Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-05-21 / 20. szám

A fogyasztási szövetkezetek szolgáltatásainak bővítése és javítása A fogyasztási szövetkezetek a társadalmi szervezetek egyik gazdasági jelentőségű ágazatát képezik. Alapvető rendeltetésük a vidéki lakosság folyamatos közellátása. Huszonegy évvel ezelőtt bizony szerény keretek között bontakozott ki a fogyasztási szövetkezetek tevékeny­sége. De már 1985 végén — csupán Szlovákiában — 7532 elárusító helyiséggel és 3268 közétkeztetési üzem­mel rendelkeztek. A szövetkezeti tagok száma elérte a 600 ezret. Nagyjában a lakosságnak 63 százalékát látják el közszükségleti cikkekkel, 32,2 százalék erejéig kive­szik részüket Szlovákia kiskereskedelmi forgalmából. Az 1965-ös év folyamán 9280 millió korona értékű forgal­mat bonyolítottak le. Emellett gyorsabban növekedett az élelmiszerekért elért pénzbevétel. A vidéki fogyasz­tók Igen megkedvelték az árusítás új módszereit, neve­zetesen az önkiszolgáló boltokat, amelyek a szövetke­zeti üzletek 31,5 százalékát alkotják. A beütemezett tervfeladatok növekedésével összhang­ban fokozott gondot fordítanak a szövetkezeti kereske­delem anyagi-műszaki alapállományának fejlesztésére, amelybe 1961 és 1965 között 552 208 koronányi beru­házást eszközöltek. A korszerű üzemrészlegek egész sorát építették ki .Fejlesztésükből jelentősen kivették részüket a fogyasztási szövetkezetek tagjai, valamint maguk a fogyasztók is társadalmi munkahozzájárulás­sal. Csupán 1961 és 1965 között nem kevesebb mint 259 üzemegységet alakítottak ki és adtak át társadalmi munkával közhasználatra. Ugyancsak munkás tevékeny­ségüknek köszönhető, hogy az elárusítóhelyek és köz­­étkeztetési üzemeknek 50 százalékában korszerűsítették az árusítást. Gazdasági tevékenységükön kívül a fogyasztási szö­vetkezetek élénk politikai nevelőmunkát is fejtenek ki vidéken választott tisztségviselőik, illetve felügyeleti bizottságaik révén. Tömegpolitikai tevékenységük tag­gyűlésekben, vitaértekezletekben, előadásokban, varró- és főzőtanfolyamokban, valamint egyéb társadalmi ren­dezvényekben merül ki. A falvak fiatalsága elismeréssel nyilatkozik a fogyasztási szövetkezetek és a CSISZ- szervezetek közös kezdeményezéséről ifjúsági klubok létesítése terén. Fokozott figyelmet szentelnek továbbá a fogyasztási szövetkezetek Dél-Szlovákia árvíz sújtotta körzeteinek, hiszen 178 üzemegység vált teljesen vagy részben hasz­nálhatatlanná az elemi csapás következtében. Újjáépíté­süknek beruházási költsége 57 millió korona. A helyre állítási munkálatokat legkésőbb 1967-ben fejezik be. A negyedik ötéves terv beruházási-építési tervezeté­nek kidolgozásánál további anyagi-műszaki alap létesí­tését tették mérlegelés tárgyává a dél-szlovákiai körzet számára. Ennek keretében kb. 160 üzemegység, köztük 100 üzlet és 60 közétkeztetési üzem felépítését szándé­koznak megvalósítani. Az ötéves terv erre vonatkozó beruházási tervezetének összértéke eléri a 81,9 millió koronát. Ebből 19,7 millió korona esik a galántai járás­ra, 42 millió a dunaszerdahelyi és 20,2 millió korona a komáromi járásra. A kiskereskedelmi hálózat terebélyesedése, átépítése és fokozatos javítása lényegesen növeli a falusi lakos­ság szükségleteinek kielégítését. A vidéki közétkeztetési üzemek életrehívása „konkur­enciát“ teremt a falusi lakosság megrögzött étkezési szokásai számára, mert kielégíti a mindennapi étkezés igényeinek követelményeit. Amíg 1962-ben 753 üzemben szolgáltak fel főtt ételeket, addig 1965-ben már 930-ra emelkedett számuk. Évről évre csökken a csapszékek száma, amelyeket kellő átépítéssel nagyobb befogadóképességű üzemekké alakítanak. Korszerűsítik az üzemek belső berendezését, meghittebb légkört, kultiváltabb környezetet teremtenek bennük az ebédelő-vacsorázó, igényesebb vendégek ré­szére. A vendéglátó szolgáltatások súlypontja az alapvető étkeztetésen nyugszik. A nyári mezőgazdasági csúcs­munkák idején meleg étel várja a szövetkezeti tagokat. 1985-ben már 365 EFSZ dolgozóinak jutott főtt étel. A tanuló ifjúság étkeztetését 93 olyan községben ve­zették be, ahol az iskolák nem rendelkeznek saját konyhával. Ugyancsak emelkedik a fogyasztási szövet­kezetek üzemeiben étkező nyugdíjasok száma, akik a közétkeztetési üzemek 400 egységében veszik igénybe ebbeli kedvezményüket. Az idegenforgalom fellendítéséhez is lényegesen hoz­zájárulnak a fogyasztási szövetkezetek. 1962-től 1965-ig 176 39B 000 korona költséget emésztettek fel a beruhá­zások. Felépítettek 15 szállót, többek között Dunaszer­­dahelyen, Gútán, Vágsellyén, Galántán és Tőketerebe­­sen. A közkedveltségnek örvendő létesítmények egész sorát építették ki, amelyek jó hírnevet szereztek a fo­gyasztási szövetkezeteknek a külföldi' látogatók sorai­ban is. Helyi vagy kerületi vonatkozású ínyencségekkel, beckói szelettel, bográcsgulyással, lángossal, a duna­szerdahelyi körzetben pedig sokféle halkülönlegességgel kedveskednek az idegeneknek. A vendégek kiszolgálása és az üzemi higiénia azon­ban számos esetben nem üti meg a kellő mértéket. Ezért rendszeres intézkedéseket léptettek életbe a kiszolgálás technikájának és a fogyasztók elégedettségének növe­lésére, a vendéglátás követelményeinek kielégítésére. A szociális berendezések higiéniájában mutatkozó hiá­nyosságokat fokozatosan kiküszöbölik. Valamennyi ke­rületben kettőzött figyelmet fordítanak a fogyasztási szövetkezetek szervezetei a tanonc-utánpótlás nevelé­sére. A Nyugat- és Keletszlovákiai kerületben szakinté­zetek létesítését tervezik a szakmai képesítés elsajátí­tásának könnyítésére. Távlati tervek szerint 1970-ig csupán Szlovákiában 2188 pincér- és szakácstanonc ki­képzésével számolnak a fogyasztási szövetkezetek. A fogyasztási szövetkezetek felvásárló tevékenysége főleg az egyénileg -gazdálkodó földművesek és a kis­­tenyésztők háztáji gazdálkodásából származó tojásmeny­­nyiségek átvételére irányul. Felvásárolják ugyancsak a bárányokat és gödölyéket, a növényi és állati eredetű mezőgazdasági terményfölöslegeket, az erdei bogyós gyümölcsöt, gombát, mézet, valamint a zöldség- és gyü­mölcsféleségeket saját kiskereskedelmi hálózatuk ellá­tására. Az élelmiszeripar keresett cikkei választékának bő­vítésére a fogyasztási szövetkezetek mindenekelőtt gyü­mölcs- és zöldségfélék, cukrászkészítmények, alkohol­­mentes italok és húsételek tartósítására törekszenek. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának XIII. kongresszusát előkészítő téziseiből kiindulva a fogyasztási szövetkezetek a vidéki lakosság jobb ellá­tását tűzték ki továbbra is fő céljukul. Ennek kapcsán különös súlyt helyeznek a szövetkezeti kereskedelem anyagi-műszaki alapjának javítására a falvakon, a sze­mélyi és üzemi higiénia fokzatos tökélesitésére, a fo­gyasztóknak nyújtott szolgáltatások bővítésére és jobb minőségére. A politikai nevelőmunka keretében a fogyasztási szö­vetkezetek tagjai, tisztségviselői és dolgozói ezentúl is rendszeres szervező tevékenységet akarnak kifejteni a tagállomány létszámának emelésére, a vidéki lakosság alapvető étkeztetésének kielégítésére és a falusi nép helyes táplálkozása ismereteinek elsajátítására. PAVEL TONHAUSER, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Bizottsága elöljáróságának elnöke Már túl vannak a dolgok nehezén KÉT ÉVVEL EZELŐTT új vezetők kerültek a hetényi szövetkezet élére. A változásra a szövetkezet gyenge gazdasági eredményei és a belső vil­longások miatt került sor. A dolgozók részéről sok panasz hangzott el, hogy a szövetkezet vezetősége nem tűrődik a hiányosságok megszüntetésével. Fő­leg az állattenyésztésben dolgozók nehézményezték, hogy őket mostoha­­gyerekként kezelik. Pedig a hetényi szövetkezetben döntő fontosságú szakasz az állatte­nyésztés. Ennek Irányítására olyan emberre van szükség, akinek kellő áttekintése van és tud az emberek nyelvén beszélni. A választás két év­vel ezelőtt Szabó Gáborra, a szövet­kezet volt ökonómusára esett. Az adott helyzetben ez látszott a leg­célszerűbb megoldásnak. S hogy a választás helyes volt, azt az elmúlt két esztendő eredményei igazolják. — Amikor átvettem a szövetkezet állattenyésztésének Irányítását — vall­ja a szakember, — első teendőm az volt, hogy szót értetem a dolgozók­kal. Nagy vonalakban felvázoltam előttük a reánk váró feladatokat, melyeknek célja a termelékenység növelése volt. Több olyan javaslatot ismertettem, melyeknek gyakorlati alkalmazása mind a szövetkezet, mind a dolgozók szempontjából gazdaságos lehetett. A dolgozók figyelmesen meghallgattak, majd hozzászóltak az elhangzottakhoz, sőt javaslatokkal álltak elő. Ekkor úgy éreztem, hogy megnyertem a csatát. A kölcsönös bizalom mindennél fontosabb. Hogy alapjaiban megerősítsük az állatte­nyésztést — folytatta —, hozzáláttunk az egészséges egyedek kiválogatásá­hoz. A tehénállománynál még dühön­gött a TBC. Ezt mielőbb likvidálni kellett. Fokozatosan hozzáláttunk az .(átálláshoz". Nem akartam elhamar­kodni a dolgokat, nehogy rosszul üssön ki az egész. De ma már bátran állíthatom, hogy igyekezetünk siker­rel járt. Mindezt az bizonyítja a legjobban, hogy amíg a szövetkezet 1964-ben 12 vagon sertéshúst adott el, 1965-ben már 15 vagonnal. Az 1966-os évre pe­dig 23,6 vagon sertéshús eladását tervezték. S hogy ez reális, alátá­masztja az első negyedév eredménye, amikor 108 százalékra teljesítették húseladásukat. Az állattenyésztés egyéb szakaszain is szép eredményeket értek el a he­­tényiek. Borjúnevelésben járási vi­szonylatban az első helyen vannak. Amíg 1964-ben 83 dkg napi súlygyara­podást értek el, ez évben az átlagos napi súlygyarapodás 94 dkg. Ezek a szép eredmények a dolgozók jó mun­káját dicsérik. Itt pl. Gábor Margit és Tóth Ilona gondozók munkáját, akik úgy dédelgetik a kis jószágokat, mint a kisgyerekeket. A gondos ápo­lás jutalma nem marad el. Az ellő- és szoptatós anyáknál dol­gozó Sárai István, Juhász Margit, Se­bők Dezső és Sztankó János szintén jól végzi a dolgát. Mégis előfordult, hogy ez évben közel 500 darab kis­malac pusztult el. Az elhullás nem az ő hibájukból történt. A fertőzés nyit­jára a bratislavai és nyitrai kutató­­intézet dolgozói sem tudtak rájönni, akik pedig heteket töltöttek a szö­vetkezetben. Elemezték az anyák te­jét, a malacok egyéb táplálékát, de a fertőzés okát lehetetlen volt meg­állapítani. A sertéshizlaldában Jelenleg 627 da­rab sertés gondozását Gál Gyula bácsi végzi. Nem kis feladat ennyi állat etetése, tisztántartása. Gyula bácsi már megszokta, hiszen hat esztendeje dolgozik e munkahelyen. Amikor vé­gigmentem vele az istállón, büszkén mutogatta a szép példányokat. Az át­lagos súlygyarapodás 50 dkg, de már­ciusban 61 dkg-ot ért el. Elégedett, mert megtalálja számítását. Az elmúlt évben 1500 munkaegysége volt, ami a hetényi szövetkezet viszonylatában havi 2250 korona fizetést Jelentett. Annak ellenére, hogy a hetényi szövetkezet a tejtermelésre van sza­kosítva, az átlagos tejhozam csupán 4,7 liter. — Keressük, kutatjuk az okát a gyenge tejelékenységnek — mondja borús arccal a zootechnlkus. — Igaz, hogy sok előhasos tehenünk van, amelyek a napokban borjaznak, mi­nek következtében fellendülés vár­ható. Egyébként teheneink jól ápol­tak és húsosak, a gondozók munkájá­ra sem lehet panaszunk, mégis rá kell térni a felsőbb szervek tanácsa alapján arra, hogy a fejőket egyéni­leg jutalmazzuk. A gyakorlat eddig ugyanis az volt, hogy kollektívában dolgoztak, fejtek és a kifejt tejmeny­­nyiséget a hónap végén elosztottuk a dolgozók számával. Szerintünk nem helyes ez a jutalmazás, mert vannak gondosabb és kevésbé jó dolgozók. Már tájékoztattuk a gondozókat az egyéni jutalmazásról, de nem nagy lelkesedéssel fogadták. Ragaszkodnak a régi módszerhez. Azt hiszem, helytelen a dolgozók makacs magatartása, mert az egyéni teljesítmények alapján történő jutal­mazás sokkal igazságosabb. Már csak azért is jobb, mert akkor minden fejő iparkodni fog kifejni minden csepp tejet. A szövetkezetnek 500 birkája is van. Igen sok szövetkezetben olyan nézet uralkodik, hogy nem kifizetődő a ju­hokkal foglalkozni. Ezzel szemben Szabó Gábor zootechnlkus az ellen­kező nézetet vallja. — A juhok tartása kifizetődő, ha a gyapjútermelés céljából tartják őket. Ez évben 12,30 métermázsa gyapjút adtunk el 117 000 korona értékben. Ugyanakkor beadtunk 30 métermázsa húst és eladtunk 100 darab kisbárányt továbbtenyésztésre. Andriskin József — Elérjük! — Nem hiszem .., — Szedd a lábad gyorsabban. — Már lóg a nyelvem. — Látod, még ott áll. Fussunkl — Vigye el az ördögI — lihegte Lassú. Sándor és elborult arccal nézett a tovagördülö autóbusz után. — Hány perc van még a vonat Indulásáig? — Tizenegy — legyintett lemon­dóan a kérdezett. — Autóstop ts van a világon — biztatta a barátja. Kézzel-lábbal tntegetek. A gép­kocsivezetők válasza egy-egy gú­nyos fintor volt. Taxit sem láttak a közelben. — Meg van mentve a haza! — kiáltott fel a kísérő. — Mitől? — Hát nem látod? Jön Pista bá­csi... Valóban az Európa sarkánál dö-i cögve közeledett a fekete határ. A türelmetlen várakozók lein? tették. — Hő — parancsolt álljt a meg, húzott gyeplő a pejkónak. — Elértük a négy húszast? — ugrott fel Lassú a kocsts mellé a bakra. — Elszoktuk. Gyt te. Kocogva Indultak. — Mindössze tíz percünk van — bíztatta az utas a szomszédját, — Az sok idő. — Ha lekésem, nem érem el Bratlslavában a gyorsot. — Igyekszünk. — Hány perc alatt szokott kU érni? — Nem tart sokáig. — De mégis. — Nincs stopperórám. Volt, ami­kor gyorsabban jártunk. — Hogy-hogy? — Volt elegendő zab. A kukori­cától nehéz a ló lába. ~ Régóta fiakereskedik? — Több mint harminc éve. Lő­­wtngernél kezdtem. De már közel huszonöt éve a saját szakállamra csinálom... — Fogynak a percek — tekin­tett Lassú az órájára. — Ml is elkoptunk — mesélt Pista bácsi. — A negyvenes évek elején még harmincán voltunk. Mióta Jánost bevitték a kórházba, egyedül maradtam ... — Már csak hét percünk van — türelmetlenkedett az utas. — De talán jobb ts így, nincs konkurrencia — folytatta egyked­vűen az öreg. — A nagyabbik baj, hogy Ferenc bátyámnak, a patkoló kovácsnak eltört a lába ... — Biztassa már egy kicsit. — Kilencvennégy éves az öreg — mondta tovább rendületlen nyu­galommal —, de arany keze van. A mat kovácsok azt sem tudják, ml fán terem az Igazi patkolás. Még egy ráfot sem tudnak becsü­letesen felhúzni... — Csapjon már rá!... — Lujza a hetedik lovam — meséli egykedvűen a kocsis. — De eddig a patkolással nem volt baj. A fiáker Is mindig rendben volt. Pedig már hetven éve gurul Komá­rom utcáin. Olyan kétéves forma lehettem, amikor az első utas bele­ült ... — Már csak hat percünk van... — Akkor másképp volt. Nem siettek úgy az utasok és a borra­való több volt, mint a fizetés. Most éppen csak hogy ktguberálják azt a tízest. Igaz, abban az időben csak az urak flákeroztak. Most meg akt lekési a buszt. No meg estefelé egy-két szerelmes pár. De azok ráérnek — tette hozzá kun­cogva. — Sokszor annyira „bele­mélyednek", hogy elfelejtenek fi­zetni. De néha azért gavallérok ts. — En nem sajnálom a borrava­lót, csak siettesse a Lujzát. — Gyí, te. Áldott jó ló ez — di­csérte a pejkót. — Volt nekem egyszer egy Foxi nevű szürkém. Az ha megcsökönyösödött, nem ment az istenért sem. Ha az utas nagyon sietett, ki kellett szállnia. Hő! — állította meg a lovat az állomás előtti útkereszteződésnél. Az autók egész sora suhant el előttük. — Dunát lehetne velük fogni — köpött egyet Pista bácsi. — Csak akadályozzák a forgalmat. Az utas türelmetlenül mozqóló­­dott. — De azért higgye el, sokkal jobb egy kocsisnak, mint ezeknek a mlclsapkás sofőröknek. Majd ki­esik a szemük egy kis rumért, de még sört sem Ihatnak. En bizony megállók reggelenként a Fácán előtt és fölhörplntek egy-két kupi­cával. Néha egy-két fröccs ts jól­esik a melegben. Ha sokká kell várakozni utasra, egy pohárka mel­lett el ts dúdolgatom kedves nótá­mat. Nem hiszem, hogy Ismert. Halkan rákezdett kellemes, rez­­gős hangján: Lassan, lassan kis pejlovam, ne nagyon Nehogy megbetegedj az úton... — En leszállók — ugrott fel hirtelen Lassú. — Még csak az hiányozna. Mind­járt elviszi az ördög ezeket a ma­sinákat és egy-kettőre ott vagyunk! — Szabad az út, csapjon már rá! Ptsta bácsi éppen hogy megsimo­gatta lovát az ostorral. Az egy­kedvűen döcögött tovább. — Tudja az Ilyenfajta öreg em­bernek kevés öröme van az élet­ben. Nem mintha panaszkodni akarnék. Egy kis nyugdíj is akad. Azt a pár koronácskát szintén megkeresem. Igaz, nem ts olyan egyszerű mesterség az enyém. Min­den nap borotválkozni kell... — Gyorsabban, az isten szerel­mére, már csak két percünk van. — Mozogj már, te lusta dög!... Meg aztán nekem kell ám otthon főzni ts — meséli tovább. — Már öt éve Itthagyott az én áldott jó párom — csűkltk el a hangja. — Nem sokat ér az élet asszony nél­kül. Nem kívánom a kutyának sem ■.. Ott áll a vonatja — bökött a kanyarban ostorával a sínek felé. Abban a pillanatban még bodo­­rabb füstöt lövellt a gőzös kémé­nye, s megmozdult a fekete szerel­vény. — Belecsapott a mennykő! — káromitotta el magát az utas. — Ml történt? — Nem látja? ... — Azok a fránya autók! Azok miatt késtünk. Annyi van belőlük, mint a szemét.,. Tóth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents