; nála a belső feszültség és erő jelenti a nagyságot. A végtagok elrendezése az emberi egyensúly példája; az alakok szilárdan tapadnak a földhöz, szinte belőle nőnek ki, mint a dombok, hegyek és sziklák. Ha meg felnyúlnak az ég felé, ágaiktól megfosztott szl-Család Asszony kár fatörzsekhez hasonlítanak, de ezeknél az alakoknál is — mint a fáknál — a szilárd tartóerő a fontos, a föld, amelyből és amely által felnyúltak a magasba. Henry Moore felfedezte a csontok sugaras, körkörös, iszonyú súlyokat elbíró szerkezetét, megnövelte, szinte hegyeket formált belőle, de — mint H. Read írja — „minden vonala szerves és vissza lehet következtetni a természet birodalmába“. Nem véletlen műve ez, hanem a tudatos, gondolkodó ember alkotása, aki több évtizedes munka szintézisét tárja elénk, amely ma már századunk képzőművészetének egyik legmagasabb csúcsát képviseli. —Ír— Gazdag év Ebbe a két szóba lehetne talán belesűríteni a CSEMADOK losonci járási szervezeteinek idei munkáját és terveit. A járás műkedvelő színjátszó csoportjai ez évben valóban eredményes munkát végeztek. Ezt a tényt legjobban az bizonyítja, hogy harminc szervezetben tartottak bemutatót, s a bíráló bizottság tíz csoportot emelt ki és sorolt be a járási drámai fesztiválba. A verseny most folyik javában: Szécsénkén a Kakukk Marcit, Sávolyban az Erzsi tekintetes asszonyt, Zsélyben a Vén bakancsos és fia, a huszár-t, Tőríncsen a Csillagszemű asszony-t, Püspökiben a Gazdag szegényeket, Csábon a Gedeon házat, Nyénén a Kincskeresőket, Ipolynyéken az Ez a falu eladót, Rapon a Dalol a nyárt és Panyidarócon a Tanítónőt adják. A bírálóbizottság munkája nem valami könnyű, hisz tíz csoport közül kell kiválasztania azt a két legjobb és legérdemesebb együttest, amely a június 4-én és 5-én sorra kerülő döntőbe kerül. A felsorolt művekből kiderül, hogy a járási szervek elsősorban azokat az együtteseket emelték ki, amelyek a hazai magyar drámairodalom alkotásait vitték színre. Jóllehet, ez a koncepció bizonyos fokon vitatható, mégis érezni benne a céltudatos munkát és annak eredményeit. Ezen az úton haladva igazán hasznos munkát végezhetnek a jövőben is, ha több szigorúsággal nyúlnak a meglévő anyaghoz, s a műsorpolitikában az igényesség mércéjét — ahol erre lehetőség nyílik — magasabbra emelik. A műkedvelő színjátszó csoportok valóban gazda gműsora mellett azt gondolhatnánk, hogy a népművészeti csoportok szervezésére és művészeti irányítására már nem jut elegendő idő. A CSEMADOK Losonci Járási Bizottságán az eddigi munka s a közeljövőben megvalósuló tervek alapján ez a feltételezés érvénytelennek bizonyult. Ugyanis tavaly a járás területén három komoly népművészeti rendezvényt bonyolítottak le: nevezetesen a járási dal- és táncünnepélyt, utána Füleken a területi fesztivált és végül Csábon a hagyományos szüreti ünnepséget. Az idén e retadezvények sora további két körzeti rendezvénnyel megszaporodik, mégpedig a nagydarócival és a zsélyivel. Azonban még ezzel sem merült ki a tervek sora. Ugyanis a nyényei EFSZ és a CSEMADOK ottani helyi szervezete kéri a Járási vezetőséget, hogy rendezzenek nagyszabású aratási ünnepséget a falcban. E javaslatot a járási vezetőség természetesen elfogadta és támogatja. Az időpontot pontosan még nem határozták meg, de jóakaratban nincs hiány, s a tervezett aratási ünnepséget megvalósítják. A népművészeti együttesek első találkozóját a közelmúltban rendezték meg Erdőszéli találkozó címen. Ezen a találkozón fellépett a füleki Palóc Együttes új műsorával, továbbá a csákányházi negyven tagú énekkar, a sávolyi tánccsoport, a nagydaróci iskola énekkara és tánccsoportja; a rendezvényt több mint 1500 néző tekintette meg. A járási dal- és táncünnepélyt Szécsénkén rendezik május 29-én. Ezen a rendezvényen öt CSEMADOK énekkar, egy iskolai énekkar és 12 tánccsoport lép a közönség elé közel 600 szereplővel. Felújítják a zsélyi találkozót is. A Zsély melletti Sósár fürdői rendezvényt június 19-re tervezik. A legtöbb szervezőmunkát igénylő területi dal- és táncünnepélyt Füleken rendezik. Erre a találkozóra a losonci és a rimaszombati járás legjobb népművészeti együtteseit hívják meg. Ezenkívül vendégül látnak egy magyarországi együttest és egy szlovák népművészeti csoportot is. A népművészeti csoportok találkozóját a szeptember végén sorra kerülő hagyományos csábi szüreti ünnepség zárja. Gazdag, eseményekben dús év áll a losonci járás népművészeti csoportja előtt, s ma már nem fér kétség ahhoz, hogy e szép terveket valóra is váltják. —gs— SZABAD FÖLDMŰVES / 1986. május 28.
