Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-05-14 / 19. szám

A jő tanács aranyat ér CSALLÓKÖZBEN A GYÜMÖLCSESZEK ÉS A KERTÉSZKFDÖK jól tudták, hogy az ö termesztési jeltételeik között az EM lX-es típus alany Iparadicsomi alma) kis bokor­fának és alakjának nagyon jól megfelel, elviseli a legkomplikáltabb metszéseket is, nagyon korán fordul termőre és a ráoltott nemes fa egészséges. Tudják, hogy üde ta­lajon fői díszlik a féltörpe EM II típus­alanyra oltott nemes, erős növekedésű, egészséges és korán fordul termőre. Igen jó az EM XVI-os alanyra oltott Späth Ketzin­­ger Ideál. Edzett, nagyon erős növésű, egészséges. A Duocinok közül a szárazságot és a nedvességet is a legjobban bírja. Ez az alacsony és félmagas almafa legideálisabb alanya. Korán és bőven terem. Az EM alanyon jól fejlődik és terem az Ananász renet, Téli fehér Kálvin, fonathán, Cox renet, Boskoopi szép, Baumann renet, Sándor cár alma, Virginiai rózsa alma, Szudéta renet, Kanadai renet, Téli arany parmen, Starking, Red Delicious, Sárga Delicious, Parker pepin, Nemes sóvári, Ba­rackpiros alma, London pepin, Sárga belle Fleur, Kasselt renet stb. A körte alanyául Igen jó az EM A vagy az EM B típus alany. Próbálják is a ker­­tészkedők ezeket a típus alanyokat besze­rezni, de hiába. Az oltványok előállítása eddig úgymond az illetékes faiskolák mo­nopóliuma. így a kertészkedök oltványokat vehetnek ugyan, de típus alanyokat nem. Pedig a kedvtelésből és sikerrel nemesítő gyümölcstermesztők lapunk minden olvasói értekezletén érdeklődnek a típus alanyok beszerzési lehetősége iránt. — Mit tanácsoljunk nekik — tettem fel a kérdést Berdák mérnöknek, a Prievidzai Gyü­­mölcsnemesftő Állomás dolgo­zójának. — Nehéz tanácsot adni, mi­vel mi csakis a faiskoláknak továbbíthatjuk a nálunk kiter­melt tipus alanyokat. Annyit azonban elárultatok, hogy kis leleményességgel a kertészke­­dnk is segíthetnek magukon. Elsősorban — ha típusalanyhoz jutnak — ne dobják el az ül­tetéskor lemetszett vezérágat, hanem ültessék el (elültetés után oldalt a talajra döntve felkupacoljuk), s így minden évben 2—7 saját alanyhoz jut­nak. Ugyanis a hajtások alsó része a földkupacban gyökeret fejleszt s így minden évben le­vághatjuk az ültetett alany gyökeres hajtásait. Ha a ker­tészkedök alapszervezetei a fa­iskoláktól szintén elkérnék az alanyok lemetszett vezérágát (amit úgyis eldobnak), saját nemesítő munkát is végezhet­nének. — Elhanyagolják a kártevők és betegségek elleni időbeni védekezést, az öntözést és a gyümölcsfák tápanyagellátását. Tudniuk kellene legalább azt, milyen hatása van az egyes trágyaféléknek. A nitrogén Karós paradicsom Az árutermelő üzemben már végérvényesen eldöntött kérdés, hogy a paradicsomot karó nél­kül nevelik. A kiskertben a ka­rózás indokolt, mivel a karózott paradicsom kevesebb helyet foglal el, bogyói nem érnek a földre, tehát nem sározódnak be és a karós paradicsom ha­marabb érleli be a termést. Ha csak 1—2 szárra neveljük, még korábban érik. A karós paradi­csomot fattyazzuk. A bogyók így nagyobbra fejlődnek. A 4—5-ik fürt felett a szárát visz­­szavágjuk és ezzel a bogyók érését siettetjük, f.cggazdaságo­­sahb, ha egy karóhoz egy pa­lántát ültetünk és azt két szár­ra neveljük. A karós paradi­csom szárát szedéskor nem kell megemelni, így a szára nem mozdul el a helyéről és nem kap napégést. pl. elősegíti az új hatások, a fás részek és a levelek fejlő­dését, valamint fokozza a gyü­mölcs nagyságát. Ha kevés a nitrogén (ez gyakori eset), ak­­ko a fa nem fejlődik, levele apró, világoszöld, gyakran el­szárad, virága gyengén fejlő­dik, a termés apró és gyakran idő előtt lehull. A foszfor elősegíti a virágbimbók fejlő­dését, a mag tökéletes heéré­­sét, meggyorsítja a termés be­érését, fokozza a gyümölcsho­­zamot és a fát ellenállóbbá te­szi a betegségekkel szemben. Foszforhiány esetén — főként az őszibarack és kajszibarack — már júliusban elrúgja a gyümölcs nagy részét, néha az egész termést is. A kálium elősegíti a fás részek beérését. A sejtnedv a káliumtól sűrűbb és több cukrot tartalmaz, s ez a fákat fagyállóbbakká teszi. A káliumhiány anyagcserezava­rokhoz vezet, a gyümölcs kicsi, a levél (főként a ribiszke, köszméte, málna és földiaper esetében) csavarodik és a szé­létől szárad, az új hajtások már júniusban elhalnak. A mész csökkenti a talaj sava­nyú kémhatását, felszabadítja a tápanyagokat és korlátozza a kártevők és betegségek (rák és mézgásodás) fejlődését. Mészre főként a csonthéjasok­nak van szükségük a csonthéj képzésére. Ezen kfvül a mag­néziumnak és a nyom­elemeknek is (réz, man­gán, bór, cink, molibdén, jód) fontos szerepe van a gyümölcs­fák életében. Ez nagyon szépen hangzik, de ismeretes, hogy az emlftett trágyafélék túladagolásának vi­szont káros következménye van. Honnan tudja a kertész­kedő, melyikből milyen a leg­megfelelőbb mennyiség? — Szerencsére nem kell tör­niük a fejüket ezen, mivel az új kombinált trágya, amelyet Cererit néven hoztak forgalom­ba, az említett trágyaféléket és nyomelemeket a megfelelő részarányban tartalmazza. Csak be kell tartani az adagolására vonatkozó előírást. Ez a készít­mény kitűnő hatású mind a kertészetben, mind a gyümöl­­csészetben. —gir— Időszerű munkák MÁJUSBAN a nem meg­felelő fajta öregebb gyü­mölcsfákat még átolthatjuk és alkalmazhatjuk a héj alá oltást, mivel a fákban már elég erős a nedvkeringés. Hogy az oltóvesszők az ol­tás időpontjáig teljes nyu­galomban maradjanak és megakadályozzuk a nedvke­ringés megindulását, föltét­lenül hideg, nedvesebb pin­cében tároljuk azokat. A fia­tal gyümölcsfák fejlődését a nem kívánatos hajtások visszacsípésével vagy teljes eltávolításával szabályozzuk. HA A GYÜMÖLCSFÁKNAK nem biztosítottunk megfele­lő műtrágyázással már ápri­lisban elegendő tápanyagot, akkor mindjárt május ele­jén pótoljuk az elmulasztot­takat. A legelőnyösebb a Cererit, esetleg a Citrara­­foszka trágyaszer használa­ta. Ezekből 1—2 kg-ot hasz­nálunk fel egy-egy gyü­mölcsfa trágyázására. Abban az esetben, ha az említett trágyaszereket nem tudnánk beszerezni, akkor a gyü­mölcsfáknak legalább nitro­gént adunk salétrom formá­jában. A salétrom 0,5—1 kg-os adagját 3—4-szerre adagoljuk, mindig 2—3 he­tes időközökben. A talajra szórt trágyát kapálással dolgozzuk a talajba, amely­­lyel egyidejűleg porhanyít­­juk a talaj felső rétegét, ez­zel megakadályozzuk a ta­lajnedvesség fölösleges el­párolgását és egyúttal a fej­lődő gyomnövényeket is el­pusztítjuk. A kapálással vég­zett talajporhanyítást szük­ség szerint és a gyomnö­vény előfordulási mértéke szerint a hónap folyamán megismételjük. Azokban a gyümölcsösök­ben. ahol a talajt gyep bo­rítja, a trágyaszereket nem dolgozzuk a talajba, csupán szétszórjuk, ám az eredeti mennyiség 5—10-szeresére van szükség. A KEDVEZŐ IDŐJÁRÁST az aljnövények vetésére vagy ültetésére használjuk fel. A legmegfelelőbb a zöldtrágyázásra szánt keve­rékek vetése, esetleg a zöld­ségnövények termesztése. Az aljnövényeket azok táp­anyagigénye szerint trágyáz­zuk. Amennyiben a gyümöl­csös talaját gyep borítja, minél hamarább hozzálá­tunk a kaszáláshoz. A fűfé­lék ugyanis fejlődésük első időszakában nagyon sok nedvességet és nitrogént vonnak el a talajból, s így a gyümölcsfákat éppen a kritikus időszakban, amikor a fáknak a legtöbb nedves­ségre és nitrogénre van szükségük, ezektől meg­fosztják. A hosszabb ideig tartó száraz időjárás esetén a fákat öntözzük. Az öntözés főként a fiatal, tavasszal telepített fák esetében na­gyon fontos. Ezeket 10—15 literes vízmennyiséggel ön­tözzük. A talaj felszínének megszáradása után porha­­nyítunk és lehetőség szerint tőzeget vagy más szerves anyagot teregetünk szét. MÁJUSBAN EL KELL VÉ­GEZNÜNK a betegségek és kártevők elleni védő beavat­kozásokat. Azonnal szirom­hullás utón Novozir N 50 készítménnyel permetezzük a csonthéjasokat 0,0 %-os töménységben. Elvégezzük a Fosfotionos permetezést Is a varasodás és a gyümölcs­takácsa tkák ellen (0,3 %-os töménységben). Ha a vara­sodás veszélye nagy, akkor az első permetezést követő 10 nap múlva a permetezést megismételjük Novozir N 50 és Sulikol 0.4 %-os oldatá­val. A virágzást követő négy hét múlva permetezünk elő­ször a Dykol 0,4 %-os és a Fosfotion 0 3 %-os oldatával a molylepkék ellen, ame­lyek a gyümölcs férgesedé­­sét okozzák. A szilvaféléket azonnal a sziromhullás után fosfotionos permetezést Is poloskaszagú szilvadarázs és a gyümölcstakácsatkák ellen. Négy hét múlva pedig Dykol és Fosfotion oldatával permetezünk ismét a gyü­mölcstakácsatkák és az al­mamoly ellen. A CSERESZNYEFÁKAT már 4 héttel a beérés előtt Aerosol DDT-vel, majd ké­sőbb Soldep készítménnyel permetezzük 0,3 % tömény­ségben a cseresznyelégy el­len, amely — főként a ké­sőbbi érésű cseresznyefajták — férgesedését okozza. A Soldep védőhatása 7 napig tart, s az utolsó permete­zést legalább 10 nappal a szedés előtt kell elvégezni. A. Berdák, mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents