Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-05-21 / 20. szám

Megjegyzések, észrevételek, javaslatok

A mezőgazdasági termelés ésszerűsítése döntő tényező

Javult a gépállomások tevékenysége

Védekezzünk a peronoszpóra ellen

Néhány szó a cukorrépa termesztéséről

Köztudomású, hogy a cukorrépa egyike a legjövedelmezőbb ipari növényeinknek. Nemcsak az ipar számára hasznos, de melléktermékei révén nagy mennyiségű takarmányt is szolgáltat. Mi, gazdálkodók tudjuk, hogy ősszel, répaszüret idején a friss répafej takarmányozása mellett mindig magasra szökött a tejhozam.

Régebben olvastam egy idős gyakorlati gazda véleményét, aki azt irta • cukorrépából, hogy ötször annyi tápértékét ad, mint a gabonafélék. Számítással támasztjuk alá igazát. Egy hektár cukorrépa gondos ápolás mellett 300—400 mázsás termést ad, melyből 16 százalékos cukortartalom esetén 50—60 mázsa cukrot állít elő a feldolgozó üzem. A jelenlegi 8,40 koronás kilogrammonkénti ár mellet ez mintegy 40 ezer koronát jelent. Ekkora összeget egyetlen növény sem biztosít az állam részére, ugyanakkor a termelő értékes takarmányhoz jut.

Ennek tudható be, hogy régebben a cukorgyárak nagy reklámot csaptak a cukorrépa termesztése közül. Ma a szövetkezetek és állami gazdaságok csupán az előírt területen fizik művelését, mert a növény sok kézi erőt igényel. Szerintem hasznos lenne a cukorrépa vetésterületének növelése, bár ez a jelenlegi felvásárlási ár mellett nem lenne kifizetődő, mert olyan hangokat hall az ember, hogy a cukorrépa ára nincs összhangban a termesztésre fordított összeggel. Bizony kevésnek mutatkozik a 19,50 koronás mázsánként! ár, és ezt a felsőbb szerveinknek is el kellene ismerni. Hiszen nemrégen olvastam egy hírt az újságban, ahol egy állami gazdaság vezetője panaszkodik, kevés haszon szakad a répa termesztésén, mert náluk az előirányzott 8,50 koronával szemben 12,50-be került a növény mázsánkénti kitermelése. Ez a valóságos helyzet nemcsak az említett állami gazdaságban, de a legtöbb mezőgazdasági üzemben.

A felsőbb szervek nagyon helyesen cselekednének, ha a répatermesztők panaszát meghallgatva a termesztés önköltségét figyelembe véve, felemelnék a cukorrépa felvásárlási árát. A helyes ármegállapítás meghozná a várt eredményt, melyen belül nemcsak a vetésterület emelkedne, de a hektárhozam fokozására is nagyobb súlyt fektetnének a termelők. Ez az intézkedés nagyobb jövedelmet biztosítana az államnak, ugyanakkor a répa melléktermékei a atkarmányalapot is szilárdítanák.

IMRE LAJOS, végzett gazda,

Tild

készítmény 0,3 %-os + Kuprikol 0,5 %-os + Sulikol 0,5 %-os oldatával. A permetezést peronoszpóra előfordulás esetén vagy pedig a hajtások 35 cm-es hosszúsága idején végezzük el.

IV. permetezés — A Novozír N 50

készítmény 0,3 %-os + Kuprikol 0,5 %-os -I- Sulikol 0,5 %-os oldatával vagy a Kuprikol 1 %os + Sulikol 0,5 %-os oldatával, esetleg 1,25 %-os bordóilé + Sulikol 0,5 %-os oldatának keverékével. A permetezést közvetlen virágzás előtt végezzük el.

V. és további permetezések — a Kuprikol 1—1,25 %-os + Sulikol 0,5 %-os oldatával vagy 1,5— 1,75 %-os bordóilé + Sulikol 0,5 %-os oldatának keverékével. A további permetezést szükség szerint végezzük el.

VI. és utolsó permetezés — 2 %-os

bordóilé + Sulikol 0,5 %-os oldatának keverékével.

Ha a permetezést július vagy augusztus elején végezzük el, akkor a permetlébe a szőlőmolyok második generációja ellen a Dykol 0,5 %-os oldatát keverjük. Ha a betegség a virágzatot veszélyezteti, akkor a virágzás idején is Novozírral porozunk vagy Novozír N 50 készítmény 0,5 %os oldatával permetezünk Sulikol hozzáadása nélkül. Nyroxiddal a III. és IV. permetezés közöt és virágzás után porozunk. A porozást a peronoszpóra terjedése idején megismételjük, ha a permetezés nem lehetséges (mivel a talaj elázott) vagy gyakori esőzések, harmathullás, ködös Idő vagy közeli nagy vízfelületek esetén. A szőlölisztharmat gócpontjait Sfinx készítménnyel porozzuk.

ALEX. ZEMBERY mérnök, a bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet biológiai főosztályának vezetője

SZABAD FÖLDMŰVES 5

1968. május 21.

van — a terményfelvásárló és ellátó üzem mellőzésével 50 mázsa lucernamagot adtak el az Állami Bankon keresztül. Az adminisztratív szervek két ügyésszel az élen mégis négy hónapon át vizsgálták az esetet. Legalább 30 ember végzett ellenőrzést ez idő alatt a szelőcei EFSZ-ben, akik végre megállapították, hogy semmiféle törvénybe ütköző cselekedet nem történt. Vajon milyen segítségnek nevezhető ez? Van, aki azt mondaná erre: „kötelességünk a szövetkezetek vagyonának védelme.“ No Igen, de hát van a szövetkezetnek saját vezetősége és ellenőrző bizottsága, amelyeknek elsődleges érdekük és kötelességük megvédeni a szövetkezet vagyonát. Minek hát Itt a külső bábáskodás, ha a szövetkezet erre senkit nem kért fel? Mert kinek feladata a többtermelés biztosítása? Természetes, hogy a szövetkezet feladata, azonban haszna származik ebből a népgazdaságnak is. Szükségtelen tehát, hogy adminisztratív módszerekkel akadályozzák a többlettermékek szabadon történő értékesítését. Máskülönben a kereskedelemben sem jöhet létre egészséges fejlődés. Amíg a szövetkezeti piac nem versenyezhet az állami kereskedelemmel, az áru értékesítésében, továbbra is az az alapelv érvényesül, hogy „veszi, nem veszi, mást nem kap“.

ESZERINT népgazdasági szemszögből nem csupán a mezőgazdasági termelés, hanem a kereskedelem ésszerűsítésére is szükség van. Ezért kellene szabad teret adni a szövetkezeti kereskedelemnek is, főleg a mezőgazdasági jellegű áru értékesítése terén. Ez föltétlenül a bőségesebb, választékosabb ptacellátást eredményezné.

Már jó Ideje a mezőgazdasági termelés hatásfoka növelésének . most újabban a termelés ésszerűsítésének gondolatával foglalkozunk kisebbnagyobb sikerrel. Ugyanakkor megfeledkezünk a munkatermelékenységet növelő folyamatok ésszerűsítéséről.

MÖDOSlTÁST kellene eszközölni továbbá a mezőgazdasági iskolarendszerben is. Való tény, hogy főiskoláink kiváló elméleti képességgel rendelkező pedagógusokkal rendelkeznek, s az ott végzett mérnökök jó útravalót kapnak jövendő hivatásuk betöltésére. Mégis kívánatos lenne, hogy a főiskolák és a középiskolák katedráin helyet kapjanak a sokéves elméleti és termelési gyakorlati tapasztalattal rendelkező, az üzemszervezés kérdéseit tökéletesen ismerő mezőgazdasági mérnökök is. Gondolom, ez lenne a tudomány és a gyakorlat ésszerű közeledése. A végzős szakemberek a gyakorlati tananyagon keresztül megismernék a valóságos kinti életet, s az iskolákból kilépve azonnal részt vehetnének a termelésszervezésben, azaz a magasabb fokú irányításban. Kétségtelen, hogy ez nagyban hozzájárulna a mezőgazdasági termelés hatékonyságának és ésszerűsítésének növeléséhez.

HOKSZA ISTVÁN

ták fejüket, gondolván, ha ők nem látnak és hallanak, őket sem veszik észre.

Tudomásul kell venni, hogy a tudomány és a gyakorlat közös munkáján áll vagy bukik mezőgazdaságunk jövője, és ez már indokolttá teszi, hogy ne dolgozunk találomra. Hogy ez mennyire így igaz, azt a legmeggyőzőbben Kubis elvtársnak, a szelőcei szövetkezet főökonómusának felszólalása is bizonyítja, aki a mezőgazdasági termelés ésszerűsítését — nagyon helyesen — a földalap minőségének javításában látja.

MIÉRT VETETTE FEL éppen ezt a kérdést? Minden bizonnyal megvolt rá az oka. Kereken 13 esztendő belüzemi információs anyagának és sokéves szakmai tapasztalatának birtokában bizonyított. A termelés kvantitatív színvonala náluk ez idő alatt csak kis mértékben növekedett. Ugyanakkor a befektetés megsokszorozódott. A kimutatásában szereplő kezdeti években (1953) műtrágyákért például 233 ezer, 1965-ben pedig már 825 ezer koronát fizettek ki. Eszerint az ipari trágya fogyasztása náluk megháromszorozódott, s a szervesanyag használata pedig duplájára növekedett. A szövetkezet gépi vonóerej szintén megháromszorozódott.

Mégis, mivel magyarázható a termelésnek aránylag lassú fejlődése? Azzal, hogy a mezőgazdasági tudomány az elmúlt időszakban nem elemezte eléggé behatóan a talaj összetételét és termőerejét. Illetékes helyen nem vették és többen még ma sem veszik megfelelő komolysággal KmoSkó László mezőgazdasági mérnök építő javaslatait, pedig a talajerő fokozására több ízben feldolgozott és benyújtott módszertana helyes.

Talajtérképzés nélkül szinte lehetetlen a valóságos helyzet megbízható felmérése, és a talajnak, valamint a növényeknek okszerű tápanyagellátása. Nélküle akarva-akaratlanul, tápanyagpazarlás áll fenn, ami nemcsak a mezőgazdasági üzemeknek, hanem népgazdaságunknak is káros, mert lényegében évekkel előtte megközelítőleg ugyanazt a termelékenységet sokhelyütt fele tápanyagráfordítással érték el. Kellene, hogy ezek érdekeljék a tudomány dolgozóit.

Kubis elvtárs megjegyezte továbbá, hogy mostanáig a mezőgazdasági üzemek fölött egész sereg közvetítő szerv „segédkezett“. Talán helyesebb, ha azt mondom, hogy élősködőit.

Az 1983-as évben például a Mladá Boleslav-1 járásnak — amellyel a szelőcei szövetkezet igen jó viszonyban

gazdasági termelési értéke 11 650, s ugyanerre a területre eső önköltsége 9435 koronát tett ki. A hatalovi szövetkezetnek pedig egy hektárra eső összegezett mezőgazdasági termelése 3829, önköltsége pedig 4557 koronára rúgott. Ebből is látható, hogy szövetkezeteinkben nem használják ki eléggé gazdaságosan a rendelkezésükre álló eszközöket. Hatásuk nincs kedvező befolyással a termelésre. Figyelmeztetés ez arra, hogy égetően szükséges a belüzeml szervezés ésszerűsítése. Persze, az ésszerűsítést nem adminisztratív Intézkedéssel és nem uniformizált formában kell átültetni a gyakorlatba, hanem a célnak megfelelően, minden egyes üzem termelését külön-külön kell elemezni, és vizsgálni, hogy adottságaihoz mérten mire képes.

Tény, hogy mezőgazdaságunk pangásának legfőbb okát a maradi irányításban kell keresnünk. Ennek mai beismerése még mindig olcsóbb számunkra, mint a további adminisztratív intézkedésekhez való görcsös ragaszkodás lenne, ami kétségtelen bénítólag hatna az emberek kezdeményezésének kibontakoztatására.

A direktív rendszer persze megfelelő volt a szövetkezetesítés kvantitatív fejlődésének kezdeti időszakában, ma azonban már a fejlődés kerékkötője, s az ésszerűsítés bilincse. Aki együtt él mezőgazdaságunkkal és a gyakorlatból ismeri a belüzemi szervezés különböző formáit, már régebben fölfigyelt erre a hiányosságra. Csak azok nem figyeltek föl, akik struccmadár módjára, homokba dug-A TANDÍJ, amelyet mindezekért fizettünk, — mondjuk meg őszintén — nem kevés. De ma már nagyon lényeges, hogy népgazdaságunkat és napi életünket ésszerűsítő intézkedések látnak napvilágot, s ezek közé tartozik mezőgazdaságunk tökéletesített irányítási rendszerének a gyakorlatba történő beütemezése is.

Persze az is lényeges, hogy a hajdani szép szavakat hagoztatók helyében, ma már leginkább a szakemberek lépnek a szónoki emelvényekre. ökonómiailag érvelnek, s bizony oda-odamondogatnak, ha lazaságot észlelnek.

A közelmúltban az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatala s a mezőgazdasági ökonómia kísérleti Intézete szervezésében Terchován megtartott munkaértekezletén a termelést igazgatóságok vezetői és ökonómusai, valamint a legjobb mezőgazdasági üzemek küldöttei részvételével is sok szó esett ezekről a dolgokról. A mezőgazdasági munkaerőkérdés helyzetéről vitáztak a küldöttek.

Dr. KOLOMAN BODA mezőgazdasági megbízott megnyitó beszéde után dr. PalaSti, a föntebb említett kísérleti dolgozója, beszédét vitaindítónak szánta. Amolyan kiegészítője volt az intézet által földolgozott tájékoztató jellegű dokumentumnak, amely egyes szlovákiai szövetkezetek termelésszervezésének és ökonómiai egységmutatóinak alakulását elemezte.

Kimutatták például, hogy szlovákiai viszonylatban a jó hírnek örvendő kissallói szövetkezet egy hetkárnyi mezőgazdasági területre eső mező-EVEK SORÁN TÖBB Ízben részvevőié voltam olyan mezőgazdasági vagy más vonatkozású értekezleteknek, amelyeken csupa nagyvonalú, de a maga nemében kevés erkölcsi vagy ökonómiai haszonnal járó szavak hangzottak el. Az előadók szinte megrikatták a hallgatóságot, de gondosan átsiklottak a kényes kérdések fölött, s ha a hallgatóság közül valaki mégis nevén nevezte a gyereket, azaz rámutatott a hiányosságok okára vagy okozóira, nem mondtak neki köszönetét, s gondoskodtak róla, hogy egy Időre elmenjen a kedve a bírálattól.

IV. permetezés — Novozír N 50 készítmény 0,25 %-os + Kuprikol 0,5 %-os + Sulikol 0,5 %-os oldatával virágzás után.

V. és további permetezések — szükség szerint végezzük el a IV. permetezéshez hasonlóan, vagy a Kuprikol 1 %-os + Sulikol 0,5 %-os oldatával, esetleg a bordóilé 1,25 %-os + Sulikol

0. 5 %-os oldatával.

VI. utolsó permetezés — a bordóilé

1, -5 %-os + Sulikol 0,5 %-os oldatával. Ha a permetezést július végén vagy augusztus elején végezzük el, akkor a permetlébe 0,5 %-os Dykol oldatot Is keverünk a szölőmolyok második generációja ellen. A virágzás után végzett (IV.) permetezést követően, amikor a bogyók kb. 2 mm átmérűjek Niroxyddal porozunk. A szőlölisztharmat által legjobban megtámadott helyeket Sfinx készítménnyel porozzuk. Ha a betegségnek több gócpontja van, akkor az egész szőlőtelepítést beporozzuk.

Az erős peronoszpóra előfordulás évében végzett növényvédelem:

I. permetezés — metszés után 4—5

%-os Polybarit vagy 5—6 %-os Sulka oldattal kb. a szőlő rügyfakadása előtt két héttel, napfényes Időben.

II. permetezés — Novozír N 50 készítmény 0,4—0,5 %-os + Sulikol 0,4 %-os oldatával. Ha szőlőgubacsatka előfordulást észlelünk, akkor a permetléhez 0,3 %-os Foszfotíon vagy 0,7 %os Akarltion oldatot keverünk (be kell tartanunk a munkabiztonsági intézkedéseket). A permetezést akkor végezzük el, amikor a hajtások hosszúsága eléri a 20—30 cm-t.

III. permetezés — A Novozír N 50

konidiumos alakja szerint Oidium tuckeri névvel jelöltek. A betegség leggyakrabban a falak mentén ültetett, redélyekre, lugasokra futtatott, az árnyékos kertekben és a szőlőkért sűrűbben telepített nedvesebb helyein termesztett szőlőt támadja meg júliusban és augusztusban.

A lisztharmat a szőlő minden zöld részét megtámadja. A leveleken és hajtásokon fehéres, később szürke penészbevonatot képez, a levelek besodródnak és elhalnak. A legnagyobb kárt ez a betegség a szőlőfürtben teszi. A bogyók növekedésükben viszszamaradnak, megkeményednek, nem érnek be, savanyúak. A bogyókat is barnásszürke bevonat fedi. Később felrepedeznek és nedves időben a bogyók elrothadnak és lehullanak.

Kutatóintézetünk biológiai főosztályának növényvédelmi szakaszán sokévi, gyakorlatban is kipróbált eredmények alapján az említett szőlőbetegségek ellen az alábbi módszert dolgoztuk ki:

Növényvédelem a gyengébb peronoszpóra előfordulású években:

I. permetezés — metszés után a szőlőtőkéket a Polybarit 4—5 %-os, vagy a Sulka 5—6 %-os oldatával permetezzük, napfényes időben a rűgyfakadás előtt kb. 2—3 héttel.

II. permetezés — Novozír N 50 készítmény 0,4—0,5 % + a Sulikol 0,4 %-os oldatával. Szőlőgubacsatka előfordulás esetén kiegészítjük Fosfotion 0,3 %-os vagy Akarítion 0,07 %-os oldatával (be kell tartani a munkabiztonsági intézkedéseket). A permetezést akkor végezzük el, amikor az évi hajtások elérik a 20—30 cm-t.

III. permetezés — Novozír N 50 készítmény 0,5 %-os + Sulikol 0,5 %-os + Dykol 0,5 %-os oldatával a virágzás előtt.

A SZÓLÓ LEGKAROSABB és legveszedelmesebb ellensége a peronoszpóra, amelyet a Palsmopara viticola gomba okoz. Nálunk a peronoszpóra a szőlő zöld részeit, a leveleket, hajtásokat, virágzatot és fürtöt támadja meg. A fertőzés először a fiatal leveleken észlelhető, amelyek színén halványzöld, vagy sárgás foltok jelennek meg, amelyek olajfoltoknak tűnnek. Ezek a foltok kör alakúak, nedves és páradús, szélmentes időjárás esetén aránylag nagyok, gyakran összefüggő felületet képeznek és elég szembetűnően elhatároltak. Szárazabb időjárás esetén ezek a foltok kisebbek, mozaikszerűen elaprózódnak.

A levelek fonákén fehér színű penészgyepek törnek elő. A megbetegedett helyek később elhalnak, megbámulnák, összeszáradnak, erősebb fertőzéskor a levél szakadozik és lehull. A betegség fokozatosan a kocsányokra, kacsokra, a virágzatra is átterjed, virágzás után megtámadja a fiatal zsendülő fürtöket. A bogyók fonnyadnak, bőrszerűvé válnék, megbámulnák, összezsugorodnak és elszáradnak.

Tudatosítanunk kell, hogy a leghatékonyabb védekezés a betegség előfordulása előtt végzett preventív növényvédelem. Ezt bizonyítják a tavalyi katasztrófális évben szerzett tapasztalatok is.

A peronoszpóra kártétele gyakorlatilag két gazdasági éven át tart, vagyis a betegség feltűnésének évében, amikor az egész termés tönkremegy, továbbá a kártétel második évében, amikor a levélfelület nagyságának csökkenése, vagy annak teljes tönkretétele következtében veszélyeztetve van a termés, mivel ennek kezdeményei éppen akkor fejlődnek ki a téli rügyekben.

Nem kevésbé veszélyes betegség az Uncinula necator gomba okozta szőlölisztharmat is, amelyet korábban

A múlt év folyamán gépállomásaink tevékenységében érezhető Javulást tapasztalhattunk. Fő feladatukat az előző évhez viszonyítva 26,6 százalékkal teljesítették. Például az 1970-es évre kitűzött munkatervet az 1965-ös valósághoz arányítva mintegy 110 millió koronával megtoldották. Már a mostani mérlegelések is bizonyítják, hogy a célkitűzéseket ettől is eredményesebben teljesíthetik. Erre enged következtetni az 1968-os tervjavaslat és á valóságos teljesítmény közti különbség, ami több mint 10 millióra tehető.

Az 1985-ös terv teljesítésénél jelentős mozgató erőnek bizonyult az egészséges alapon szervezett munkaverseny, amely több mint 30 milliós túlteljesítést feltételezett, de a gépállomások dolgozói a vállalást további 18 millióval megtoldották.

Kedvező feltételek alakultak a fejlesztési tervek költségvetés tételeiben is. Ezen a szakaszon 1,2 százalékkal csökkentették az önköltséget, ami több mint 7 milliós megtakarítást eredményezett népgazdaságunknak.

A nyugat-szlovákiai kerület gépállomásai egy korona ráfordítás mellett 0,3 százalékos gazdaságosságot értek el terven felül, de a középszlovákiai kerületben 3,1, a kelet-szlovákiaiban pedig 1,9 százalékos veszteséggel zártak.

Eredményesen dolgoztak a pezinoki, galántai, ógyallai, köröskényi, losonci és más gépállomások dolgozói, ahol veszteségmentesen gazdálkodtak.

A gépjavításnál 2,4, a kereskedelmi tevékenységnél pedig 0,4 százalékos rentabilitást értek el. Veszteséggel (7,2 százalék) csupán a mezőgazdasági termelő tevékenység szakaszán zártak. Mindamellett azt mondhatjuk, hogy gépállomásaink eddigi tevékenységüket főleg a komplex szolgáltatásokat eredményesen teljesítették. A jövőre nézve még annyit, hogy szükséges lesz fokozottabb figyelmet fordítanak saját tartalékaik föltárására, azaz alapeszközeik hatékonyabb kihasználására, de különösen a tökéletesebb szervezésre, ami kedvező befolyással lebet a munkatermelékenységre és az önköltség csökkentésére.

Ha összehasonlítjuk a költségek alakulását, hasonló természeti adottságok mellett gazdálkodó üzemegységek közt, azt tapasztalhatjuk, hogy az eredmények is különbözők. így például a pezinoki gépállomásnak a trnavnival szemben a kedvezőbb alapeszköz kihasználása 0,32 koronás megtakarítást eredményezett. Ez azt bizonyítja, hogy a szolgáltatást nyújtó üzemegységek alacsonyabb költségráfordítással is jó minőségű munkát

végeztek, mert az üzemen belüli versengés megtette a hatását.

A tökéletesített irányítási rendszerben a gépállomások összegezett teljes termelési értékének színvonala és jövedelme az önköltségtől válik majd függővé. A szolgáltatások árkalkulációját főleg az országos értékhatár szerint szabják majd meg. Ugyanakkor a szolgáltatások nem kívánatos irányban történő fejlődését oly módon gátolhatják, ha anyagilag megfelelően érdekeltté teszik a dolgozókat.

V. LASSO