Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-05-28 / 21. szám

A XIII.KONGRESSZUS KÜLDÖTTEI

la van. A tagok nem voltak megelégedve az állattenyésztési termékek eladásával. És az elégedetlenség elhatározást szült. Mostani tervük már egymillió koronával magasabb, mint a tavalyi. Még ezt is megtoldották a XIII. kongresszus tiszteletére 700 ezer koronával. Ez nemcsak szóbeszéd. Máris 120 000 liter tejjel többet adatk az országnak és jőnéhány mázsa húst.

Kell ehhez még valamit hozzátenni? Talán még annyit, hogy nem véletlenül díszíti Kalmár János mellét a Munkaérdemrend. Munkájának értékeléséhez az Is hozzátartozik, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának nemrég lezajlott kongresszusán a Központi Bizottság tagjává és a CSKP XIII. kongresszusának küldöttjévé választották.

Kommunista és helytálló ember. Végeredményben ez a kettő egyet jelent. Krátky Jozef

Öröklött vonzalom

At Alacsony-Tdtra kőrengeteggel borított csúcsaira látogat el az utóbbi években.

egyre több turista

legidősebb szövetkezeti tagok egyike — ma, vasárnap, biztos otthon lesz.

A kertes ház felé Indultunk, meg is találtuk Kalmár elvtársat a kert legvégében. Igaz, hogy csak a tízéves Évike segítségével. Hogy jó gazda, az biztos; még nagyítóval sem találni gyomot a kertben.

— Most pihenek — szól mosolyogva. — Ez az én pihenésem, kedvenc Időtöltésem. — A terjedelmes almafa és a virágzó akác árnyas lombja jó fedezéket nyújt a tűző napsugarak ellen.

Rövidesen megtudtuk, hogy szombaton este ért vissza az SZLKP kongresszusáról. De nem Is erről szerettünk volna beszélni. A fák alól szép kilátás nyílt a falura, és amit láttunk, ebben nem kis része van Kalmár Jánosnak.

Mikor ezt szóbahoztam, szerényen kitért a válasz elől.

— Hiszen más falvakban is építenek. Talán nálunk valamivel többet. Ez érthető is, mert a szövetkezeti klubra igazán szükség volt már régen. Most aztán sietünk, hogy behozzuk, amit elmulasztottunk. Hiszen tagjaink számára épül — no meg a gyerekeknek és az ifjúságnak.

— Színjátszást akartak, nemcsak máshonnan importált kultúrát. Népi tánccsoportunkat már régen megkedvelték a falusiak. Lelkes Jolánka ügyesen vezeti, tanítja az együttest. — A két szőkeség, a két Bözsi, a Wiederman meg a Kis fel tudják vidítani az embert. Emellett remek dolgozók a növénytermesztésben.

MAGYAR MARIA a nyitrai járásbeli Zitavce EFSZ-ében tevékenykedik. A föld iránti vonzalmat szüleitől örökölte. A ma 45 éves szövetkezetesnő abból a nemzedékből nőtt fel, amely még élénken visszaemlékszik a nagybirtokosok és majorbérlők basáskodására. — Ha nem tetszik, odábbállhatsz, helyetted tizen is jelentkeznek! — mondogatták fennhéjázva, ha valaki kifogásolni merészelte az éhbért. De élni kellett — a kizsákmányolás idején is.

Magyar Mária szülei még „deputátumért“, természetbeni járandóságért gürcöltek először Kuffler báró, majd a magyar megszállás alatt Adler Zsigmond kegyelméből. Ma már nyugdíjas édesapjának akkoriban hét gyermek ellátásáról kellett gondoskodnia. Alig érte el valamelyik gyermek tizenegyedik életévét, máris munkára fogták. Ez volt valamikor az Íratlan törvény. Ugyanez a sors érte Máriát is. Később férjhez ment, két gyermeket nevelt fel. Férje ugyancsak szövetkezeti tag, a legjobb > etetők közé tartozik.

Magyar Mária első Ízben 1949-ben bizonyította be kezdeményező készségét. A helyi szövetkezet szervezésén fáradozott, fáradhatatlanul járta a környező falvakat, hogy megértesse a földművesekkel a közös gazdálkodás előnyeit. Akkor már tagja volt Szlovákia Kommunista Pártja verebélyi járási bizottságának, valamint a járási nemzeti bizottság tanácstagja és a zitavcei Nőbizottság elnöknője. Öt évig az ottani EFSZ pénztárosi tisztségét töltötte be. Mindig is értette a módját, bogyan értesse meg a szövetkezet érdekeit a nőbizottság tagjaival, a társadalom kívánalmait az egyéni érdekekkel. Munkaszorgalmával és kezdeményező készségével egyre nagyobb teljesítményekre serkentette a dolgozókat. Mert bizony a szövetkezetben mindig akad tennivaló, inkább több, mint kevesebb.

Az 1960—1964-es években Magyar Mária képviselői tisztséget viselt a Szlovák Nemzeti Tanácsban és ma Is még futja idejéből, hogy pártmunkát végezzen a szövetkezeit szervezetben és a nyitrai járási pártszervezetben, amelynek továbbra is tagja. Mintegy rögeszméjévé vált, hogy mielőbb olyan kedvező feltételeket teremtsen a mezőgazdaságban, amelyek a fiatalsággal is megszerettetik ezt a sokak által még mindig lebecsült munkaágazatot. Oda akar hatni, hogy felkeltse az ifjúság érdeklődését a nagyob karéj kenyér előteremtése iránt. Egyúttal azonban tudatában van annak is, hogy a munka-Májusi határjárás Farnadon

Hírek, problémák, Nagyszelmecen

1. A helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság a múlt évben is megszervezte a mezőgazdaságban dolgozó nők esti iskoláztatását, amelynek előadásain húsz-harminc személy jelent meg rendszeresen. A tanfolyamon résztvett asszonyok-lányok a munkahelyükön is kiváló eredményeket értek el. A járási értékelés alkalmából tizenöten kapták meg a „Rolnické zeny 1966“ jelvényt.

2. A HNB iskola- és kulturális szakosztálya rendszeresen foglalkozik a cigány származású polgárok ügyének intézésével. Szeretnénk megvalósítani, hogy a községben minden cigánycsalád kulturális körülmények közt éljen. Javasoltuk az iskolába járó cigánygyerekek ingyenes étkezését, természetesen csak azok részére, akik rendszeresen járnak iskolába, jól tanulnak és betartják a higiéniai előírásokat. A péróban erről előadást tartottunk a szülőknek és megmagyaráztuk, hogy ezután főleg tőlük függ, hogyan élnek és milyen hasznos polgárokat nevelnek gyermekeikből. Az EFSZ-ben is dolgoznak cigány származású polgárok, s a vezetőség elégedett munkájukkal. Probléma is akad, mivel nyári fnrróság idején nincs elegendő víz a cigánytelepen és azért kérték, hogy fúrassunk egy kutat, ahonnan ivóvizet nyernek és tűzvédelem céljára is használhatják. Remélhető, hogy a járási szervek is támogatni fogják a cigány származásúak jogos kérését.

3. A községükben alapfokú kilencéves iskola van, ahol 18 tanító tevékenykedik. Sajnos, ebből csak négy lakik a községükben, a többi bejáró. Sürgős lenne tanítólakások felépítése, mert így a pedagógusok az Iskolán kívüli munkába is jobban bekapcsolódhatnának.

4. Elégedettek vagyunk a közellátás biztosításával községünkbe, hetenként kétszer jár ki húselárusítö-autó és más árukból is van elegendő. Arra kérnénk a népi fogyasztási szövetkezet vezetőségét, hogy nyáridőben a hűsítő italokról jobban gondoskodjanak. Szeretnénk, ha azt az Ígéretüket is teljesítenék, hogy az üzlet udvarán kutat fúrnak, hogy ne kelljen a szomszédból vizet hordani. A kút kiásását lényegében a helyi EFSZ vállalta, s így a jednotának csak a betonkarikákat kellene biztosítania.

5. A CSISZ és a Sokol szervezet tagjai betanulták és lejátszották jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékot, amelyet a helyi előadáson kívül még 9 szomszéd községben is bemutattak. Ezt az eredményt az újjászervezel CSISZ vezetőség javára könyvelhetjük el. A fiatalok a faluszépítési akció keretében vállalták a helyi park gondozását is.

6. Eddig 27 előfizetője van a nyilvános telefonnak és még 18-an kérik a továbbiak bevezetését. Sajnos, a posta késik a telefonok beszerelésével.

SZABÚ IÖZSEF

díjazás, főleg a növénytermesztési részlegen nem nevezhető kielégítőnek. Ezért mérlegelés tárgyává tette azokat a lehetőségeket, amelyek foglalkoztatottságot biztosítanak a téli hónapokban is a női dolgozók számára.

Ezeket jegyeztem fel Magyar Máriáról, a CSLKP XIII. kongresszusának küldöttjéről.

JOZEF SLUKA

Kanyargós, gidres-gödrös utak vezetnek a csallóközi tanyavilágba. A rohanó élet forgatagában úgy veszszük észre, külön világba csöppentünk. Az egyhangúság, az elszigeteltség, az emberek összetartása fűzi itt a barátságot. Tíz-tizenkét család alkot egy közösséget. Munkában telik el életük, nap nap után.

A tanyavilág egyhangúságában találkoztam Katona Ferenccel. Halkszavú, csendes ember. Ott találtaik őt a számára legkedvesebb munkahe-Gyümölcsfák

szerelmese

lyén, a gyümölcsösben. A néhány virágzó fa, a májusi tavasz hódító illata korán reggel kicsalogatja őt a kertbe.

Közel hat éve tevékenykedik a nagymegyeri Iskola birtokán mint kertész. Annak idején egy elhanyagolt gyümölcsöst bíztak rá. A senki által nem gondozott fák pusztulásra voltak ítélve. Ügyes keze nyomán évről évre szebbé varázsolta a tízhektáros kertet.

A múlt esztendei árvíz fél évtizedes munkáját tette tönkre. A pusztulás, a rohanó ár az ő szeméből is kicsalta a könnyet. Ám a víz visszahúzódása után sem tört meg benne a tettrevágyás. Nagy erővel fogott hozzá a gyümölcsös újjátelepítéséhez. Ezernyolcszáz almafát ültettek ki a tavasz folyamán. Nagyobbrészt jonatán, goidon törpe és félmagas törzsű fákat.

Az tak mentén szép kordont alkotnak a megmaradt kis fák. A fiatal mester, mert nyugodtan nevezhetem így, minden percét a szakmának szenteli. Szabad idejében szívesen fellapozza a szakkönyveket, hogy tudását gyarapítsa. Nem elég a kertészeti mesteriskola, a technikumi végzettség, ha az ember lépést akar tartani a fejlődéssel, — mondja.

Este, ha a munkából hazatér, szeretettel ülteti ölébe kétéves kisfiát, hogy feledje az egész napi munka fáradalmait.., —z—

Tizedmagával sütött a nap, amikor Biricz Ernővel az elnökkel és a szövetkezet agronómusával elhaladtunk a repcetábla mellett.

— Nemsokára aratunk — állapítja meg az agronómus.

A heretáblánál megállunk. Száznegyven hektáros ez a gomboshere. Az elnök motorkerékpárján belegázol. Csak az ülés és a kormányvllla látszik ki belőle.

— Ilyen herétek még nem volt, amióta közösen gazdálkodtok — jegyzem meg.

— Talán sohasem volt a farnadi •határban — hagyja rá az elnök.

— Lesz gond a betakarítással.

— Bizony nem is olyan egyszerű a dolog, hisz több mint 400 hektárt kell begyűjteni. Jól jönne három hét esőmentes idő. De viszont a májusi es óaranyat ér. Tehát a hagyományos betakarítási módszer mellett silóznunk is kell. Legalább 300 vagon heresilót akarunk készíteni. Meggyorsítjuk vele a betakarítást.

Tovább robogunk a málasl úton, amikor a cukorrépatáblához érünk. A dolgozó asszonyok, férfiak a távolban apró hajlangó bábokká törpülnek.

— Mit gondoltok, hány személy dolgozik most a répában? — kérdezi Lajos, az agronómus.

— Talán nyolcvan — mondom bizonytalanul, mert hirtelen nem tudom felbecsülni a hajladozó alakokat.

— Legalább kétszáznyolcvan — feleli nevetve az elnök. — De tegnapelőtt több mint ötszázan dolgoztak. Egy teherautó szakadatlanul hordja a friss szódát és a málnát. Olykorolykor a fagylaltos is kilátogat és jő üzletet csinál. A huszonnyolc fokos hőség megkívánja a hűsítőt.

Az irdatlan répatáblán vékonyan sorollik a kiegyelt répa.

— Te, Lajos, milyen nyamvadt ez a kiegyelt répa. Dőlöngél, akár a részeg ember — próbálom ugratni.

— Majd nézd meg két hét múlva — vág vissza amaz. — Akármibe fogadok, hogy május végén elborítja a földet.

Amíg az elnök az egyelőkkel beszélget, az agronómus beindítja a motort. Indulás előtt még megjegyzi:

— Most olyasmit mutatok, amit még nem láttatok. — Egy simára gyalult útra kanyarodunk.

— Talán az én tiszteletemre simították le az utakat?

Kérdéssel felel.

— Hát nem jobb ilyen utakon járni, neked Is, meg nekem is? Meg

Katona Ferenc

annak a 300—400 kerékpáros és motorkerékpáros embernek, akik négy kilométernyire járnak dolgozni? Ha akarod tudni, rendszeresen javítjuk, simítjuk az összes utat. így jobb is, szebb is.

Elgondolkozom, vajon hol tanulták a szociológiát és az esztétikát ezek a parasztívadékok. Lám, mennyit változott a falu népe.

Hirtelen leáll a motor. Epezöld búzatábla szélén állunk. Micsoda búzái Jó 70—80 cm magas szára már kalászba készül szökni. Az egész vetés tömör, sűrű, egyenletes. Sehol egy szál pipacs, konkoly vagy búzavirág. Romantika nélküli ez a búzatábla, de annál szebb és kedvesebb annak, 8ki a céltudatos munka, szorgalom és gondoskodás eredményeit keresi benne.

— Szebb mint a tavalyi. Öt mázsával több lesz hektáronként — mondja az agronómus. — Pedig a tavalyi búzatermés sem volt akármilyen — folytatja. — Négyszáz hektáron átlagosan 37 mázsát termeltünk. De volt olyan Dianánk is, amely 48, sőt 50 mázsát adott hektáronként, de most öt mázsával ebből is többet várok. Legalábbbis a mostani állapot ennyit ígér.

— Mekkora ez a búzatábla? — kérdem.

— Csak harminc hektár. De ne gondold, hogy ez amolyan kirakat búza. Most elmegyünk egy 150 hektáros táblához.

Valóban semmiben sem különbözik az előzőtől. Mindhárman elragadtatással nézzük.

A többi 235 hektár búza sem sokkal gyöngébb. Három hét múlva behozza a késést. A szőlő alatti búzatáblára is mindenki azt mondta, hogy ki kellene szántani és ma legalább 40 mázsás hektárhozamot ígér.

Berregő motorról szemléljük a kefesűrűségű tavaszi árpát, a szépen sorítő kukoricát.

— Elégedett vagy a határral? — kérdi kissé fölényesen az agronómus.

A mosoly elárulja az igenlő választ. Ez a beszélgetés már a szőlődombon, a présháznál folyik. Innen pompás kilátás nyílik a faluba. A le^ áldozó nap sugarai bearanyozzák a tájat. Olyan békés ez a táj, zöldellő vetéseivel, olyan bíztató, bővérű a termés ígérete, gyönyörű ez a májusi képi Önkénytelenül is a huszonegy év előtti füstölgő, romokkal tarkított májusra gondolok. De visszaterelem elkalandozott gondolataimat.

— Mondd csak, — fordulok az elnökhöz — mennyi az érdeme az embernek vagy a természetnek a látottakban?

Az elnök komolyan mondja:

— Időben és jó minőségben végeztünk el minden munkát. A műtrágyát 38—40 mázsás hektárhozamhoz adagoltuk. Megadtuk a szükséges növényápolást is.

Az agronómus egészíti ki az elnök szavait:

— Kétszázhúsz kiló vetőmagot adtunk hektáronként, hogy meglegyenek az egyedek.

Pedig a talajelökészítés nem volt leányálom. Németh Gyuri és Vrábel Ernő szinte tengeri betegséget kapott a DT kormányánál. Az öreg Balogh pedig azt mondta, hogy itt sosem lesz termés. De addig szántottuk, tömörítettük a talajt, míg meg nem szelídült. Tehát az ember szerepe a legnagyobb a leendő bő termésben.

Aztán szó esik arról is, hogy egyre többen vannak a szövetkezetben, akik látják, hogy csakis a minőségi munka vezet eredményre. Értelmes, dolgos, szorgalmas emberek a farnadiak. Egyre kevesebben lesznek azok, akik az enyémet a miénk fölé helyezik. Én pedig örömmel írom le, mert így van ez Jól. Mészáros Imre, Farnad

Ember az élvonalban

AMERRE A SZEM ELLÁT, mindenütt új épületek, már készen vagy építés alatt. A Sportstadion, a község büszkesége, hét határban ilyet nem találni, épülőfélben a népművelési otthon, ahol a szövetkezeti klub kap helyet. Kétezernyolcszáz koronába fog kerülni. Bölcsőde, új lakóházak, ki győzné felsorolni?! A patonyiak napról napra formálják, újítják községüket. Olyan ez a falu, mint valami vőlegény, kiöltözve, kifésülve.

— Ha részletesen akar tudni mindent, akkor beszéljen a szövetkezeti elnökkel. Nézze, ott az az új ház, azzal a szép kerttel, ott lakik. — így irányít minket Szalai János, a

így dicséri Kalmár János elnök a szövetkezet táncoslábú lányait.

— Sokminden megváltozott ebben a faluban. Nem rossz a kereset a szövetkezetben. Háromszázhatvan tagunk van, 2430 hektáron gazdálkodunk és a szövetkezet vagyona 28 millió korona. És mindez csak alig néhány éve keletkezett. Hozzá kell tennem, hogy mindezt 50 hektárral kezdtük.

— A közösség törődik azokkal is, akik hosszú, becsületes munka után pihenőbe vonultak. Azt akarják, hogy életük ősze békés és nyugalmas legyen. Sokan egy kis háztájit is kapnak, hogy legyen zöldség és főzelék a konyhára. Egy fél liter tej is jár naponta a nyugdíjasoknak.

A tagok az elnök vezetése alatt jól gazdálkodnak. A bizonyíték? Hát ez