Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-30 / 17. szám

Minél többet tudsz adni másnak, annal több marad neked! A NAGY KITÜNTETÉS A veterán harcos élete párjával a Üönyv fölött Egyszerű házikó a Vág partján. Gazdája nagyon kedvesen fo­gad. Legalábbis úgy, mintha testi­lelki jóbarátja toppant volna be hoz­zá. S ki ez a keménykötésű, mokány ember? Tornócon úgyszólván min­denki ismeri. De ismerik a környék­beliek, no meg sokan a járás más községeiben is. Nem más ő, mint a munkaérdemrendes F o s z p i s Józsi bácsi. A nagy kitüntetésről majd ké- Sőbb... KORÁN CSIRÁT BONT A FORRADALMISÁGA Már gyerekfejjel az embertelenség ellen ágál. — Gyomláltunk az uraság földjén. Húsz fillér volt a napi bérünk. Édes­kevés a jóilakáshoz. Nagy hőség volt, s vízről senki nem gondoskodott. így hát cefetül szomjaztunk. Szóltam a pajtásaimnak: gyerünk haza! Azokat sem kellett sokat biztatni. Hazamen­tünk. Persze, az intéző kegyetlenül elnáspángolt — emlékezik Józsi bácsi a gyerekkorára. Az emberhajcsár olyan mély sebet ejtett a Jóska-gyerek lelkületén, hogy az eltelt hosszú évtizedek múltán sem merült a feledés homályába. Felserdül. Tizennyolc éves, amikor bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Tevékenységében nem ismer megal­kuvást. A cselédek, telepesek szószó­lója: 12 évig pereskedik, végkielégí­tést követel a számukra. Azok szá­mára, akiket a grófi uraságok szél­nek eresztettek... Alig húsz éves, amikor a párt so­raiba fogadja. Ettől kezdve — 1921- től — szüntelen harc, küzdelem az élete. Mindig az elnyomottak érde­keiért száll sfkra. Tagja a Területi Pártbizottságnak. Hirdeti tántoritha­­tatlanul a párt igazát. A képviselőtestületben húsz évig a kommunista frakció elnöke. Nagy feladatot vállal 1938-ban. Á nemzetközi jellegű TORNÖCI MANIFESZTÁCIÖ műszaki lebonyolitását bízzák rá. — ötven vagon fát használtunk föl a vágparti szabadtéri szinpad felállításához, s tizenötezer ülőhely ácsolásához. Ezt a hatalmas kulturá­lis rendezvényt Steiner elvtárs irányította. A köztársaság védelmét célozta, s a párt utolsó legális tömeg­­megmozdulása volt. Ugyanakkor a párt illegalitásra készülődésének csúcspontját jelentette. Poszpis elvtárs 11 pártsejt illegális működéséről tesz említést, majd a nagy lebukás kerül szóba, amelyre 1939-ben került sor. — Nagyon szépen megírta ezt Róják Dezső elvtárs, a Párttörté­neti Intézet dolgozója „Akik nem hajtottak fejet" című könyvé­ben. A veterán harcos elmondja, hogy őt is többször bevitték a csendőr­ségre, de mindannyiszor kiosúszott a karmaik közül. A fekete listán sze­repelt. Hosszú hónapokon át száraz koszton élt. Bujkált. — Egy helyi gazdának aratás előtt hirtelen meghalt az aratója — meséli. — Kapva kaptam az alkalmon, hogy kenyere legyen a családomnak. El­mentem a gazdához. De bizony csöp­pet sem örült az ajánlkozásomnak. Sőt, azt felelte: Inkább peregjen ki a gabonája, de akkor sem fogadja fel a Poszpist aratónak. Emlékei közt matat. Majd életpár­jához szól: — Te, asszony! Mit is kérdezett tőled az a csendőr-tiszthelyettes, aki engem keresett?. — Azt kérdezte, hol az a betyár? Mármint te! Én sem maradtam adós. Odamondtám: tudtommal a betyárok a Bakonyban voltak, azok is régen ... Keresse ott a betyárokat. Erre ő rám­­rivalit, hogy ne szájaskodjak, mert könnyen a dutyiban találom maga­mat. Csakhogy én nem ijedtem meg tőle. Mivel a ház körül nem talált férfinépet, hát elódalgott, mint a ku­tya ... Horthy csendőrszuronyos hatalma bevonultatta katonának Poszpis elv­társat. Fegyvert azonban nem adtak a kezébe. Tudták: ha fegyvert kapa­rint a kezébe, -— ha szerét teheti — ellenük fordítja. így hát csak ten­­gett-lengett a hadseregben. De csak látszólag! Mert a szó fegyverével tüzelt, mindaddig, míg vége nem lett a háborúnak. A felszabadító szovjet katonákkal egyidőben lépett községe, Tornoc földjére. CSAK LEPEDÖNYI JOGOT... Községi bíróvá nevezik ki. Igyek­szik rendet teremteni. Ebben a rend­teremtő munkában nincs egyedül. Többen segítik. Mindaddig képviseli a munkáshatalmat, míg a reakciós erő­ket képviselő fegyveres hatalom ki nem szorítja őket a községházáról. Szervezőképességét nem heverteti parlagon ezután sem: többedmagával lerakja a járási pártbizottság alap­jait. Együttműködnek Kubai! elv­társsal és másokkal. Nem állnak félre! a harcot tovább folytatják. Szavazati jogot ugyan nem kap 1948-ban, de ez nem keseríti el. To­vább küzd... — Csak lepedőnyl Jogot... majd széthúzzuk ...! — hangoztattuk az idő tájt, 1948 előtt. S a fordulat, amit olyannyira vártunk, bekövetkezett. A reakciós erők vereséget szenvedtek a kormányban, s az államgépezetben így emlékszik vissza élete legna­gyobb eseményére: — Hatvanöt éves voltam, amikor Asztalos elvtárs meglátogatott. Hosszasan elbeszélgettünk. Egyszer csak kirukkol a vendég: „Poszpis elv­társi Készülj fel. Bratislavába me­gyünk. Ki leszel tüntetve." Alig tud­tam legyűrni, hogy el ne érzékenyül­jek, amikor Janik elvtárs mellemre tűzte a munkaérdemrendet. De Asz­talos elvtárs csak nem tágított mel­lőlem, Galántán sem szállt le. Mon­dom neki, innét már elmegyek haza magam is. Erre ő azt telelte: „Ha elvittelek Bratislavába, vissza is visz­lek a községedbe. Otthon újabb ünnepi aktus követ­kezett. A helyi pártszervezet tagjai és a pionírok köszöntötték a munkás­­mozgalom jeles harcosát, a jubiláló Poszpis elvtársat. A legnagyobb boldogságnak érezte a nagy kitüntetést. Otthon, a felesége és lánya jelenlétében tűnődött el az örömteli esemény hatására. Atgon dolta egész életét, a küzdelmes év-, tizedeket, s nagyon, nagyon jólesett neki az a zsibongó érzés, ott a szive körül. így összegezte élete mivoltját: Mindaz, amit tettem a párt, a felsza­badulás, az emberségesebb életért, a küzdelmem nem volt hiábavaló. A munkaérdemrend a legnagyobb . elég­tétel a számomra. Ezt semminemű pénz nem pótolná. Ha szobrász lennék, őt mintáznám meg, mint a párthűség megtestesítő­jét. Így hát, 45 éves párttagsága al­kalmából fogadja tőlem e szerény ajándékot — a róla készített ceruza­rajzot. Azt kívánjuk, éljen tovább erőben, egészségben, forradalmár szive még sokáig dobogjon. A hagyomány szerint immár negy­­venötödször vonulnak fel május el­seje előestéjén a tornociak, élen a bátrakkal, a kommunistákkal, vér­­színű májusi lobogók alatt, s zengik május énekét. Szárnyaljon a dal, egy ütemre lépjen ezernyi láb! N. KOVÁCS ISTVÁN öt és fél évtized röpült el a feje fö­lött. Egészségét ki­kezdte az Idő vas­foga, de gondolko­zása mégis fiatalos. Alig ért haza Kar­lovy Vary-ból, gyógykezelésről, máris a munka lá­zában él. Jellegze­tes sütés sapkájá­ban épp a galántal járás néhány funkcionáriusát vezet­geti a „malacgyárban“. Erre Igen büszke, hisz az épület tervezésében neki is része van. Mert Seres Lajos, az firföld! Állami Gazdaság igazga­tója, amolyan kisebbfajta újító is. Küzdelmes Ifjúsága után megőrizte fiatalos alkotókedvét. Pedig az élet mostohán bánt vele. A Felsőszeli melletti Szigetpusztán született. Apja 33 évig cselédeskedett és tíz gyereket nevelt. A család meg­élhetése akkor vált nehezebbé, ami­kor az apa korán elhúnyt. Bizony, a fiatal Lajosnak is dolgozni kellett, hogy a betevő falatot minden nap biztosíthassák a gyerekeknek. Igazi piajorl gyerek volt. A földmunkások harcához az első gondolatokat az alsószeli kommunisták, Szabó Lőrinc, Virág Dezső, Kajos Sándor és Varga Dezső vésték agyába, szívébe. Az ér­telmes fiatal gyereket hamarosan beszervezték a Proletár Testedző Egye­sületbe. Itt közelebbről megismerke­dett a párt célkitűzéseivel. Nemso­kára Varga Dezső feladatul adta ne­ki, hogy a királyréviek és peredlek sztrájktörőit több társával együtt tartsa vissza. Ezt a megbízatást sike­resen oldották meg. A kommunista és a haladó szellemű sajtótermékeket a legsikeresebben terjesztette. A kom­munista naptárral, a Munkással gyak­­an bekopogtatott az otthonokba. Vá­lasztások előtt kevés pénze volt a pártnak a kampányhoz, ezért sajtó­termékeket, képeket árusítottak. Ä "fiatal sajtóterjesztő két Dimitrov ké­pet még az intézőnek is eladott. Amikor a május elsejékre terelődni a szó, felcsillan a szeme, tűzben ég az arca. — Akkoriban forradalmi lendülettel készültünk a május elsejékre. Az in­dulókat, forradalmi dalokat estén­ként a szabadban gyakoroltuk, mert nem volt megfelelő helyiségünk. De mindig felvonultunk. Az egyik május elsején a csendőrökkel is összetűz­tünk. Nagyon szép volt az első szabad május elseje. Alsószeliből mintegy 700-an gyalog mentek a tizenkét kilo­méterre lévő Galántára. Igaz, kellett is a forradalmi láz, mert a harc nem ért véget, a demokraták sovi­niszta Jelszavakat hangoztatva a mun­kások, földmunkások szónokaiba akarták fojtani a szót. A régi harcos hagyományokkal bíró földmunkások veterán harcosaikkal az élen győze­delmeskedtek és méltóan ünnepelték május elsejét. Seres elvtárs a felszabadulás nap­ján résztvett az alsószeli pártszerve­zet megalakításában és később tagja lett a járási pártbizottság vezetősé­gének is. Mint a párt hű harcosa tíz évig volt vezető titkár, majd négy évig mezőgazdasági titkár. 1983 óta pedig az Űrföldi Állami Gazdaság igazgatója. Oj munkahelyén sem csök­kent forradalmi lendülete és a Jövő­ben bízó optimizmusa. — Paraszt voltam örök életemben — mondja, — a föld szülötte. Ha mégegyszer kellene kezdenem az éle­tet, újra mezőgazdász lennék. Szenvedélyesen beszél a 4000 hek­táros gazdaságról. Amíg 1902-beni csak 11 millió korona volt a bevétel, a múlt évben már 19 millió. Az ug­rásszerű emelkedés mindenekelőtt az ésszerű gazdálkodásban keresendő, A párt régi harcosa nem fél az új­tól. A szakosítást már pár évvel ez­előtt elkezdték. A növénytermesztés­­ben például 80—150 hektáros par­cellákat létesítettek, hogy a gépeket Jobban kihasználhassák. Fő termé­nyük a búza, kukorica és az évelő takarmány. A többéves takarmányok területe már elérte a 29 százalékot. Főleg lucernát termesztenek ezen a területen, jó részét lucernaliszttó őrölik. A növénytermesztésben nem véletlenül törnek előre az évelő ta­karmányok. Az állattenyésztést főleg növendékállatokra szakosították. Éven­te például 8000 malacot adnak el a 650 anyakocától, de a jövőben 6000 borjút is akrnak nevelni. Ezeknek az állatoknak nagy szükségük van a lu­cernalisztre. Kacsatenyésztésük is jól bevált, évente 230—240 ezer kiskacsát dobnak a piacra. Az irányítás tökéletesítése termék szetesen érinti az Orföldl Állami Gaz­daságot is. De ők ezen a téren is megtették már az első lépéseket. A hat intézőségből kettőt létesítettek és így 15 irodai dolgozó szabadult fel termelő munkára. Egyáltalán nem fél attól, hogy saját lábukra kell állni, A gazdaság tehát eredményesen fejlődik, de sok még a tennivaló. A Jövőben például nem engedhető meg, hogy a cukorrépa mázsáját 23 koronáért termeljék. Magas a terme­lési költség, mert csak 310 mázsás hektárhozamot , értek el. A marhahús kilója 18,50 koronába került. A ma­lacnevelésben is van behoznivaló, mert anyakocánként csak 13,2 mala­cot választottak el. Ezek a problé­mák a Jövőben mind megoldásra vár­nak. De az igazgató magabiztos. Épp oly nyíltan, határozottan beszél, mint mikor a galántal járás éléri dolgozott. A párt nevelte és adta ne­ki a hitet. Ö is átesett a buktatón. Egy időben úgy gondolta, nem érté­kelik eléggé munkáját. De munkahe­lyén mindig becsülettel helytállt. Május elsején sokéves munkája elis­merése Jeléül a Munkaérdemrendet tűzik a mellére. Bállá József Az ország gondjából is kijuf a része Megfontolt, szavahihető ember. — Ez az általános vélemény Renczés Sándorról, a felsöpatonyt szövetkezet elnökéről. A tagok és a falubeliek ezért fordulnak mindig bizalommal hozzá. No meg azért ts, mert mindig szakít arra időt, hogy szót váltson az emberekkel. Ha még nagyon sürgős ts a tennivalója, arra mindig talál időt, hogy baráti szóval érdeklődjön az emberek hogyléte iránt. A közös doh gozóí azonban nem elégszenek meg ennyivel. Ha megérkezik Prágából a Nemzetgyűlés vagy a mezőgazdasági bizottság üléséről, rögvest nektszege­­zik a kérdést. „Hol jártál, Sándor? Mit okoskodtatok már ki megint?" Ha már érdeklődnek, el kell mon­dani a fővárosban eltöltött napokon hallottakat, látottakat. — Egy napban huszonnégy óra van, s azalatt sok mindenre jut idő — mondogatja mosolyogva az elnök. Hajnalban kel, s bizony sokszor az éjfél vett az ágyba. A korán kelést megszokta, amíg csoportvezetőként tevékenykedett az ország első szövet­kezetében. Bár sosem volt földje, mégis az elsők között lépett az EFSZ-be és közel egy évtizeden ke­resztül irányította a növénytermesz­tésben szorgoskodókat. Ott forrott össze az emberekkel az élete delén levő férfi, és hét évvel ezelőtt a hoz­záértése mellett emberségéért válasz­tották a közös élére. Akkoriban néhányon azt hitték, hogy a növénytermesztés szervezé­sében hosszú éves tapasztalatokkal rendelkező elnök vesszőparipája csak­is a zöldellő mező lesz Tévedtek. Sokkal több időt tölt el az elnök az álattenyésztés körül, mint a határ­ban. föl tudja, hogy amikor a föld­terület 22 százalékán pillangóst ter­melnek, a takarmányalappal nem lehet gond. A lényegesebb feladat a takarmány realizálása. Régi álma a tehenenkéntt 3000 literes fejést átlag. A múlt évben már elérték a 2680 lite­rest, s ez ts igazolja, hogy nemcsak elképzelés a kitűzött cél elérése. Azt ts tudja, hogy a bőséges jó mi­nőségű takarmány mellett sok múlik a gondozáson. Ezért nem sajnálja az tdőt és gyakran ráköszön a jégvtrágos vagy böharmatú hajnalokon az ete­tőkre. De előfordul, hogy éjfél után ts körülnéz az állatok „tanyáján". A csécsénypatonyt farmon az éjjelt Őrök esténként jól bezárják a kaput, hogy senkt emberfia be ne kerülhes­sen oda. Az elnök a múltkoriban mégis ráköszönt a meglepődött éjjelt őrre. Egy idetg elbeszélgettek a szu­roksötét éjszakában, s aztán búcsúz­tak. Az ellenőrző alig tett néhány lépést, amikor beszélgetést hallott a háta mögött. — Hol jársz, Gyula? Az imént volt itt az elnök. Keresett... — Hogy a csudába jött ide, amikor a kaput alaposan bezártam, ismétel­gette néhányszor az idősebbik őr. Azt elfelejtették, hogy Sándor még elég fiatal ahhoz, hogy átugorjon az idősebbek részéről átmászhatatlannak vélt kapun. Az öregek is meghány­­ták-vetették a dolgot és rájöttek, hogy az elnök nem az égből pottyant oda és így még éberebbek lettek, nehogy valaki más szándékkal is meglepje őket. Van még a gazdaságnak egy döntő fontosságú részlege, ahol gyakran megfordul az elnök. Az utóbbi évek­ben a szövetkezet nem kevesebb, mtnt három milliót fektetett a gépek­be. Sajnos, a gépek kezelőt közül egyesek nem gondolnak erre. Azt hi­szik, a „vasmastnának" semmi sem árt, a karban- és rendbentartása mel­lékes. A tapasztalt irányító nem győzi eleget hangoztatni, hogy az ember legjobb segítőtársára nagyobb gondot kell fordítani, mert sok korona el­gurulhat, ha az egyre sokasodó gé­pekkel keveset törődnek. A szövetkezet gondjaitól sokszor azért korábban hazakerülhetne a me­leg családi fészekbe. De sok más történik a faluban, ahonnan nem ma­radhat el a közös feje. A falu kultu­rális irányítói elvárják, hogy résztve­­gyen a tanácskozásukon. A régi mű­kedvelő nem mond ellent, mert nagy Jelentőséget tulajdonít a művelődési életnek. De nemcsak a CSEMADOK, hanem a többi szervezetek ts hívják és várják okos tanácsait. Megszokták már, hogy Sándor, Sanyi avagy az elnök elvtárs köztük van, és így a legbonyolultabb kérdésekben is gyor­san zöldágra vergődnek. Ha éppen anyagi segítségre van szükség, nála és a közös többi irányítóinál akkor is megértésre találnak. Nem véletlen hát, hogy mind kulturális, mind sport­tevékenység terén sokat hallottunk már Felsőpatonyról. Még szerencse, hogy az elnök ebéd ürügyén napközben hazakerülhet egy röpke órára. Mert van ám a család­ban egy későn Jött, szöszt kisfiú, aki nagyon várja érkezését. A pöttömnyi kis ember már sok mindenre kíván­csi, amelyre az apukájától vár vá­laszt. Gyakran előfordul, hogy még ezt a meghitt órát is elrabolják tőle. Ez­zel a beszélgetéssel mi is megrövi­dítettük a komoly szavú embert, aki­nek a 2000 hektáros gazdaság irá­nyítása mellett az ország gondjaiból is kijut a része. - TÖTH DEZSŐ Apu, megütöttem az ujjamat SZABAD FÖLDMŰVES 3 1968. április 30. — idézi a Februári Győzelem dicső napjait. Négy évig Hetményben ker­tészkedik. Ez idő alatt tesz a legtöb­bet a nevelés terén. Párttörténetet tanít. Előadásokat tart. S ugyanakkor a kulturális forradalom kibontakozta­tása érdekében is elévülhetetlen ér­demeket szerez (megalakulása őta tagja a CSEMADOK Központi Bizott­ságának is). Sok embert úgymond kézenfogva vezetett a sötétről a vi­lágosra, s indította el a fejlődés út­jára. 1959- ben szívinfarkt kínozza majd­nem halálra. De páratlan önfegyelme átsegíti őt a súlyos bajon. Felgyógyul. S tovább küzd, ezúttal a galántai járás népi fogyasztási szövetkezetei­nek élén, mint igazgató. Tíz éven át igazgatóskodik. Becsülettel! 1960- ban nyugdíjazzák. De az azóta eltelt hat esztendő is mozgalmas. A szocializmus építésének bosszantó akadályait úton-útfélen igyekszik el­hárítani. Nemcsak a múlt, a jelen tör­ténelmének is formálója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents