Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-30 / 17. szám
Bratislava, 1966. április 30. Ara 1,— Kés XVII. évfolyam, 17. szám. Gondolatok küszöbén Most, amikor egy úf májust köszöntünk és az újjá éledt természet szépségében gyönyörködünk, terveink szövögetése és munkánk eredményességének latolgatása közben az elmúlt időkre is vissza emlékezünk. Felidézzük ifjú korunk májusait. A virágos bokrok alatt „lopott“ csókokat, a leányt, akit először öleltünk, s kinél megértésre, boldogságra leltünk. Az emlékek jönnek sorban, mintha filmről vetítenék. S mivel az élet eléggé bonyolult — fény és árnyoldala van —, emlékezetünkben lejátszódnak azok az események is, amelyek a feledés homályába tűnő kellemetlen álmokhoz hasonlítanak. Látjuk magunkat és sorstársainkat a poros országúton bandukolva üres tarisznyával és életúntságot tükröző ábrázattal. A másik kép azt a jelenetet eleveníti fel, amikor harcos egységbe forrva ököllel döngettük a gyárak, vagy a földbirtokosok bezárt kapuját. A munkáért, a kenyérért s a föld birtoklásáért küzdő emberek sorakoznak fel lelki szemeink előtt. S a május elsejei diszpompás seregszemlénk ünnepi hangulata közben a régi, véres májusokra is vissza emlékezünk. A vörös zászló mögé felsorakozott megnyúlt arcú, rongyos, de kemény öklű proletárokra, nagyapáinkra, apáinkra és saját magunkra. Tehát mindazokra, akik gyakran a csendőrkordonnal is szembe szállva védelmezték az elnyomottak és a kisemmizettek igazát, ostromolták, majd végérvényesen lerombolták a gazdagok igazságtalanságra és embertelenségre épült hatalmát. Immár huszonkettedszer ünnepeljük szabadon május elsejét, békés alkotó munkánk és a dolgozók nemzetközi összefogásának örök érvényű kifejezőjét. S ha őszinték akarunk lenni, akkor el kell ismernünk, hogy a munkás hétköznapok forgatagában észre sem vesszük, mily gyorsan megy az idő. Küszködünk a fejlődéssel járó mindennapi gondokkal. Termelünk, szeretünk és alkotunk ki-ki a maga módján. Persze jut arra is időnk, hogy végre már emberhez méltó körülmények között élvezzük az élet örömeit. Mégis úgy tűnik, mintha versenyeznénk a könyörtelenül száguldó idővel. Igaz, hogy ebben a versenyben gyakran lemaradunk. Kifogyunk az időből és egyes feladatok teljesítése gyakran holnapra marad. Mint mindennek, úgy ennek is meg van az oka. Lehet, hogy türelmetlenek vagyunk és erőnket meghaladó feladatokat tűzünk magunk elé. De abban a megállapításban is van némi igazság, hogy ma még nem vagyunk mindannyian versenyképesek. Bizony vannak emberek, akik még nem akarják és olyanok is, akik akarják, de nem tudják kihasználni a fejlődést gyorsító jó munka összes előfeltételeit. Hogy meddig lesznek még közöttünk ilyen emberek? — Ez is idő kérdései — Aki ma mulasztott, holnap még helyrehozhatja, kiköszörülheti a csorbát. Az a megállapítás azonban ebben az esetben is helyénvaló, hogy „minél előbb, annál jobb"! Gyakran türelmetlenek vagyunk. Ennek ellenére el kell ismernünk azt is, hogy szorgos munkás kezek nyomán szüntelenül változik, csinosodik városaink és falvaink arculata. S hogy új, korszerű gépek sokasága hagyja el naponta a gyárak udvarát. Ahhoz sem fér kétség, hogy a közszükségleti cikkek irányában támasztott társadalmi igények is mindjobban kielégítést nyernek. Természetes, hogy az érdemekben parasztságunk is osztozik. Hiszen elsősorban is az ő érdeme, hogy bőven jut kenyér, hús, tej és más élelmiszer mindnyájunk asztalára. Mindez azt az általános igazságot tükrözi, hogy a közös célokért küzdő, de a társadalmunk különböző rétegeihez tartozó dolgozók sokrétű, mindennapi munkája napról napra szebbé és kellemesebbé formálja életünket. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a szocialista építő munkának semmi köze sincs a könyörtelen „robothoz", mert ez a munka a szabaddá lett emberek élménydús és örömöket hozó tevékenysége, s egyben a dolgozó társadalmunk gyarapodásának egyedüli forrása. Ezt a munkát, a tőke rabláncaitól véglegesen megszabadult építő munkát ünnepeljük május elsején, a munka hagyományos ünnepén. Népünk szilárd akarata, kibontakozó alkotó készsége és a szocializmus győzelmében vetett megingathatatlan hite biztosíték, hogy az iparban, a mezőgazdaságban és a termelés minden szakaszán hatékonyan érvényesülnek majd pártunk közelgő XIII. kongreszusának határozatai és irányelvei, s hogy a nemzetgazdaság — ezen beiül a mezőgazdaság irányítása tökéletesített rendszerének gyakorlati alkalmazása nyomán hatványozott mennyiségű eredmények születnek. Május elseje, a világ dolgozóinak hagyományos ünnepe szemléltetően kifejezi a szocialista világrendszer népeinek harcos összefogását a nemzetközi proletár hadsereggel és mindazokkal a társadalmi erőkkel, amelyek a szocializmus világméretű győzelméért, az emberi haladásért és a béke fenntartásáért szállnak síkra. Az összefogásnak és az együvétartozásnak több megnyilvánulási formája van. Ezek közül a legközismertebb a szabadságért harcoló népnek nyújtott erkölcsi és anyagi segítség, valamint a gyarmati sorstól megszabadult fejlődő országok népeivel való politikai és gazdasági együttműködés. Kétségtelen, hogy hazánk — lehetőségeinkhez mérten — teljesíti ezirányú nemzetközi kötelezettségeit. Dolgozó népünk egységesen foglal állást a vietnami nép igazságos felszabadító harca mellett és határozottan elítéli az amerikai imperializmus agresszív cselekedeteit. Támogatja mindazokat a forradalmi mozgalmakat, amelyek a Földünk különböző pontjain a szabadság, a függetlenség és a szocializmus szellemének terjeszkedését szolgálják. Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában, vagyis a szocialista embertípus formálódásának időszakában természetes, hogy az internacionalizmus szellemében gondolkodó és cselekvő többség mellett vannak még olyan emberek Is, akik közömbösséget tanúsítanak népünk nemzetközi kötelezettségei iránt. Nem a régi rendszer uralkodó osztályainak széjjelvert maradványaira gondolok. Magától értetődik, hogy ezeknek az embereknek egy része — a volt osztályhelyzetének következményeként — a jobbik esetben semleges álláspontot képvisel, és egyesek attól sem riadnak vissza, hogy a suttogó, ellenséges szándékú propaganda eszközével káros jelenségnek nyilvánítsák a dolgozók nemzetközi összefogását és egységét szilárdító különböző Intézkedéseinket. En inkább azokra az emberek gondolok —, akiknek a száma, bár kevés, létezésük azonban tagadhatatlan — akiket a szocializmus emelt emberi viszonyok közé és ma a viszonylagos jó dolgukban megfeledkeznek arról, hogy a szocializmus csak azért győzedelmeskedett hazánkban, mert országépítő munkánkban a Szovjetuniónak, mint az első szocialista országnak sokrétű, és a nemzetközi munkásmozgalom erkölcsi segítségére támaszkodhattunk. Az Ilyen emberek a gazdasági helyzetünkben előforduló kisebb zavaró jelenségeket —, amelyek egy új típusú gazdasági rendszer kialakítása közben törvényszerűen jelentkeznek —, azzal magyarázzák, hogy hazánk a nemzetközi kötelezettségei keretében sok anyagi segítséget nyújt a rászoruló népeknek és nemzeteknek. S lényegében ellenzik ezt a segítségnyújtást, mondván, hogy sokkal jobban élhetnénk, ha az ilyen kötelezettségek teljesítéséről lemondanánk. Nem kell különösebb felkészültséggel rendelkező politikusnak lenni ahhoz, hogy az ilyen nézetek helytelen és káros voltára rádöbbenjünk. Minden józanul és becsületesen gondolkodó ember érzi ás tudatosítja magában, hogy a szocializmus világméretű győzelmének elősegítése, a tjke rabláncai közt sínylődd embermilliók igazságos harcának támogatása még akkor is erkölcsi kötelességünk, ha ez a helytállás némi áldozatokat kíván. De tudje azt is, hogy most, amikor a nemzetközi kapitalizmus még eléggé jelentékeny erőt képvisel és minden eszközzel igyekszik gátolni a szocialista világrendszer terjeszkedését, feltétlenül szükség van a világ szocialista és haladó erőinek összefogására, s persze arra is, hogy ezek az erők kölcsönösen és sokoldalúan segítség egymást. Ez egyértelmű azzal a követelménynyel, hogy a sajátos és sokszor csak látszólagos nemzeti érdekeinket soha nem helyezhetjük a proletár nemzetköziség fennkölt eszméiből származó nemzetközi kötelezettségeink föl*, Mert az ilyen cselekedet hazánk nemzeti elszigetelődéséhez és a szocializmus építésének feladásához vezetne. Ezért május elseje, a világ dolgozói nemzetközi összefogásának szimbolikus kifejezője, mélyítse el még jobban az egész világ haladó erőihez fűződő kapcsolatainkat és feledhetetlenül vésse tudatunkba, hogy szocialista építőmunkánknak — az életszínvonalunk szüntelen emelkedése mellett — a szociális haladásért küzdő világméretű erők győzelmét is szolgálnia kell. PATHÖ KAROLT A SZOBA FALÁN körbe-körbe elismerő oklevelek. Azt hiszem, szocialista munkabrtgád többet nem is szerezhetne. Mind-mind kiváló munkáról, becsületes emberi helytállásról tanúskodnak. Ez a szobácska a brigád otthona. Takaros, tiszta helyiség, a sarokban tévé, a szekrényeken könyvek. Lengyel Margit és Krutek Magda a brigád legrégibb tagjai. A múltról, az indulásról beszélnek. Hét évvel ezelőtt, 1959-ben alakult meg a Bajost Allamt Gazdaság baromftfarmján ez a sokat emlegetett szocialista munkabrigád. Nyilvánvalóan nagyszerű munkát végezhettek, hiszen egy év telt el csak, s márts megkapták a megtisztelő elmet. A lányok eredményekről, hozamokról kezdenek beszélni. Ml elégedjünk meg ennyivel: az eredményeik méltóak egy szocialista munkabrigádhoz. Bennünket ugyanis más érdekel. A kötelezettségvállalásnak a másik tén kiveszik a részüket. Ezen kívül rengeteget olvasnak. Gyakran látogatnak el a helyi könyvtárba. A szocialista együttélés alapélnél más téren Is megmutatkoznak. Segítik egymást napi munkájukban, helyettesítik beteg kollégáikat, sőt meglátogatják őket. Amennyiben munkájuk engedi, közösen lámák szórakozni. Végigsétálunk a farmon. Bárhová lépünk, példás rend, tisztaság fogad, no és szorgalmas lányok. Vedrekkel szaladgálnak, a takarmányt készítik elő. Akad közülük néhány, aki félrehúzódik, mintha nem szívesen nyilatkozna. Később ennek ts kiderül ‘az oka. Kissé orrolnak az újságírókra. Persze azonnal' hozzáteszik, hogy csak azokra, akik valótlanságokat állítanak. Ml örömmel ígértük meg, hogy csakts az Igazat írjuk meg. S az igazság a következő: kevés ilyen példás brigádot talál az ember országjáró útján. IP- L) KÖSZÖNTJÜK május elsejét, a dolgozók nemzetközi seregszemléjét, a felszabadult munka ünnepét! f A szocialista mezőqazdaséqért! PÉLDÁS BRIGÁD melletti kis parkocskát. Röplabdapályát ts készítettek, hiszen a sport felüdülést jelent a napi munka után. A közeljövőben asztalitenisz felszerelést kapnak. A brigád szívesen kapcsolódik be a kulturális tevékenységbe is. A gazdaság CSISZ szervezete mellett működő esztrád-együttes munkájából szin■> oldala: a szocialista együttélés megvalósulása. Ha szétnézel a farmon — mintha parkban járnál. Virágok, gondosan ápolt gyepágyak, ök maguk tartják rendben környezetüket, szabad óráikban ápolgatlák, gondozzák az épület
