Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-23 / 16. szám
FŐHORDÁS ELŐTT Román József, Lelesz A Csehszlovák Mébészszövefség "■■mirmnii Ä Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Választmánya kidolgozta azoknak a szaktanítóknak a névsorát, akik a hordási időszak alatt vasárnaponként előadásokat tartanak majd a Králová pri Senci-i méhész szaktanonc-iskolában. Mivel a hordási időszakban nagyon sok méhész szakcsoport látogat el ide, közöljük a szaktanítók névsorát és címét, hogy az alapszervezetek közvetlen kapcsolat útján értesítsék az illetékes előadót arról, milyen kérdésekre szeretnének az előadás keretében választ kapni. Az előadás témájára vonatkozó kéréseket az előadás napja előtt legalább 14 nappal kell elküldeni. íme az előadások napja és az előadók névsora: 1966. május 15 — Dr. Juraj janöi, Bratislava, Bardejovská ő. 15. 1966. május 22 — Pavel Silny, Bratislava 18, Kopanice C. d. 8. 1966. május 29 — Rudolf Miöieta, Bratislava-Nivy, nádrazíe. 1966. június 5 — Jozef Gazoviö, Trnava, Odbojárov 12. 1966. június 12 — Marta Velgosová, Bratislava, Panenská ul. C. 26. 1966. június 19 — Eudevít Pulc, Bratislava-Raöa, pri Lisovni é. 8. 1966. június 26 — Albert FaSung, Bratislava, Leninovo nám. C. 1. 1966. július 3 — Michal KoriCansky, §M Galanta. 1966. július 10 — Jozef Chynoradsky, Stupava, Bazantnica. 1966. július 17 — Frantigek Krásnohorsky, Bratislava, Odbojárov ö. 10. 1966. július 24 — Eudevít Svancer, Bratislava, Reäetkova ul. C. 29. 1968. július 31 — Frantigek Mrva, Galanta, Stalinova 404. 1966. augusztus 7 — Vilma Bardejovská, Komárno, Leninove sady 5A. 1966. augusztus 14 — ján Germán, Kameniőná pri Komámé. 1966. augusztus 21 — Mikulág Dolan, Nitra, Radlinského ul. C. 12. A tanulmányi kirándulásokat a tanonciskola igazgatóságának a látogatás előtt legalább 30 nappal be kell jelenteni, hogy abban az esetben, ha az éjszakai szállást nem tudnák arra a napra biztosítani, más időpontot ajánlhassanak fel. A tanonciskola 37 fekhelyet tud biztosítani. A látogatás bejelentésével egyidejűleg be kell jelenteni az étkeztetésre, azaz a reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonára és vacsorára vonatkozó igényt is, valamint az előadások tárgyát. • • • Ez év júliusában megrendezik a méz háztartási feldolgozásával foglalkozó tanítónók tanfolyamát. Kérjük szövetségünk járási választmányait, hogy minden járásból legalább egy háziasszonyt küldjenek erre a tanfolyamra. Csakis olyan háziasszonyok jöhetnek számításba, akik nincsenek munkaviszonyban, érdeklődést tanúsítanak a méz felhasználására és a helyes táplálkozásra vonatkozó tanfolyam iránt, s az ott tanultakat tanítói minőségben tovább adhatják más tanfolyamok részvevőinek. A tanfolyammal kapcsolatos költségeket szövetségünk szlovákiai választmánya fedezi abban a reményben, hogy a tanfolyam résztvevői sikeresen leteszik a záróvizsgát és oklevelet kapnak. Fiatal és idős méhészek viszonyáról ben maradni, s a méhészeti szervezetek által rendezett gyűléseket, előadásokat, tanfolyamokat szorgalmasan látogatni. A kapott tanácsokat jól meg kell fontólni, s az elmélet alapján szerzett tudáson gondosan át kell szűrni. A családoknak mindig elegendő élelemkészletük legyen. Hiányban szenvedő család nem nyújthat hozamot, ha a létfenntartás gondjaival kell megküzdenie. Ha van is a családnak elegendő készlete, nem épít, ha nincs bordás. Hordástalan időben etetnünk kell, ha azt akarjuk, hogy a család építkezzen. A családok építési hajlamát ki kell használni új építmény előállítására. Az öreg építményt azután a késő nyári vizsgálat alkalmával eltávolíthatjuk a költőtérből. A főhordás beállta előtt ne bővítsük már a fészket további kiépített lépek beakasztásával, amivel alkalmat adnánk az anyának további tömeges petézésre. Ugyanis a családokat főbordás alatt a nagy mennyiségű fiasítás etetésével foglalkoztatnánk, ami a mézhozam rovására menne. A költőtérben az üres helyet műlépekkel ellátott keretekkel töltsük ki a főhordás beállta előtti napokban, vagy fedődeszkával zárjuk el ezt a költőtér méhek által elfnglalt részétől. SVANCER L. (Folytatás a 6. oldalról.) Méhésztárs-szomszédom, akinek a telepen 18 családja volt, lemaradt a mézhozamban, mert családjai a hordás előtti időben ínséget szenvedtek. Később azonban, amikor már több kiépített kerettel rendelkeztem, s akáchordás előtt a költőterekben lévő üres helyet kiépített lépekkel töltöttem ki, hordástalan időben nem etettem, az eredmény soha sem közelítette meg az első évi eredményt. Csakhamar rájöttem, hogy ha a családnak akáchordás kezdetén a költőtérben sok üres sejtű keret áll a rendelkezésére, akkor a hordás kezdetén aránylag gyéren beömlő nektár az anyát intenzív petézésre buzdítja. Hordás alatt sok ezerre menő álcáról kell a családoknak gondoskodniok. Ez sok méhet köt le. A behordott nektár nagy mennyisége a nyílt fiasítás etetésére lesz felhasználva s a hordásra nem járhat ki annyi méh, mint amikor a nyílt fiasítás csak kis mennyiségben van a családokban. A felsoroltakból a kezdők a következő tanulságokat vonhatják le: A szakirodalommal gondosan foglalkozni szükséges és hasznos ngyan, de a kezdő nem nélkülözheti a tapasztalt méhész tanácsát s útbaigazítását. Szükséges tehát ezekkel érintkezésa méhanya nevelésére kértem' tanácsot, ő ilyen tanácsot adott „Pusztítsd el a törzscsalád anyját, ők majd nevelnek több ú] anyát és abból majd válogathatsz". Voltak ennél még kö^ szünetre méltóbb tanácsok is-Kérdem én az efféle idős mfr* hészeket, miért látnak ellenség get a kezdő méhészekben —hiszen ők is voltak kezdők) (ól tudják, hogy egy-egy rossz tanács mennyi szorgalmas műn-* kásméh életébe kerül. Vagy ók erre nem is gondol-* na*’ S. Z., POU Vinicd ben a társadalmunk ellenségei is voltak. Hiszen ma arra tö- ( rekszünk, hogy népgazdaságunkban a méhészetet minél j jobban fejlesszük és ők ennek t inkább a hátramozdítói voltak. T Ugyanis legtöbbször a szűk- j séges beavatkozással ellentétes, vagy nem megfelelő tanácsot r adtak, amit később a méhészeti folyóiratokban, könyvekben, de sokszor a saját káromon tapasz- . taltam. Hogy példát hozzak fel, amikor szaporítani akartam méhészetemet egy idős méhésztől Két évvel ezelőtt kezdtem méhészkedni. A méhészetet a losonci AKl-ban működő méhészkör keretén belül kedveltem meg. A kör tanítója Kovács Lajos bácsi, a panyidaróci EFSZ méhésze volt. Munkájáért ma is és örökké hálával tartozom. Azonban amikor vele nem tudtam kapcsolatot fenntartani és méhészkedés közben valamilyen nehézségbe ütköztem. Idős méhészektől kértem tanácsot. Bizony ezek legtöbbször az ellenségeim és azt hiszem, hogy egyőket. Ez nem lenne baj, csakhogy helyükre elfelejtettek facsemetéket ültetni. Éppúgy, mint számtalan faluban. Kivételt képez a hozzánk legközelebb eső Pójánt, ahol kiaszfaltozták az utcát, járdát is készítettek és az utat hársfákkal szegélyezték. Igaz, hogy nálunk is van út és járda, ha nem is mindenütt, ám a fákról elfeledkeztünk, habár lenne rá elég hely az utcában. Pedig milyen öröm lenne, ha jó pár év múlva megmutathatnánk ókét az unokáknak: nézzétek meg ezeket a hársfákat, mi ültettük őket. S akkor a méhészeknek sem fájna annyira, hogy kipusztítottuk a gazdagon mézelő akácfákat. Román lózsef. Lelesz A vándor, aki a harmincasnegyvenes években járta az országot, sokszor nem is tudta, hogy falu vagy erdő közelében Jár-e: csak a fák koronáiból kimagasló templomtorony jelezte, hogy itt emberek élnek. A falvak messziről nézve kevés kivételével erdőhöz hasonlítottak. Az utcákat és a kerteket hatalmas akácfák és fűzfák szegélyezték. Évtizedeken, sőt évszázadokon át dacoltak a széllel, viharral, védték a kis földhöz lapult házakat, díszítették a környéket. Alattuk Játszott a sok pajkos gyermekhad, és itt pihentek a fák hús árnyékában az öregek Is. Közben jött a háború, s ezzel együtt járt a tűzifahiány. Egyre gyakrabban törték meg a falvak csendjét a fejszecsapások. A hatalmas fák előbb a kertek alján, később a kiskertekben és az utcákon is recsegve, ropogva dőltek ki, egyik a másik után. Helyükre Itt-ott gyümölcsfákat ültettek, de a falvak így is kopáran, sivár képpel fogadják a látogatót. Az akác még a műutak mellett sem kap ma már helyet. Hogyan lehetne ezen segíteni? Szerencsére még ma is akadnak kezdeményezők, akiknek példája nyomán egész utcarészeket szegélyeznek fehérlevelű erdei hárssal. Egyszer a faliújságban olvastam, hogy a Leleszi Állami Gazdaság udvara teljesen kopár. Pedig valamikor, nem is olyan régen, itt is szép fák voltak, de már kiöregedtek és kivágták Kidőlt a fa mandulástól
