Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-21 / 20. szám
Védekezés a galambok ornithosisa ellen Galambtenyésztőink gyakran fordulnak hozzánk, egész- □ ségügyi dolgozókhoz azzal a kéréssel, hogy legyünk segít- P ségükre fiatal galambállományaik megmentésében. így az □ elmúlt években több alkalommal vizsgáltam meg beteg □ galambállományt mind külsőleg, mind pedig kórbonctani- P lag és az esetek túlnyomó részében már a tünetek alapján q sikerült az ornithosis felismerése. Mielőtt azonban ismer- □ tetném a betegség lefolyását és az ellene való védekezés P alapelveit, megemlékezem a betegség történetéről is. n Gyakran észlelhető légzőszervi hurut, kötőhártyagyulladás és görcsroham. A paratífusszal nem szövődött ornithosis ideje 1—2 hét. A betegség gyorsabban vezet halálra és a veszteség rendszerint súlyosabb, ha egyidejűleg paratifusz fertőzés is fennáll. XIII. Baromfitenyésztési világkongresszus A KGST országok baromfitenyésztői számára jelentős esemény lesz a Kievben 1966. Vili. hó 15—21-e között megrendezendő Baromfitenyésztési Világkongresszus. A világegyesület létrehozásának gondolata Oroszországban született meg. Az orosz baromfitenyésztők egyesületének akkori képviselője V. P. Goncsarov terjesztett elő javaslatot a nemzetközi egyesület megalakítására. Több ország támogatásával 1912 júliusában Angliában összeült a baromfitenyésztési felügyelők és kutatók szövetségének Nemzetközi Kongresszusa, ahol 27 ország képviseltette magát. A Baromfitenyésztési Világszövetség fennállásának 50. évfordulójáról az Ausztráliában 1962-ben megtartott XII. Kongreszsusán emlékeztek meg. Félévszázados működése alatt a Világszövetség tekintélyes nemzetközi szervezetté fejlődött, amely jelenleg 80 ország baromfitenyésztőit egyesíti. Főfeladata a különböző országok baromfitenyésztői közötti kapcsolat és tapasztalatcsere fenntartása, a korszerű baromfitenyésztési módszerek elterjesztése, a tudományos kutató munka kölcsönös ismertetése, a baromfitermékek standardizálására való javaslatok előterjesztése stb. A feladatok gyakorlati megvalósítására a négyévenként ülésező kongresszus hivatott. Az Ausztráliában megtartott ülésen 1700-an vettek részt és 137 előadás hangzott el a genetikai, tenyésztési, élettani, takarmányozástani, tartástechnológiai, állategészségügyi, közgazdasági, valamint kereskedelmi kérdésekről. A kievi kongresszust előkészítő bizottság már összeállította az ülés tudományos programját. A bizottság lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy a Szovjetunióban megtekinthessenek néhány baromfitenyésztő gazdaságot, tudományos kutató intézményt, tanulmányozhassák az iparszerű baromfitartás technológiáját, a baromfihús és étkezési tojástermelést. A kongresszus idején nemzetközi ipari vásár és baromfitenyésztési kiállítás lesz Kievben, ahol a világ különböző országainak baromfitenyésztésben elért eredményeit szemléltető módon lesz alkalom bemutatni. Ez az üzleti célokat is szolgáló bemutató az elképzelhető összes baromfitartási gépek, berendezések legújabb típusainak seregszemléje lesz, a legegyszerűbb müanya típustól kezdve, az automatizált keltetőgépekig bezárólag. Már a legutóbb megtartott kongreszszus alkalmából is volt élőállat bemutató, s lesz Kievben is. ORBÄN ANTALNÉ EGY SVÁJCI gyakorló orvos 1878-ban egy családon belül több súlyos tüdőgyulladásos esetet észlelt. Mivel a betegség tífuszra emlékeztette, a súlyos tüdőelváltozás miatt pneumotyphus néven írta le a bánfáimat, amelyet Dél-Amerikából származó papagájok által közvetített fertőzésre vezetett viszsza. Mintegy 10 év múlva Franciaországban észleltek nagyobb számban hasonló megbetegedést. Ekkor adta Morange ennek az emberi bántalomnak a papagálykór (psittacosis) nevet. Például 1929—30-ban három világrészben közel 800 emberi papagájkór-esetet ismertek fel, átlagban 20 százalékos halálozással. Az eddig ismertetett esetekben a vírus forrása közvetlenül vagy közvetve a papagáj volt. A harmincas évek közepétől mind több ízben észleltek papagájbetegségre utaló tünetekben mutatkozó betegséget olyan embereken, akik az eddig ismert fertőzést közvetítő madárfajokkal nem érintkeztek. így ismerték fel, hogy a legkülönbözőbb madárfajok, közöttük a baromfi és a galambok a papagájkór okozójához hasonló vírussal fertőzöttek, s ezek a psittacosishoz hasonló emberi betegség forrásai lehetnek. Ezért ajánlotta Meyer a bántalom megjelölésére a sokkal szélesebb körű ornithosis nevet, s jelenleg általában csak a papagájfélék megbetegedését szo-K. N. régi ismerősünk megkért, hogy menjek ki hozzá, „mert valami nincs rendben a tyúkjai körül“. Ismerősöm a nyltrai cukorgyár mögött, a város peremén lakik. Amint a kapun beléptem, hatalmas, öreg diófákkal beárnyékolt, tágas udvarba értem. Gondoltam, itt aztán jó dolga lehet a háztáji baromfinak, azonban csalódtam. Üdvözöltem ismerősömet, majd feleségével a nagy udvar egyik elkerített kis része felé mentünk. Vagy ötven-hatvan darab öregebb tyűk és növendékállat, valamint tizenöt-húsz kacsa fogadott bennünket. Két hatalmas lombos diófa alatt egy körülbelül 15X20 méter terjedelmű elkerített udvarrész volt. A fák ennek talaját majdnem egész napon át árnyékban tartják. Mivel a nap sugarai a vírusokat és a bacillusokat nem ölhetik meg, így ezek tovább fertőzik az állományt. Ezen a kopár árnyékos helyen már öthat éve semmilyen fertőtleníkás psittacosisnak nevezni, az emberi esetek megjelölésére pedig felváltva használják mindkettőt. Gyakorlati tapasztalataink szerint a galambállományok megbetegedését az esetek túlnyomó részében önállóan, vagy gyakran paratífusszal szövődve okozza az ornithosis vírus. Az ornithosis inkább lappangó fertőzés, mint betegség, a vírus felvétele után megbetegedésre csak hajlamosító körülmények fennforgásakor kerül sor. A gyengítő körülmény lehet zsúfolt, sötét, egészségtelen ól, helytelen takarmányozás, pl. túlnyomó részben fehérjedús magvak etetése, a kalciumellátás teljes hiánya. Néha az ól állandó fertőtlenítése, meszelése miatt a párateltség csökkenti az ellenállóképességet. A fiatal galambok fogékonysága jóval nagyobb a felnőttekénél. A fejlett galambokban a vírus felvétele után inkább lappangó fertőzés fejlődik ki, vagy betegségük enyhe, s ritkán vezet elhullásra. A fiatal galambok megbetegedésének első tünetei rendszerint a teljes kitollasodás és a fészekből kijárás után mutatkoznak. Először az tűnik fel, hogy a mellizom sorvad, a mellcsont taréja élesen kiáll. A betegség előrehaladt szakában rendszeres tünet a hasmenés, az ürülék zöld színű, híg, a beteg galamb faroktájékán és a hasalján a tollazat szennyezett. tést, kapálást, mésszel történő behintést, ásást, fűmagvetést nem végeztek. Így azután nem csodálkoztam, hogy a tyúkok s a növendékállatok nagy része (a megfogott tizenöt darabból hat) olyan könnyű volt, mint a pille. Egy soványabb tyúkot levágtunk, s a felboncolás során a májon és a beleken több sárgásszürke gümőt találtunk. Ezek szerint baromfi-gümőkőr és bélférgesség okozta a bajt. Megemlítem még* hogy az állatok ólja kifogástalan volt. Magas, tágas, világos, huzatmentes, száraz és tiszta környezetet nyújtott az állatoknak. Bárcsak minden háztáji baromfi ilyen ólban élhetne. Ismerősömnek csak azt ajánlhattam, mielőbb válogassa át állományát az egész soványakat vágja le és égesse el. A többi állatot is mielőbb selejtezze ki. A baromfi gümőkórt ma még nem tudjuk gyógyítani, tehát kár gyógyításukkal házilag kísérletezni és ve-A fejlett galambokban hasonló tüneteket figyelhetünk meg, de rendszerint enyhébb formában. A repülő galambok repülési készsége valószínűleg még az egyébként tünetmentes fertőzöttség esetében is csökken, a fertőzött postagalambok rövidebb távolságról csak késve, távolabbról pedig egyáltalán nem térnek vissza. Az ornithosis gyógykezelésére a tetracyklin-készítmények igen jó eredménnyel alkalmazhatók, és a galambok értékéhez viszonyítva a kezelési költség elviselhető. Az Aureomykoint testsúly-kilogrammonként és naponként 50 mg mennyiségben, (vízben lehetőleg két adagra osztva) 6 napon át adagoljuk. A kórokozók behurcolása valamely állományba rendszerint új állatok beszerzésével vagy postagalambok versenyre szállításával kapcsolatos. Az elkülönítés nem nyújt minden esetben feltétlen biztosítékot a vírus bevitele ellen, mert a fertőzöttség lappangó állapotban hoszsú időn át fennállhat. Értékes postagalambokat versenyre szállítás előtt és közben, a betegség gyanújának fennforgása nélkül is kezelhetjük néhány napon át Aureomykoinnal, mert a tapasztalatok szerint a megerőltető repülés a fertőzöttség gyors fellobbanását és a galamb pusztulását okozhatja. Dr. BERÉNYI TIBOR, körállatorvos, (Zseliz) eredményes lük a drága eleséget etetni. Az állomány felszámolása után az egész baromfiudvart, az ólat ajánlatos alaposan fertőtleníteni, a talajt felásni és fűmaggal bevetni, a bekerített részt pedig más helyre, tágasabb megoldásban áthelyezni. A tyúkokkal együtt tartott kacsákon semmilyen rendellenességet nem tapasztaltunk. Ennek magyarázata, hogy a kacsák, libák több baromfibetegséggel szemben ellenállóbbak, mint a tyúkok. A háztáji baromfítartás csak úgy kifizetődő, és csak akkor nyújt szép mellékjövedelmet, ha egészséges, rendszeresen selejtezett állományból áll, s az álatokat megfelelő tiszta helyen tartjuk. Természetesen a takarmányozásra is nagy gondot kell fordítani, hiszen nem mindegy, hogy a drága pénzen vett eleséget milyen eredménynyel etetjük fel. PÉTERFALVY LÄSZLÖ, Nyitra így nem lehet
