Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-21 / 20. szám
A vietnami háború fokozódásának kivételével úgymond „szélcsend“ uralkodik a világpolitikában. Hiszen a NATO körüli bonyodalmak már csak részletkérdéseket hoznak felszínre, s a genfi 18-hatalmi konferencián is meghirdették a szünetet. Vietnam azonban továbbra is a nemzetközi helyzet első számú eseménye, hiszen naponta bővelkedik mind nagyobb és egyre veszélyesebb fordulatokban. Az összehasonlítás csakis nekünk kedvez Az újságolvasó ember már csak átsiklik a fogalmon és a NATO rövidítés mögött aligha kutatja annak szerzője által meghatározott, illetve óhajtott küldetését és feladatát. Pedig amikor több mint másfél évtizeddel ezelőtt Rámában ünnepélyesen aláírták az Észak-Atlanti Védelmi Szervezet (NATO) alapokmányát, körülbelül így hangzott a szózat: „A résztvevő nyugat-euröpai államok és az USA karöltve önkéntes alapon szoros kapcsolatba lépnek, hogy védelmi erejük összpontosításával megfelelő biztonsági és védelmi egységet alkossanak, a kommunizmus előretörése ellen.“ Az eltelt évek ékesen bebizonyították, hogy a NATO lényegében a második világháború utáni évek legreakciósabb és legtámadóbb jellegű katonai szövetsége, amelynek elsőrendű feladata, hogy kiélezze a nemzetközi helyzetet, és egy harmadik világháború kitörésének veszélyes alapjául szolgáljon. Amikor a szocialista országok kormányai előtt bebizonyosodott a NATO veszélyessége, megalakították a Varsói Szerződés védelmi szervezetét, hogy egyrészt ellensúlyozzák a nyugati hatalmak katonai csoportosulását, másrészt biztonságérzetet adjanak népeiknek arra, hogy a szocialuzmus vívmányai nem kerülhetnek veszélybe. A Varsói Szerződés fennállásának a napokban elmúlt 11. évfordulója is azt igazolja, hogy a szocialista országoknak hatékony eszközük van a tartós béke és az európai biztonság fenntartására. Amikor a résztvevő országok megkötötték a szerződést, kifejezésre juttatták azt a szilárd elhatározásukat, hogy viszszaverjék a NATO agresszív tömbjének minden békebontó próbálfaizását és hatékony eszközül szolgáljon a szocialista tábor békéjének fenntartására. Az évforduló alkalmából Bobumir Lomsky hadseregtábornok, csehszlovák honvédelmi miniszter a Krasznaja Zvezda című szovjet katonai lapban írt cikkében is azt emelte ki, hogy a Varsói Szerződés az eltelt 11 év alatt nemcsak hogy nem vesztett jelentőségéből, hanem még időszerűbbé vált. Ez a megállapítás annál is inkább helytáll, hiszen csak a kommunista- és munkáspártok helyes politikájának, illetve a békeszeretű erők harcának és nem utolsósorban a Varsói Szerződés létezésének köszönhető, hogy Európa nem vált az utóbbi években az új világkatasztrófával közvetlenül fenyegető súlyos nemzetközi válságok tűzfészkévé. Ha ehhez még hozzászámítjuk a NATO fokozódó válságát, nem fér kétség ahhoz, hogy a két szrvezet céljai és feladatai, valamint életképessége közti összehasonlításnál félreérthetetlenül a szocializmus országainak védelmi szervezete javára billen a mérleg. Ä genfi vakáció Aligha volt az elmúlt évek során olyan nemzetközi értekezés, amelyhez annyiszor oly bizakodással és reménykedéssel fordult volna az emberiség, mint a genfi leszerelési tárgyalások. S tegyük hozzá, hányszor hiába, sőt meglehetősen indokolt csalódás érte az optimistákat. Most, amikor a genfi Nemzetek Palotáiának márványtermei ismét elcsendesültek, ezúttal sincs sok ok az örömre. A küldöttek — mint már annyiszor — üres kézzel tértek haza, a megegyezésnek mégcsak halvány körvonalai sem bontakoztak ki. Pedig ezúttal olyan téma volt napirenden, amelyet elsősorban a nyugati propaganda hirdetett az esetleges megállapodás tárgyaként. Tekintettel a nukleáris-korszak rettentő erejű pusztító eszközeire, Genfben az elmúlt időszak során arról tárgyaltak, hogyan lehetne megakadályozni az atomfegyverek elterjedését. A szovjet kormány, mint a leszerelési eszme elindítója és fáradhatatlan hirdetője, egyetértett a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával, sőt ilyen irányú kezdeményező javaslatokat is tett, elsősorban az európai helyzet megítéléséből kiindulva. Noha a most félbeszakított genfi ülésszakon eléggé elvontan vitáztak az atomklub bezárásáról, a bonni politikusokat már ez is rendkívül idegesítette. Megbízottaik a tárgyalások során szinte egymást váltották Genfben; hogy különösen az amerikai tárgyalófélnél biztosítsák egy esetleges megállapodás kilátásának csírájában való elfojtását. Sajnos, a genfi leszerelési értekezlet tagjai úgy vonultak el vakációra, hogy a szünet utáni folytatás még annyi reménnyel sem kecsegtet, mint a kezdet. Egyébként ez nemcsak az ; amreikai és nyugatnémet közös törekvések következménye, hanem szé- f { íesebb összefüggésben az egész világpolitikai helyzeté. Hiszen amikor az USA soha néni látott üzletet csinál a vietnami háborúból és gazdasági életének konjuktúráját elsősorban a hadiipar fellendülésétől várja, leszerelési törekvéseinek hangoztatása nem egyéb, mint megtévesztés és porhintés a népek szemébe. Kire és miért dühös Johnson? A gondolatmenetet lényegében az előző fejezet utolsó soraival is folytathatnánk: Washingtonban igen szépen tudnak olykor-olykor beszélni a népek szabadságáról és békéjéről, de még többet önrendelkezési jogaikról. miközben Vietnamban amerikai repülőgépek és gépfegyverek teljesen ártatlan emberek vérét ontják ki. Az amerikaiak részéről azonban minden erőfeszítés hiábavaló, mert a „láthatatlan ellenségnek“ nevezett Nemzeti Felszabadítást Front, a szabadságharcosok egységei állandóan fokozzák sikeres támadásaikat. Legutóbb már két tűz közé szorult az Egyesült Államok Vietnamban, amely közül az egyik politikailag, a másik katonailag perzseli az amerikai politikát. A politikai tűz a világ minden táján, de magában az Egyesült Államokban és Dél-Vietnamban erősödő, terebélyesedő tiltakozó megmozdulásokból árad. Amszterdamban például a tüntetők „johnsan gyilkos“ feliratú táblákat vittek, Angliában egyetemi hallgatók követelték a vietnami háború azonnali befejezését, s magában az Egyesült Államokban is szinte naponta tüntető menetek fejezik ki az agresszióval szembeni közhangulatot. Dél-Vietnamban is polgári és katonai mozgalmak ébresztik rá kilátástalan helyzetére a Ky-kormányt és washingtoni gazdáit. A másik, a katonai tűz, pedig a szabadságharcosok állandó sikerei, amelynek kicsúcsosodása az emlékezetes Da Nang-i kormány és amerikaellenes hadműveletek: Másszóval: az Egyesült Államok vietnami politikája pillanatnyilag az ellentmondások széles tengerén hánykolódik. A Fehér Ház kétségbeesett kapkodáshoz folyamodik és abban lát „megoldást", hogy fokozza a vietnami hadműveleteket, saigoni szekértolója viszont még a washingtoni elképzeléseket is túllicitálva hajtja végre megtorlásait a rendszer elítélő lázadókkal szemben. Ez pedig tovább rontja a helyzetet és egy polgárháborúnak veti meg az ágyát. Az amerikaiak korábban már többször is megégették ujjúkat Vietnamban, most pedig már a lábuk alatt is forróvá vált a talaj. Ezek után talán érthető is, hogy „Johnson dühös a vietnami helyzet fejleményei miatt“, de vajon kire és miért? (tg) Az Amerikát Egyesült Államok állandóan fokozza a Vietnami Demokrat ttkus Köztársaság elleni megtorlásokat. Nem múlik el nap, hogy a VDK felett ne felennének meg az ellenséges repülőgépek, hogy békés falvakat és városokat bombázzanak. Képünk Nam Dinh szétbomázott utcarészletét mutatja. Foto: CTK Jólfejlődnekíir^ '0"1 Mint azt már előző számunkban megírtuk, Alexej Koszigin szovjet miniszterelnök, Gromiko külügyminiszter társaságában és számos magasrangú szovjet szakember kíséretében az Egyesült Arab Köztársaság kormányának meghívására hivatalos látogatást tett az országban. A szovjet és egyiptomi államférfiak több napon át beható eszmecserét folytattak az országaikat kölcsönösen érdeklő politikai és gazdasági kérdésekről, s ugyanakkor áttekintették a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit is. Koszigln miniszterelnök és kísérete látogatást tett többek között Alexandriában, Port Saidban és ellátogatott Asszuánba is, ahol mint Ismeretes, a Szovjetunió segítségével óriási vízierőművet építenek a Nílus szabályozására. A szovjet vendégeket mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadták és virágcsokrokkal halmozták el a gépkocsijaikat. A tárgyalások befejezése után Koszigin miniszterelnök beszédet mondott az EAK Nemzetgyűlésében is. A szovjet miniszterelnök kiemelte többek között az arab országok egységének fontosságát. Felszólalásában külön kitért a szovjet—egyiptomi kapcsolatokra. Hangoztatta, hogy a két ország között sikeresen fejlődnek a baráti kapcsolatok. A nemzetközi helyzetet méltatva Koszigin kijelentette, hogy az imperialisták ellentéteket akarnak szíttani az egyes országok között. A második világháború óta eltelt húsz év alatt 40 háborús összetűzés volt a földön. Ez az imperialista politika eredménye — mondotta Koszigin. Nasszer elnök felszólalásában elmondotta, hogy az Egyesült Arab Köztársaság népe sohasem felejti el azt az anyagi és erkölcsi segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott és nyújt Egyiptomnak. A tárgyalások befejeztével Moszkvában és Kairóban közös szovjetegyiptomi közleményt adtak ki. Pillantás a nagyvilágba Mibe kerül a vietnami háború NAGYMÉRTÉKBEN a vietnami háború költségeitől függ, hogy mi történik az Egyesült Államok gazdasági életében az eljövendő évben, vagy milyen lesz a kereslet, a termelés, az árak és az adók alakulása. Ha bárki a Pentagonon belül Ismeri is a jelenlegi költségeket, ezt nem közli, mint ahogy természetesen senki sem mondja el, hogy milyen kiadásokkal járnak majd a Jövőbeli hadműveletek. Jelenleg, amikor mintegy 250 ezer amerikai katona tartózkodik Dél-VIetnamban, az Egyesült Államok költségei egy évre számítva több mint 4500 millió fontot tesznek ki. Ha a háború csak a jelenlegi színvonalon folytatódik, az 1967-es pénzügyi évben (a július elsejével kezdődő évben) a hadügyminisztérium kiadásai valószínűleg jóval felül fogják múlni a háromezerötszáz millió fontot, amit az 1967-es védelmi költségvetés hivatalosan előirányzott a vietnami háború céljaira. Egészen tavaly májusig nem volt teljesen nyilvánvaló, hogy a háború észrevehető hatásokat fog gyakorolni a gazdasági' életre, de ennek előjelei már korábban tapasztalhatók voltak. A Federal Reserve Boardnak a „védelmi felszerelés" gyártására vonatkozó jelzőszáma 1965 januárjában felszökött, miután az előző négy negyedévben csökkent. Februárban az Egyesült Államok megkezdte a bombázást Észak-Vietnamban. Márciusban a hadsereg egyenruhás személyi állománya létszámának csökkenése megszűnt, noha a lefelé tendáló irányzat egy ideig még folytatódott más szolgálatoknál. Áprilisban meggyorsult az amerikai katonai erő kiépítése Vietnamban. g SZABAD FÖLDMŰVES 1966. május 21. Májusban a kormány az 1965-ös pénzügyi évre 250 millió fontot kitevő költségvetési pótfelhatalmazást kért, és ezt a kongresszus gyorsan megszavazta. Júniusban erősen növekedni kezdett az egyenruhás katonai állomány létszáma. Az 1965 májusi 250 millió fontos pótfelhatalmazás óta a kormány 5000 millió fontot kitevő háborús pótkiutalást kért. A nagyarányú lőszer- és egyenruha megrendelések hozzájárultak ahhoz, hogy hiány mutatkozzék a polgári célokat szolgáló rézben és textíliákban. A bevetett amerikai katonák számát illetően a vietnami háború még nem éri el a koreai háború számait. De az egy főre eső költség sokkal magasabb, mint a koreai háborúban volt. A költségek jelentősen növekedtek Korea óta. A Koreában használt F-86 vadászgépek egyenként 120 ezer fontba kerültek, a Dél-Vietnamban használt F-4 C gépek csaknem hatszorta ennyibe kerülnek. A B—52-es gépek, amelyek üzemeltetési költsége gépenként és óránként több mint 450 font, tíz órán át repülnek Guamtól Dél-Vietnamba. Ezeket a gépeket úgy alakították át, hogy terhük több mint 60 darab 750 librás bomba legyen. így tehát egy repülőgépre 10 ezer font értékű bomba jut. McNamara hadügyminiszter márciusban egy sajtóértekezleten kijelentette: „Légi úton szállított lőszerfelhasználásunk egyedül Dél-Vietnamban februárban két és félszer annyi volt, mint a koreai háború évében az átlagos havi felhasználás.“ A katonai költségek szabvány kategóriákra oszlanak: a személyi állomány, az üzemeltetés és karbantartás, és az utánpótlás költségeire. Személyi állomány: az 1966-os védelmi költségvetés, amelyet 1965 januárjában terjesztettek elő, az egyenruhás személyi állomány („aktív haderő") létszámának 2 663 000 főről 2 640 000 főre való csökkentését irányozta elő. Azóta a hadügyminisztérium bejelentette, hogy június 30-ra a személyi állomány létszámát 2 millió 987 ezer főre tervezi növelni, majd 1967 június 30-ra további 106 000 fővel. Akkorra a létszám 452 000 fővel lesz magasabb, mint 1965 májusában volt. Emellett az 1966-os pénzügyi évben 100 000 fővel fog növekedni a polgári alkalmazottak száma is, és polgári személyek nagy része fog elvégezni bizonyos olyan munkákat, amelyeket korábban a katonák láttak el. A külföldön nem háborús körülmények között államosozó minden ezer amerikai katonát átlagosan 600 más katona támogat, akik ellátó egységeknél szolgálnak, vagy különböző kisegítő funkciókat látnak el. De a Dél- Vietnamba vezényelt ezer katona támogatására 600 embernél sokkal több szükséges. Üzemeltetés és karbantartás: az 1965-ös pénzügyi évben ez a teljes fegyveres erők egy-egy katonájára számítva átlagosan 1650 font volt. Ez 500 ezer főre számítva 825 millió fontot tesz ki. De a vietnami háború rendkívüli ilyen kiadásokkal jár. A repülőgépek ott havonta sokkal több órát repülnek, mint másutt és a repülésük biztosításához szükséges külön költségek évente több mint 70 millió fontot tesznek ki. E gépek havonta több mint 700 ezer tonnát szállítanak. Utánpótlás: a lőszer és repülőgép veszteségek együttesen az anyagi kiadások több mint 70 százalékát teszik ki. McNamara tavaly januárban azt jelentette, hogy az amerikai szárazföldi csapatok Dél-Vietnamban — beleértve a hadsereg és a tengerészgyalogság helikopter-egységeit — havonta 35 millió font értékű lőszert használtak fel, az amerikai légierő pedig havi mintegy 38 millió font értékű „légi lőszert“ (főként bombát). Ez összesen egy évre számítva mintegy 875 millió font érték. 1965-ben * *(saját bevallásuk szerint) egyedül „ellenséges akció“ következtében 275 rögzített szárnyú repülőgépet vesztettek. Ugyanakkor 177 helikoptert vesztettek el, 76-ot „ellenséges akció“ következtében, 101-et pedig véletlen lezuhanás, vagy más szerencsétlenség folytán. Feltéve, hogy a bevetések és a veszteségek közötti 1965-ös arány folytatódik, a becslések szerinti évi anyagi veszteség a következő: 475 rögzített szárnyú taktikai repülőgép, 305 millió font értékben, 165 egyéb rögzített szárnyú repülőgép, 11,5 millió font értékben, 320 helikopter 29 millió font értékben, összesen 345,5 millió font értékben. A repülőgépek pótalkatrészeinek beszerzésére fordított kiadás hozzáadásával az utánpótlási költség összesen 1530 millió fontot tesz ki. A három kategóriára — a személyi állományra, az üzemeltetés-karbantartásra és az utánpótlásra — fordított kiadás összesen 3675 millió. A költségek február óta növekedtek: a jelenlegi egy évre számítva már 4900 millió fontról van szó. (A szerk. megjegyzése: a londoni lap természetesen angol fontban számol. Egy font: 2,80 dollár.) E feltevés alapján az 1967-es költségvetés nem biztosít összegeket repülőgépek vagy más katonai anyagok megrendelésére az ezen időpont utáni harci veszteségek pótlására. Ebből ismét ez a feltevés adódik, hogy a hadügyminisztériumnak az 1967-es pénzügyi évben pótfelhatalmazást kell kérnie, ha a háború akárcsak a jelenlegi szinten folytatódik Is. 0 Ülésezik a Komszomol XV. kongresszusa. Moszkvában a Kreml Kongresszusi Palotájában közel 4000 küldött részvételével és mintegy 70 országból érkezett vendég jelenlétében ülésezik a Komszomol XV. kongresszusa, amelyen beszédet mondott Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára is. Csak az albán és kínai ifjúsági szövetségek nem képviseltetik magukat a kongresszuson. • Óriási sztrájkhullám Franciaországban. A francia állami és államosított üzemek, valamint néhány magánvállalat mintegy 10 millió alkalmazottja 24 órás bérsztrájkot tartott. Az országban szinte teljesen msgbénult az élet, a fővárosban kikapcsolták a villanyáramot és csökkentették a gáz- és vízellátást is. 0 A Biztonsági Tanács Rhodesiáról tárgyalt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az afrikai országok csoportjának kérelmére ismét napirendre tűzte Dél- Rhodesla kérdését. A beterjesztett javaslat szerint Dél-Rhodésiában fokozódik a fajüldözés. 0 De Gaulle oroszul tanul. Egy amerikai hetilap szerint, De Gaulle elnök közelgő júniusi moszkvai útja előtt oroszul tanul. A folyóirat beszámol arról, hogy a francia elnök magnetofon segítségével tanulja az orosz nyelvet. 0 Ismét dühöng a jobboldal Indonéziában. Hivatalos jelentések szerint az indonéz közügy! minisztérium hatáskörébe tartozó hivatalokból mintegy 5000 dolgozót bocsátottak el, akiket azzal gyanúsítanak, hogy résztvettek a múlt évi sikertelen puccskísérletben. 0 Kínába behatolt amerikai gép provokációja. Jelentések szerint az elmúlt napokban több amerikai repülőgép megsértette a Kínai Népköztársaság légi terét és amikor üldözőbe vették őket, egy kínai repülőgépet lelőttek. A kínai kormány erélyes tiltakozást juttatott el az Egyesült Államok kormányához. 0 Elfogató parancs Nkrumah ellen. A ghanai katonai rendszer elfogató parancsot adott ki Nkrumah volt ghanai elnök ellen, akit ez év február 24-én távollétében katonai államcsínnyel fosztottak meg hatalmától. A parancsot 60 országba továbbították. 0 Izrael véglegesként ismerte el a lengyel határokat. Eban izraeli külügyminiszter nem hivatalos varsói látogatása során bejelentette, hogy kormánya a lengyel kormányhoz intézett jegyzékben hivatalosan is megerősítette, elismeri Lengyelország jelenlegi határait. 0 Párizs elutasítja Bonn feltételeit. A francia kormány eljuttatta Bonnba a nyugat-németországi francia csapatokkal kapcsolatos visszautasító válaszjegyzékét. Előzőleg Bonn ugyanis ahhoz kötötte a két francia hadosztály Nyugat-Németországban maradását, hogy azok a NATO-ből való kivonásuk után is szorosan együttműködnek az atlanti katonai gépezettel és háborús konfliktus esetén automatikusan ismét a NATO parancsnokság alá kerülnek.
