Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 2. szám
Házinyulak téli fiaztatása és nevelése A TÉLI F1AZTATÄS első tekintetre rendellenesnek látszik, úgy tűnik, mintha az ember meg akarná változtatni a természet törvényeit. Pedig enyhe tél idején, a természetben vadon élő üregi nyulak is fiaznak, noha sokkal mostohább körülmények között élnek, mint házinyulaink. A téli fiaztatásnak vannak támogatói és ellenzői. Megpróbálom felsorolni e módszer előnyeit, majd ezen a téren szerzett saját tapasztalataimról számolok be. A téli fiaztatás ELŐNYEI ■ a) Már kora tavasszal vágásra alkalmas nyulaink lesznek. ■ b) A téli kis nyulak gereznája rendkívül jóminőségű. ■ c) Kisebb az emésztési zavarok okozta elhullás, mint a nyári hónapokban. A kokcidiozis veszélye is kisebb, mint nyáron. ■ d) A téli születésű nyulak a következő őszön már ivarérettek s így az év folyamán felhasználhatjuk őket fiaztatásra. ■ e) Az őszi kiállítások idejéig teljesen kifejlődnek és átvedlenek, úgyhogy kiváló kiállítási anyagot nyújtanak. Már több ízben fiaztattam télen nyulakat és mindig sikerrel. Ez azonban nagy gondoskodást kíván a tenyésztőtől. Az anyák számára mindenekelőtt teljesértékű táplálékot szükséges beszereznünk elegendő mennyiségben. Nyulaimat naponta háromszor etetem. Reggel zabot vagy árpát, délben répát, (sárgarépát, vagy takarmányrépát), este pedig szénát kapnak. Ki kell hangsúlyoznom, hogy állandóan itatok. Erős hideg esetén a vizet kiöntöm, nehogy befagyjon, nem hagyom a nyulak ketrecében. Az itatáshoz langyos vizet használok, mert a hideg friss víz nem megfelelő. A fiazás előtt két három nappal víz helyett az anyának tejet adok, s ezt kapja a kis nyulak három hetes korának eléréséig. _ A téli fiaztatáshoz csak jó anyákat használunk fel. Nem szabad olyanokat alkalmaznunk, amelyek vedlése nem fejeződött be, vagy valamilyen betegség következtében rossz az erőnlétük. Továbbá nem szabad felhasználni olyan anyákat, amelyek rendszerint szétszórják fiaikat. Nyáron lehetőségünk van a szétszórt kis nyulakat összeszedni, de télen ezek rövid idő alatt megfagynak. ÚGYNEVEZETT ELŐHASI nyulakat téli fiaztatásra ne használjunk. Sokan a tenyésztők közül az anyanyulat közvetlenül a fiazás előtt le szokták vinni a pincébe, vagy más meleg helyiségben szállásolják el az állatot. Ilyen módon kívánják megvédeni a hidegtől. Ezt a módszert elvetem. Melegben (helyiségben) nevelkedett kisnyulak kényesek és nem ellenállóak a betegséggel szemben. Mindig kint fiaztatom az anyát az udvaron lévő ketrecben. Itt bőven almozok és egykét nappal a fiazás előtt zsákkal takarom a ketrec ablakát és ajtaját. Sok tenyésztő használ fiaztató ládát, melyet 10 nappal a fiazás előtt a ketrecbe helyez. A láda kb. 70 cm hoszszú, 50 cm széles és kb. 30—35 cm magas. A ketrecből a bejárat ne legyen nagy, de az anya kényelmesen beférjen. A jó nőstény olyan fészket készít, hogy a bejáratot teljesen elzárja. Előnyös, ha a láda teteje felnyitható. Napfényes, szép téli időben ezen keresztül szellőztetünk. Ilyen felkészülés esetén a fiaztatás —18 sőt —20 C fokos hőmérséklet alkalmával is sikerrel jár. Ha a fagyos időjárás enyhül, nappal a ketrecajtót és az ablakokat fedő védőzsákot felhajtjuk. A kicsinyeket csak az első 10 nap folyamán szükséges féltenünk. Később kiszaladhatnak a fészekből anélkül, hogy bajuk esne. Egyhónapos kisnyulak már bírják a —20, —25 C fokos hideget is. Délszlovákiai éghajlati viszonyok között a vedlés általában november közepén befejeződik. Az időjárás ekkor még nem szokott zord lenni, ezért ez a hónap különösen alkalmas a pároztatásra. így az évi négy fiaztatásra következőképpen tervezhetünk: # december végére 0 március közepére # május végére 9 augusztus közepére. Az őszi hónapokat a vedlés sikeres befejezése érdekében hagyjuk meg az anyák pihenése képpen. Többéves tapasztalataim azt mutatják, hogy a téli alomból származó kisnyulak szívősabbak és ellenállóbbak a betegséggel szemben. Szépen fejlődnek és különösen gereznájuk kiváló. Szőrük síma és csillogó. Ahogy már említettem a téli fiaztatás gazdaságos és hasznos, azonban nagy gondoskodást követel, ezért kezdő tenyésztők forduljanak tanácsért tapasztaltabb ismerőseikhez és csak azután vezessék be tenyészetükben a téli fiaztatást. Horváth Róbert, a CSKSZ járási titkára, Dunaszerdahely Madaraink védelmében A KOMÁROMI DUNAMENTI MÚZEUM keretein belül működő Biológiai Érdekkör az elmúlt napokban megtartott ülésén, megbeszélés után határozatot hozott, az árvízzel kapcsolatban a madárvédelemben kialakult fontos tennivalókról. A Duna mentén a múlt évi árvíz következtében súlyos károk keletkeztek nemcsak mezőgazdasági termelvényeinkben, de a pusztító árnak még a gyomnövényeink sem tudtak ellenállni, így alakult ki azután az a helyzet, amire nagyon sokan nem gondolnak. Ugyanis ki sajnálná az árokparton, kertek alján, vagy erdőszéleken meghúzódó tüske és bogáncs szigeteket. De azok a természetbarát egyének, akik szabad idejüket a természet megismerésére szentelik, rájönnek, hogy ezen gyomnövények elpusztulásával tönkrement az éneklő- és haszon madaraink természetes téli tápláléka is. Ugyanis ezek a hasznos és kedves madarak a gyomnövények és bokrok beérett magjaival és bogyóival táplálkoznak egész télen át. így vetődött fel az a kérdés, mi lesz madaraink sorsa a beállott helyzettel kapcsolatban. Eleiem hiányában vagy elpusztulnak, vagy pedig más tájakra költöznek. Mind a két eshetőség súlvosan érintené mezőgazdaságunkat, főleg gyümölcsöseinket. A Biológiai Érdekkör tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy minden bajbajutott madarunkon segítsenek. így ezúton hívjuk fel az árvízsújtotta területeken lévő iskolák igazgatóit, tanítóit, valamint tanuló ifjúságunkat, pionír szervezeteinket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt e nemes ügy megszervezésében. Örömmel fogadnánk, ha felhívásunkat azok az iskolák is megértenék, ahol az árvíz nem pusztított és védnökséget vállalnának egyes árvízsújtotta területek madárvédelmének megszervezésében. Ezen az úton hívjuk fel az állami gazdaságok, és EFSZ-ek vezetőit, hogy a raktáraikban található, magtisztításból visszamaradó hulladékmagvakat ajánljuk fel azon iskolák részére, akik bekapcsolódnak madaraink téli etetésének megszervezésébe. A felvetett kérdéssel kapcsolatban bármilyen információt nyújt a Komáromi Dunamenti Múzeum mellett működő Biológiai Érdekkör. S c h 1 á r József, Komárom A házinyúl itatása Olykor a nyúltenyésztő olyan nézetével találjuk szemben magunkat, hogy a házinyúlnak nem szükséges vizet innia, mert szervezete elég folyadékhoz jut a zöld- vagy télen a gumóstakarmányból. Ez a nézet nem tekinthető helyesnek, mert a házinyúlnak, akárcsak a többi emlősállatnak is, több folyadékra van szüksége, mint amennyit takarmány formájában szervezete ellátására felvehet. Csupán bizonyos itatási rendszert szükséges bevezetni és a házinyulak vízellátását szabályos időközökben végezni. Nem szabad tartanunk attól, hogy az itatás következtében bizonyos emésztési zavarok állnának be. Ezek csupán olyan esetben jelentkeznének, ha nyulainkat nem megfelelő időpontban itatnánk. Közvetlenül a zöldtakarmány, vagy a nyers gumósok illetőleg a főtt burgonya etetését követően nem itathatjuk a nyulakat. Számos tenyésztő, többéves tapasztalatok után olyan takarmányozási módszert alkalmaz, amely szerint a házinyulak reggel előbb vizet, majd szemestakarmányt (zabot, árpát esetleg más megfelelő szemest) kapnak. Délben, esetleg közvetlenül délután, nyáron friss zöldtakarmányt, hereféléket, füvet, herefüves keveréket stb etetünk. Télen reszelt takarmányrépát vagy sárgarépát adunk az állatoknak külön-külön, esetleg egyforma arányban keverve. Az esti takarmányozás alkalmával olyan menynyiségű száraz herefélét, lucernát stb., adunk az állatnak, hogy ez a következő estéig elegendő legyen számukra. Ez azt jelenti, hogy a nyulak az utolsó esti száraztakarmány nyújtás után a következő reggel kapnak vizet. Ilyen esetben nem fordulhat elő semmilyen emésztési zavar. Természetes, hogy a téliről a tavaszi takarmányozásra történő átmenet idején a víz adagolását a lehető legnagyobb elővigyázatossággal végezzük, mert ebben az időszakban komplikációk állhatnak elő. A fris zöldtakarmány ugyanis a hosszú téli szünet után a nyúl számára különlegességnek számít. Ezért a házinyúl tudatalatti erőktől hajtva sokat fogyaszt belőlük, hogy szervezete a hiányzó vitaminokat minél hamarább pótolja. Különös figyelmet kell szentelni a víz hőmérsékletének. Még nyáron sem adhatunk a nyulaknak teljesen hideg vizet, hanem csupán léghőmérséklet által felmelegedett, de nem sokáig álló vizet. Fontos, hogy a szoptató anya elegendő vízmennyiséghez jusson. Egyes tenyésztők tejet vagy édes fehérkávét itatnak. Télen a vizet langyos állapotban adjuk az állatok elé. . Végezetül talán annyit mondhatunk, hogy az elővigyázatos-* Ságból sohasem elég. Ezt különösen jelenleg szükséges szem előtt tartanunk, amikor nyúltenyésztésünk bővítését tűztük ki célul. (—m—)
