Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-30 / 17. szám
A kerten! rekorderek A Szliven megyei Kerten községben (Bulgária) a szőlőművelés a legrégibb időkre nyúlik vissza. Erről a régi sírhalmok ásatásainál talált és a borral kapcsolatos edények tanúskodnak. A szőlőre azonban a legnagyobb figyelmet az 1948—1952-es évek közötti időszakban fordították, amikor hatalmas táblákat telepítettek be a külföldi piacokon leginkább keresett fajtákkal. íme, mit mond a kerteniek sikeréről Vaszil Najdenov, a gazdaság főagronómusa. — Gazdaságunk mindig magas terméshozamú szőlőt termelt. Ez lehetőséget nyújtott nekünk arra, hogy évente 1800—2000 tonna szőlőt exportáljunk külföldre, amelyből 80—85 százalék extra minőségű. 1956-től mostanáig a csemegeszőlő átlagos terméshozama dekáronként 1000 kg-nál nem volt alacsonyabb. Az 1964-es év folyamán a gazdaság 2021 dekárnyl szőlőterületéről kiló szőlőtermést ért el, amit az (1 dekár = 10 ár) átlagosan 1100 átlagos 0,28 lévás fölvásárlási áron adott el 0,14 lévás önköltség mellett. Minden egyes dekáron 189 lévás tiszta jövedelmet értek el. Noha a szőlő területe a gazdaság megművelt földterületének mindössze 11 százaléka, a növénytermetszés jövedelmének 60 százaléka a szőlőtermesztésből származott. Ezért Kerten község az országos versenyben első helyre került. A népi hatalom nagy hiteleket bocsát a gazdaság rendelkezésére és ellátja korszerű gépekkel. A szántást, a kapálást, a betakarítást és a bontást gépesítették. Mit végeznek az emberek kézi erővel? — Kötöznek, javítják a támaszrendszert, de főleg a szőlőt szedik és kezelik. A körzet feltételei mellett a talajmüvelés igen fontos szerepet Játszik, mindenekelőtt a nedvesség megőrzésében. A kerteniek évente öt—hétszer kapálják a szőlőt KD—35-ös traktorral. A gépi kapálás mellett kétszer kézi erővel is kapálják a tőkék közét. A kerteniek tapasztalata azt mutatja, hogy a teljes értékű trágyázás a szőlő terméshozamának növelésén kívül elősegíti a szőlő korábbi beérését Is. Ez különösen a Bolgár fajtára vonatkozik. Ezért néhány hónapon keresztül a szőlő egész területét istállótrágyázzák. Georgi Ruszev és Sztoja Dimitrov csoportvezetők öt esztendővel ezelőtt a csemegeszőlőre dekáronként öt tonna Istállótrágyát terítettek és ettől az Időtől kezdve mostanáig dekáronként 1500—2000 kg szőlőt Is szüretelnek. Az istállótrágyát ősszel, a betakarítás előtt terítik a talajra, vagy pedig a tél folyamán, kevéssel a bontás előtt. De mindkét esetben arra törekednek, hogy minél mélyebben elegyengessék. Évente dekáronként 30 kg szuperfoszfátot Is kiszórnak, amelyet a bontással egyidejűleg visznek a talajba. Körüljártam a gazdaság földjeinek nagy részét. Sokat tettek az öntözés terén is. Rövid idő alatt, különösen 1957 folyamán Igen sok szivattyútelepet és kis víztárolót létesítettek. Jelenleg már valamennyi csemegeszőlőt öntözik. Figyelemmel kísérik a talajnedvesség mozgását és a szőlő növekedését. Mielőtt megszűnne a szárak növekedése és teljesen eltűnne a talajnedvesség, megkezdik az öntözést. Itt ez az időszak Július 20-a körül áll be, amikor már nem kell permetezni a növényrozsda ellen. Minden sorközben traktorral egy 20—25 cm mély és 40—50 cm széles barázdát húznak. Ebbe egészen kis sugárban vizet engednek be, amely ilymódon 60—70 cm mélységben átázik. Egy dekárnyl földre általában egy köbméter vizet adnak. Az öntözés utáni 3—4 nappal lezárják a barázdákat, hogy megőrizzék a nedvességet. Az első öntözés után körülbelül 20 nappal végzik a második öntözést, de már kevesebb vízzel. A szőlő egy részét ősszel metszik, de a tömeges metszést tavasszal végzik el. Február közepén kezdték és a rügyek megduzzadása előtt fejezték be. Egy-egy termőágon 10—20 szemet hagynak, a tőke erejétől függően. A kerteniek széleskörűen alkalmazzák az érés megkezdése előtt a szőlő tisztítását, ami Jobb eredményekhez vezet. Rendesen Július végén és augusztus elején a szőlő (fürtök) körül eltávolítják a leveleket, természetesen anélkül, hogy teljesen lemeztelenítenék. Az árnyékban hagyott szőlők Jól szellőznek, több napfényt kapnak és Ilymódon megvédik a szőlőt egész sor olyan betegségtől, mint az oidium és a szuvasodás. A betegségek és a kártevők elleni harc a komplex Intézkedések egyik legfontosabb láncszeme, amelyet a kerteniek a magas terméshozam elérése érdekében alkalmaznak. Annak érdekében, hogy a szőlőt megvédjék a peronoszpórától, öt—hét alkalommal, bordóilé-oldattal permeteznek. Kétsoros ÓNK rendszerű permetező traktorokat alkalmaznak. A szőlészetben alapvető anyagi serkentés a kiegészítő bérezés. A gazdaságban minden szőlész tudja, hogy a terv túlteljesítés összegének 50 százalékát pénzben meg-kapja. A termelőszövetkezeti tagokkal folytatott beszélgetéseim során Ismét meggyőződtem arról, hogy a munkaszerető kerteniek számára nem lehet semmiféle leküzdhetetlen akadály az állandó felemelkedés útján. EMIL DINOV baromfitenyésztés szervezése terén céljából azt tervezik, hogy létrehozzák a tojó- és hústermelőfajták törzstenyészeteinek, valamint a szaporító gazdaságoknak a hálózatát. Ez lehetővé teszi majd, hogy 1970-re nagy termelőképességű hibrid baromfival lássák el a baromflgy&rakat. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁBAN eredményes fejlődésnek indult a nagyüzemi baromfitenyésztés azzal, hogy szakosított nagyüzemi jellegű baromfitenyésztő telepeket létesítettek az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben. Ezen kivUl létrehozták a keltetőtelepek hálózatát, fokozták a biológiailag teljes értékű takarmányok gyártását az ezirányú szükséglet teljes kielégítése érdekében egyre szélesebb körben vezetik be a termelési folyamatok gépesítését és automatizálását a baromfitenyésztésben. Az agárdi és az enyingi gazdaság példája azt mutatja, hogy a magyar nagyüzemi baromfitenyésztés a hús(broiler-) és a tojástermelés irányításában specializálódik. A bábolnai, bólyi és más gazdaságokban üzemen belüli szakosítás történik (növendéknövelő, tojástermelő telepek létesülnek stb.). A tojásetrmelő telepeket 40 000 tojótyúkra, a pecsenyecsibenevelő telepeket egyszerre 36 000—48 000, illetve évente 180 000—240 000 broiler felnevelésére tervezik. Létesülnek egyes üzemek sokkal nagyobb kapacitással is. A baromfiistállók hasznos területét 1000 m2-re számítják. Valamennyi baromfi-korcsoport — beleértve a törzsállományt is — alapvető tartási módja a kifutó nélküli mélyalmos tartás. Ablakos és.ablaktalan baromfiistállókat egyaránt építenek. Az utóbbi istállótípust perspektivusabbnak tartják. A baromfiistállókban valamennyi termelési folyamat gépesítve van, kivéve a tojások öszszegyűjtését. A baromfit kizárólag száraz — ömlesztett vagy szemcsézett — takarmánnyal etetik. A keveréktakarmányok receptjeit a baromfi korának és hasznosítási irányának figyelembe vételével állítják össze, s a Földművelésügyi Minisztérium hagyja azokat jóvá. A keveréktakarmányokhoz szükséges premixeket (tápokat) a Phylexia biopreparátumgyár állítja elő. Az állami gazdasági és termelőszövetkezeti baromfitenyésztő telepek a keveréktakarmány-gyáraktól kapják a szükséges mennyiségű keverék tápanyagokat. A termelőszövetkezetek gabonáért cserébe kapják a keveréktakarmányokat (1 q keveréktakarmányt 1,15 q gabonáért), a takarmánykeverési költség megtérítése fejében. A nagyüzemi baromfitenyésztő telepeket teljesen ellátják to|ó- és húshasznosságú hibrid-baromfival. A hibridek tenyésztésével a bólyi és a bábolnai állami gazdaság foglalkozik, amelyek szerződéses alapon adják a naposcsibéket más állami gazdaságoknak, illetve termelőszövetkezeteknek. Á baromfitenyésztésben a tenyésztő és nemesítő munka a baromfi termelőképességének fokozására és a gazdasági mutatók emelésére irányul. Az országban vannak olyan gazdaságok, amelyek máris elérték ezeket a mutatószámokat. A legjobb eredményeket a bábolnai állami gazdaság mutatja fel. 1984-ben a pecsenyecsibék átlagos súlya 81 napos korukban elérte az 1,43 kg-ot, súlygyarapodáskilogrammonként 2,55 kg takarmány ráfordítása mellett; a tojótyúkok átlagos tojáshozama évi 262 db volt, 10 tojásra 1,91 kg takarmányráforditással. A CSEHSZLOVÁK szocialista KÖZTÁRSASÁGBAN I960 óta kezdett fejlődni a nagyüzemi baromfitenyésztés. A szakosított nagyüzemi tojás- és baromfihús- (broiler-) termelő gazdaságokat a nagy fogyasztóközpontok közelében szervezték meg. Valamennyi baromfi-korcsoport alapvető tartási rendszere a kifutó nélküli mélyalmos tartás. Egyidejűleg kísérleteznek a tojótyúkok olyan irányú ketreces tartásával is, ahol a ketreceket mélyalommal kombinálják. A baromfigyárak földszintes vagy emeletes, ablakos vagy ablaktalan épületekből állnak. A baromfiistállókban valamennyi termelési folyamat (takarmányozás, itatás, világítás, szellőztetés, tojásgyűjtés, trágyakitakarítás stb.) gépesített, sőt részben automatizált. A baromfiistállókat hazai gyártású technológiai berendezéssel látták el. A baromfit csupán száraz, biológiailag teljes értékű takarmánnyal etetik, szemcsézett vagy ömlesztett formában. A keveréktakarmányok receptjeit a baromfi korának és hasznosításának figyelembe vételével állítják össze, s a Mezőgazdasági Minisztérium hagyja azokat jóvá. A baromfitenyésztés nagyüzemi alapokra helyezésével kapcsolatban 1962-ben megszervezték a „Chrustenice“ központi törzstenyésztő üzemet. Feladata nagy termelőképességű tojó- és húsbaromfi előállítása az ország szükségleteinek kielégítésére. Ez az üzem hét baromfinemesítő telepet egyesít, amelyek az ország különböző vidékein foglalnak helyet. Közülük négy telepen nemesítenek tojó-, egyen húsfajtájú baromfit, egyen pulykákat, egy pedig baromfivizsgáló és ellenőrző telep.-MA MÄR CHRUSTENICE teljesen kielégíti az ország baromfi- és 80 százalékban tojöbaromfi-szükségletét. Az elkövetkezendő évek során fedezni fogják az ország tojó fajtájú naposcsibeszükségletét is, s ezen kívül 1986—1970 folyamán az üzem jelentős mennyiségű nemesített tojó- és húsfajtájú csibét (szülői és nagyszülői alakot) tud juttatni a többi KGST-országnak is. Magyarország, Szovjetunió és Csehszlovákia legkiválóbb nagyüzemi baromfitenyésztő gazdaságainak tapasztalatai szerint az alábbiak a szükséges teendők: — a nagyüzemi baromfitenyésztő gazdaságok szakosítása a KGST-országokban a fő termelési irányokra (tojás- és hústermelés); — a tojó- és húshasznosságú baromfifajták és vérvonalak kialakítására és tökéletesltésérei rányuló tenyésztő és nemesítő munka fokozása; — a tápanyagokban gazdag, teljes értékű keveréktakarmányok gyártásának fokozása; — a baromfitenyésztő üzemek technológiai berendezésének további tökéletesítése. A KGST Mezőgazdasági Állandó Bizottsága 1965 szeptemberében megtartott huszadik ülésén megvitatta a nagyüzemi baromfitenyésztés haladó tapasztalatai tanulmányozásának eredményeit és jóváhagyta a szakemberek csoportja által kidolgozott javaslatokat. Azt ajánlotta a KGST-országoknak, hogy hasznosítsák ezeket a javaslatokat, amikor megszervezik a nagyüzemi baromfitenyésztést, sajátos körülményeik figyelembe vételével. A Bizottság megemlékezett a KGST- országok ezen együttműködési formájának pozitív jelentőségéről és javaslatokat fogadott el annak további bővítésére a nagyüzemi baromfitenyésztés területén. S. WAWRZYNCZAK, M. ROMASKIN, A KGST TITKÁRSÁGA MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYA Ahol jő kezekben van a föld NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT nagy port vertünk fel a komplexbrtgádolí megalakulása körül, s mondjuk meg, hogy sikerrel. Ám számos szövetkezetben csak új nevet adtak a gyereknek, 0s ment minden a régiben. Több mezőgazdasági üzemben pedig nem Jutottak tovább a kezdeti lépéseknél, nem vették komolyan a komplexbrigádok szerepét, tehát emiatt nem tölthettek be a neki szánt hivatását. Egyszóval mostanában kevés szó esik a Jónak, hasznosnak mutatkozó brigádok szervezéséről, megszilárdításának ügyéről. örvendetes tény, hogy egyik-másik Járás mezőgazdasági üzemeiben konkrét eredményt szült a géppark Ilyetén való átszervezése, s ha a munkák elvégzése, illetve szervezése és díjazása nem Is nyugszik egységes alapokon, mégis magasabb szintre emelte a munkaszervezést. Sőt, ahol a komplexbrigádok hivatásuknak megfelelően nem munka-, de termelési feladatokat kaptak, olyan előnyre tettek szert, amelyről érdemes beszélni. Főhadiszállás a brigádon Á gépek akarva, nem akarva egyre inkább kiszorítják a gyalogos munkaerőt a termelésből. A brigád pedig épp arra hivatott, hogy csupán kisegítő személyzettel vállalja a növények komplex termesztését vetéstől a betakarításig. Ez annyit jelent, hogy a brigád alakulásával megszűnt a gyalogos munkacsoport, tehát a munka elvégzésére szervezett gépi és kézi csoport fő hadiszállása a brigádra helyeződött. Így van ez többek között a vásárvámosi szövetkezetben, ahol Immár évek során követendő példaként működik a komplexbrigád. Írásunkban munkájukból, elért eredményeikről adunk ízelítőt. Földes József, a brigád vezetője, épp határjárásból érkezik, amikor meglátogattuk. Sok a gondja-baja, de általában minden munkát a maga idejében végeznek. Most a burgonya ültetését szorgalmazzák, majd a kukorica vetése következik. Amióta a brigádot átszervezték, mintegy 90 százalékra gépesítették a növénytermesztést, összesen 1600 hektár szántót művelnek, 23 kerekes traktor, 3 lánctalpas és 75 személy segítségével. Megjegyzendő, hogy a termények szállítását, fuvarozását is traktorokkal bonyolítják le. A műhelyekben 12 gépesítő, szerelő dolgozik. A közvetlen irányítást három személy: a brigádvezető és két segédje (csoportvezetők) végzi. A brigádra, mint egyedülálló termelési egységre jellemző, hogy tagjai közé tartozik a két csősz is, akik a termésre vigyáznak. A gépekkel, mintegy harminc személy dolgozik, a többi gépek mellé beosztot munkaerő. A brigád minden mezőgazdasági évre termelési feladatot kap. Munkájára két fő mutató mérvadó: munkabér és hektárhozam. Eszerint tehát minden hektár földre, minden mázsa termékre, kiszabták részükre a közvetlen munkaköltséget [általában az állami normák szerint), ugyanakkor előirányozták az elérhető hektárhozamot. A munka értékelése elsősorban a hektárhozam, majd a termelésre fordított bér magassága szerint történik. Mindenki képessége szerint Amíg az agronómus, a termelés technológusa kidolgozza a vetési és termelési terveket, kivitelezése a brigád dolga. A munka helyes, ésszerű elosztása a brigádvezetőt Illeti, aki úgy Ismeri embereit, mint saját tenyerét. Minden embernek megvan a maga munkaszakasza, ahol az üzem részére legszínvonalasabb munkát nyújtja. Például Takács Jenő traktoros évek óta a műtrágya vetését végzi. Számára elég, ha a brigádvezető megmondja, hektáronként hány mázsa műtrágyát szántak. Ogy állítja be a műtrágya-vetőgépeket, sem többet, sem kevesebbet nem szór. A gabona- és kapásnövények vetését Márton Géza csapata végzi. Márton 'elvtärs egyenes sorokat húz kukoricából, de még egyenesebbet cukorrépából. A sorok mellett lőni lehet, oly egyenesek — Jellemzi a traktoros pontos munkáját a brlgádveze.tő. A takarmány betakarításával szintén más esoport foglalkozik. Kulcsár Árpád és Kálmán Pál traktorosok a kaszálás mesterei. A fuvarozás Nyilfa Imre hatáskörébe tartozik. Azt mondja, inkább elmegy az ország bármelyik sarkába, mintsem gépével a földön dolgozzék. Az elmondottakból Ítélve, mindenki képessége, illetve hozzáállása szerint veszi ki részét a munkából. Ahogy a munka kövqteli Természetesen a termelési feladatokkal történő megbízás maga után vonja, hogy a brigád tagjai az agrotechnikai követelményeket betartva, kiváló munkát végeznek. Hiszen a hektárhozam nagyságától függ a prémium, mely keresetüket kiegészíti. Ez készteti őket arra, ha szorít a munka, nyújtott műszakban dolgoznak. Ha például a vetés vagy takarmánybetakarítás úgy kívánja, sötéttől sötétig a határban szorgoskodnak, egyébként reggel héttől délután öt—hat óráig. A munka díjazása a napi teljesítmény szerint történik, órabért nem fizetnek. Kalászosokból például hármas gépcsoporttal 17 hektár vetése a norma, melyért 4,25 munkaegység Jár. A gép mellé beosztott segéderők fizetőse körülbelül egy ötöddel kevesebb, mint a traktorosé. A brigád dolgozói tavaly általában 700—800 munkaegységet szereztek, melynek értéke a természetbenivel együtt elérte a 29 koronát. 114 ezer korona prémiumként A komplex-brigád tagjai tavaly jónéhány növényből túllépték termelési feladataikat, melynek következményeként év végén 114 000 koronát kaptak prémiumként. A felállított tervet és tervteljesítést kétfajta növény, mégpedig a takarmányborsó és búza esetében mutatjuk be. A brigád húsz hektáron termelt takarmányborsót. A terv szerint 15 mázsás hektárhozamot kellett elérniük. Munkabérként 8 koronát kaptak mázsánként, míg a terven felül elért borsó után mázsánként 18 korona volt a tarifa. Mit mutat a valóság? A Jó munka eredményeként 26,8 mázsát értek el hektáronként, vagyis összegezve 236 mázsával többet a tervezettől. Ezek után 236X18 korona prémium Járt volna a brigádnak, ha a tervezett munkaköltséggel takarítja be a termést. Azonban a földre rogyott borsó betakarítását nem lehetett géppel megoldani, csak kiskaszával „felkaparni“, ami a terven felül elért termésért Járó összeget, mind egy fillérig elvitte. Így történt, — bár magasan túlszárnyalta termelési tervét a „gépesített hadosztály“ — a szükségből alkalmazott kézi munkaerő felemésztette a prémiumot. Búzát 255 hektáron termesztettek, s 29 mázsás átlaghozamot tűztek hektáronként. A tervezett mennyiség mázsája után 9 korona, míg a terven felülleért 27 korona Illette a dolgozókat. Ez esetben is kitettek magukért a brigád tagjai. Hektáronként 35,12 mázsát, tehát összesen a 7395 mázsa helyett 8956 mázsa búzát termeltek (1561 mázsát terven felül), melynek munkabére mázsánként 9, Illetve 2V koronájával számolva 108 ezer 702 koronára rúgott. A betakarítás többletmunkájából eredő bér levonása után Is 38 ezer 210 korona prémiumot írtak a búzatermesztők javára. A terven felül elért termékek prémiumának összege bizonyos növényeknél eltérő. Míg a búzánál 27 korona mázsánként, a cukorrépánál 4,30, a zöldtakarmányoknál 1,20, addig a lucernamag minden mázsája után 580 korona illeti a brigád tagjait. Az említett évvégi prémium elosztása aszerint történt, az egyes csoportok milyen mértékben vették ki részüket a termelésből. Eszerint a traktorosok 1,46 koronát kaptak az év folyamán ledolgozott minden munkaegység után, a kisegítő személyzet 1,36-ot, míg a szerelők és gépjavítók 1,42 koronát. Mint ésszerű megoldást azt Is érdemes megjegyezni, hogy a brigád tagjai közül az őszi munkák befejezése után mintegy tíz személyt átcsoportosítanak az állattenyésztőkhöz, ahol a legelőről bekötött állatok gondozása, valamint a téli takarmány bekészítése terén. Jól Jön a segítség. A vásárvámosi komplexbrigád munkájának áttekintése arra enged következtetni, hogy ezt a szervezési formát érdemes tovább fejleszteni, tökélesítenl. A brigádon belül mindinkább el kell mélyíteni a személyi felelősséget, bátrabban érvényesíteni az anyagi érdekeltséget, hogy minden ember felelőssége tudatában saját gazdaként végezze a rá bízott feladatok megoldását. Az ilyen munkaformának minden bizonnyal meglesz a maga gyümölcs?. Sándor Gábor
