Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-30 / 17. szám

MEGJEGYZÉSEK,

VÉLEMÉNYEK,

JAVASLATOK

Tapasztalatcsere a nagyüzemi

35,5 mázsás hektárátlagof értek eL s az állattenyésztésben Is kedvezi eredményekre tettek szert. így a mW zőgazdasági adó Is egyre növekedett^ Míg 1956-ban 21759, addig tavaly ugyanarra a területre 271000 koronát fizettek, a folyó évre pedig 318 00Ö koronát vetettek ki a szövetkezetre,

A túlzott megterhelés következtében' évek óta képtelenek a személyi fogyasztási alap növelésére.

Nem különb a helyzet az Ipolysági EFSZ-ben sem. Tény, hogy mindkét mezőgazdasági üzem korszerű terme* lésszervezésénél fogva aránylag ma* gas jövedelemre tett szert, s ennek következtében az egy hektárra eső adóbeterhelés mindkét gazdaságban jóval túlhaladja az 500 koronát (]á* rásl méretben jóval túl az átlagon), Ezért tartózkodóan veszik a tökéletesített Irányítási rendszerben körvonalazott adórendszer tömör alapelveit. Megnyugtatásképpen azonban el kell mondanunk, hogy míg a múltban termelési körzetenként különbözőképpen (K-l, K-2 stb.) határozták

meg a termelési körzetek adottságait, s a talajok minősítését, addig az új elvek szerint ezeket nem veszik figyelembe, s az adó szilárd részének megállapítására a valóságos termelési feltételeket, tehát a körzet további mezőgazdasági üzemegységeinek tér* melésl színvonalát Is figyelembe veszik. E tényezőkhöz mérten módosítják az adó szilárd részét. Az adó mozgó részének megállapításánál az összegezett teljes termelési érték pénzügyi eredményei szolgálnak majd alapul. Jelenleg pedig az összes — mezőgazdasági termelésből származó^ — pénzjövedelem szerint vetik ki a ‘ mezőgazdasági adót, ami lényeges különbség.

Az információk alapján bátran állíthatjuk, hogy az alapelvek aprólékos' feldolgozása és későbbi életbeléptetése után mind a lévai, mind pedig az Ipolysági, de velük együtt a többi szövetkezetekben Is jóval kedvezőbb feltételek mellett termelhetnek, mint eddig. Egyes termékeket előnyösebb áron értékesíthetnek, szabadabban

fejleszthetik az alapvető termelési ágazatokat, s az üzemek közti kapcsolatok gyakorlása közben a „loco mezőgazdasági üzem“ alapelvének

életbeléptetése után a vitás esetek is csökkenni fognak s bizonyos idő múlva meg is szűnnek. HOKSZA ISTVÁN

Éaajdnem minden esetben á mezőgazdasági üzemek fizetnek rá.

A szövetkezet például tavaly cukorrépából — ahogyan mondani szokás, lltera szerint — teljesítette szerződéses feladatát. De nem így*a cukorgyárak. A nyersszeletet akkor küldték vissza, amikor már hírehamva sem volt a silózásnak. így a szelet Jelentős része kárbaveszett. Károsodott a közös takarmányalapja.

Büntetőeljárást indítani a cukorgyárak ellen? Persze, ez is megoldás. Ebből azonban nem laknak jól az állatok. Itt csupán az segíthetne, ha a mezőgazdasági nyersanyagokat feldolgozó üzemek élére alkalmas, hozzáértő embereket állítanának, olyanokat, akik nem keserítenék a termelők életét.

Állítólag népgazdasági szempontok kényszerítették ki az Ipolysági vágóhíd leépítését. Míg üzemben volt, a földolgozót húsok tonnáit szállította közellátásunknak. A mezőgazdasági üzemek próbavágások alkalmával a helyszínen ellenőrizhették a leadott állatok tiszta vágósúlyát. Levonásmentesen értékesíthették árújukat. Jelenleg a felvásárlók 6—8 százalékos levonással veszik át és ki tudja hová utaztatják a vágómarhát. Eszerint a termelők fizetik az utaztatást veszteségeit.

— Mi, környékbeli szövetkezetek hajlandók vagyunk átvenni a vágóhidat és készek vagyunk kifogástalan minőségű, állategészségügyi szempontból ellenőrzött, feldolgozott húsárú szállítására. Valótlan az az állítás, hogy népgazdaságunknak nem kifizetődő az ipolysági vágóhíd üzemeltetése. Az illetékesek adjanak rá módot, hogy ezt be is bizonyíthassuk — Jegyezte meg Szlkszai elvtárs.

Megjegyzése helyénvaló és arra figyelmeztet, hogy népgazdasági szempontból fontos kérdésekben ne a zöld asztalok mellett, ceruzavég-rágás közben döntsenek, hanem kérdezzék meg a termelőket is, mi a véleményük az őket érintő dolgokkal kapcsolatban.

PETŐ SÁNDOR elvtárs, a lévai szövetkezet főkönyvelője ecsetelte, hogy szövetkezetük a legutóbbi tíz esztendőben lényeges fejlődésen ment keresztül. Ez idő alat a termelést csaknem egyharmadával növelték, aminek következtében bevételeik is növekedtek. Tavaly például gabonafélékből

Hogyan Jut ez máris kifejezésre például az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottság és az ottani mezőgazdasági, valamint az ipari üzemek kapcsolatában?

SZ0GEL ISTVÁN elvtárs, á nemzeti bizottság elnöke elmondta, hogy az irányelvek megjelenését követő napokon megbeszélést folytattak a város területén működő üzemek képvl* selőlvel — köztük az állami gazdaság és a szövetkezet vezetőivel -* egy kö?ös akció sikeres megoldásáról, egy épület javításáról esett szó, amelyet mintegy félmillió koronás költséggel ifjúsági klubbá szeretnének átépíteni. Az épületben három klubhelyiség és 500 m2-nyi táncterület létesítését tervezik.

Dicséretre méltó, hogy erre a közös akcióra az állami gazdaság egymaga 100 ezer koronát, a szövetkezet pedig egy televíziós készüléket, egy gramorádiót, valamint egy rádióvevő készüléket ajánlott fel. Kétségtelen, hogy ez már azt bizonyítja, hogy a nemzeti bizottság funkcionáriusai és a város hatáskörébe tartozó mezőgazdasági üzemek komolyan veszik az alapelvekből rájuk vonatkozó ilyen természetű feladatokat is.

SZIKSZAI VILMOS elvtárs, az Ipolysági szövetkezet elnöke teljes megelégedésének adott kifejezést a Jövőbeni önálló tervezéssel kapcsolatban. Hangsúlyozta azonban, hogy a mezőgazdasági üzemek az évek során alaposan megtanulták a tervfegyelmet. Terveket készítettek, de sokszor maguk sem tudták, hogy miért, mert a felsőbb szervek nemegyszer a tervek elkészítése után adták ki a hivatalos felvásárlási árak jegyzékét, s ennek következtében a tervek nem mozgósíthattak. Ilyenformán a tervezés formalizmussá vált.

Körvonalazta továbbá az adás-vételi kapcsolatok gyakorlása közben felmerülő hiányosságokat, amelyek úgyszólván évente ismétlődnek, amire

Pártunk XIII. kongresszusát előkészítő téziseket s ugyanúgy mezőgazdaságunk tökéletesített irányításának alapelveit jelenlegi formájukban további földolgozásra szoruló nyersanyagoknak kell tekintenünk. A bennük megfogalmazott gondolatoknak megvan a küldetésük. Az irányelvek alapanyagát képezik. Földolgozásuk részben a párt, nagyrészt a központi gazdasági irányító szervek dolgozóira vár. Ezzel egyidejűleg biztosítaniuk kell az alsóbbfokú mezőgazdasági irányítószervek, valamint a termelőüzemek vezető dolgozóinak iskoláztatását, hogy azok is alaposan megismerkedhessenek a tökéletesített irányítási rendszer alapelveivel.

Lényeges és fontos, hogy az ezt megelőző időszakban kl-kl józanul megítélje a tömören megfogalmazott Irányelvekből a rája, illetve a gondjaira bízott munkaszakaszra háruló feladatokat, mert ezen múlik majd mezőgazdaságunk tökéletesített irányítási rendszerének zavarmentes bevezethetősége, s az ebből eredő nagyobb gazdasági hatékonyság elérése.

A Lévai Járási Mezőgazdasági Tér- ■ melési Igazgatóság feladatköréből eredően a jövőben fokozottabb figyelmet fordít a járás mezőgazdasági távlati tervének kidolgozására, hogy a mezőgazdasági üzemek szakembereiből a járási szövetkezeti konferencián megválasztott szerv megbíz- : ható adatokkal rendelkezzen feladata gyakorlására.

Szükséges lesz, hogy a választott szerv határozatait, intézkedéseit a 1 felsőbb szervek — de főleg a Mezőgazdasági Minisztérium — megfelelő komloysággal fogadják, s tevékenységét adminisztratív intézkedésekkel ne korlátozzák. Az ökonómiai lehetőségekhez mérten, továbbá módot kell nyújtani az állami gazdaságok veze- ; tőinek is a hatásosabb jutalmazási módszerék bevezetésére.

Ismeretes, hogy a mezőgazdaság tökéletesített irányításának elvei a i nemzeti bizottságok helyi szerveinek Is komoly szerepet szántak. Ellenőrizni fogják a körzetükben gazdálkodó mezőgazdasági üzemek népgazdasági feladatainak teljesítését, s ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági üze- i mek saját eszközeikből fizetett munkaerővel pénzügyi szempontból vagy saját anyagforrással is részt vállalnak a községeken belüli közös akciókból.

Milyen intézkedések történnek napjainkban a mezőgazdaságunk fejlesztésével kapcsolatos alapvető problémák gyors megoldására?

JURAJ RENCKO mérnök az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatala ökonómiai osztályának vezetője — aki Szlovákiában az alapelvek további feldolgozását irányítja — megjegyezte, hogy kerületenként és egyes járásokban máris iskolázásokat szerveznek a leglényegesebb elvek megismertetése céljából. Az előadóknak hét alapvető témakört felölelő brozsúra áll rendelkezésükre.

Számolni kell azzal is, hogy amíg az emberek tökéletesen meg nem Ismerik a főbb elveket, kételyek Is támadhatnak, mert az itt-ott ejejtett szavakból nem nyerhetnek kielégítő tájékozódást, s nem láthatják eléggé tisztán a célkitűzést. Tudatosítani kell( hogy jelenleg nincs szó újabb átszer* vezésről, hanem az előbb életbeléptetett szervezés tökéletesítéséről, hatékonyabb alkalmazásáról.

KAZLOV LÁSZLÓ elvtársnak, a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság ökonómiai részlege vezetőjének véleménye szerint, módosításra szorul a termelési Igazgatóságok eddigi tevékenysége. Megjegyezte, hogy a lévai járásban a mezőgazdasági üzemek, valamint a velük' együttműködő terményátvevő szervezetek közti adás-vételi kapcsolatok gyökeres rendezésére lesz szükség, mert a termékeket átvevők többször megsértik az egyenlőség alapelvét. Az ilyen esetekben jövőbeni elkerülése céljából megszervezik a termelési igazgatóság gazdasági-jogi osztályát, amelynek az lesz a feladata, hogy megvédje a mezőgazdasági üzemek érdekelt.

19 Vegyszerrel gyomtalanítsuk» a gabonavetéseket. Kalászosaink-1 ban idén nagyon sok gyom ütötte i fel a fejét. A jelenlegi csapadékos időjárás kedvezett kelésére, fejlődésére. Most rajtunk a sor, hogy elejét vegyük a károsításnak, mely a védekezés elmulasztásával bekövetkezik.

A forgalomban lévő herbicldek közül a Dikotex-szel és az Agrionnal védekezhetünk. Többéves tapasztalataink szerint a Dikotex hatásosabb az Agrionnál. A permetezés időszaka a gabonafélék bokrosodásának befejezésétől a kalászba szökésig tart. Legmegfelelőbb, amikor a növényállomány magassága 15 cm, a gyomnövényeknek pedig 4—6 kifejlődött levelük van. Később, kalászhányás idején a gépi eszközök helyrehozhatatlan kárt tesznek a vetésben, ugyanakkor az öregebb gyomnövények ellenállóbbak a vegyszerrel szemben.

Hektáronként — a gyomosodás fokától és gyomnövények fajtájától — mennyire ellenállóak — függően 2,5—5 kg Dikotex 40-et használunk mintegy 400 liter vízben feloldva. A vegyszer pusztító hatása a 17—25 C hőmérsékleten a legeredményesebb. Nagyobb hőmérséklet esetén fokozódik a vegyszer hatása, de egyidejűleg a kultúrnövényt is károsíthatja.

A herefélékkel alávetett területek permetezése szintén eredményesen végezhető Dikotex-szel vagy Agrionnál. Amennyiben mindkét vegyszer közvetlen káros hatással lehet a herefélékre, csökkenteni kell az adag mennyiségét; Dikotex 40-ből 2,5 kg, Agrtonból 0,5 kg elegendő. A tapasztalatok szerint lucerna alávetés esetén az Agrlon, 'herékben, de főleg a vörösherével alávetett gabona kezelésére a Di,kotex alkalmasabb.

, A permetezés ideje akkor érkezik el, amikor a növény 15—20 cm »magas, a herefélék 2—4 levelet (növesztettek, míg a gyomoknak i4—6 lomblevelűk van. —sá—

4 SZABAD FÖLDMŰVES

1966. április 30.

— a baromfi jelentősen el van szigetelve a külső tényezők évszázadonként! változásainak hatásától, ami biztosítja az év folyamán az egyenletes állomány felújítását és tojástermelést;

— a baromfi ketreces tartása esetén nincs szükség alomra, ami különösen a város körüli baromfitenyészetekben fontos;

— jobbak a dolgozók munkakörülményei. A termelési folyamatok gépesítése és automatizálása révén, például a „juzsnij" szovhozban az 1000 tojás előállítására fordított munkaidő nem haladja meg a 6 órát.

A mélyalmos, nagyistállós baromfitartáshoz kidolgozták és sorozatban gyártják a gépi berendezéseket (szalagos-drótköteles takarmányadagolóval ellátott etetők, önitatök, gépesített tojásgyűjtésű tojőfészkekl. Például a „Juzsnij“ szovhozban a takarmányadagolók, önitatök, tojásgyűjtő szállítószalagok, világító- és szellőzőberendezések be- é3 kikapcsolását tíz mélyalmos baromfiistállóban egyetlen ebben az üzemben szerkesztett programozó készülék végzi.

A TOJÁSTERMELŐ BAROMFIGYÁRAKBAN

száraz keveréktakarmányokkal, abrakkeverékekkel, valamint keveréktakarmányokból és különféle helyi vitamin- és fehérjedús takarmányokból (szilázs, zöldségtakarmány, gyökgumósok, túró, tej- és húsmelléktermékek stb.) készült nedves keverékekkel takarmányozzák a baromfit. Abban az arányban, ahogy megszervezik a stabilált vitamin- és esszenciális aminosav-készítmények gyártását, a kizárólag száraz takarmányokra való átállást tervezik.

A broiler-előállítő üzemekben kifutó nélküli mélyalmos tartást alkalmaznak. A broiler-istállók központi fűtéssel, műanyákkal, kényszerszellőző berendezésekkel, önitatókkal és gépi takarmányadagolókkal vannak felszerelve. A broilernevelés technológiai folyamata biztosítja, hogy nagy csibetételeket vehessenek át és azokat elszigetelt helyiségekben helyezhessék el, ahol vágásig tartózkodnak a pecsenyecsibék. A broilereket száraz takarmányon tartják.

A szovjet nagyüzemi baromfitenyésztés hazai tojó- és kettős hasznosítású fajtákat (orosz fehér, moszkvai, zagorjei, jubileumi stb.), valamint import fajtákat (fehér leghorn, fehér plymouthrock, cornish, sussex, newhampshire stb.) használ. A baromfihibridek előállításának megszervezése

A KGST^országokban jelenleg nagyarányú munka folytk a tolásé és baromfihús-termelés nagyüzemi meg-, szervezése érdekében. Gyakorlati intézkedéseket tesznek a baromfitenyésztés szakosítására és belterjesebbé téz telére, s nagy teljesítőképességű tojó- és húsbaromfi-fajtákat, vérvonalakat és hibrideket hoznak létre.

1970-re azt tervezik a KGST-ország ok, hogy jelentősen kiterjesztik a tojásé és baromfihúsé (broiler*[ termelésre szakosított nagy baromfigyárak és nagyüzemi baromfitenyésztő gazdaságok hálózatát. Például a Bolgár Népköztársaságban 7, a Magyar Népköztársaságban 64, a Német Demokratikus Köztársaságban 260, a Lengyel Népköztársaságban 7, a Szovjetunióban 766 és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 30 nagyüzemi barom-fltenyésztő gazdaságot létesítenek.

A nagyüzemi baromfitenyésztés gyors fejlődése szükségessé teszi, hogy fokozódjék a tapasztalatcsere és bővüljön az együttműködés e téren a KGST-országok között.

I A KGST Mezőgazdasági Állandó

i Mezőgazdasági Osztálya szakemberei- i Bizottságának megbízásából az egyes I országok, illetve a KGST-Titkárság I nek egy csoportja tanulmányozta a

* nagyüzemi baromfitenyésztés szerve* zésének haladó tapasztalatait a Szov- 1 jetunióban és Csehszlovákiában és 1 javaslatokat dolgozott ki e szakterü- 1 let fejlesztésére. A csoport munkájá| ban a KGST tagállamokból 24 szakember, a Mezőgazdasági Osztály ré| szérűi 2 fő vett részt.

! A szovjet „Kraszij“ és „Juzsnij",

i a magyar bábolnai, bolyi és agárdi,

, valamint a csehszlovákiai pozsony- i ivánkai, Xaverov-i és Chrustenice-1 I nagyüzemi baromfitenyésztő gazdasá- i gok munkájának tapasztalatait ta- i nulmányozva a szakemberek megis- i merkedtek az ottani Uzemszervezés- 1 sei, baromfitenyésztési eljárásokkal, 1 takarmányozási és tartási rendszerek- 1 kel, baromfiistálló-tlpusokkal, a ter- 1 melési folyamatok gépesítésével és | automatizálásával, az állategészségügyi szolgálattal, valamint a baromfitenyésztés főbb termelési és gazda. sági mutatószámaival. Ezen kívül Ma. gyarországon megismerkedtek a gö, döllői Kisállattenyésztési Kutatóinté) zet és az enyingi állami gazdaság » baromfitenyészete munkájával, Cseh( Szlovákiában a pozsonyivánkai Baí romiftenyésztési Tudományos Kutató( intézetben és a Zálesie-i broiler-ellen- 1 őrző és vizsgáló telepen elért ered- 1 ményekkel.

| MINDHÁROM ORSZÁGBAN

( (Szovjetunió, Magyarország, Csehszlo- I vákiaj a kiváló gazdaságok tapaszl talatainak tanulmányozása után szé- I leskörű értekezleteket rendeztek, ) amelyeken részt vettek az üzemek I vezető és szakemberei, a mezögazda- i sági, illetve földművelésügyi minisz- i tériumok és tudományos kutató in- 1 tézmények felelős beosztású muoka| társai. Az értekezletek résztvevői eszmecserét folytattak a baromfitenyésztők tapasztalatai tanulmányozásának eredményeiről, megvitatták az ország nagyüzemi baromfitenyésztésének szervezési módszereit, levonták

a következtetéseket és előzetes javaslatokat szövegeztek meg a nagyüzemi baromfitenyésztés szervezési kérdéseire vonatkozólag.

A záróülés a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban zajlót le. Az ülésen megvitatták a szakemberek e csoportjának beszámolóját és a nagyüzemi baromfitenyésztés szervezésére irányuló javaslatokat, előkészítették azokat a KGST Mezőgazdasági Állandó Bizottságának huszadik ülésén való megvitatására.

A Szovjetunióban a Krim-területi „Juzsnij“ és „Krasznij" baromfi-kombinát példáján tanulmányozták a nagyüzemi baromfitenyésztést. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a Szovjetunióba a nagyüzemi baromfitenyésztés fejlesztésének iránya: befejezett tojás- és hústermelési technológiai folyamatú nagy baromfigyárak létezése. A már meglevő kombinált rendeltetésű üzemekben e két hasznosítási irány (tojás-, illetve baromfihús-termelés) valamelyike dominál. Példa az ilyen üzemekre a „Juzsnij" baromfi-kombinát, amely 1965 óta tojástermelésre specializálódik. Itt minden tojó fajtájú kakascsibét már egynapos korban takarmányozási célra használnak fel.

A baromfigyárak a nagyvárosok, ipari központok környékén és az üdülőtájakon találhatók. A tojástermelő nagyüzemi baromfitenyésztő gazdaságokat 50 000, 100 000, 200 000, 250 000, 400 000 és 500 000 tojótyúkra, a baromfihústermelő gazdaságokat pedig évi 0,5, 1, 2, 3 és 5 millió pecsenyecsibe előállítására tervezik meg.

A tojástermelő üzemekben a kifejlett baromfi különféle tartási rendszereit alkalmazzák. Például a több mint 100 000 tojótyúk-állományú üzemekben a ketreces tartást alkalmazzák. Ugyanez az eljárás használatos á kisebb üzemekben is az északi vidékeken. A tojótyúkok mélyalmos nagy baromfiistállőkban tartását a kisebb (50 000—100 000 tojótyúk-létszámú) üzemekben alkalmazzák, azokon a vidékeken, ahol elég nagy a földterület és kellő mennyiségű alomanyag áll rendelkezésre. A déli vidékeken a tyúkok kifutós tartását csak a törzsállomány esetében alkalmazzák a baromfitenyésztő üzemekben.

Bármilyen legyen is a kifejlett baromfi tartásának módja, a csibéket 60 napos kprig ketrecekben tartják. 60—140 napos korban napozóval vagy kifutóval ellátott akklimatizáló helyiségekben nevelik a növendékharomfit. Használatos a növendékbarninfi kifutós nevelése vándorólakban is, viszont egyes esetekben a naposcsibekortól egészen a tojóketrecbe jutásig tartó ketreces nevelést vezetik be.

A SZOVJETUNIÓBAN

a tojótyúkok ketreces tartása a termelés technológiai folyamatának alapja a nagy tojástermelő baromfigyárakban. A szovjet szakemberek véleménye szerint e módszer az alábbi főbb előnyökkel rendelkezik:

— az üzemi épületek tömören helyezkednek el, ami csökkenti a közlekedési távolságot. A ketreces tartás épületeinek elhelyezéséhez negyedakkora földterület kell, mint a mélyalmos tartás esetében, a vlzvezeték- és a csatorna-hálózat hossza harmadakkora, az utaké kétötöde, a villanyvezetékeké fele akkora stb.;

— az egész ketreces rendszerű komplexum építkezésének beruházási költsége kisebb, mint a mélyalmosé. Sőt minél nagyobb a barnmfigyár, annál nagyobbak a ketreces tartási rendszer gazdasági előnyei. Aszerint, hogy mekkora az üzem, az egy tojótyúkra eső beruházás ketreces tartás esetén az alábbi hányada a mély almos tartás beruházási költségének: 500 000 tojótyúknál 91 százalék, 100 000 tojótyúknál 85 százalék, 200 000 tojótyúknál 81 százalék;

— csökken a tojástermeléssel kapcsolatos takarmányfelhasználás. Miután kevesebb energia fogy a baromfi mozgására és hidegben a testhőmérséklet fenntartására, a tíz tojásra eső takarmányfogyasztás ketreces tartás esetén átlag 15 százalékkal csökken, 250 000 tyúk tartása esetén ez a mennyiség évente lgalább 1500 t abraktakarmány;