Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-21 / 20. szám
■ VÉDEKEZZÜNK A GYOMOK ELLEN! A sok munka közepette sem feledkezzünk meg a parlagterületeken, árokpartokon, vize nyős részeken virító gyomnövé nyék pusztításáról. Ha az említett területeket értékes fűfélék is uralják, ajánlatos mielőbbi kaszálásuk, nehogy az élősködő gyom magot érleljen és megfertőzze a közeli szántóföldeket. A kevésbé értékes fűterméssel, gyomnövényekkel borított területeket térítésmentesen ajánljuk fel a Kisállat-tenyésztő Egyesület tagjainak, akik a takarmányt időben, a gyommagvak be érése előtt szíves-örömest betakarítják. Az árpával bevetett területeken viszont, ahol valamilyen okból elmaradt a vegyszeres gyomirtás, a feltörő vadrepcét kiskaszával „nyakaltassuk'* le, mert ha beérett magja kipereg, néhány éven keresztül bosszúságot és sok többletmunkát okozhat. ■ FELÜTÖTTE A FEJET az árpa sárga-rozsdája. A figyelmes szemlélő tüstént észreveszi az árpa levelein húzódó sárga foltokat, s rajta a finom sárga port, a rozsdát. Sajnos, a legtöbb esetben történik valami és beleszól a mezőgazdász tervébe. Buján, gazdagon indult az árpa, és íme: a feltörő területeken máris néhány mázsás terméscsökkenéssel számolhatunk. A rozsda gombabetegség és a levelek élő sejtjeiből meríti táplálékát. Nemcsak vizet, de nagymennyiségű tápanyagot von el a növénytől. A sárga-rozsda a különböző gom barozsdákból eltérően csapadékdús, hűvösebb időben lép fel és terjed. Különösen a kötöttebb, mélyebbek fekvő talajokon a sűrű, erős növésű vetéseket támadja. Nagy fertőzés esetén a levelek folyamatosan elhalnak, mely kihat a szem fejlődésére és utána összeaszott termést kapunk. Sajnos, a gabonarozsdák ellen védekezni alig tudunk. Különböző gazdanövényeken (madártej, borbofabokor, pázsitfélék) élősködik, számára alkalmas időben fertőzi az arra fogékony növényeket. Védekezés szempontjából jelenleg a nagyüzemi termelésben vegyszerek alkalmazása ismeretlen. Főleg a növény rozsdaállősága vagy a gazdanövény megsemmisítése vezethet eredményre. -sá-Jobb munkaszervezést, rugalmasabb árpolitikát! A szoptató kocák tartásának módszere A jelenlegi tartási mód mellett egy sertésgondozóra 18, maximálisan 30 szoptató koca esik, emellett pedig egy kocára viszonylag nagy istállóterület szükséges. így, a Főrster-féle kutricák és a svéd kutricák használata esetén a sertésistálló alapterülete kutricánként meghaladja a 11 m2-t (beleértve a középső takarmányfolyosót). Egyes országokban (Szovjetunió, Csehszlovákia) a szoptató kocák csoportos tartásával kísérlik meg ezeknek a problémáknak a megoldását. Tapasztalataink azonban azt bizonyítják, hogy a termelőképesség növelése szempontjából célszerűbb a kocák egymástól elkülönített tartása. A svédországi tapasztalatokra támaszkodva és azokat a hazai viszonyokhoz alkalmazva, a kocák tartásának olyan új módját kísérleteztük ki, amely a fent említett hiányosságokat kiküszöböli. A kocát az egész szoptatási időszak alatt a malacokkal együtt állandó Jellegű kutricában tartjuk. A kocát nyakörv segítségével lánchoz kötjük, úgyhogy az csak függőlegesen kiszélesedő ü-alakú Ívben mozoghat. A nyakörv alakja és méretei megfelelnek az állat típusának és életkorának. Így sikerül kiküszöbölni az anyák által előidézett malacveszteségeket. A kutrica falait tömörre készítik, hogy megakadályozzák két szomszédos kutricában levő malacok érintkezését egymással. A kutricafalak magassága 50—80 cm. Abból a célból, hogy a malacok ne ugorhassanak keresztül a falakon, azokat mintegy 4 cm-es léctoldatokkal látják el. A koca számára szolgáló etetővályúnak a szokásosnál valamivel magasabbnak kell lennie (32 cm magasnak a padozat fölött), nehogy a malacok életük első heteiben megegyék a koca elől a takarmányt. A koca etetűvályúja fölött felerősített védőrács egy részről megakadályozza, hogy a malacok nem megfelelő időben fogyasszák a takarmányt, másrészről pedig, hogy a takarmányt a koca beszennyezze. A malacok Hatóit a koca önitatöi mellett helyezik el. A vizet ferde vályún keresztül vezetik el az Hatókból. A kutrica másik oldalán helyezik el a malacok etetővályúját, illetve önetetőjét. Ennek hátsó falán 9 cm magasságban a padozattól, búvónyilás van, melyet retesszel vagy vaspálcával lezárunk, hogy megakadályozzuk a malacok kijárását életük első napjaiban. A kutrica padozatát optimális hőszigeteléssel készítik. Kívánatos, hogy felülete ne legyen csúszós, ugyanakkor azonban túlságosan érdes se, hogy el lehessen kerülni a malacok lábsérüléseit, különösen alomhiány esetén. Az említett tartási mód sikerének előfeltétele, hogy a malacok fekhelye alatt forróvizes melegítő berendezést létesítsünk. A padozat hőmérséklete ezen a helyen 25—28 C° kell hogy legyen. A kocák etetése takarmányelosztó kocsi segítségével történik. A trágyát kaparólapáttal távolitják el a kihajtásra szolgáló és ellenőrző folyosó alatti csatornán keresztül. A kutricákból kézierővel kaparják a trágyát a csatornába. Az alomszükséglet minimális. Alomként fűrészport, apró gyaluforgácsot, vagy legfeljebb 5 cm hosszú szalmaszecskát használnak. A vemhesség előrehaladott stádiumában levő kocákat legalább 8—10 nappal a fialás előtt el kell helyezni az istállóban. Az elletűkutricában való tartózkodás alatt a kifutót sem a kocák, sem pedig az újszülött malacok nem használhatják. Ilyen helyiségekben a malacnevelés eredményei semmiben sem maradtak el a kifutós tartás eredményei mögött. A 24 Hálásból származó 230 malac átlagos élősúlya 8 hetes korban 16,1 kg volt, míg a Förster-féle és a svéd kutrieákban tartott malacok választási súlya 15,9 kg-ot tett ki. Ilymódon bizonyítást nyert, hogy a kocák kifutó nélküli lekötéses tartása nem gyakorol kedvezőtlen befolyást a malacnevelés eredményeire, elengedhetetlen azonban, hogy vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó, teljes értékű takarmánykeverékekkel kielégítő mértékben lássuk el az állatokat. A kísérletek eredményei azt is mutatják, hogy a malacveszteségek a hagyományos tartás melletti 4,2 százalékról a lekötéses tartás esetén 0,8 százalékra cseökkentek. Meg kell jegyezni, hogy az új tartási mód esetében nem kell a malacokat életük első napjaiban a koca alá helyezni. E tartási mód előnye, hogy egy sertésgondozó kb. kétszer annyi állatot tud ellátni (25 helyett mintegy 50 szoptató kocát), ugyanakkor csökken a kutricák területszükséglete. Az ismertetett tartási mód jelenleg számos sertéstenyésztő telepen kipróbálás alatt áll. H. R. S c h u m m professzor -* Dr. H. Schremmer, NDK Vagy talán valakinek mindegy, hogy amíg valutával fizetjük a paradicsomot, addig a saját földön termelt áru a raktárban pusztul? Piacot keres a zöldség Igaz, tavaly már számos szövetkezet keresett és talált piacot a feleslegnek mutatkozó zöldségféléknek, ám ez csak szükségmegoldásnak mondható. Mert saját kezdeményezésére, saját autójával nem sokra megy egy mamut kertészettel rendelkező mezőgazdasági üzem. Az udvardiak szavai szerint egy üzlet ellátása, — mondjuk Érsekújvárott — vagy egyegy autó zöldség piacra szállítása, üzemi konyha ellátása, vajmi keveset enyhít eladási gondjaikon. Ügymond ily kis tételekkel, rendelésekkel szinte nem érdemes foglalkozniok. ők szívesen ellátnának egy várost, mondjuk Handlovát vagy Privigyét. A „nagy tételekben" gondolkodó kertészek javaslatait érdemes meghallgatni, mivel a zöldségtermesztés központosítása napjaink zenéje. S ha már egyszer a zöldség felvásárlását széleskörű apparátus Végzi, úgy jobb szervezéssel keressenek piacot a felkínált áru számára, majd rugalmasabb árpolitikával serkentsék a kertészkedőket azon növények termesztésére, melyből hiány mutatkozik, vagy bármikor szívesen (dinnye) vásárol mind a falusi, mind a városi közönség. A terven felül felkínált zöldség elhelyezésével kapcsolatban tavaly például számos esetben megtörtént, hogy több-kevesebb utánjárással, néhány telefonhívással piacot talált a zöldség. Természetes, ehhez a többletmunkához egy csomó jóakarat és szív szükséges. Sándor Gábor vardíak zöldséggel megrakodva Topolőanyba, hogy friss áruhoz juttassák a lakőságot. Csakhogy a Topolőany-i Zöldségfelvásárló Üzem igazgatóhelyettese iziben megneszelte ottlétüket és birodalmából egyszerűen kiűzte az üzletét rontó konkurenseket. Természetes, egyetlen vásárló sem esett feje lágyára, hogy összeaszott paprikát vegyen, amikor ropogós húsú gyümölcs kerül a szeme elé. A „vándorok" számos esetben nagy árkülönbségekkel is találkoztak. Rudnón például korona volt a paprika darabja, amikor otthon 1,50 koronáért vásárolták kilónként a termelőktől. Ha piacainkon valamilyen formában egyszer kialakul a konkurencia, minden bizonnyal kevesebb lesz a fonnyadt, értékét vesztett zöldség és kevesebb áru kerül a szemétdombra. Ideje lenne felülvizsgálni... Köztudomású, hogy hazai zöldségtermésünk értékesítését nagyban befolyásolja a külföldről behozott áru érkezése, illetve mennyisége. Maguk a zöldségfelvásárlással foglalkozó szervek már előre félnek a zöldség nagytömegű beáramlásától, mert akkor a hazai felvásárlás „bedöglik". Számtalan esetben maradt napokig a paradicsom a vagonokban, a raktárakban, a kertészetekben pedig a földön rohadt. Ilyenkor együtt káromkodott a felvásárló a kertésszel. S ez a tény is előidézője annak a nagy : veszteségnek, amit felvásárló szerveink ráfizetésnek neveznek. Ideje lenne felülvizsgálni és meg- i állapítani, mire képesek saját kerté- 1 szeink. Hány vagon zöldséget tudunk 1 hazai földön kitermelni, csak azután ' folyamodnánk külföldi behozatalhoz. ház fűtéséhez szükséges szenet kiskereskedelmi áron kapjuk, ugyanakkor nagykereskedelmi áron adjuk át az üvegházi terményeket." A szabadföldi korai saláta eladása körül is panasz van. Mackó elvtárs szerint pár évvel ezelőtt két hektár terméséből ugyanannyi pénzt árultak, mint most négy hektár salátából. Hol van a hiba gyökere? Ha alaposan megvizsgáljuk a zöldségfelvásárlással kapcsolatos szervezési munkákat, rájövünk, hogy a kezdet kezdetén, mindjárt szerződéskötéskor megtörtént az első ballépés, mely az áru eladása körüli bonyodalmakat előidézte. Például ha 5 hektár uborka termesztésére kötöttek szerződést, a felvásárolni szándékolt árut 750 mázsában állapították meg. Márpedig ez a mennyiség a hozzáértő kertészek gondozásában két hektáron megterem. Felmerül a kérdés, akkor miért nem termelt a kertész csupán két hektáron salátauborkát. Egyszerűen azért, mert az uborka termesztése felvásárlási áránál fogva kifizetődött, s ha egy kis szerencsével értékesíteni tudták a felesleget, szép pénz állt a házhoz, az egyébként is mungaigénytelen uborkából. Megemlítendő, hogy pontosan ellenkező helyzet áll fenn a vöröshagyma termesztésénél. Amíg az uborka termesztését előszeretettel vállalták a kertészek, a vöröshagymától fáztak, mert alacsony áránál fogva alig fedezte a munkaköltséget. Rendszerint a bolgár paprika hektárhozama is túllépte a szerződés kereteit, s ekkor ütötte össze a patkót a termelő a felvásárló üzemmel, és ekkor vette kezdetét a kálváriajárás. Ha piacainkon kialakul a konkurrencia ... Tudvalevő, hogy a kitermelt áru csak fél portéka mindaddig, amíg pénzre nem váltottuk. A zöldség esetében ez többszörösen helytáll, hiszen a terven felül kitermelt áru értékj a kereslettől, illetve a piactól függ. Értéke számos esetben a minimálisra csökken olyannyira kicsire zsugorodik, hogy zöldtakarmányként az állatok elé jut, végső esetben posvadtan a komposzttelepre kerül. Az élelmesebb kereskedőszellemmel megáldott termelők nem várnak a felvásárló üzem segítségére, mint vándorok nyakukba veszik a „világot", s ott értékesítik a zöldséget, ahol tudják. Többek közt így kerültek tavaly az ud-AZ UDVARDI SZÖVETKEZET KERTÉSZETE hosszú év§k során elért eredményeivel szerzett hírnevet a környéken. Kertészetük méreteire jellemző, hogy 60 hektáron csupán fűszerpaprikát termelnek. További fő növényük a paradicsom, bolgár paprika, uborka, saláta s mindazon zöldségfélék, amelyeknek termesztése némileg kifizetődik. Az üvegházaikból például idén 80 ezer saláta került a piacra, melyet kalarábé, paprika ill. paradicsom követ. Mind az üvegházakban, mind a szabadban különböző fajta virágok termesztésével is foglalkoznak. Jómagam több mint egy évtizede kísérem figyelemmel az udvardiak tevékenységét, s mondhatom, nem talál az ember egyhamar hasonló kertészetet. Nemcsak a terület nagyságában „nagyok", de a korai zöldségfélék termesztésében és a magas hektárhozam elérésében is remekelnek. Az udvardi saláta, karalábé, paradicsom- mindig első az érsekújvári piacon, majd később megjelenik Szlovákia számos városában, ipari üzemeiben. Kora tavasztól a tél beálltáig áramlik a zöldség kertészetükből. Épp az árubőség késztetett arra, hogy ellátogassak hozzájuk és érdeklődjem a zöldség felvásárlása terén a múlthoz viszonyítva történt-e érdemleges változás. A sok-sok elhangzott panaszra találtak-e gyógyírt, és az elmúlt évek ígéreteiből megvalósult-e valami. Csöbörből vödörbe Az emberek többsége szívesebben panaszkodik, mint dicsekszik — vélem, amikor végighallgatom a szövetkezet elnökének, termelési felelősének és a főkertésznek a zöldségfelvásárlással kapcsolatos véleményét. Ám, ha megvizsgáljuk a tényállást, többé-kevésbé jogos a panasz, az észrevétel, amiről érdemes beszélni. Az első meglepetés az üvegházban nevelt saláta eladásakor következett be. Amíg tavaly az előírás szerint 8 dkg-os salátát soroltak az A osztályba, idén már 10 dkg-ot írtak elő. Természetes, hogy az árak az A, B és C Osztály szerint váltakoztak, illetve csökkentek. Nem tudni, kinek az ötletéből származott üvegházi saláta esetében a 10 dkg-os átvételi súly meghatározása, amikor a szabadföldi „május királya" fajta saláta 15 dkg-os súlyban A osztályba sorolható. Tudvalevő, hogy az üvegházban nevelt saláta súlyban sehogy sem egyeztethető a szabadföldivel. S még egy kényes kérdés. Azt hiszem, csak helyeselni lehet a szövetkezet elnökének gondolatát, amikor kijelentete: „A jövőben akkor lehet beszélni üvegházi saláta, karfiol, karalábé és másfajta primőr árúk neveléséről, ha azon az áron vásárolhatjuk a szenet, mint bármelyik nemzeti vállalat. Kissé furcsa, hogy az üveg-A mezőgazdaság további fejlődésének és az iparszerű termelésnek a komplex gépesítés a központi kérdése, A mezőgazdaság komplex gépesítése alatt a termelési folyamat összes egymást követő fő- és mellékműveleteinek az arra alkalmas géprendszerrel való elvégzését értjük. A géprendszer azoknak a gépeknek összessége, amelyek a talajműveléshez, vetéshez, növényápoláshoz és betakarításhoz szükségesek. Ezek egyetemes és különleges gépekből állanak. A géprendszerek kialakításánál mindig a legfejlettebb technológiából kell kiindulni. A komplex gépesítés erősen csökkenti a munkaerőszükségletet. A kukorica termesztésénél a komplex gépesítés előtt hektáronként 141 munkaóra, az azt követő években 57,5, 50, 44,7, illetve 36 munkaóra volt szükséges. Az egyes kultúrákhoz a technológiai folyamatot rögzítő programot kell kidolgozni. A technológiai folyamat magában foglalja az agrotechnikai eljárások és intézkedések összességét, továbbá azokat az eszközöket és erőket, amelyek ezeknek az eljárásoknak és intézkedéseknek a végrehajtásához szükségesek. A technológiai lap a technológiának megfelelő sorrendben felsorolja az összes elvégzendő munkákat, azok terjedelmét (ha, t), az elvégzésükhöz szükséges erő- és munkagépeket, az egész géphez szükséges kiszolgáló személyek számát, az óránkénti és 10 órás műszakonként! teljesítményt, a munkák megkezdésének és befejezésének időpontját, valamint az elvégzésükhöz szükséges műszaki normák számát. A rendelkezésre álló idő és műszaknormák száma alapján állapítható meg a szükséges gépek es napi műszakok száma. Végül a mun-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. május 21. is beosztanak. Ilyen elsősorban az állattenyésztés és az ennek ellátására szolgáló takarmánytermesztés. Jelenleg a növénytermesztésben a szocialista munkaszervezés legfejlettebb formája a komplexen gépesített növénytermesztő brigád. A brigádok a komplex gépesítés szempontjainak megfelelően munkacsapatokra tagolódnak. Ezek állandó és időlegesen kiosztott gépekkel rendelkeznek. A brigádok nagyságát a kultúráknak az egyes munkacsapatok közti legcélszerűbb elosztása, a technikai felszerelés és a munkaerő maximális kihasználása, továbbá az agrotechnikai időpontok betartása határozzák meg. !gy a brigádok nagysága minden egyes üzem konkrét adottságától függ. Minél nagyobb a gépesítés foka, annál nagyobb lehet a termelési egységek területe. Általában a brigádok mezőgazdasági területe 1200—1800 ha. Az alsó Don területén a 800—1000 ha területű brigádok eredményei a legjobbak. A munkacsapatok területe Dnyepropetrovszk vidékén átlag 358 ha volt. Egy gépkezelőre az esetek túlnyomó többségében 90—100 ha Jutott. Az anyagi érdekeltséget szavatolt készpénzdíjazással valósítják meg. Ennek feltétele a termelés magas színvonala, a bevételek biztonsága és folyamatossága, műszakilag megalapozott normák kidolgozása és a munkadíjak félévi összegének megfelelő tartalékalap. Kiegészítő díjazást közvetlen a termések mennyiségéhez és minőségéhez igazodóan, a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés alapján és az agrotechnikai követelmények betartásáért adnak. A brigádtagok közt alapkerese: tűkhöz igazodó százalék arányban osztják szét a kiegészítő munkadíjakat. A vezetők csak akkor részesülnek kiegészítő díjazásban, ha a fele. lősségük alá tartozó területen a ter: veket teljesítették. Schenkung W, kaművelet egységéhez és az egész munkaművelethez szükséges munkaidőt tüntetik fel munkaórákban. A technológiai lapot kiegészíti az intézkedési terv, amely a munka minőségére vonatkozó előírásokat tartalmazza. A komplex gépesítéshez megfelelő munkaszervezési rendszer kialakítása is szükséges. Az egyes brigádok a munkamegosztással és szakosítással összhangban termelési feladatot kapnak. Ennek végrehajtására állandó területtel, munkaerőevl és technikai felszereléssel rendelkeznek. A munkát tervszerűen és tudományos megalapozottsággal, közösen, a munkát végző tagok egyéni felelőssége és anyagi érdekeltsége mellett folytatják. A munka eredményességéért az egész brigád felelős. Gondoskodnak a tagok állandó továbbképzéséről is. A főforma az állandó termelőbrigád marad, de annak különböző formaváltozatai alakulnak ki. A brigádok formái: komplex, főágazati és specializált brigád. A komplex brigádban egységes vezetés alatt áll a növénytermesztés, az állattenyésztés, a termelőeszközök és a technika. A főágazati brigád több kultúrát ölel fel (pl. traktoros szántóföldi, traktoros zöldségtermelő, traktoros gyümölcstermelő brigád). Specializált brigádot egyetlen kultúra termesztéséhez szerveznek (pl. szőlő-, dohány-, gyapottermelő brigád). Nem mindenütt túlhaladott az önálló traktoros és önálló növénytermesztő brigád sem. Több forma egyidejű jelenléte a termelőeVők magas fejlettségének a jele, A komplex brigád nem csupán egyszerű munkaszervezeti egység. Ezért helyesebb azt nem brigádnak, hanem a kolhoz termelési részlegének (üzemegységének) tekinteni. Ezen belül a növénytermelés és az állattenyésztés is a technológiai folyamatok szerint főágazati és speciális brigádokra tagolódik. Üjabban olyan komplex brigádok is keletkeznek, amelyekben a fő üzemág mellé alárendelt üzemágat Szovjet tapasztalatok a korszerű mezőgazdasági termelésben
