Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-07 / 18. szám
Csehországi tapasztalat IPARI SZÍNVON.ALÚ TEJTERMELÉS a Beznói Állami Gazdaságban Többször szóba került már, hogy mezőgazdasági üzemeink belső szervezésében a régi, elavult tormák helyett eredményezőbb, iparibb módszereket kell meghonosítanunk. Leginkább a szarvasmarha-tenyésztés szervezésének korszerűsítése kíván gyors beavatkozást. Persze most kár lenne azon rágódni, hogy mi vagy ki felelős a lemaradásért. Fontos, hogy végre a szakemberek is szót kapnak, s ennek eredményeképpen közelebb juthatunk a mezőgazdaság hatékonyabb módszereinek valóra váltásához. Most az a legfontosabb, hogy belterjesebbé, rugalmasabbá, szervezettebbé és olcsóbbá tegyük a termelést, mert ezek azok a tényezők, amelyek befolyással lehetnek a mezőgazdasági üzemek és a népgazdaság számára a lehető legkedvezőbb eredmények elérésére. a beznöi Állami gazdaságban (Mladá Boleslav-i járás) a szarvasmarha-tenyésztés központosítását és szakosítását már huzamosabb ideje eredményesen végzik. Volek Jaroslav elvtárs, a gazdaság Igazgatója hangsúlyozta, hogy mielőtt hozzáfogtak az Igényes munkához, minden mozzanatot alaposan átgondoltak. Ebben természetesen támogatásra leltek a Mezőgazdasági Minisztérium műszaki-fejlesztési főosztálya és a tudomány dolgozói részéről Is, de természetesen a végrehajtás már rájuk várt. MERÉSZ CÉLOK Olyan üzemszervezés bevezetésén fáradoznak, hogy általa belátható időn belül, de legkésőbb az ötéves terv végére a gazdaság földterületének minden hektárja után (4400 ha) 1343 litej tejet, 257 kg húst és 587 kg gabonát adhassanak piacra. Minden egyes részleg növénytermesztését oly módon szervezik, hogy bőséges takarmányalappal rendelkezhessenek, s biztosíthassák e feladatok teljesítését és a szükséges üzemi tartalékalapot. A gazdaság növénytermesztésének szakosítása és a szarvasmarha tenyésztés központosítása máris ipari formát öltött. Jól gépesített, nagy kiterjedésű telepeket építenek az állatállomány elhelyezésére, különösen a tehénállomány részére. A hízómarhákat a régebbi korszerűsített istállókba helyezték. Kétesztendeje likvidálták a beteg, degenerálódot tehénállományt. Egyszerre 800 tehenet adtak vágóhídra. Most mégis 1800 darab — fiatal állatokból összeválogatott, — egészséges tehénállománnyal büszkélkedhetnek, amelynél még csak az első laktáciöt zárták le. 759 dániai nevelésű, tisztavérű keletfríz marha-fajta, — amelyet 1964-ben vemhes állapotban vásároltak. Közülük 512-t a sedleci, 247 db-ot pedig a hfivnot farmon helyeztek el, s még ugyanabban az évben leellettek. Az újszülött borjak közül továbbtartásra 295 darabot találtak alkalmasnak. Ezeknek egy részét idén befedeztették, hasonló (dániai nevelésű keletfríz) fajta törzskönyvezett bika magjával. A gazdaság szakemberei a már itt született és aklimatizálódott állatokat tekintik a jövendő állomány későbbi megalapozójának. Mi célja van a Beznói Állami Gazdaságnak a keletfríz fajtával? Az, hogy részben tiszta vérben továbbtenyéssze, továbbá az, hogy a cseh vöröstarkával keresztezve annak tejhasznosságát följavítsa. Jelenleg két központosított, korszerűen berendezett tejtermelő farmmal rendelkeznek. Az egyikben 250, a másikban 443 tehenet számlálnak, s a közelmúltban hozzákezdtek egy újabb, 713 tehenet befogadó gépesített farm építéséhez Is. A tehéntartást kétféle módon oldották meg, mégpedig: • bekötéssel (tejelékenység-ellenőrző és ellető istállók), • szabadtartással (bekötés nélkül). E két módszer alkalmazásának az a célja, hogy a gazdaság vezetőt megbízható adatokat nyerjenek az ökonómiai értékelésre, s végeredményben a két módszer közül a leghasznosabb állandósítására. A SEDLECI FARMON Snop Václav mezőgazdasági mérnök, a farm vezetője elmondta, hogy a tehéntartásra szakosított farmkomblnátban mind a bekötéses, mind pedig a szabadtartásos módszert alkalmazzák. Két pavillonban — amelyek tiyolc negyedre vannak felosztva — 256 tehenet helyeztek el, miszerint egy-egy negyedben 32 darab hasonló tejhasznosságú tehén került, s ezeket érdem szerint csoportosan takarmányozzák. A hátralévő 187 tehenet bekötéses istállóban helyezték el. Az egyik bekötéses istálló három negyedét vemhes állatoknak tartják fenn (3X32 = 96). Ugyanezen istálló negyedik negyedét, 25 férőhelyes elletővé alakították. Megjegyzendő, hogy a befejő istállókban nem állandóan ugyanazok a tehenek maradnak. Oly módon szervezik az ellesek számát, hogy a befejőben mindig 90—92 frissfejős tehén legyen. Az elletőbői a teheneket az ellés utáni 14. napon a tejelékenység-ellenőrző istállóba áthelyezik, ahol három hónapon keresztül egyedenként takarinányozzák és figyelik. Itt naponta háromszor fejnek, míg a szabadtartásos istállókban csak kétszer. Három hónap után innen a teheneket áthajtják a szabadtartásos részlegre, az őket megillető hasznossági csoportokba. Ez a körforgás az ellések számával arányosan ismétlődik. Meg kell még jegyeznem, hogy a tejelékenység-ellenőrző Istállókban fejőagregátot használnak, a szabadtartásokban pedig halszálkés rendszerű fejőállásban fejnek. AZ ELSŐ LAKTÄCIÖ EREDMÉNYE A Dániából behozott előhasl keletfriz marha-fajta első laktációját 1965- ben zárták le. Bár az állatok aklimatizálódása nem ment veszteségmentesen (43 üszőt kiselejteztek), mégis azt kell mondanom, hogy az első laktáció meghozta a várt eredményt. Egyedenként 2894 literes tejátlagot értek el, vagyis jobb tejhasznosságot, mint a hazai cseh vöröstarka állománynál, pedig a takarmányozás ott is hasonló volt. Nem vitás, hogy a friss fejősök tejtermelése máris kiváló eredménynek mondható, mert az állatok naponta (a laktáció napjaira) több mint 9,5 literes tejátlagot nyújtottak. Persze, ettől sokszorta jobb tejelékenység várható a második és a további laktációk után. (A második laktáció után 4—6 literes tejtöbbletre van kilátás egyedenként). A gazdaság vezetői úgy számolnak, hogy a külföldi fajtától a későbbi időszakban 25—30 literes napi egyedenkénti átlagot érnek majd el. AZ EDDIGI TAPASZTALATOK Kétségtelen, hogy a keletfríz marha-fajta jó tejelékenységének és további nálunk történő meghonosításának legfontosabb előfeltétele a minden tekintetben bőséges takarmányalap. Ennek biztosítása nélkül — mint ismeretes, ez a fajta takarmányra eléggé igényes ^ nem lehetnek tartós sikerek. A gazdaság szakemberei megállapították, hogy a télen tehenenként és naponta adagolt 5 kg hereszéna, 35 kg szilázs, 5 kg takarmányrépa és a jóllakásig takarmányszalma, a nyári időszakban pedig napi, darabonkénti 40 kg zöldhere és 15 kg szilázs nem a legmegfelelőbb takarmányok. Volek elvtárs megjegyezte, hogy a téli időszakban a takarmányrépa adagját a jövőben napi 20 kg-ra növelik egyedenként, s ezzel arányosan csökkentik a szilázs adagját. Ebből is látható, hogy valamire való tejtermelés el sem képzelhető megfelelő adag takarmányrépa nélkül. Annak dietetikus hatását a szilázs bármilyen hasznos Is legyen, mégsem pótolhatja. Ezt nálunk Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben Is tudomásul kell venni. Megállapítást nyert továbbá, hogy ez a marha-fajta nyáron kitünően hasznosítja a jó legelőt, s a szabadban való mozgása egyben egészsége megtakarításának egyik legfontosabb előfeltétele. Ezt a sedleci farmon, — mivel nincsenek állandó természetes legelők, — a farm körüli és a farmtól távolabbi (1,5 kmre) szántóföldi egynyári legelőkkel biztosítják. Ezeken legeltetik az állatokat, s a póttakarmányokba megfelelő mennyiségű ásványi anyagokat is kevertek. A MUNKA SZERVEZÉSÉNEK MAGASABB FORMÁJA A sedleci farmon a központosítás révén bekövetkezett kedvező körülmények lehetővé tették a kétműszakos munkanap bevezetését. Ennek megfelelően tejelékenység-ellenőrző és az ellető Istállóban az első műszak dolgozói hajnali 3,30 órakor állnak munkába, s délelőtt 10 óráig tevékenykednek, a második műszak pedig délelőtt 11,30 órától 13,30 óráig, ebéd után pedig 15,30 órától 20 óráig tart. A szabadtartásos istállókban az első műszak ugyancsak hajnali 3,30 órakor kezdődik, de 10,30 órakor befejeződik, a második műszak pedig 14,30 órától 20,45 óráig tart. A folyamatos üzemeltetésért mindig a szolgálatos zootechnikus felelős. Snop elvtárs elmondta, hogy rövid Időn belül megszokták a kétműszakos üzemelést. A farm egyetlen dolgozója sem lenne hajlandó vlszszatérni a hajdani egy műszakos munkamódszerre. A jelenlegi szervezésnek az az előnye, hogy mindenki kifogástalanul teljesíti a rábízott feladatot. Gondossággal adja és veszi ét a munkát, s ügyel arra, hogy szó ne érje a ház elejét. Ezen a farmon ismeretlen a kapkodás, mert mindenkinek állandóan ugyanaz a feladata. Tudja, hogy helyette a munkát senki el nem végzi, ezért Igyekszik, hogy utána következő munkatársa és a szolgálatos zootechnikus elégedett legyen tevékenységével. Az ellető istállóban dolgozók feladata, az Istálló kitrágyázása, az aljazó bekészítése, a fertőtlenítés elvégzése, az állatok tisztogatása és takarmányozása. Az éjjeli elléshez az üzemi őr mindig a délutáni műszak dolgozóit hívja. A szabadtartásos Istállókban dolgozó fejők arról gondoskodnak, hogy az állatokat valami meg ne zavarja. Fejés előtt a váróhelyiségben megtisztogatják az állatokat, s csak ezután hajtják a halszálkás fejőállásba. Ezenkívül rendbentartják a legelőt, s ügyelnek az állatok időben történő befolyatására. A terimés takarmányok bekészítését négy dolgozó végzi, ök tartják rendben a szabadtartásos Istállók kemény kifutóit is, s a tejelékenységellenőrző Istállókból kihordják a trágyát, s aljazót készítenek be. A szabadtartásos istállókban naponta (télen-nyáron) kétszer az elletőben és a fejőben pedig háromszor etetnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tejelékenység-ellenőrző istállóban naponta tehenenként 10 liter tejet fejnek. (Eszerint itt jobb eredményt érnek el, mint a szabadtartásos Istállóban). Egy liter tejet 1,71 koronáért állítanak elő. Ettől az összüzeml átlag mintegy 10 százalékkal alacsonyabb. A dolgozó jutalmazását a következőképpen oldották meg: az ellenőrző istállókban 950 korona alapfizetést és 100 literenként 24 koronát kapnak a dolgozók. A szabadtartásos istállóban az alapfizetés a fejők számára 1050 Kős, s a tej 100 literjéért 5 korona, s ugyanitt az etetők 950 Kés alapfizetést, s 100 liter tejért 7 korona jutalékot kapnak. Tudni kell azonban, hogy a szabadtartásos istállóban egy fejőre 200 darab tehén Jut, eszerint nagy a munkatermelékenység. A TERVTELJESlTÉS ÉS A RÁADÁS Az lparszerfl üzemelés lehetővé tette a piaci termelési terv egyenletes teljesítését. Ezt bizonyítja például az is, hogy a múlt év áprilisa végéig az eladási tervnek 50, július végéig 77, október 15-ig pedig 95 százalékát teljesítették. A sedleci farm tehénállománya 119 százalékos tejelékenységet ért el, ami egy hektár mezőgazdasági területre átszámítva (sedleci farm) nem kevesebb mint 2763 liter volt. A gazdaság dolgozói a CSKP XIII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségüket 2 millió 955 ezer koronával túlszárnyalták, s ezzel egyidejűleg a tejtermelésben 6, a marhahústermelésben 12, a sertéshústermelésben pedig 8 százalékkal csökkentették az önköltséget. Nemrégiben értékelték a Beznói Állami Gazdaság, s külön a sedleci farm gazdasági eredményeit, s a Mezőgazdasági Minisztérium által rendezett egyik értekezleten úgy jellemezték ezt a gazdaságot, mint a piaci termelés nálunk legtökéletesebb üzemegységét. Tény, hogy ilyen termelésszervezéssel egyelőre nálunk, Szlovákiában nem találkozhatunk. S valóban úgy igaz, hogy erősen rá kell kapcsolnunk, ha e téren is utol akarjuk érni a csehországi mezőgazdaságot. HOKSZA ISTVÁN kára pedig köszönetét mondott az állategészségügyi dolgozók kollektívájának azért az áldozatkész munkáért, amellyel elősegítették az állattenyésztés sikeres fejlesztését. (K. F., Galánta) Fiatal atomfizikusok városa Párizstól délre alig 25 kilométernyi távolságban új egyetemi város épül. Ezen az egyetemen kizárólag természettudományokat adnak eló: nukleáris fizikát, atomfizikát, elektronikát, kibernetikát, vegytant stb. Az új egyetemi város 160 hektár területen épül és már nincs messze a befejezéstől. Az egyetemnek a legkorszerűbb laboratóriumai és kutatóintézetei lesznek. A fiatal atomfizikusok képzését szolgálják azok a ciklotronok, lineális akcelelátorok s más berendezések is, amelyeket az utolsó másfél évtized folyamán a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóintézet számára építettek. M. Sz. A cukorrépa öntözéses termesztésének sajátosságai X CUKORRÉPA öntözéses termesztésének kísérletei alkalmával az agrd' technikában bizonyos kedvező eltérést észleltünk, amely jó irányban hatott a magas termelékenység elérésében. Fontos, hogy a talajelőkészitésnél ügyeljünk a szántóréteg mélyen történő porhanyítására. Ez azért szükséges, hogy a talaj öntözése következtében fölfrissüljön, tömörüljön, s ezáltal kevesebb nedvességet engedjen az altalajba. Ha azt akarjuk, hogy talajaink víztároló képessége állandósuljon, ősszel mélyen (30—32 cm) kell szántanunk. Kötött, kevésbé áteresztő talajokon altalajlazítót kell használnunk. Ennek következtében a répa gyökere behatolva az alsóbb rétegbe, jól hasznosíthatja az ott elhelyezkedő vízkészletet és tápanyagot. Ilyen talajon egyenlő gyöktermést érhetünk el, s a vizelpárolgás is lényegesen kevesebb, mint egyébként. A tápanyagellátással azt az elvet kell követni, hogy öntözéssel egy egységnyi területről (1 ha) a lehető legnagyobb termésátlagot nyerjük. Tudjuk, hogy a nagyobb termés több tápanyagot von el a talajból még az esetben is, ha a nagyobb mennyiségű víz jelenléte mellett a tápanyagok oldódása kedvezőbb. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a tápanyagok jelentős hányada az öntözővíz egy részével együtt az altalajba szivárog, s ez a réteg a répa számára hozzáférhetetlen. Ezért szükséges az öntözéses területek bővebb trágyázása. Ma még hiányosan ismeretes számunkra a tápanyagok adagja, illetőleg szükséglete, összetétele vagy formája öntözés mellett. Kísérleteink alkalmával megállapítottuk, hogy az öntözött cukorrépánál a következő tápanyagok elegendők voltak: 80 kg nitrogén, 53 kg foszfor és 123 kg/ha kálium tiszta tápanyagban. Az említett tápanyagokat három adagban juttattuk a talajba. Az első adagot ősszel a mélyszántással, a másodikat tavaszszal a vetést megelőző talajelőkészltéssel (P2O5—K2O), a harmadikat pedig a vegetáció alatt kétszer egymás utáni (N) levélre történő trágyázással. Az tstállótrágya adagját 400 g/ha-ra növeltük. A vetnmagfajták kiválasztásánál abból az Ismert alapelvből kell kiindulnunk, hogy a hagyományos termesztés mellett jól bevált fajták nem föltétien nyújtanak bő termést öntözés mellett is. Ebből az következik, hogy követni kell az öntözésben elért fajták termesztésének kísérleti eredményeit. Addig is, amíg elő nem állítunk öntözéses termesztésre megfelelő cukorrépa fajtákat, a hagyományos termesztésben jól bevált egyedeket: a buCanyi VS és a dobrovicei A fajtákat kell alkalmaznunk, amelyek öntözéssel is egészen jó termésátlagot nyújtanak. Egyelésnél arra kell ügyelnünk, hogy az erősebb növényeket hagyjuk meg. Számuk rendszerint nagyobb, mint a hagyományos termesztésnél. Tapasztalataink alapján 100 ezer répaegyed/ha meghagyása a legmegfelelőbb. Ezt a tőmennyiséget 45 X 20-as kötésnél érhetjük el. A sűrűbb növényállomány azzal indokolható, hogy az öntözés feltételei mellett erőteljesebb a vegetálás, gyorsabb a fejlődés. Persze, nem mindegyik fajta egyformán hálálja meg az öntözővizet és a sűrűbb növényállományt. Sűrűség szempontjából a buCanyi VS a legmegfelelőbb, viszont a seméicei CeR már nem megfelelő. Tudnunk kell, hogy sem a kevés, sem pedig a túlzott vízellátás nem kedvez a cukorrépának. Egyik körülmény sem biztosítja az általunk befektetett ökonómiai eszközök gyors megtérülését. Jól beválik a cukorrépa, ha a talajban fejlődése idején elegendő nedvességet talál (60—70 százaléknyi maximum), ezzel szemben minimális a 40—60 százaléknyi vízkészlet. Az újvásári (dunaszerdahelyl járás) kísérleteink alkalmával (1962—1964) megmutatkozott, hogy e három esztendő átlagában akkor értük el a legkedvezőbb termést, amikor 2700 mtyha öntözővizet alkalmaztunk egy vegetáció alatt 4—6 adagban, egyenként 30—50 mm-es mennyiségben. Agyagos és nehéz talajokon az öntözés számát csökkenthetjük, s ezzel egyidejűleg cgy-egy önötzés adagját növelhetjük. Ismeretes, hogy az öntözés az agrotechnikai intézkedések leghatásosabbika. Ezért kellő gondot kell rá fordítanunk. Hatása a többi agrotechnikai tényező következtében növekedhet. Ügyelnünk kell továbbá a cukorrépa növényvédelmi munkálataira is. Ugyanis öntözés esetén erőteljesebben fejlődnek a gyomok és jobban terjednek a betegségek, s a szakszerű védekezés elmulasztása esetén komoly nehézségek következhetnek be. A betegségek közül leggyakoribbak a gnmbabetegségek, mint például a cerkoszpórás levélragya, a répafekély, a répapenész és más ezekhez hasonló betegségek, amelyeket a kedvező mikroklíma idéz elő. A gyomok ellen herbicldeket és a mechanikai védekezést (sarabolást) alkalmazzuk. A vegyszerek közül jól bevált a Prometrin és a Pyramid, amelyekből rendszerint kevés van. Ezért főleg az öntözött cukorrépában kell alkalmaznunk, ahol hatékonyságuk megsokszorozódik. Nyilvánvaló, hogy 700—800 q/lia cukorrépa termésátlag elérése lehetetlen komplex agrotechnika, s még kevésbé öntözés nélkül. A cukorrépa öntözésének kifizetődőségét az alábbi kalkulációs számítás is bizonyltja. A három év kísérleti eredménye szerint 2700 raVha öntözővíz évi adagolása mellett 226,9 q/lia-s többleteredményt értünk el. Eszerint az említett öntözővíz alkalmazása hektáronként 5740 koronás nyerstermelést eredményezett. Ebből a kiadás 3055 korona volt, a tiszta jövedolem pedig 2685 Kés/ha lett. Ez feltétlenül az öntözéses cukorrépatermesztés mellett szól. MIKULÁS DECO mérnök CsC. Állategészségügyi dolgozók kitüntetése Szencktrályfán, a méhészek erdejében ünnepi gyűlést tartottak a nyugat-szlovákiai kerület állategészségügyi dolgozói. A gyűlésen a kerület számos vendégén kívül résztvettek a galántal járás pártbizottságának dolgozói, élükön Ondrej AstaloS elvtárs, vezető titkárral, valamint Villám Bo- Io elvtárssal, a JNB elnökével. A gyűlés fő célja a nyugat-szlovákiai kerületi szocialista verseny értékelése, a kerület legjobb járási állategészségügyi intézményének vándorzászlóval, valamint a „Példás Járási Állategészségügyi Intézmény“ címmel történő kitüntetése volt. Az értékelés során a galántaiak kerültek az élre. A kitüntetést dr. Kovács Mihály kerületi állatorvos adta át dr. Szabó Milánnak, a járás állategészségügyi intézménye vezetőjének. Ugyancsak ez alkalommal adták át őt állategészségügyi dolgozónak a „Szocialista Munka Úttörője“ kitüntető jelvényt, melyet a Galántai Járási Állategészségügyi Intézmény és a Szakszervezeti Bizottság adományozott. Ünnepi beszédében dr. Szabó Milán megígérte, hogy a járás állategészségügyi dolgozói a jövőben még hathatósabb segítséget nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek az állategészségügy érdekében. Ondrej Asztalos elvtárs a járási pártbizottság titSZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. május 7,
