Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-07 / 18. szám
vizei és CSALLÓKÖZ OGY ÉL A KÖZTUDATBAN, mint hazánknak a természettől egyik leggazdagabban megajándékozott tája. Nincs egy talpalatnyi földje, amely nem állna az ember szolgálatában. Vajon gondolunk-e arra, hogy ezt a dús termőföldet az ember az elemi erőktől, a rakoncátlan vizektől hódította el, és állította saját szolgálatába? De ez az elemi erő még ma sem adta fel a harcot. A múlt esztendő súlyos katasztrófája több mint próbatétel volt a táj lakói számára. A nagy árvíz súlyos károkat okozott nemcsak Csallóköz népének, hanem az egész társadalomnak. Az újjáépítés szinte felmérhetetlen anyagi eszközöket emészt fel. Vizsgáljuk meg közelebbről, mi okozhatta a katasztrófát, milyen Csallóköz vízrajzi helyzete, hogyan alakult ki az árvízvédelem és milyen ismertebb katasztrófákat élt át ez a terület a múltban. CSALLÓKÖZ TERÜLETE minden oldalról folyóvizekkel van körülvéve, amelyek évente kisebb-nagyobb mértékben kilépnek a medrükből. A medrükből kikívánkoző vizek ellen Csallóköz védgátakkal van biztosítva. így a Nagy-Duna mentén Bratislavától Gútáig 117 km, s végül a Vág—Duna mentén Gúta és Komárom között 25 km hosszúságban vannak védelmi berendezések kiépítve. A védőtöltések hossza tehát Csallóköz körül összesen 240 km. A Nagy-Dunán lefolyó árhullámok alpesi eredetűek, míg a Vágón a Kárpátok vizei dominálnak. A Nagy-Dunán lehúzódó árhullámok több mint 100 ezer négyzetkilométer vízgyűjtő területről 10—11 ezer köbméter maximális nehézséget érhetnek el másodpercenként, míg a Vág maximuma a mintegy 11 km2 vízgyűjtő területről mintegy 3000 km másodpercenként. Jelenleg a Vágón kiépített erőrendszerek és tárolók csökkentőén befolyásolják a Vág maximális vízhozamait. Alsó-Csallóköz helyzetére- lényeges befolyással van az a tény, hogy mekkora nagyságú lefolyó vízmennyiségek találkoznak Komáromnál, a Nagy- Dunán és a Vágón. Vízügyi szakkörökben csaknem teljes volt az a meggyőződés, hogy a Duna alpesi eredetű vizei nem találkozhatnak egyidőben a Vág kárpáti eredetű vizeivel, mivel az árhullámokat kiváltó atmoszférikus körülmények (kiadós esőzések, hirtelen olvadás stb.) a két egymástól távoleső vízgyűjtő területen egyidejűleg nem fordulhatnak elő. Erre az elméletre, sajnos, alaposan rácáfolt az 1965-ös év, mert várakozáson felül találkozott a Duna és a Vág árhulláma. Ez természetesen kihatással volt mind az árvizek maximális szintjének kialakulására, mind tartósságára is. NEM ÁLLNAK HITELES ADATOK RENDELKEZÉSÜNKRE, hogy mikor kezdték az első árvízvédelmi berendezéseket építeni Csallóköz körül. A legrégebbi halvány nyomok még a XV. századba nyúlnak vissza. Egy azonban bizonyosan megállapítható, hogy egységes árvédelemről a XIX. század második feléig nem lehetett beszélni. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy a Csallóköz területén osztozó egykori három vármegye (Komárom, Pozsony és Győr) nemcsak hogy egységesen nem munkálkodtak az árvédelem érdekében, de sokszor elvi ellentétek voltak köztük, mind a műszaki kivitelezés terén, mind az anyagi áldozatok vállalása szempontjából. Nem lehet figyelmen kívül hagyni e terület politikai, főleg gazdaságpolitikai viszonyait sem a volt Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül. A lakosság kimerült a feudalizmus elleni harcban, így sem erkölcsileg, sem anyagilag nem volt abban a helyzetben, hogy gazdasági viszonyait megjavítsa. Az uralkodó osztály megelégedett a legkezdetlegesebb gazdasági viszonyokból eredő Jövedelmével, tehát az abszolút extenzív (külterjes) mezőgazdasággal, a béres pedig, ha jött a víz, hátára vette batyuját és menekült, amerre látott. Ha nem tudott elmenekülni, senkinek sem fájt a veszte. Csak az 1867. évi osztrák—magyar kiegyezést követő viszonylagos konszolidáció tette lehetővé, hogy a lakosság gazdasági helyzetének megjavításával is foglalkozhassanak, elsősorban a mezőgazdaság szempontjából, így került előtérbe a XIX. század utolsó évtizedeiben a vízgazdasági kérdések rendezése, különösképpen a mezőgazdasági területek védelme az árvizek pusztításával szemben, s ettől teljesen függetlenül a dunai gőzhajózás érdekében történő folyamszabályozás is. A vízgazdasági kérdések rendezését nagyban elősegítette az 1885-ben kiadott egységes vízjogi törvény, amely határozott irányt adott a vízgazdálkodás fejlődésének, elősegítette az ármentesítő társulatok megalapítását és ezek tevékenysége felett egységes felügyeletet biztosított. A XIX. század vége tehát sok-sok katasztrófa után lehetőséget nyújtott a vízügyi feladatok régóta vajúdó rendezésére. A SZÄZADFORDULÖN Csallóköz területének lakói két regipnális ármentesítő, illetve belvízlevezető társulatban csoportosultak, érdekvédelmi alapon. Az egyik volt az Alsó-Csallóközi és Csilizközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat Komárom székhellyel, mintegy 88 ezer hektár érdekeltségi területtel, a másik a Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat Somorja székhellyel. , E társulatok keretén belül, részint önerővel, de főleg lényeges állami hozzájárulásokkal és kölcsönökkel a XIX. század végén épült ki a Csdllóközi Árvédelmi'Rendszer abban az állapotban, ahogy azt a két világháború közötti években, valamint a felszabadulásunk utáni években láttuk, egészen az 1954. évi rendkívüli árvízig. Az ármentesítő társulatok fő feladata az árvédelem volt. Ebből a célból megfelelő műszaki személyzetet tartottak fenn és hatáskörükbe tartozott elsősorban a védőtöltések fenntartása, a védanyagok bebiztosítása, az árvédelem műszaki irányítása és az úgynevezett védcsapatok állandó kiképzése. Ezek a védcsapatok végezték az egyes gátőri szakaszokon árvíz idején az állandó megfigyelő és őrszolgálatot. A lakosság segítsége mellett a katonaság igénybe vétele csak egészen különleges veszély esetén és aránylag kis mértékben volt lehetséges. Az árvédelem ezen formája 1955-ben az új csehszlovák vízjogi törvény megjelenésével ért véget, bár az 1954. évi nagy erőpróba alkalmával gyakorlatilag már teljesen új helyzet alakult ki az árvízvédelem biztosítása terén. MINT MÁR EMLÍTETTÜK, a műszaki beavatkozások következtében beállott lefolyást változások az árvédelem szempontjából kedvező hatásúak. A Vág folyórendszerében kiépített vízierőművek és tárolók például lényegesen csökkentették az árhullámoknak a múltban észlelt sorrenddi nagyságát. Ha a múlt évben a nem csökkentett árhullám találkozott volna a nagy-dunai árhullámmal, még nagyobb fokú katasztrófa következik be. Még lényegesebbnek mondható a Kis-Duna aktív szerepének kiküszöbölése. A Kis-Duna a múlt században még kitűnő hajózási útnak számított. Ma az aktív árhullámok levezetéséből ki van rekesztve, miáltal 117 km védvonal veszélye lényegesen csökkent. A Kis-Duna Bratislavánál befolyási zsilippel szabályozható, így praktikusan csak a szükséges öntözővíz levezetésére és a belvizek befogadására szolgál. Mindennek ellenére a Nagy-Dunán kedvezőtlenül alakult a helyzet. A század elején végrehajtott és 1913-ban befejezett szabályozási munkálatok után a mederviszonyok állandó fokozatos elfajulást mutatnak. Szakemberek becslése szerint a Nagy-Duna a medve—bősi szakaszán évente körülbelül egymillió köbméter hordalékanyagot rak le. Ez az óriási menynyiségű hordalékanyag a meder abszolút szintjét állandóan emelt, szabálytalan szigeteket, gázlókat alakít ki, amelyek csökkentik a meder befogadóképességét és növelik az árvízveszélyt. Ennek a következménye volt az a meglepetés is, hogy az 1954. évi árvíz, amelynek sorrendi nagysága a .lefolyóit vízmennyiség szempontjából nem haladta meg az 1899-ben lefolyóit vízmennyiséget, mégis lényegesen magasabb szintet ért el. NÉHÁNY SZÓT érdemes fordítanunk az úgynevezett jeges árvizek és a nyári árvizek közti különbség ismertetésére is. Az első tartós fagyok után, a jég levonulás idején fordul elő. Különösen az erős fagyok után következő hirtelen felmelegedés következtében áll be, s az úszó jégdarabok igen veszélyesek a gátakra nézve is. A nyári árvizek jellemzője a tartósság és a nagy tömeg. Rendszerint hosszabb ideig tart és a töltések átázásához vezet. Ahogy említettük, az árvédelem elfogadható formában a múlt század végén épült ki. Addig az ideig Csallóközben az árvizek jóformán napirenden voltak akárcsak a sokat emlegetett Kelet-szlovákiai Síkságon, a Bodrog, Latorca, Ung és Labore folyók árterületén, ahol az árvédelmi töltésrendszer kiépítése most van befejezőben. A MÚLT ÉVI súlyos árvízkatasztrófa arra figyelmeztet bennünket, hogy a legtökéletesebben kiépített védőberendezések sem maradhatnak felügyelet nélkül, még kevésbé korszerűsítés és beruházási építkezések nélkül. Sajnos, a mulasztásért most súlyos árat kell fizetnünk. Csízi István mérnök, Bratislava árvizei Cinka Panna emlékére JÓLLEHET 225 EV TELT EL születése óta, Cinka Panna emléke ma is még élénken él hagyományainkban. Annak Idején egész mondakör alakult ki a hollófekete hajú, csillag szemű cigányleány alakja körül, aki a legem da szerint holdfényes éjszakákon olyan andalítóan muzsikált II. Rákóczi Ferencnek, hogy álomba sikerült szenderltente a nagy fejedelmet. Ez persze csak a nép száján élő monda volt, hiszen Cinka Panna a kuruc háború Idején még a világon sem volt. Az, aki Rákóczinak muzstkálgatott, Barna Mihály volt. Ez a Barna Mihály — állítólag Cinka Panna nagyapja — Fáy István feljegyzését szerint valóban kitűnő zenész volt és ő fektette le a híres Rákóczl-nóta alapjait, amelyből később a pattogó Rákóczt-tnduló keletkezett. Cinka Panna csak eltanulta tőle a szerzeményt, de az utókor számára Waldeck Ká•) roly jászót premontrei kanonok örö-. kitette meg. DE HA ELTErESEK Is mutatkoznak a hagyomány és valóság között, Cinka Panna egyénisége, tehetsége és rátermettsége megérdemli, hogy neve ne merüljön feledésbe. Amennyiben hitelt adhatunk a mende-mondának, kerek 225 évvel ezelőtt, tehát 1711- ben született az egykori Gumur vár tövében. Anonymus szerint Gumur váráról nevezték el később egész Gömör vármegyét, a muzslkusnö szülöfalva pedig Sajógömör néven szerepel. Itt „kapáltatta" meg a népi monda szerint Mátyás király a büszke magyar főurakat. Tévedés csúszott tehát a Révai lexikon vonatkozó adatt közé, amelyek értelmében Cinka Panna Somogybán született volna. TÉNY, HOGY CINKA PANNA APJA ún. szegődményes zenésze volt Lányt János sajógömörl földbirtokosnak. A fiatal cigányleány még a hivatásos cigányzenészek között is kitűnt bámulatos muzikalitásával. Kilenc éves korában apja elvitte a rozsnyót városi karmesterhez, hogy rendszeres zenei oktatásban részesülhessen, de már 15 éves korában férjhez ment egy ktsbőgöshöz, ugyancsak Rozsnyón. Vele és két bátyjával együtt megalapította híres cigányzenekarát, amely élén ő állott, a női prímás. Zenekarával feltűnést keltett nemcsak az ország határain belül, hanem csakhamar Lengyenországban és Romániában is viharos ünneplésben részesítették. Szülőfalu fát ól azonban soha sem szakadt el teljesen, visszahívta a honvágy s amikor csak szerét ejthette, hazalátogatott népes családjához Sajógömörbe. Müvészkörutakra csupán azért vállalkozott, hogy megkeresse gyermekei létfenntartást költségelt, Különben Is példás családi életet élt. Mire fiat Is felnőttek, új bandát alakított közreműködésükkel, és velük együtt járta tovább a világot. 1772-ben, 61 éves korában érte utói a halál. A hagyomány szerint egy fa tövében temették el egyenruhában és kincset érő, kedvenc Amatt-hege* düjével egyetemben őst szokáshoz hU vént Mártonvölgyl László Rekord a könyvkiadásban Kiadó vállalataink tavaly S2 millió 822 ezer könyvet bocsájtottak az olvasó közönség rendelkezésére. A könyvek nyomásához 17 és fél ezer tonna papírt használtak fel. Ez az utolsó évtized könyvkiadásában rekordot jelent. Ily nagy mennyiségű könyv kiadását elősegítették a magyar olvasók ezrei is, akik a Tátrán könyvkiadó kiadványait és a Magyarországról behozott könyveket vásárolták. Az értékes ismeretterjesztő és szórakoztató könyv a magyar dolgozóknak is nélkülözhetetlen napi szükségletévé vált, s ez a tény kulturális fejlődésünk örvendetes jelenségének számít. Mi is elő kívánjuk segíteni olvasóink irodalmi igényének kielégítését, s ezért időközönként tájékoztatást nyújtunk a beszerezhető könyvűjdonságokról. Alant a Tátrán könyvkiadó ajánlatát közöljük, amely új, s egyben értékes szépirodalmi könyvek jegyzékét tartalmazza. A jegyzék egyúttal rendelőlap a vásárolni kívánók számára. MEGRENDELŐLAP , . db Barsi: Tegnap és holnap között — érdekes hazai riportok........................................................................18.— Kős . . db Blazková: Nylonhold — filmregény a mai fiatalokról ......................................................................................12.50 KCs , . db Branald: A vasútkirály — egy nemzetközt csaló története...............................................................................24.— Kős , . db Cádra: Végzetes hétköznap — történelmi regény 12.50 Kős . . . db Duba: Na, ki vagyok — humoros elbeszélések . 10.50 Kős . . db Hanzelka—Zikmund: A Kordillerákon át — délamerikai útikalandok . ..............................50.— Kős . . db Hoffmann—Klemm: Őszinte szó a szerelemről, — az orvos és a pszichológus a szerelem problémáiról .................................................................................8.50 Kős : . db Holub: Golyóscsapágyas angyalok — érdekes, szellemes útinapló az USA-ból .... 11.— Kőc , . db Honcík: Harminchatan a föld alatt — egy bányász-sztrájk drámai hátterét leplezi le ez a kitűnő regény..........................................................5.— Kés i . db Jäger: Az Eszkimók földjén — színes képek az eszkimók életéről.........................................................17.— Kős , . db Kallsky: Vádlott, álljon fel — megrázó emberi sorsok az igazságszolgáltatás malomkövei között 14.50 Kős , . db Kiss: Az asszony tragédiája — a feleség, Fráter Erzsébet szerepéről Madách életében . . . 10.50 Kős , . db Komárek: Kárpáti vadászatok — egy melegszívű természettudós beszámolója a Kárpátok világáról 20.50 Kős . . db Mikszáth: Dzsentrifészek — egy letűnt világ érdekes és színes rajza...........................................12.50 Kős . . db Móricz: összemesélés — ragyogó humoros novellák .................................................................'. 20.— Kős 4 , db Stendhal: Vanina—Vaninl — filmváltozatáról is ismert izgalmas történelmi regény .... 17.— Kős , . db Szabó M.: Freskó — egy bonyodalmas családi élet regénye.......................................................... 12.— Kős * . db Szabó P.: Isten malmai — a mai falu életét és problémáját tárgyalja..................................................19.— KŐs , . db Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló — lebilincselő kalandregény................................................................10.50 Kős . . db Talló: A zöld bolygó — utópisztikus regény a jövő világáról................................................................................9.— Kős DUNA 1965 Emberemlékezet óta kanyarog a vén Duna a csallóközi rónán. S ugyanennyi idő óta, hol áldást, hol pedig csapást osztogat e föld népének. Víztani szakértők kimutatása szerint a Duna minden évszázadban legalább egyszer katasztrofálisan megárad. A terminológia ezt ridegen az „évszázad áradásának" nevezi. Ezzel az elnevezéssel mintegy jelét adja annak, hogy ez mindent elsöprő, tomboló erő, mely emberöltők szorgalmas munkáját, szinte órák alatt képes megsemmisíteni ... így volt ez 1985 júniusában is. S akkor, amikor a Duna hömpölygő, zavaros árja átszakitotta a gátakat és akadályt nem ismerő kegyetlenségével hullámsírjába temette köztársaságunk déli részének legtermékenyebb területét, akkor született meg a jelmondat: DUNA 1985. S ez a jelmondat rögtön fogalommá, sőt elszánt akarássá, cselekedeté vált. Egész országunk lakossága szinte egy emberként nyújtotta segítő kezét. A katasztrófa napjaiban egész népünk mentette a még menthetőt, s az újjáépítés hónapjaiban pedig lerakta a félelem mentes, virágzó csallóközi élet új alapjait. KÖVES DEZSŐ plasztikáinak komáromi kiállítása szin_ tén ezt a címet viseli. A fiatal szobrászművész, aki az árvíz felejthetetlen borzalmát a helyszínen is átélte, szinte tudat alatt érzi és vallja, hogy a megzabolázott Duna a jövőben már csak áldást és hasznot jelenthet hazánk eme árvíz sújtotta részének. Plasztikáinak alapanyagát, a fát maga a Duna kínálta fel rönkök, ágak és gyökerek formájában. A művész fantáziája és ihlete leleplezte, kidomborította és leegyszerűsítette a bizarr formák fába varázsolt vízióját. A képzelet legfantisztikusabb formái, a mesevilág neraegy ismert alakja sorakozik egymás mellett. Sok plasztikán alig venni észre a művészi kéz beavatkozását, úgyhogy itt csak nagyon nehezen lehetne pontos határvonalat húzni a természet művészete és a művész alkotása között. Ahol azonban beavatkozik a természet formáiba (például a Poseidon, Torzó és Figurácska stb.), ott erős egyéniség nyilvánul meg az alkotásban is. Köves Dezső, a rozsnyói származású szobrászművész a negyven évesek gárdájához tartozik. S az, hogy a művészet berkeibe viszonylag későn vonult be, eddigi vajúdásával magyarázható, amelyből néhány párhuzamos művészettel szemben (ének, zene) úgy látszik végleg a szobrászat került ki győztesként. Talán azt lehetne kifogásolni, hogy a kiállítás tájékoztató füzete csak szlovák nyelven jelent meg, úgy hogy a látogatók nagyobbik hányada számára értehetlen. E kis hiány eltávolítása után a kiállításnak Dunaszerdahelyen is, ahol május lD-én nyílik, bizonyára nacv sikprp IPRZ HcotnoH U 7nltín | £ Köves Dezső: VlZI TÜNDÉR f plasztika)
