Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 2. szám

Az ásványi anyagok jelentősége háztáji haszonállataink takarmányozásában (II.) Mellékletünk legutóbbi számában röviden említést tettünk egyes olyan mikroelemekről, ásványi anyagokról, amelyek na­gyobb mértékben találhatók az élő szervezetben. Az állati testnek az alapvető életmegnyilvánulások, valamint a termelés ütemének megőrzéséhez úgynevezett vagyis olyan ásványi anyagokra is szüksége van, amelyekből az állatok csupán keveset fogyasz­tanak. Tévednénk, ha tekintet­tel a fogyasztás kis mennyisé­gére nem szentelnénk nekik elég figyelmet. Kísérletek és gyakorlati tapasztalatok bizo­nyítják, hogy a mikroelemek csekély hiánya a termelés csök­kenéséhez esetleg az állatok elhullásához vezet. A termé­szetben szabadon élő állatok a számukra szükséges mennyisé­get, a gyakran változó környe­zetben beálló takarmány változ­tatással pótolják. A gazdasági állatok részére — főleg most, amikor a belterjes termelés, valamint a terület kihasználása iránti törekedés fokozódott — állandóan kevesebb a terület. Azt mondjuk, hogy a kis ud­varokban végzett tenyésztést vezetjük be. Ez sokoldalú isme­reteket követel meg a tenyész­tés, valamint az élelmezés te­rén. A kisállattenyésztőnek ma már tudnia kell, miként lehet védekezni különböző betegségek ellen, a termeléscsökkenéssel szemben stb. Annak a kisállat­tenyésztőnek, aki a szakszerű tenyésztésnek legalább az alap­jait ismeri, munkájából öröme származik. A megérdemelt elis­merés a küllemileg kiváló álla­tok formájában testesül meg, és a jó termelékenység sem hiányzik. Most röviden a legismertebb mikroelemekről szólunk. VÖRÖSRÉZ Vörösréz (Cu) az állatok min­den szervében található. Jelen­tőség tekintetében a legfonto­sabb mikroelemek közé sorol­ható. A vörösréz a vérképzödés során tölt be fontos szerepet. Kísérletek alapján bebizonyo­sodott, hogy ennek az elemnek sokkal nagyobb a hatása az ál­latok növekedésére és szaporo­dására, mint ahogyan azt ré­gebben feltételezték. A vérben előforduló vörösréz-hiány jel­legzetes megbetegedést okoz, vérszegénység. szívmüködési zavarok és hasmenés kíséreté­ben. Később az állat jelentős mértékben étvágyát veszíti, mi­közben növekedése csökken és a szőrzet szintelenedése követ­kezik be. A réz-hiány káros ha­tása különösen a fiatal, növeke­désben lévő állatokon jelentke­zik. Például a baromfi esetében gubbasztást, étvágytalanságot és tollfelborzolást tapasztalha­tunk. Ezt a hiánybetegséget már régóta úgy gyógyítják, hogy a csibék ivóvizébe rézlemez dara­bokat raknak. A juhokon a rézhiány a gyap­jú rugalmasságában mutatko­zik, miközben a fekete színe­zetű állatok gyapja kifakul. Mihelyt a réz-hiány lép fel, az állatok a földet kezdik nya­logatni. Ezért ezt a betegséget népiesen „nyalősbetegségnek“ is mondják. Ez a hiánybetegség vizsgálat alkalmából azokban a járásokban mutatkozott, ame­lyekben a széna csupán 1—3 milligramm % vörösrezet tar­talmazott. Rendes körülmények között a szénának 6—12 milli­gramm % rezet kell tartalmaz­nia. A gyógyítást az összes gazdá­sági állatokra vonatkozóan úgy végezzük, hogy a takarmányba rézgálicot (rézszulfátot, kékgá­­licot, kékkövet) adagolunk. A kórt megelőzhetjük, ha a trá­gyázásra előkészített anyagba rézgálicot keverünk. A vörösréz vagy más mikroelemek közvet­len adagolásakor az előírás szerint pontosan és elővigyáza­tosan kell eljárni, mert nagyobb mennyiségű adag mérgező ha­tású lehet. Az utóbbi időben a rézhiány legnagyobb gondot Ausztrália állattenyésztőinek okoz, de ná­lunk is gyakori jelenség. KOBALT A kobalt az állati élelmezés terén a legtüzetesebben meg­vizsgált elemek közé tartozik. A kobalthiányra igen érzéke­nyen reagálnak a juhok, a ba­romfi, a kecskék és a borjak. A sertések, valamint a lovak a kobalthiányra kevésbé érzé­kenyek. Rendeltetése á szervezetben aránylag sokrétű. Hatással van a növekedésre, az anyagcserére és a vérfejlődésre. Az utóbbi időben részletesen megvizsgál­ták a kobalt hatását a B12 vi­tamin képzésére, amely ahogy tudjuk nagy jelentőséggel bír az állatok életében. Malajskajte B. és Jackunasz K. munkáiban bebizonyították a kobalt nagy jelentőségét a baromfi termelékenységének fokozása terén. Ezek az elő­nyös hatások főként a növen­dékcsirkék és a libák fejlődé­sében mutatkoztak meg. MANGÁN A ragadozók szervezete kö­rülbelül 0,05 %-ig terjedő man­­gánmenyiséget (Mn) tartalmaz. Legtöbb mangán a májban, leg­kevesebb a tüdőben összpon­tosul. Legnagyobb mangán­mennyiségre a nemi beérés ide­jén van szükség. Hiánya ebben az időszakban a nemi fejlődés­ben beálló lemaradást jelent, esetleg teljes magtalanságot okoz. Naponta, az állatok élősú­lyának minden kilójára vonat­kozóan, átlag 0,3 miligramm mangánra van szüksége a szer­vezetnek. A növekedésben lévő állatok mangánszükséglete en­nek a háromszorosa. A baromfi mangánhiány okoz­ta betegségét rendszerint „Süp­ped tendon“ név alatt emlege­tik. Ez a kór a csontok defor­mációjában, étvágytalanságban, terméketlenségben, illetőleg a tojástermelés szünetelésében jelentkezik. E beteg állapot bekövetkezé­sét megakadályozhatjuk a ta­karmányban történő mangán adagolással, mégpedig egy kiló takarmányba 30—Í00 mili­gramm mangán erejéig. CINK A cink vagyis a horgany (Zn) az állati test minden szervében megtalálható 2—3 miligramm % mennyiségben. A cink elsősorban a májban, az izomzatban, a has alatti inak­ban, a nemi szerv inaiban és a csontokban fordul elő. Körülményeink között az élelmiszerek aránylag elegendő cinket tartalmaznak. Amikor kísérletek során az élelemből a cinket teljesen eltávolították, megfigyelhető volt az állatok további fejlődésének megszű­nése. A cink fő feladata abban van, hogy részét képezi az ú. n. karboanhidráz fermentumnak és ezért nélkülözhetetlen a lé­legzés folyamatos végzéséhez. JÓD A jód (J) funkciója az állati szervezetben főképpen azért fontos, mivel a pajzsmirigy hormonjának (a tirokszinnak) egyik legfontosabb része. A jód mennyisége a szervezetben ki­csi. így pl. az emberi szerve­zetben mindössze 25 miligramm jód található, amiből kb. 15 miligramm a pajzsmirigyben. Az emberek megbetegedésé­ből kiindulva nagy figyelmet fordítottak a kutatók a jód hatásának megfigyelésére az állati szervezetben. Nyilván­valóvá vált, hogy a jódhiány okozta megbetegedések a kőze­tekben található jódhiánnyal függenek össze. Jódhiány okozta megbetege­dés az olyan állatoknál lép fel, melyek tartózkodási körzeté­ben a talajban is jódhiány mu­tatkozik. A jódadagok, melyek a megbetegedést megakadályoz­hatják 0,03 miligramm körüli mennyiségben állapíthatók meg minden kilogramm élősúlyra. A csirkék és a tenyésztyúkok jódszintje 1,1 miligrammban ál-« lapítható meg 1 kg takarmány­ra vonatkoztatva. Azokban a körzetekben, ahol a talajban jódhiány észlelhető, az állatok fejlődése vontatott, több a halvaszületett növendék­állat és az élete első hetében elhulló állat. A bajt megelőző jód adagolásának nagy elővi­gyázatossággal kell történnie. Ajánlható az ún. jodizált ta­karmánysó alkalmazása. A 0,07 százalék erejéig jódosított ta­karmánysó elősegíti a kívánt jódszint elérését az állati szer­vezetben. A takarmányanyagok közül nagyobb jódmennyiséget csupán a tengeri halakból ké­szülő takarmányliszt tartalmaz. FLUOR A Fluor (F) csaknem az ösz­­szes szervekben megtalálható. Legtöbb fluor a fogakban van. Olykor a gyakorlatban előfor­dul, hogy a vízben, vagy a ta­karmányban sok a fluor. Ha az ivóvíz literenként 1,2 mili­­grammnál több fluort tartal­maz, úgy az állatok fogai töré­kennyé válnak. Ezzel szemben a fluórhiány, vagyis ha egy liter ivóvízben 0,5 miligramm alatti annak mennyisége, szintén fog­betegséget okoz. A fluor több fermentum mű­ködését akadályozza, ezért túl­­tengése rossz hatást fejt ki az anyagcsere-forgalomban. Mérgező fluor-túltengés rend­szerint az olyan körzetekben fordul elő, ahol a timföld alu­míniummá történő ipari feldol­gozása folyik. CIKOVSKÍ LADISLAV mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának kisállattenyésztési elő-« adója MIKROELEMEKRE

Next

/
Thumbnails
Contents