Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 2. szám

Galambok előkészítése a tavaszt párzásra Feltételezzük, hogy minden gyakorlot­tabb galambtenyésztő — amennyiben a szükséges térség rendelkezésére állt — a téli időszakban, vagyis már november­ben, decemberben nemek szerint külön­választotta állományát. Az egyik galamb­házban a hímeket, a másikban a nősté­nyeket telelteti át. Ezt az elkülönítést pihentetésnek szoktuk nevezni, melynek számos jó oldala van. Ezért minden ga­lambtenyésztőnek e módszer bevezetését csak ajánlhatjuk. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a nőstények, melyeket elválasztottunk a hímektől, nem tojnak és ezért nem is fészkelnek. Ez lényegében nemi pihenést jelent, amelyre a téli időszak a legmeg­felelőbb, amikor is az állandó hideg miatt galamb, vagy más kisállat te­nyésztésére alkalmatlan a környezet. A téli, nemek szerinti különválasztást már bizonyos tekintetben a tenyészálla­tok tavaszi pároztatási előkészületének kell tekinteni. Ha a téli elkülönítést megtesszük, úgy könnyű munkánk lesz a tavaszi pároztatással, mert a hosszabb ideig külön élő galambok sokkal gyor­sabban párzanak. Csupán az szükséges, hogy a téli pihentetés idejére a hely­zethez mérten szabályozzuk a galambok takarmányozását, s a napi adagokból ki­hagyjuk a nemi buzgalmat elősegítő anyagokat. Ugyanakkor azonban a takar­mányozás ne legyen egyoldalú, különö­sen ha volierbe zártan tartjuk a galam­bokat. A tavaszi párzásra a tulajdonképpeni előkészületeket január közepe táján tesz­­szük meg, amikor is megváltoztatjuk a takarmány összetételét, amelybe több olyan szemest juttatunk, melynek fehér­jetartalma nagyobb, például borsót, len­magot, repcét, bükkönyt, stb-t. Ajánla­tos a takarmányhoz csírázó magvakat (árpát, búzát, kölest stb.) adni. Azután mind a hímek, mind a nőstények eseté­ben a megszokott takarmányozásra tér­jünk át, mely szerint az eleség kb. egy­­harmad rész árpát, ledneket, kevesebb kukoricát, borsót, búzát, kölest, lenma­got vagy ehhez hasonlót tartalmaz. Mi­nél változatosabb a napi takarmányadag összetétele, annál jobb tenyésztési fel­tételeket teremtünk. Az így előkészített galambok azután hamarosan párt választanak. A párzást február közepén indítjuk meg (az idő­járástól függően, esetleg hamarább is) oly módon, hogy az első galambfiókák március közepén keljenek ki, amikor már a nagyobb fagyok veszélye elmú­lott. A tavaszi párzás előkészítéséhez tar­tozik az egyedek kiválasztása is. Jó te­­nyészeredményeket csak olyan állatoktól várhatunk, amelyek eredetét részletesen ismerjük. Szükséges ismernünk három generációra visszamenőleg az elődök ún. standard, valamint haszontulajdonságai­kat. A jó tenyészet kialakításának leg­fontosabb mozzanata a párosított egye­­dek öröklődő tulajdonságainak ismerete. Természetesen tenyésztésbe csak telje­sen egészséges és jól kifejlődött egye­­deket sorolunk. A meg nem felelő galam­bokat már az őszi válogatás során ki kell selejtezni és húsfogyasztásra adni. A tavaszi galambpárzást semmi esetre sem hagyhatjuk csupán a véletlenre. Ha valóban örömet akarunk a tenyésztésből szerezni, úgy már a párok összeállítása­kor legyünk alaposak. Szem előtt kell tartanunk, hogy gene­rációkon keresztül rögződő tulajdonsá­gok és fajtajegyek a legjobb biztosítékai a további kiváló tenyésztésnek. MAAR ISTVÁN, A CSKSZ Szlovákiai Választmányának fő szakelőadója AHÄZISZÄRNYASOK KÖ­ZÖTT a gyöngytyúk mellett a pulyka az egyetlen háziszárnyas faj, amely neve­lésének — ráfordítás szem­pontjából — legkisebb az ön­költsége. Ez abból adódik, hogy ha a növendék pulyka elhagyta a nevelőházat, attól az időtől kezdve kevés szemestakar­mányt igényel, mert a mező­séget, réteket, folyó partokat, árterületeket járva megszám­lálhatatlan mennyiségű rovart, és gyommagvat szed fel. Ezért kettős hasznot húz belőle a mezőgazdaság, először azért, mert kitűnő rovarirtó és gyom­­magevő, másodszor azért is, mert az előbbiek eredménye­képpen keveset eszik a zsákból. Már pedig ez igen lényeges előny, különösen akkor, amikor takarmányszűk esztendők van­nak. Több gazdaságban megfigyel­ték, hogy amerre elhalad a pulykafalka, ott a fecskék szá­zai „mélyrepülésben“ hemzseg­nek a levegőben. Mi ennek a tudományos magyarázata? Az, hogy a pulykák a növényzetet, igy a lucernások, káposzta táblák, répaföldek növényállo­mányának levélzetét a rovar­kereséssel megbolygatják. En­nek eredményeképpen a repülni tudó rovarok felrepülnek, me­nekülnek. Ezekre vadásznak a fecske csapatok. Tehát azt a rovart, amelyik nem tud re­pülni a pulykák, amelyek tud­nak, azokat a fecskék teszik ártalmatlanná. Bátran elmond­hatjuk, hogy „kétlépcsős" bio­lógiai növényvédelem folyik, amerre a pulykák elhaladnak. Ez az egyik főhaszna a puly­katenyésztésnek. A JÖVŐ HŰSA A másik főhaszon az, hogy A pulykatenyésztés haszna nagy mennyiségű húst termel és mind a hazai, mind a kül­földi piacon könnyen és jó pénzért értékesíthető. Jó tehát tudni, hogy a világpiacon a legkeresettebb cikkek közé tar­tozik a pulykahús. A közel­múltban megkérdeztek az új­ságírók egy világviszonylatban vül ízletes, tápláló. Ügy háztáji, mint nagyüzemi méretekben indokolt a tenyésztése, mert pl. néhány pulyka a család hús­ellátását megoldja. Pecsenye­pulyka 8—10 hetes kortól kezd­ve vágható. Ha azonban teljes súlyra neveljük fel, akkor egy pulyka 6—8 kg húst ad a csa­Tizenkét kilós bronzpulyka kakasok (A szerző felvétele) ismert közgazdászt, hogy me­lyik állat húsát tartja a „jövő húsának“, azt felelte, hogy mindenekelőtt első helyen áll a libamáj mint olyan, ezután a pulyka- és a házinyúlhús kö­vetkezik. Ebből azt a következ­tetést lehet levonni, hogy a pulykahúsnak nagy jövőt jó­solnak. A pulykahústermelés növe­lése érdekében legtöbbet az angol pulykatenyésztő szakem­berek tettek. Ez nem véletlen, mert a pulykahús az angolok „nemzeti“ eledele, és nincsen olyan állampolgár, akinek ka­rácsonykor ne lenne pulykahús az asztalán. A pulyka húsa a sokféle eleség felszedésével különlegesen finom és rendkí­lád asztalára. A pulykatényész­­tés gazdaságosságát igazolja számtalan üzem, amelyben na­gyobb mennyiségű, több ezret kitevő árupulykát nevelnek év­­ről-évre. A fentiek igazolásá­ra néhány adatot szükségesnek tartok mégis felsorolni. Magyarországon a komódi Le­nin termelőszövetkezetnek eb­ben az évben is négy ezer törzspulykája van. Ennek sza­porulatából több mint 30 000 árupulykát neveltek fel. EGY KILOGRAMM ÉLŐSÚLYRA alig használtak fel 2 kg sze­mestakarmányt. A pulykák át­lagsúlya a kakasoknál 9 kg, a tojóknál 7 kg volt. Csak pulyka tojásból három millió Ft bevé­tele volt a termelőszövetkezet­nek. Egy pulyka 41 tojást tojt, amit mind kikeltettek a leg­közelebbi állami keltetőállomá­son. A termelőszövetkezet össz­bevételének 33 °/o-át a pulyka­tojás adta. A hústermelés to­vábbi javítása érdekében a termelőszövetkezet Angliából u. n. szélesmellú pulyka-kaka­sokat hozatott be állomány ja­vítás céljából. Ez a cikk nem azzal az igény­nyel íródott, hogy a pulykate-* nyésztés minden jelentősebb fázisát részleteiben megma­gyarázza. Ezt még könyvben is nehéz lenne. Arra azonban jó, hogy felhívjuk vele az illeté­kesek figyelmét a pulykate­nyésztés jövedelmezőségére a húsellátás javítása érdekében és nem utolsó sorban növény­­védelmi jelentőségére is. Nem lehet lebecsülni és eleget hang­súlyozni azt az ingyenes, de mégis nagyjelentőségű munkát, amelyet a kártékony rovarok, mezei egerek, pockok, répabo­garak irtásával végeznek, anél­kül, hogy a gazdasági növény­zetben kárt tennének. A fentidézett termelőszövet­kezeti gazdaság 1965. évi be­vétele 9 millió Ft. volt, ebből 8 millió forintot a baromfite­nyésztés adott. A 8 millió Ft­­ból 3 millió forint csak a puly­katojás értékesítéséből szárma­zott. A ráfordításból az összes állatfajok között a pulykára jutott a legkevesebb, mert bár a libatenyésztés is jó üzlet, de a pulyka tömés nélkül is eléri a közel 10 kg-os átlagsúlyt és ez a hústermelési terv teljesí­tése és a felhasznált takarmány mennyisége szempontjából bi­zony nem lebecsülendő előny. Ügy gondolom, hogy a pulyka­tenyésztés gazdaságosságának további magyarázgatása ezek­­után teljesen szükségtelen. SZIKORA ANDRÁS (Bp.) 4

Next

/
Thumbnails
Contents