Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-21 / 20. szám
Kecsketejből sertéshús a A kecske mindent lerág, hallhatjuk olykor rosszallólag. Próbáljuk egyszer meg- 9 vizsgálni ennek az éremnek a másik olda• lát is, mire ez a beállítottság menten megváltozik. Hiszen ma már eléggé ismert ta- V pasztalati és tudományos megállapítás, hogy d» ütszázhatvan növényfaj közül négyszázötw vénét jó étvággyal fogyaszt ez a mekegő O jószág. Az igaz, hogy az „egyhangú“ tagi karmányt hamar megunja, de éppen ezt a nyálán tulajdonságát lehet jól hasznosítani, 9 és csaknem minden mezőgazdasági hulladékot megetethetünk vele. Ez nagy előny, j mert' értékes tejjé alakíthatjuk át a különben kárbamenő kertészeti hulladékokat, V növényszárakat, lombtakarmányokat és a £ fás szárú növények hajtásait. Mohón lelegeli a nagyobbrészt terméketlen területe- ® ken, az utak mentén és a folyópartokon g burjánzó gyomnövényeket. A gyümölcsöst ^ persze tanácsos tisztes távolságban elkerülni, ha kecskehajtás közben éppen arra ^ vezetne az út. 0 NAGYZÁSI HAJLAMAINK elburjánzásának sajnálatos korszakában jött divatba, hogy mindent, ami kicsi, ki kell irtani. Ezt siralmasan megkeserülték többek között a juhok és a kecskék is. Irtóhadjárat indult ellenük „ha kell — ha nem“ alapon. A kábulat szertefoszlott és egyszerű paraszti ésszel rájöttünk, hogy legokosabb addig takarózni, ameddig a takarónk ér. Agyunkba ötlött, hogy nekünk egyelőre nincs is elfecsérelni valónk. Munkálkodjunk tehát gazdaságosan, térjünk vissza a vakvágányról. Ha az egészséges, gümőkórmentes kecsketejet derogál is innunk, legalább állatainknak kívánjuk bőven. Hiszen a kecsketej a malacok, a csirkék, a pulykapipék stb. állati fehérjéket tartalmazó kiváló tápiá léka. összetétele: 3—3,7 % fehérje, 2,4—6 °/o tejzsír, 4,1—4,7 százalék tejcukor stb. S ami a kecske tejelékenységét illeti, az sem megvetendő. Például Pferovban a legutóbbi Tenyészállat Kiállításon bemutatták a 37 katalógusszámú, 52 B 9 tetovált jelű kecskét, amely egy laktáció ideje alatt 1737 kg tejet adott, 3,72 %-os tejzsírral, vagyis tejzsírtermelése 64,55 kg volt. Ez az állat a hazánkban jelenleg általánosan terjedő nemesített szánenvölgyi fehérkecske (Saanental, Svájc) faj tához tartozik, amely szarvatlan és kiváló tejelő. Magyarországon a rekordot egy württembergi német nemesített kecske érte el, évi 3063 kg tejmennyiséggel, benne 82,8 kg tejzsírral. Ha figyelembe veszszük, hogy teheneink évi tejelékenysége állami átlagban 1800 liter körüli, belátjuk, hogy a kecsketenyésztésnek a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben, mint az állattenyésztés fő ágazatainak fejlesztését elősegítő melléktermelésnek, igenis megvan a létjogosultsága. Ha pedig ezt elismerjük és a nagyüzemi kecsketenyésztés szükséges arányú fejlesztéséhez látunk, megszűnik az ellenőrző közegek és a gazdaságok vezetősége közötti herce-hurca, melynek oka, hogy az utóbbiak „állatetetésre ellopják“ az emberi élelmezésre követelt tehéntejet. Jőnéhány mezőgazdasági üzem vezetősége az eddigi helyzet tarthatatlanságát belátta, ceruzával a kezében számot vetett, s a gazdálkodás virágzásának érdekében sutbavetette a nagyképűséget. Az ész győzött a fölényes fitymálás felett és többé már nem szégyenük azt, hogy a „szegényember tehenének" tenyésztésével foglalkoznak. • • * Ilyen bátor és nem finnyás vezetősége van többek között a kéméndi EFSZ-nek is. Közülük megkértük F e r e n c z Pál zootechnikust, hogy tájékoztasson afelől, milyen céllal és főképpen milyen eredménnyel vezették be a kecsketenyésztést. — Kecskeállományunk alapját 1962-ben szereztük be az óbarsi államilag törzskönyvezett falkából, — mondotta Ferencz elvtárs — abból a célból, hogy tejüket a malacok etetésére használjuk fel. Ha az anyasertés alatt tíz feletti az alomszám, úgy a szopósmalacok nagyon gyakran „agyonszívják“ a kocát és olykor tőgygyulladás keletkezik. Gyakori a különböző fertőző csírák okozta hurutos tőgygyulladás is. Ilyen esetben az anyakoca tejtermelése csökken, ami a malacok elcsenevészesedését okozza, aminek számos esetben számukra végzetes következménye van. Egyes gazdaságok vezetői figyelmen kívül hagyják ezt az átlagos alomszám csökkenését okozó legfontosabb tényezőt. Ez sajnos régebben nálunk is így volt, de szerencsére rájöttünk, milyen módon lehet ezt a nagy hiányosságot olcsón orvosolni. — Mikor és milyen módon végzik a kecsketej etetését? — Naponta kétszer etetünk kecsketejet, mégpedig reggel 7—8 óra és este 5—6 óra között. Az adagot a gondozó a zootechnikussal történő megbeszélés alapján szabja meg. Kecsketejet a legkisebb szopósmalacok kapnak, a nagyobbaknak már egalizált tejet adunk. Az etetés 70 cm hoszszúságú, kétrészes vályúkból történik. Ennek egyik részébe a szopósmalacok számára gyárilag készülő darás takarmánykeverék kerül, másik részébe pedig a frissen fejt kecsketej. A malacok a tej szagára és ízére hamar rászoknak. Éhez a tejhez persze teszünk fölözött tejet is, mert a kecsketej nagyon erős és tartunk a fehérjemérgezéstől. Nemcsak a tőgygyulladásos kocák malacait itatjuk kecsketejjel, de a többit is, mert az elől szopó malacok erősebbek lennének, mivel ott a tejcsatornák és a vérerek nagyobbak, erősebb a vérnyomás, mi pedig apró vesemalacokat nem akarunk nevelni. — Miben nyilvánul meg a különbség a régi helyzettel szemben? — Talán el sem hiszik, de a különbözet óriási. Azelőtt választott malacaink 11—12 kilósak voltak, most meg 20—24 kilósak is vannak közöttük. Egy alomból azelőtt 8—10 malacot, most meg 12-őt nevelünk fel. Éhez azt hiszem nem kell bővebb magyarázat. — Valóban nem, ez mindenki számára érthető. De vajon mennyibe kerül a kecskegondozás? — A kecskegondozás és etetés jóformán pénzbe nem kerül, különösen nyáron, mert a farm körül a legelő ingyenes. Az istállóközökben van elég fű, meg gyomnövény. Némi abrakot csak télen kapnak a kecskék, főleg ellés előtt, amikor melegebb istállóba kötjük őket. Minden két sertésgondozónak három kecskéje van, amelyeket maguk fejnek. A kecskék napi tejelékenysége kor szerint 3—4,5 liter naponta, de az ellés utáni időszakban még többet is adnak. Bakunk nincsen, azt az állami tenyészállatokból hozunk, amikor arra szükség van. — Milyenek a jövőre vonatkozó terveik? — Az idei gidákkal együtt az állomány húszon felüli. Ezt negyven-ötven fejősre szeretnénk bővíteni és akkor egy állandó gondozót állítanánk a falka mellé. — Törzskönyvezett állományt vettek, folytatják ezt a törzskönyvezést? — Sajnos nem, mert a Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetségének nálunk még nincsen helyi szervezete. Pedig a faluból nagyon sokan szeretnének tiszta vérvonalú, elismert fajtájú kisállatokat tenyészteni, mert ezek nagyobb hozamúak és értékesebbek. Eddig azonnan a járási szervezet tudtommal nem próbálkozott meg a helyi szervezet megalakításával sem nálunk, sem máshol itt a környékbeli községekben. Pedig nagyon sok az érdeklődő. Hallottuk, hogy az Érsekújvár fölötti községkeben jól működnek a helyi szervezetek és sok takarmányt is kiosztottak már. Tudjuk, hogy a termelékenység ellenőrzésben lévő törzskönyvezett állatok eladási ára is magas, és ha elérjük a tervezett ötven darabot, szép pénzt szerezhetnénk a minden év augusztusában és szeptemberében rendezett állatvásáron az eladott tenyészgidákért és gödölyékért. — Miért nem fordulnak közvetlenül a Bratislavában székelő CSKSZ Szlovákiai Választmányának titkárságához, hiszen tíz-tizenöt érdeklődő esetén szívesen állnak rendelkezésükre. — Ogylátszik ezt az utat kell választanunk. Eddig is jó úton haladnak és reméljük terveiket sikerül végrehajtaniok, mivel nyílt elmével láttak gazdaságuk fellendítéséhez a kéméndi szövetkezetesek. KUCSERA SZILÁRD 7 Ferenci Pál zootechnikus bemutatja a kéméndi EFSZ szánenvölgyi nemesített fehérkecske állományát. (A szerző felv.)