Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-23 / 16. szám

Hogyan helyezzük el a kaptárakata «áidortanyán

A. Mielőtt választ adnánk erre a kérdésre tudnunk kell, hogy

hány lajta vándorlás létezik:

1. Tavaszi vándorlás (tűzre, gyümölcsfákra, repcére);

2. Nyári vándorlás (akácra, bükkönyre, olajnövényekre, réti virágokra);

3. Vándorlás az erdőkbe (málnára, az erdők virágaira, vörösfenyőre és jegenyefenyőre).

B. Továbbá azt is meg kell különböztetni, hogy:

1. melegebb vidékre (Dél-Szlovákiába), vagy

2. a hűvösebb éghajlatú, erdős vidékre vándorlunk.

C. A harmadik tényező:

1. Gyengébb családokkal, vagy

2. erős családokkal vándorlunk.

Ezzel a tényezővel nem fogunk foglalkozni, mivel a vándorlás alapvető követelménye, hogy gyenge családokkal ne induljunk útra.

D. A vándortanya helyének kiválasztása: Ezt

a feladatot úgy oldjuk meg, hogy:

1. Mindenekelőtt kikeressük a vándortanyák legmegfelelőbb helyét,

2. majd figyelembe vesszük a szállítási lehetőségeket (utakat).

E. A kaptárak elhelyezése:

1. Tavaszi vándorlás: füzesekbe, gyümölcsösökbe,

repcetáblákhoz. A hely kiválasztása nagyon fontos előfeltétel. A rándortanya védett legyen a széltől és a tűző naptól. A kaptárakat úgy állítjuk fel, hogy a röpnyílások keletre, vagy délkeletre nézzenek, mivel így a méhek a napsütés hatására hamarabb felébrednek és korábban látogatják a méhlegelőt. Ajánlatos a kaptárakat egymástól egyenletes távolságra cikcakkban elhelyezni.

Mit mond a gyakorlat? Környékünkről nagyon sok méhész vándorol, gyakran túlzsúfolt helyekre és fgy helyszűke miatt a kaptárakat sorban, egymástól 30—50 cm-es távolságra helyezik el. Milyen tapasztalatokat szereztek? A méhek az egyes családok tulajdonságai szerint egyformán hordanak. Am a szélső családok rendszerint fölerősödnek: ugyanis a nektárral és virágporral megrakódótt méhek gyakran a szélső kaptárakba kéredzkednek és ott is maradnak.

2. Nyári vándorláskor a vándortanyát felléllenül árnyékos helyen ütjük fel. Ajánlatos a röpnyilást kelet vagy délkelet felé fordítani (a méhek korábban kezdenek gyűjteni), de a más irányban elhelyezett kaptárak méhei sem maradnak le a gyűjtésben. Kerüljük a tűző napfényt, mivel a tűző napon levő kaptárak méheinek nagy részét a szellőztetés foglalkoztatja (esetleg a Hasítás terjedelme is csökken, mivel a Hasítás a 36 C° fölötti hőmérsékleten elpusztul). Gyakran — ilyen körülmények között — a méhek szellőztetése sem bizonyul elegendőnek, és a forróság hatására a lépek leváltanak a keretekről és a méz folyik. .

3. Vándorlás havasi tanyára. A kaptárakat szélvédett helyen helyezzük el. A röpnyílások délkeleti irányba nézzenek. A levegő az erdőben hűvös, ezért a méhek szeretik a meleg és szélvédett helyet. A kaptárakat védjük a magas fák közelségétől, mivel ezekről nagyon nehezen tudjuk majd leszedni a rajokat. A kaptárakat ne helyezzük közvetlenül a földre, hanem 30—50 cm magas alátétekre. Ilyen magasságban a különféle kártevők és rovarok nem háborgatják majd a méheket, a kaptár alja sem nedvesedik át, nem korhad el és a kaptár száraz marad. Ügyeljünk arra, hogy kaptárak alatt ne legyen léghuzat, mivel a léghuzat szívó hatása a méheket gyakran a kaptár alá húzza A kaptárakat ne helyezzük egymás elé, mivel a hazatérő gyűjtőméhek egy része az első sor kaptáraiba repül.

Végül az alábbi körülményeket is vegyük figyelembe:

1. A vándortanya ne álljon a nyilvános utak közvetlen közelében.

2. Ügyeljünk arra, hogy méheink ne okozhassanak kárt az idegen állatokban.

3. Ne okozzunk kárt a földtulajdonosnak (a gyep tiprása, fák kivágása stb.).

4. Kerüljük az összetűzéseket.

5. Méheinket ne állítsuk más méhész vándortanyája elé (tekintettel a méhlegelő irányára).

6. Ne legyünk terhére sem a közeli méhészeknek, sem pedig a környező lakosságnak.

LUZSICZA LÁSZLÓ

Kitűnő és sokoldalú segédeszköz

Ä vándorméhésznek a vándorlásra való előkészületek valamint a vándortanyán végzett munka idején sok gondot okoz a kaptárok áthelyezése, szállítása. Az alább közölt-rajzok szerint az ügyesebb méhészek saját maguk is elkészíthetik a sokoldalúan felhasználható segédeszközt, amelyet még 1931-ben ismertettek a Bienenvater című német lapban, de még ma sem vesztette el időszerűségét.

mint hordágy, hordó alkalmatosság a kaptárok kézi szállítására.

retek megjelölésé- mint hátra szerelhető kaptárvei). _, hordó, alkalmatosság.

Tanulságos eset

Történt egyszer, hogy két szomszédos méhész a lakhelyétől kb. 5 kilométerre fekvő akácerdőbe költöztette méheit. A biztonság kedvéért mind a ketten üres kaptárakat hagytak a hazai méhesben. Ügy határoztak, hogy a vándortanyán reggel nyolc órakor nyitják ki a röpnyílásokat.

Másnap reggel a fiatal méhész már nyolc óra előtt kinyitotta a röpnyílásokat és nyugodtan hazament. A kertbe be sem nézett. Az öreg, tapasztalt méhész, mielőtt kinyitotta volna a röpnyílásokat, levette a kaptárak fedelét és a vászon alá mindegyikbe füstöt fújt. Majd a kaptárakat ismét lefedte, de a vásznat mindegyiken egy kissé visszahajtotta. Ezután kinyitotta a röpnyílásokat is és ezeken keresztül is füstöt fújt a kaptárba. A füsttel felriasztott méhek a mézre vetették magukat, s csak azután szállingóztak a röpdeszkára. Néhány méh a magasba repült, de a vándortanyától nem igen távolodott el. Tájékozódott.

Az öreg méhész méhei közül egyetlen egy sem tért haza, a fiatal méhész kaptára otthon tömve volt visszatérő méhekkel, sőt annak külső falát is sűrűn takarták a kinnrekedt méhek. —g—