Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-21 / 20. szám
Borostyánkő-fekete nyérc mutációk megjelenése A fekete színfázis mind a vadonélő, mint a háziállatok fajaiban igen elterjedt, a nyércnél viszont sok mutációja ellenére nem jelentkezett 1960-ig, amikor egy tenyésztő Cj-Skóciában Dark nyérc alomban teljesen mélyfekete színű, mutáció párt talált. A fekete mutációkkal végzett tenyésztési eredmények szerint a fekete X fekete egyedek párosításából 75 százalék fekete utód, a fekete X Dark párosításából kb. 50 % fekete és 50% Dark utód született. Feltevések szerint a borstyánkő-fekete mutációnál komplett domináns génről van szó és így a fekete X fekete párosításból származó utódok egyharmada homozigóta. (Dtsch. Pelztierzüchter) A baromfi kannibalizmusa Az NSZK-ban a háború után a nagyüzemi baromfitenyésztés megnövekedett, gépesített, s a férőhelyeket igen szűkre méretezik. Ilyen elhelyezés következtében az állatok rossz szokásokat vesznek fel, melyek közül a legkellemetlenebb, amikor a csibék, jércék és tyúkok egymást megcsonkítják, sőt meg is ölik. Marsboom és Siríens haloanizone-R-2028 nevű anyaggal (butirofenol származék egy piperazin maggal) széleskörű kísérletet hajtott végre ennek megelőzésére. Ivóvízhez testsúlykilogrammonként 4—5 mg, a takarmánykilogrammonként 10—40 mg mennyiségben adagolva a rossz szo•kást két napon belül megszünteti, csibetakarmányhoz keverve azt megelőzi. [Tierärztl. Umschau) Vizsgálatok a tojótyúkok tartásáról Tízszer négyhetes időszakon át tartottak összehasonlító kísérleteket, Leghorn X White Rock keresztezésű tojótyúkokkal, rácspadlós és mélyalmos istállókban. A tojáshozam, a tojássúly, a takarmányértékesülés és a veszteségek hányada nem mutatott lényeges különbséget a két tartási mód között. A takarmányfogyasztás a mélyalmos csoportban némileg kevesebb volt, viszont a kotiótyúknk száma szignifikánsabban nagyobb volt, mint a rácsos padozatú istállóban. A kotló tyúkok nagyobb száma hátrányosan befolyásolta a tojáshozamot és a takarmányértékesülést a mélyalmos istállóban. Az elhelyezési sűrűség mindkét istállóban azonos volt, 45 tyúk jutott a padlóterület négyzetméterére. fInt. Gefl. Wirtsch.) A BAJ OTT KEZDŐDÖTT, amikor zenekarunk Derencső szövelkezeteseinek évzáró gyűlésén húzta a talpalávalót. Ugyanis a szövetkezeti klub vezetője könyvjutalomban részesítette a zenekar tagjait. Én a mezőgazdasági gépek javításával foglalkozó könyvet kaptam. Mérlegelve a könyv fontosságát — természetesen arra hivatott ember számára — elhatároztam, hogy megfelelő kezekbe juttatom. Az egyik szünetben, mikor már a táncolók helyükre vonultak, felkerestem a szövetkezet gépesítöjét. — Idenézzen, Józsibátyám, mit hoztam magánaki — mondtam lelkesedéssel. — Nekem, öcsém? — kérdez— Bízd rámI — válaszolta barátom magabiztosan. A következő napokban szerény legénylakásunkban teljesen felborult a házirend. Barátom rajzolt, írt és jegyzetelt. Az egészben az volt a bosszantó, hogy mindazokat, amiket kiírt, vagy kijegyzetelt a már említett könyvből, végig kellett hallgatnom. Nem mondom, szimpatizáltam a nyulakkal, de nem akartam részvényes lenni barátom tervezett nyúltenyésztő telepén. Mit tehettem; játszottam a jóbarát szerepét és cipeltem haza a nyúlketrecnek szánt deszkákat, meg a huszonöt kiló zabot, amit barátom gondosan előre takarmányalapnak vásárolt. Tervünkbe beavattuk az üzem hogyha jó üzletet kötünk, meg* toidjuk közbenjárásának jutalmát egy-két decivel. — Nem bánom, de két százas az ára — mondta a nénike. — Legyen kétszázhuszonöt — mondtam, hogy pontot tegyek az üzlet végére. — Rendben van, hozom a törzskönyvet és a bírálati lapot — azzal fürgén a lakásba sietett. • • • Boldogan siettünk haza, hogy a nyulat elhelyezhessük a gyönyörű zöldre festett ketrecbe. Azonnal élelmet is adtunk neki és néhány perc szemle után evéshez látott. — Holnap hozunk hozzá egy apaállatot — mondta barátom. — Hozunk — bólintottam. A zöldre te és fontoskodva lapozgatta a könyvet, de hamarosan viszsza adta. — Nekem az mind a koponyámban van, amit ez a könyv ír. — Egy percre sem vonom kétségbe az ismereteit, de gondoltam jobb kezekben lesz magánál ez a könyv, mint nálam — igyekeztem meggyőzni a becsületes gépesítőt. portását is. Az volt a feladata, hogy ismerkedjen meg valami jónevű kisállattenyésztövel. Feladatát egy kis üveg rum kilátásba helyezésével hamarosan teljesítette. Izgatottan álltunk egy külteleki ház kapuja előtt. A csengetésre egy idősebb néni nyitott ajtót. • # # Másnap az apaállat megérkezett. Kisebb volt ugyan a ml csincsillánknál, de jó vaskosnak látszott. Beengedtük a ketrecbe. Nagy csodálkozásunkra a támadás fordítva történt. Az eddig nyugodt csincsillánk rávetette magát a jöveveényre. — Ismerkednek — mondta barátom. — Ismerkednek — hagytam jóvá barátom véleményét. Az ismerkedés ádáz küzdelemmé változott. Csak az nyugtatott bennünket, hogy a mi jószágunk volt az erősebb. Nem — Idehallgas, öcsémI Huszonöt esztendeje vagyok gépjavító és abból a huszonötből most töltöm a nyolcadikat a szövetkezetnél. Kell ennél több magyarázat ... festett Részemről elég lett volna, de nem úgy Józsi bácsi részéről. Jó öt percig beszélt egyfolytában, amiből kitűnt, hogy nincs szüksége az általam felajánlott könyvre. — Józsibátyám, tudja jól, hogy az én birodalmamat a tranzisztorok, elektroncsövek és a képernyők képezik. Mit kezdjek én fogaskerekekről, kombájnokról, aratógépekről szóló tudománnyal. Talán dobjam el a könyvet, azt akarja? — mondtam elkeseredetten, aminek végeredményben hatása volt, mert Józsibácsi elfogadta a könyvet. Közben karmesterünk kopogtatta pálcájával a kottaállványt, ami azt jelenti, hogy a zenészek foglalják el helyüket. Miközben igyekeztem helyemet elfoglalni, tekintetem barátom állványára siklott. „A nyúltenyésztés“ — olvasatm le az állványra elhelyezett könyvről. — Mit fog vele kezdeni? — bántott a kérdés, arnire a következő szünetben megkaptam a választ. Elmondotta, hogy komoly tervei még nincsenek, de régi vágya, hogy állattenyésztéssel foglalkozzon. — Megjöttek? Csak tessék beljebb fáradni. A férjem ugyan nincs idehaza, de azért elintézzük a dolgot — mondta öregesen és a tenyészketrecek elé vezetett. Barátomat megbűvölte a ketrecek tisztasága... — Odanézz! Bécsi fehér nyúl, csincsilla, mókusröt nyúl, azok így vélekedett a gyerek, aki a nyulat hozta. — Viszem haza a nyulamat, nem engedem, hogy az a nagy csúnya nyúl tönkretegye — mondta siránkozva. Engedtünk a gyereknek és hagytuk, hogy vigye ... • * * A kérdéses incidens megvitanyúlketrec meg a kosorrú nyulak — magyarázta örömmel. — Csak tessék bátran, válasszanak. Ezek itt nyolcvanas nyulak, de beljebb találnak százhuszast, százötvenest is — magyarázta a néni. Barátom ijedten rám tekintett, mert nem értette a nyulak nyolcvanas, meg százhuszas kategóriába való sorolását. Végül kiderült, hogy a nyulak áráról van szó. Nékem egy magányosan elrekesztett csincsilla tetszett. Megálltam a ketrec előtt. — Na mit szólsz hozzá, ugye szép? — kérdeztem. tása a két nyúl közt, egészen a későesti órákba nyúlt. Barátom a könyvhöz folyamodott, hogy meglelje benne azt az esetet, amikor egy anyaállat a milyenkhez mérten viselkedik. Nem talált semmi biztatót. A rejtély nyitját végül közösen fejtettük meg a bírálati lap vizsgálása közben. Az „tvara" rovatban ez állt: apaállat. A nyúl további sorsának intézését barátom teljhatalmúan rám bízta és így intézkedésemre az öreg portás visszaszállította a gyönyörű állatot a becsületes nyúltenyésztőnek, akitől vettük. — Miért ne? — mondta és idézni kezdett a könyvből. — „A nyúlhús emészthető fehérje tartalma igen nagy és bundája könnyű, jó hőtartó, tetszetős, amelyet a prémkészítő ipar hasznosít.“ — Igen, igen, de hol szerzünk nyulat? — mondtam szórakozottan. — Szép. Kérdezd meg eladó-e? — súgta barátom. — Ezt a csincsillát is eladják, néni? — kérdeztem. — Azt? Hát tudja kérem. . — Ne féljen, megfizetik az árát a fiatalurak — kapcsolódott be a vásárba portásunk is, nyilván abban a tudatban, A zöldrefesteit nyúlketrec azóta szomorúan álldogál egy vén akác tövében. Ajtaját a szél nyitja, csukja. Talán még az vigasztalja, hogy a verebek kt s be repdesnek ajtaján. MOTESlKY ÁRPÁD, (Nagycétény)
