Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-05-07 / 18. szám

1A természet legszebb hónapjának első hete sokrétű politikai ese­mény Jegyében telt el. A május 1-1 ünnepségek során világszerte egy harmadik világháború kitörése megakadályozásáért folyó harc fokozá­sának jelszavát tűzték zászlaikra száz és százmilliók. E Jogos köve­telés azonban számos diplomáciai esemény középpontjába is került. Az ázsiai és afrikai féltekén ismét régebbi veszélyes gócpontok, az indonéziai és rhodésial válság kiújulása Jelent veszélyt. LEGYEN VÉGRE BÉKE VIETNAMBAN! Az Idei május elsejét bonyolult hemzetközi helyzetben ünnepelte az emberiség. A legnagyobb imperia­lista hatalom, az Egyesült Államok véres háborút kényszerít rá a viet­nami népre, s a világ más terüle­tein is intervenciós cselekményekhez folyamodott, minek következtében rendkívül kiéleződött a nemzetközi helyzet. Ezért érthető és természe­tes is, hogy a május 1-1 ünnepségek világszerte a vietnami háború meg­szüntetéséért és a békés egymás mellett élés feltételeinek biztosítá­sáért folyó óriási tömegdemonstráció volt. A moszkvai dolgozók hagyomá­nyos Vörös-téri felvonulása után Malinovszkij marsall, szovjet honvé­delmi miniszter mondott ünnepi be­szédet, amelyben többek között azt emelte ki, hogy évről évre erősebbé válik a szocialista világrendszer, majd arról szólt, hogy a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy meg­hiúsítsa az agresszorok bűnös terveit. A marsall kijelentette még, hogy a Szovjetunió fegyveres erői éberen őrt állnak a Szovjetunió békés alkotó­munkája, az egész szocialista kö­zösség békéje és biztonsága felett, s ha kell, megsemmisítő csapást mér­hetnek bármely agresszorra. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság dolgozói ezúttal nem vonultak fel tömegesen, nehogy az amerikaiak agresszív támadásának áldozataivá váljanak, de mégis méltóképpen meg­ünnepelték május elsejét. Havannában több mint negyedmil­lió ember vonult fel, hogy meghall­gassa Fidel Castro ünnepi beszédét, aki azt emelte ki, hogy az imperia­listák mindenféle mesterkedése el­lenére a szocializmus fája egyre erősebb Kubában. A szocialista országokon kívül szá­mos más államban Is megemlékeztek a munka és a béke nagy ünnepéről. A párizsi és londoni ünnepségeken kívül különösen Chile, Kolumbia, Dominika, Szíria, Tunézia, Norvégia és számos más állam fővárosában voltak gyűlések, összejövetelek, fel­vonulások, megemlékezések. Vala­mennyi megmozdulásnak azonban volt egy erősen kihangsúlyozott kö­zös nevezője, mottója, ami egyúttal a világ valamennyi jóindulatú embe­rének óhaja Is: legyen végre béke Vietnambanl ÉS JOHNSON TOVÁBB DACOL.. • A vietnami háború befejezésének jogos követelése nemcsak a május 1-1 felvonulók transzparensein volt ol­vasható, hanem azokban a jelenté­sekben és követelésekben is, amelye­ket a Fehér Ház urainak címére maga az amerikai társadalom leg­különbözőbb meggyőződésű, hitval­lású és gondolkodású képviselői juttattak és juttatnak el most Is, szinte naponta. Egy legújabb ameri­kai közvéleménykutatási Intézet ada­tai szerint, az elnök népszerűsége a vietnami ügyben tanúsított merevség miatt állandóan csökken. Ezt a meg­állapítást hadd egészítsük ki egy japán lapban megjelent karikatúra rövid leírásával: az átlagos japán johnsont nagy cowboy-kalappal és csizmával ábrázolja, egyik kezében bombával, a másikban bombázó re­pülőgéppel, amint mélyen belesiillyed Vietnam mocsarába. Nos, a valódi és képletes jellemzés után néhány adattal is szolgáljunk. Az Egyesült Államoknak jelenleg már negyedmilliós hadserege van Dél- Vietnemban. Jelentések szerint azon­ban a Pentagon tovább növeli a Dél- Vietnamban bevetett amerikai csapa­tok létszámát. Vashingtoni tervek szerint az év végén a szárazföldi erők létszáma meghaladja a 350 ezer főt. A vezérkari főnökök úgy vélik, hogy ezzel az erővel és a légiháború fokozásával ellensúlyozni tudják a szabadságharcosok akcióit, s jövőre leverhetik a népi ellenállását. Kétségtelen, hogy a vietnami hábo­rú fokozódása súlyos veszélyeket rejt magában. Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke legutóbb azt fejtegette, hogy katasztrofális következmények­kel járhat az a „pöffeszkedő öntelt­ség“, amelyet az Egyesült Államok tanúsít a vietnami politikában. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a megnövekedett amerikai vesztesé­gek miatt támadt vashingtoni aggo­dalmak a helyzet veszélyességének általános felismeréséhez vezethet­nek, a Johnson-kormány Jelenleg még makacs dacolását egy végső ve­reség előtti rossz érzés előhírnöke­ként is tekinthetjük. TERROR ELLEN CSAK TERROR SZOLGÁLHAT Az afrikai kontinens amúgy li gyakran váltakozó politikai tükör­képén változatlanul ott van a fekete pont: Rhodesia. Egy Idő óta olyan keveset hallattunk erről a sokat vi­tatott országról, ám most annál job­ban betört az események sodrába. Sajnos, a fejlemények arra vallanak, hogy teljes kudarc fenyegeti Wilson miniszterelnök tárgyalási taktikáját, amellyel az angol- és világközvéle­ményt akarta megnyugtatni bizony­talan rhodésial politikájában. Erre legutóbb két példa is több mint bizonyítékul szolgál. A benn­szülöttek és a fehér telepesek közt ismét kiújultak a véres összecsapá­sok — természetesen a színesbőrűek rovására — miközben a Smith-rezsim rendőrei hat afrikait megöltek. A másik diplomáciai természetű fejlemény. Az Európában járt U Thant ENSZ-főtitkár londoni tárgyalásai során — bár az állásával járó kö­töttség keretei között —, de félre­érthetetlenül figyelmeztette a brit kormányt, hogy az ENSZ-tagéllamnk túlnyomó többsége az eddiginél sok­kal erőteljesebb rendszabályokat vár a törvénytelen Smith-rendszer által előidézett rhodesiai helyzet rendezé­sére. A másik oldalon viszont Smith azt hangoztatja, hogy országa „megerő­södve került ki az angol blokádból", s hogy „sokkal több barátunk van a világon, mint azt egyesek elképze­lik". Kérdés, hogy a nagy parlamenti többséggel rendelkező Wilson-kor­­mány most már megteszi-e azokat a gazdaság-politikai intézkedéseket, amelyek a rhodésial terror megfé­kezésére szolgálnak, avagy tovább engedi, hogy a fekete földrész e po­litikai vulkánja újabb veszélyes tűz­­csővákat szórjon a körülötte levő és a többi szabadságszerető országok népei felé. ISMÉT KÉRDŐJELES AZ INDONÉZIAI HELYZET Ázsiában a vietnami háború otán változatlanul az indonéz fejlemények okoznak gondot a békére és szabad­ságra vágyó emberiség körében. Né­hány héttel ezelőtt úgy tűnt, hogy az erőszakkal hatalomra került Jobbol­dal mérsékli magát, és ha jelképesen is, de Sukarnó elnök államfői tiszt­ségének meghagyásával elejét veszi egy polgárháború kitörésének. A leg­újabb fejlemények azonban azt bizo­nyítják, hogy a hadsereg és a jobb­oldali diák-szervezetek elégedetlenek Egy szovjet falu új élete Nemrég eljutottam Jeremkinobá, mely a Szaratovl Terület Hva­­llnszkl kerületének legészakibb ré­szén fekszik. Jeremkino nem nagy falu, körülbelül negyedóra kell ah­hoz, hogy átsétáljunk egyik végétől a másikig. De annál érdekesebb a története. — Körülbelül 300 évvel ezelőtt — meséli Grigori] Nyiklforovlcs Korot­kov, a falu 70 éves őslakosa — e vi­dékre vándorolt egy Jeremej nevű, csuvas nemzetiségű idegen, aki Szosznovaja Gora mellett kunyhót építet magának. Utána több csuvas Is letelepedett e helyen, majd mord­­vinok és végül oroszok népesítették be e vidéket. A falut ezért Jereme] megalapítója szerint Jeremkinonak nevezték el. Régebben Jeremkinonak nem volt a legjobb híre: gyakran folytak Itt dulakodások, verekedések. A falube­liek megverekedtek egymással min­den talpalatnyi földért, minden csepp vízért, mert csak egyetlen víz­forrás volt a környéken. Bevallom — folytatja az aggastyán — ezekben a verekedésekben mindig mi, csuvasok húztuk a rövidebbet. Még a betegsé­gek Is inkább minket látogattak. Hallott-e már nemzet! betegségről? Ilyen volt például a trachoma. Sokan szenvedtek benne, minden második csuvas trachomás volt. Úgy is mond­ták: ahol csuvas van, ott trachoma Is. Gyakran látogatott el Jeremkino­­ba a tífusz, sarlach és a kolera. Sokan haltak meg tumgajarban is; így hívják nálunk a vakbélgyulla­dást. Azelőtt ezt a betegséget nálunk egyáltalán nem gyógyították. — Itt vagyok például én — foly­tatja Grtgorij Nyikiforovics, — 70 éves vagyok. Azelőtt pedig az 50-et is ritkán élte meg nálunk valaki. Mint más nemzeteknek, a csuva­­soknak is számos közmondásuk van a szerencséről. Talán a legbölcsebb közülük a következő: Amikor a sze­rencsét osztották, a csuvas éppen a kapcáját tekerte, s így lekésett az osztásról — így mondták azelőtt. Régen, ugyanis a csuvasok hosszú kapcákat tekertek lábukra, s így vé­dekeztek a hideg ellen, mivel csak bocskorban jártak. — És hogy végződött a történet? — Grigorij Nyikiforovics felállt és büszkén mutatott Andrian Nyikota­­jev űrhajós képére. — íme, mily magasra emelkedett egy a csuvasok közüli — Én már öreg vagyok, de még nagyon-nagyon sokáig szeretnék élnll A falu legszebb épülete természe­tesen az iskola. Két tanítónővel ta­lálkoztam ott. Az egyik mordvin nemzetiségű, a másik csuvas. Mind­kettő helybeli — Jeremklnol. Itt szü­lettek, itt jártak Iskolába, további tanulmányaikat — a pedagógiát — a városban végezték, s utána Ismét visszatértek szülőfalujukba. A tanítók megmutatták a diákok néhány mun­káját. Nemrégen a gyerekek írásbe­lit írtak. A dolgozat témáját maguk választották. Egy kislány, Valja Nyamkova, első útjáról írt, mely a Csuvasl Köztársaság fővárosába ve­zetett. Lássunk néhány szemelvényt e dolgozatból: „Nemrég Csebokszari­­ban Jártam. A múzeumot is meglá­togattam. Itt láttam, hogy éltek az emberek azelőtt. Volt ott egy nagy, furcsa kémény nélküli kunyhó. Ügy fűtöttek benne, hogy a füst bejárta az egész kunyhót. Benéztem kis ab­lakán és láttam, hogy benn egy öreg­ember és öregasszony ül. Az asszony fonott, a férfi pedig bocskorokat készített. Középen tűz égett, melynek parazsa széthullott az egész kuny­hóban.“ Mindez csodálatba ejtette a diák­lányt, de még Jobban meglepődött, amikor megtudta, hogy ilyen kunyhók Jeremkinoban is voltak. Sőt, nagy­apja és nagyanyja is ilyen füsttel teli kunyhóban éltek. S a kislány hasonlót ma már csak múzeumban láthat. A mordvin származású Szemjon Áfanaszjevics Khmov szintén Jerem­kinovban született és nőtt fel. Hosz­­szú Ideig tanított, nemrég helyezték a szomszéd faluba, Sztaraja Lebe­­zsajkaba, hogy vezesse az ottani isko­lát. Vendége voltam a Klimov csa­ládnak. Szemjon Afanaszjevics szé­les látókörű, nagy műveltségű em­ber. A pedagógiai főiskola történelmi karán végzett, de sikerrel fejezte be tanulmányait e főiskola biológiai ka­rán is. Diákjaival együtt nagyon gazdag anyagot gyűjtöttt a falu éle­téről. Ezek a kis néprajzkutatók megállapították, hogy e vidék pa­rasztsága lelkesen fogadta a nagy októbert és tevékenyen bekapcsoló­dott a polgárháborúba. Jeremkinoban alakult meg a Szaratovl Terület első szövetkezete Oj Élet néven. A 20-as évek végén a Jeremkinoiak kolhozba egyesültek, a „Megismeréshez vezető út“ név alatt és most kolhoz-brigád dolgozik itt, amelyet Krupszkaja sze­rint neveztek el. A kolhoztagok ma jómódban élnek. Több házban találunk korszerű bú­tort, Jégszekrényt és vevőkészüléket. Már két éve bekapcsolták Jeremkl­­not az állami villanyhálózatba. Ez lehetővé tette a mezőgazdasági és állattenyésztési munkálatok zömének gépesítését. Sok híres ember él a faluban: ilyen például A. A. Gundireva állat­­gondozó, a területi tanács képvise­lője, F. I. Okina fejőnő, a mezőgaz­dasági tanács képviselője, és G. G. Geraszimov, a kolhoz mérnöke, aki a levelező tagozaton végzi tanulmá­nyait. A parasztok közötti viszony több, mint baráti. Régebben a helybeli fiúk és lányok sokszor Idegenkedtek egy­mástól és kerülték a másik nemzeti­ségű fiatalokat. Ma az emberek úgy élnek itt, mint egy példás család. Például Varvara Geraszimovna Nuskova családjában váratlanul szo­morú eset történt: leégett a háza. A kolhoz azonnali segítséget nyúj­tott Nuskovának, Építőanyagot utalt A munkásosztály nagy nemzet­közt ünnepét az egész világ kö­szöntötte. A szovjet főváros ha­gyományos díszszemlével ünnepel­te nájus 1-ét. A díszszemle szín­helyén, a Vörös téren a Lenin mauzóleum közelében felállított tribünökön sok ezer vendég foglalt helyet. A párt, és a kormány vezető képviselőin kívül ott voltak á szo­cialista munka hőset, élenjáró dol­gozók, valamint a májust ünnep­ségeibe Moszkvába érkezett kül­földi szakszervezeti küldöttségek vezetőt. A díszszemle vendégel láthatták a szinte lélegzetelállító haditech­nika vívmányait, a repülőgépek és rakéták megsemmisítésére al­kalmas, nagyhatósugarú pilóta nélküli elfogó vadászgépeket. Fe’vételünkön: a legújabb szov­jet rakéták. (Foto: TASZSZ) a helyzettel ét a zavargások mellett hataln 1 pozíciójuk erősítésére töre­kednél;. Az Indonéz parlament leg­utóbbi illése során a fékeveszett jobboldali erők képviselői ismét éles támadásokat intéztek Sukarnó ellen és olyan intézkedéseket helyeztek kilátásba, amelyek a jobboldal terror­­cselekményeinek legsötétebb napjaira emlékeztetnek. Az Indonéz fejlemények joggal töltik el aggodalommal a haladó ember séget, hiszen e földrésznek úgyis megvan a maga nagy veszélyes gócpontja, amelynek felszámolásáért oly sok becsületes ember küzd a világon. (tg) ki neki. A mesteremberek sem kés­lekedtek: a kolhoz-tagokból önkén­tes brigád alakult, mely rövid Időn belül 'elépítette az új házat. Jeremkino valóságos nemzetközi község és már régebben magára vonta a tudósok figyelmét. A szara­­tovi mizeumok munkatársai, a moszk­vai tudósok és a többi köztársaság fővárosainak múzeumaiból is részt veszne* * a néprajzi kutatásokban. A tudományos dolgozók már nagyon gazdag anyagot gyűjtöttek Jeremkino forradítlmi mozgalmának történelmé­ből és mélyrehatóan tanulmányoz­ták a lakossásg életmódját és a népművészetet. Jeremkinoban nemcsak az oroszok­tól, hanem a csuvasoktól és a mord­­vinoktöl hallottam egy nagyon érde­kes dalt V. I. Leninről. így szólt az egyik részlete: „Ml a gondolatért tűzön, vizen keresztül hatolunk Leiln lelkületét őrizve — Becses kincse ő népünknek.“ És a dal így végződik: „Életünkben nincs egy perc sem, Hegy Iljics nevét- felednénk.“ Megmagyarázták, hogy e dalt már régen éneklik a községben és szer­zője egy helybeli földműves — Alek­­szej I/anovics Szkvorcov. Ünnepé­lyes hangulatú zenéjét is ő szerezte. Sikerült találkoznom Szkvorcovval. Alekszej Ivanovics idős ember már, hosszú szakállt visel. Ö mesélte, hogy Leninről szóló dalát még 1918 ban szerezte. 1923-ban dalkórust szerve­zett jeremkinovban, mellyel több hangversennyel mutatkozott be a Szaratovi Terület községeiben. Lenin szülőföldjére, az Ulanovszki Terület­re is gyakran ellátogattak. A nézők mindenütt lelkesen ünnepelték a nemzetek nagy vezetőjéről szóló da­lát, . Sz. K. G. • TITO—NASSZER TALÁLKOZÓ. Tito jugoszláv elnök és Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke Alexandriában tárgyalásokat folyta­tott, elsősorban az ázsiai és afrikai helyzetről, az el nem kötelezett or­szágok szerepéről és más időszerű kérdésekről. • ADENAUER IZRAELBEN. Ade­nauer volt nyugat-német kancellár kilencnapos látogatáson Izraelben tartózkodik. Látogatásának program­ját szigorúan titokban tartják, mert számos kormány-koalíciós párt be­jelentette, hogy bojkottálja a látoga­tást, sőt Joggal attól tartanak, hogy tüntetésekre is sor kerülne. • ISMÉT A NATO VAN NAPIREN­DEN. A nyugatnémet és francia had­ügyminiszter május első napjaiban megbeszélést folytatott a kölcsönös katonai együttműködésről, valamint a NATO-csapatok Nyugat-Németország­­ból történő franciák által követelt kivonásának gyakorlati megoldásáról. • A LUNA 10 FOLYTATJA ÚTJÁT. A Luna 10 szovjet automatikus űr­állomás, a Hold első mesterséges holdja már több mint 250-szer re­pülte körül a Holdat és több mint három és fél millió kilométer távol­ságot tett meg. • AZ AMERIKAIAK NEM AKAR­NAK TÁVOZNI DOMINIKÁBÓL. Jelen­tések szerint az Egyesült Államok valószínűleg nem akar véget vetni a Dominikai Köztársaság katonai meg­szállásának. A washingtoni kormány az ún. Amerlka-közi erők visszahí­vásáról csupán a június 1-re kitűzött választások után akar tárgyalni. 0 BRAZÍLIA VÁLASZÚTON? M. Fil­­ho brazil tábornok egy sajtóértekez­leten kijelentette, hogy az az út, amelyen a brazil kormány szociális és gazdasági politikája halad, az országot a jobboldali diktatúrához, vagy pedig Ideológia nélküli dikta­túrához vezetik. 0 FASISZTA GYILKOSSÁG ROMÁ­BAN. Az olasz antifasiszta diákok és a rendőrség közt támadt össze­tűzés következtében egy 19 éves diá­kot a fasiszta huligánok meggyilkol­tak. Temetésére múlt hét szombatján került sor és több mint százezer ember kísérte utolsó útjára. A gyász­menetben ott volt Lulgi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára is. • ODAÍTÉLTÉK AZ 1965-ÖS NEM­ZETKÖZI LENIN-BÉKEDlJAKAT. A ki­tüntetettek közöt van Zs. Szamba is­mert mongol államférfi, J. P. Courtis, nigériai közéleti személyiség, G. Man­­za, olasz szobrászművész és több más ismert személyiség. • DE GAULLE ELNÖKÖT MEG­HÍVTÁK BULGÁRIÁBA. A francia kül­ügyminiszternek szófiai látogatása során átadták Todor Zsivkov minisz­terelnök meghívását De Gaulle tábor­nok számára, hogy a neki megfelelő Időben látogasson el Bulgáriába. 0 TOVÁBB KERESIK BEN BARKA' HOLTTESTÉT. Párizsi jelentések sze­rint egy főváros környéki halastó­ban keresik Ben Barka meggyilkolt marokkói ellenzéki politikus holt­testét, akit minden bizonnyal a fran­cia titkosrendőrség szoros együttmű­ködésével távolítottak el az élők so­rából. • MEGINDULT A NÉMET PÁRBE­SZÉD. A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának és a Szociál Demokraták Pártja Országos Elnökségének megbízottai között az utóbbi napok során több esetben megbeszélésre került sor. A tárgya­lások tartalmát egyelőre mindkét fél titokban tartja, mindössze annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy a megbízottak kicserélték gondolatai­kat a felvetődött kérdésekről. g SZABAD FÖLDMŰVES 1366. május 7,

Next

/
Thumbnails
Contents