Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-28 / 21. szám
Magyarországi tapasztalatok A kukorica öntözéses termesztése J VÁLASSZUK meg a vetésre KERÜLŐ MÁSODNÖVÉNYEKET. Az etetésre szánt őszi és tavaszi keverékek lassan lekerülnek a földről s helyükre új takarmány kerül. Jől gondoljuk meg, mit vetünk másodnövényként, mert ez is számottevő lehet a takarmányalapban. Olyan növényt válasszunk, mely nemcsak zöldtömeget biztosít, de fehérjékben is gazdag táplálékot nyújt az állatok számára. A kukoricatermesztő körzetekben őszi keverékek után ajánlatos a silókukorica vetése, mely tápanyagdűs földben egész termést adhat. Később számításba jöhetnek a különböző keverékek. Minden esetben a kukoricát részesítsük előnyben és keverékként fehérjedús növényeket vessünk közéje. E célból jól bevált a szudáni fű, takarmányborsó és a napraforgó. Vannak vidékek, ahol másodnövényként sikerrel termesztik a kölest. Az elővetemény alá trágyá zott földben, kiegészítve Ipari trágyákkal, az őszi keverékek után vetett köles szintén egész termést, húsz-harminc mázsát is adhat hektáronként. A rövid tenyészidejű kukorica vetése magra ugyancsak sikerrel járhat. S NE KÉSLEKEDJÜNK A TALAJ ELŐKÉSZÍTÉSÉVEL. Amint föld megszabadul takarójától, azonnal szántsuk, műveljük. Ahol ics mód az öntözésre, megkülönböztetett gonddal ügyeljünk a talaj vízkészletére. Nyári melegben néhány nap elegendő, hogy a föld a vetés mélységéig kiszáradjon, s azután várhatunk a vető mag kelésére. Különösen fontos a felszántott talaj azonnali elmun kálása, boronálása, hengerezése. A nagy zöldtömeg elérése félté telezi a dús tápanyag jelenlétét a talajban. Hasznos lehet, ha ősziek tarlóját trágyalével öntözzük, illetve nitrogéntrágyát dolgozunk a talajba. A vetőszántást közepes mélységben 12—18 cm-re végezzük, majd az elmunkáló eszközökkel aprómorzsás vetőágyat készítünk. Nyáridőben a gondos munka fél sikert jelent és a biztos termés előfeltétele. —sá— Gyakorlati vizsgát tesznek a fejők A nyitrai gépállomás mellett megalakított szakmát továbbképző iskolában a fejők vizsgát tesznek a DA~100-as típusú fejőagregát használatának módjáról. (Fényképezte: St. ProkeS) FAJTA ÉS EGYÉB AGROTECHNIKAI KÖVETELMÉNYEK Az öntözés eredményessége nagyban függ a használt hibridfajtáktól és a legkedvezőbb tőszám, tenyészterület kialakításától, valamint a talaj tápanyagtartalmától. Magyarországon már többféle hibridfajtákat termesztenek. Ezek közül öntözésre a szegedi, a martonvásári kutató intézetekben kinemesített, illetve legfeljebb közép tenyészidejű fajták bizonyultak a legjobbnak. A hosszabb tenyészidejű fajtákat azért nem tanácsos vetni, mert már az öntözéssel elhúzódik a vegetáció, az érés ideje, amit rövidebb tenyészidejű fajtákkal ellensúlyozhatunk. Mivel az öntözéssel és az istállótrágyázással, valamint a műtrágyázás fokozásával több víz és tápanyag áll a kukorica rendelkezésére, ezért a hagyományosnál hektáronként több tövet hagyhatunk meg. Természetesen az optimális tőszám kialakítása a fajta igényétől is függ. A kukorica nemcsak a bőséges istállótrágyát kedveli, hanem a műtrágyázást is. A műtrágyának nagyobb részét alaptrágyaként juttassuk a talajba. Fejtrágyánként azonban, főleg pedig a permetező öntözést, öntöző vízzel együtt nitrogéntartalmú műtrágyát is permetezhetünk a kukoricára. Eddig a szemeskukorica termesztéséről szóltunk. A silókukorica is gazdagon meghálálja az öntözést. Éppen ezért öntözése feltétlenül ajánlható. Az öntözés időpontjául a silókukorica szárbaszökését és címerhányását válasszuk meg. így lesz idő arra, hogy a gépi betakarításig a silókukorica földje kellően megszikkadjon. Öntözött silókukorica termesztésére a szarvasi Öntözési Kutató Intézet külön fajtát nemesített ki. A. silókukorica sortávolsága 70 cm-nél ne legyen kisebb, mert a kultivátoi nem tud a sorközökben eljárni. A gyomosödás ellen a silókukoricát a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szívesen vegyszerezik szuperszelektív hatású Hungazinnal. Üjabban az öntözött silókukoricái sikerrel termesztik másodvetésben napraforgóval, vagy szójával, illetve borsóval kevertem Fehér Gyula, mezőg. mérnök (Budapest) TUDNIVALÓK AZ ADÁS VÉTELI KAPCSOLATOKRÓL A jövőben az egyenlővel alapon EDDIGI TAPASZTALATAINK azt mutatják, hogy a mezőgazdasági termelő és a felvásárló üzemek közti kapcsolatok nem az egyenlő az egyenlővel alapelvek szerint történtek, aminek az lett a következménye, hogy ökonómiai, de más szempontokból is népgazdaságunk károsodott. A korlátozások, s az adminisztratív úton történő kiutalások ahhoz vezettek, hogy a mezőgazdasági üzemek nem kapták meg kellő mennyiségben a számukra fontos eszközöket. Az ipari vállalatokat felsőbbrendfi ágazatokként könyvelték el, mire azok jogot formáltak arra, hogy fentről nézzenek a mezőgazdaságra, s ezt az adás-vételi kapcsolatokban is érvényesítették. így a mezőgazdasági termelést serkentő, iparilag előállított eszközökből sem gyártottak szükség szerint. Nem volt kellő mennyiségű ipari trágya, kilincselni kellett (de még ma is) a pótalkatrészekért, s a gépek minősége is erősen kifogásolható volt, azonban komoly hiányosságok mutatkoztak a beruházási építkezések terén is. A mezőgazdasági üzemek helyzetüknél fogva garancia nélkül kényszerítve voltak átvenni mindent amit az ipartól kaptak, akár megfeleltek azok a technikai normáknak, akár nem. Bonyodalmat okozott az adás-vételi kapcsolatok egészséges kibontakozásában az Is, hogy a mezőgazdasági üzemek a termelő vagy a termelést serkentő eszközöket mintegy tízezer gyártó és szállító szervezettől, s körülbelül 6000 különböző raktártól vagy elárusítőhelytől kapták. Ilyenformán egy-egy EFSZ vagy állami gazdaság körülbelül 80—80 szállítóval tartott kapcsolatot. A mezőgazdasági üzemeknek ezen előnytelen helyzete a termékek elszállításában, de a szállító és a termelőeszközök vásárlóhelyének direktív meghatározásában is megmutatkozott. Ez az állapot az ipari szállítóvállalatok és a mezőgazdasági terméket átvevők egyedi uralmához vezetett. Mezőgazdasági eszközöket gyártó iparunk technikai színvonala pedig az idők folyamán lemaradt. Kizárták lehetőségét annak, hogy a mezőgazdasági üzemek, mint vásárlók, ellenőrzést gyakorolhassanak, illetve szükség esetén jogosan kifogásolhassák, megítélhessék azokat a gépeket, amelyek nem felelnek meg a gyakorlatban. Hasonló problémák merültek fel a mezőgazdasági termékek átvételénél is. Ismeretes, hogy a mezőgazdasági termékek nagy része többféle módon hasznosítható. Nagyobbik felük ipari feldolgozásra, kisebbik hányaduk egyenesen a kereskedelembe jut, más részük pedig a mezőgazdasági üzemekben az újratermelésnél kerül hasznosításra. Tudni kell azt is, hogy a tizenhétféle átvevő vagy felvásárló szervezet évente mintegy 27 milliárd korona értékű árút vesz át mezőgazdasági üzemeinktől. Ennek 65 százalékát a központi felvásárlási főigazgatóság üzemei, 26,6 százalékát az élelmezésipari minisztérium vállalatai, 4.2 százalékát a belkereskedelmi minisztérium munkahelyei, 1 százalékát a könnyűipari minisztérium vállalatai, 2.2 százalékát pedig a kisebb fogyasztók vagy földolgozók, mint például az egészségügy, a fogyasztási szövetkezetek veszik át. Az elmondottakból is látható, hogy a mezőgazdasági termékek átvételében a legnagyobb szerepet a központi felvásárló főigazgatóság és az élelmiszeripari minisztérium vállala tai töltik be. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi felvásárlási szerződési rendszer, amelyet a terményfelvásárló és ellátó szervek az értékesítőkkel a felvásárló-feldolgozó üzemek nevében kötnek, akadályozza az átvevők és az értékesítők közvetlen kapcsolatának kibontakozását. De az ökonómiai adottságok és eszközök sem tették lehetővé megfelelő kapcsolat létrejövetelét. Nem vitás, hogy a mezőgazdasági árpolitika rugalmassága is erősen kifogásolható, mert nem reagált eléggé érzékenyen a termelés, és a piac közti tényezőkre. Nem érvényesült eléggé az az alapelv, hogy a kitermelt árút az előre meghatározott program szerint a felvásárlók át is veszik. Hallani sem akartak hosszúlejáratú szerződések kötéséről azon termékeknél, amelyeknél feltétlen szükség lett- volna. Az adás-vételi kapcsolatok — a tökéletesített irányítási rendszer alapelvei szerint — az elkövetkező lntenzifikációs időszakban egyenlő az egyenlő alapon jutnak majd érvényre. Ez annyit jelent, hogy az eddigi kiutalási rendszert — főleg az ipari trágyák, gépek, vetőmagvak direktív kiutalását stb. — meg kell szüntetni, mert idejét múlta, és helyébe egységes adás-vételi rendszert kell bevezetni, az állami és a szövetkezeti vállalatok számára, s azoknak lehetővé kell tenni, hogy az árut a fogyasztóig egyszerű szerződéses úton juttassák el. Ezenkívül fokozatosan ki kell szélesíteni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket jelenleg maguk a mezőgazdasági üzemek végeznek. A tökéletesített irányítási rendszer az adás-vételi kapcsolatok önkéntes kialakulásával számol. A gazdasági szerződések mindkét félre egyformán érvényesek lesznek. A beruházási ráfordítások hatékonyságának növelésével kapcsolatosan azzal számolhatunk, hogy többé nem szabnak korlátozó jellegű eljárásokat a belüzeml beruházásokra vonatkozólag. Kell, hogy ez az intézkedés minőségi változást eredményezzen a beruházási eszközök — épületek, gépek stb. — beszerzésénél, illetve megrendelésénél. A mezőgazdasági termelőüzemek szabadon dönthetnek majd a számukra szükséges beruházások felett. Ez biztosítja majd legjobban a tervezés önkéntességét, szabadságát, újszerűségét és határozza meg a termelés helyes szerkezetét. Ami a mezőgazdasági termelőeszközök minőségét illeti, azzal számolhatunk, hogy azkonak az átvételnél megállapítják minőségüket az érvényes állami normák szerint, amely a szerződésekben is bent foglaltatik, s ha ennek ellenére baj lesz a minőséggel, az esetben visszkereseti igényt támasztanak a szállítóvállalattal szemben. A termelőeszközök jobb minősége érdekében módosítják a kezesség határidejét is. A munkacsúcsokban használatos eszközök kezességi határidejét előre láthatólag két, az erőgépekét pedig egy évre szabják (az átvétel napjától). Számolhatunk továbbá a termelőeszközök egységes árfolyamának alakulásával, mind az állami, mind pedig a szövetkezeti szektorok számára. A mezőgazdasági árutermelést a felvásárlókkal történő közvetlen szerződéskötéssel könnyítik, a szabad választék alapelvei szerint. Tudni kell továbbá, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése közben felmerülő hibákért penalizálhatják majd egymást a szerződő felek, de kivételes esetekben (elemi csapás esetén) a mezőgazdasági üzemek kivételezést élveznek. Az adás-vételi kapcsolatok alapelvében is módosítást eszközölnek, s az áru értékesítésében a loco mezőgazdasági üzem elve érvényesül. Ezzel a mezőgazdasági üzem mentesül attól, hogy termékeit saját költségén szállítsa a begyűjtő helyre. A termelők anyagi érdekeltségének serkentésére a különleges árú termesztésére hosszú lejáratú (ötéves) szerződéseket léptetnek érvényre, s az éves tervek teljesítésénél serkentőként alkalmazzák majd az ökonómiai eszközöket, amelyek anyagilag érintik a mezőgazdasági üzemeket. Ez azt jelenti, hogy az egységes átvételi árak, valamint a különbözeti árpótlékok megteszik hatásukat a piaci termelés szerződéses feladatának kedvező teljesítésére. Mivel mezőgazdasági üzemeinknek nem áll módjukban az adás-vételi kapcsolatok gyakorlása közben felmerülő vitás kérdések eredményes megoldását elősegítő szakképzett apparátus alkalmazása, a termelési igazgatóságokon szükséges olyan gazdasági-jogi osztály megszervezése, amely képes lesz jogi védelmet nyújtani a termelőknek hasonló módon mint ezt a népgazdaság más ágazataiban megszervezték. Továbbá kívánatos lesz, ha a nemzeti bizottságok saját jogi részlegeiken és az állami döntőbíróságokon keresztül is támogatást nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek. Hatékony segítség lenne például, ha a termelési igazgatóságok jogászai úgynevezett heti konzultációs napokon jogi tanácsokkal látnák el a mezőgazdasági üzemek vezetőit. További nagy segítség lenne a mezőgazdasági üzemek számára (mint ahogy azt már több járásban is tapasztalhatjuk) a vitás kérdések gyakorlati megoldásánál a termelési igazgatóságok gerinces hozzáállása. —peb— rendezés könnyen, rövid Idő alatt áttelepíthető legyen. Azt Is tudni kell viszont, hogy az esőztető berendezésekkel az öntözés nagy (15—30 százalékos) párolgási veszteséggel járhat, Ezért csak szélmentes időben, délutáni, éjszakai órákban a leggazdaságosabb üzemeltetni. A szórófejeket, a csapadék Intenzitásának mértékét, a talaj vízelnyelő képességének megfelelően válasszuk meg. Túlpermetezés esetén ugyanis a talaj felszínén tócsák keletkeznek, ami károsan hat a talaj szerkezetére. Jó vízvezetésű talajokon egyszerre, egy öntözéssel 40—50 mm csapadéknak megfelelő vizet adjunk. Az öntözés hatásfoka akkor is romlik, ha kelleténél kevesebb víz Jut a kukoricára, mert akkor a talaj kellően nem ázik be, s növekszik a párolgási veszteség. Esőszerű öntözésnél az öntözések számát az az elv szabja meg, hogy a hiányzó vizet teljes egészében pótolja. Ennek megfelelően e módszerrel többször Is öntözhetünk. Az öntözést azonban mindkét módszernél a csőképződés után abba kell hagyni, mert a késői öntözés a beérés idejét nyújtja el, ami viszont a betakarítást nehezíti meg. öntözött kukorica átlagtermése 50— 80 százalékkal meghaladja az öntözetlen kukoricáét, feltéve, ha.az ehhez szükséges agrotechnikai feltételeket is megteremtjük. Bár a kukorica a szárbaszökkenéskor is nagymennyiségű vizet igényel, ezt a nedvességet az ősszel mélyen szántott talaj szolgáltatja a növény számára, mivel a mélyszántás a téli csapadékot jól megőrzi erre az időre. A BARÄZDÄS ÖNTÖZÉS MÓDSZEREI A kukoricafélét kétféle módszerrel szokás öntözni, mégpedig barázdás áztató, vagy pedig esőztető-permetező módszerrel. A termés nagyságát nem az öntözés módszere szabja meg, hanem az adagolt víz mennyisége és az öntözés időpontja. A legegyszerűbb és viszonylag leggazdaságosabb a felületi barázdás áztató öntözés. Ennek feltételete azonban, hogy a talaj egyenletes szintű legyen, amelyen az öntözővíz a barázdákban akadálytalanul tud elfolyni és a talajt megáztatni. Bármelyik módszerrel is öntözünk, a kukoricát legcélszerűbb 80 cm sortávolságra, vagypedig 70X70 cm-re fészkesen vetni. Ugyanis így a barázdák^ géppel jól kihúzhatók, elkészíthetők és az ápolás, gyomtalanítás az öntözés Időpontjáig géppel megoldható. Az esőszerű öntözésnél a jő kultúrállapotban lévő talaj megóvható az elgyomosodástól. A barázdák kihúzása, illetve az ideiglenes csatornák később nem akadályozzák a kapálást. Szuperszelektív hatású vegyszerek alkalmazása esetén (Hungazin, Simazin, Atrazin) sem kézi, sem gépi kapálásra egyáltalán nincs szükség. A szuperszelektív hatású vegyszereket viszont a vetés előtt helyes a talajra kipermetezni, hogy a kelés idejére a szer bemosódjék, s hatása mielőbb érvényesüljön. A barázdákat a szárba szökés után húzzuk, amikor a talaj nem száradt ki, viszont nem is sáros, de éppen annyira omlós, hogy hantok nélkül jőminőségű barázdák képezhetők. A víz vezetésére szolgáló barázdákat minden második sorközben ajánlatos húzni. Erre alkalmasak a traktoros kultlvátorozóra szerelt burgonyatöltögetők, illetve e célra készített ba.rázdanyitó testek. A kihúzott barázdák mélysége legalább 15—20 cm, szélessége pedig 35—40 cm. A barázda húzására legkedvezőbb az az időpont, amikor a növényzet magassága nem haladja meg a 100—120 cm-t. Erre a déli órákat használjuk ki, amikor a kukorica kissé meglankad, és a kultivátor, illetve traktor alatt a növények könnyen hajlanak és nem pattannak. Az öntözőbarázdák kihúzása után azokra merőlegesen képezzük ki az ideiglenes csatornahálózatot. Az ideiglenes csatornákat úgy húzzuk meg, hogy azokat az állandó Jellegű csatornákba kössük be. Mivel a víznek ideiglenes csatornából való elvezetése során sok taposás) kár keletkezik, ajánlatos a zöldkukoricát az ideiglenes csatornák mellett másfél méternyi szélességben előzetesen letakarítani és feltakarmányozni. Az ideiglenes csatornából a vizet az öntöző barázdákba kétféleképpen vezethetjük be. Mégpedig 3—4 cm átmérőjű szivornyákkal. Ez esetben az öntöző csatornák barázdáit nem kell átvágni, mert a vizet a szivor- 1 nya segítségével be tudjuk vezetni az 1 öntöző barázdákba. i Ha ilyen kis szivornyáink nincse- i nek, akkor az ideiglenes csatorná- i nak a koronáját vágjuk át, s úgy- i nevezett bajusz-árkot képezve, egy i átvágott nyílásból 4—6 barázdába i eresszük be a vizet. Azért indokolt • ez a módszer, mert így a koronát 1 kevesebb helyen kell átvágni, meg| rongálni, s egyből 4—6 barázdát tudunk vízzel kielégíteni. A vizet addig eresszük a barázdákba, míg a víz a barázda hosszának 75—80 százalé. kát elérte. Ha ez bekövetkezett, a j további vízadagolást szüntessük be, > mert a víz a barázda túlsó végénél I kicsap és túlfolyás keletkezik. PERMETEZŐ ÖNTÖZÉS 1 A kukorica permetező öntözése az | egyenetlenebb, de Jó vízvezetésű talajokon előnyös, feltéve, ha az adottságok Itt barázdás öntözésre nem . alkalmasak. • Az esőszerű öntözéshez külön mo• torhajtású öntöző berendezések szükségesek. Nagy gondot kell fordítani, hogy elegendő, könnyen szállítható szárnyvezetékek és korszerű szórófejek álljanak rendelkezésre, s a be-SOK GAZDA TAPASZTALHATTA, hogy aratás közepéig a jó vetőágyba került kukorica szépen fejlődik, szára óriásivá nő, levélzete dús. Aratás közepével azonban hasztalan dús, zöld és fejlett a kukoricaállomány, ha július derekától augusztus derekáig nem kap elegendő csapadékot. Ilyen esetben a csőtermés a vártnál gyakran egyharmadával, felével kevesebb. Ha viszont ebben az időszakban két-három alkalommal esőt kap a növény, sokszor alacsonyabb száron is sokkal gazdagabb termés kerül betakarításra. Ennek oka a kukorica biológiájában rejlik. A kukorica ugyanis a címerhányás és csőképződés időszakában igényli a legtöbb tápanyagot és vizet. Ezt az időszakot nevezik a növény kritikus fejlődési szakaszának. Amennyiben ezekben az időpontokban a természettől nem kap elegendő esőt, akkor azt mesterségesen, öntözéssel kell pótolni, összes termesztett kapásnövényeink közül a kukorica hálálja meg az öntözést a legjobban. Részben a benne rejlő terméslehetőségek, másrészt pedig a nagy tápanyagtartalom miatt. Magyarországon a kukorica öntözéses termesztése az utóbbi években kezdődött el annak folytán, hogy a második ötéves tervben nagyarányú öntözőfejlesztési programot hajtottak végre, amely kereken 5—600 000 hold öntözésére ad lehetőséget. A kukorica öntözésével a termés szinte ugrásszerűen növekszik. Az 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. május 28.
