Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-23 / 16. szám

FŐHORDÁS ELŐTT Román József, Lelesz A Csehszlovák Mébészszövefség "■■mirmnii Ä Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Választmá­nya kidolgozta azoknak a szaktanítóknak a névsorát, akik a hordási időszak alatt vasárnaponként előadá­sokat tartanak majd a Králová pri Senci-i méhész szak­­tanonc-iskolában. Mivel a hordási időszakban nagyon sok méhész szakcsoport látogat el ide, közöljük a szak­tanítók névsorát és címét, hogy az alapszervezetek köz­vetlen kapcsolat útján értesítsék az illetékes előadót arról, milyen kérdésekre szeretnének az előadás kere­tében választ kapni. Az előadás témájára vonatkozó ké­réseket az előadás napja előtt legalább 14 nappal kell elküldeni. íme az előadások napja és az előadók névsora: 1966. május 15 — Dr. Juraj janöi, Bratislava, Bardejov­­ská ő. 15. 1966. május 22 — Pavel Silny, Bratislava 18, Kopanice C. d. 8. 1966. május 29 — Rudolf Miöieta, Bratislava-Nivy, ná­­drazíe. 1966. június 5 — Jozef Gazoviö, Trnava, Odbojárov 12. 1966. június 12 — Marta Velgosová, Bratislava, Panen­­ská ul. C. 26. 1966. június 19 — Eudevít Pulc, Bratislava-Raöa, pri Li­­sovni é. 8. 1966. június 26 — Albert FaSung, Bratislava, Leninovo nám. C. 1. 1966. július 3 — Michal KoriCansky, §M Galanta. 1966. július 10 — Jozef Chynoradsky, Stupava, Bazant­­nica. 1966. július 17 — Frantigek Krásnohorsky, Bratislava, Odbojárov ö. 10. 1966. július 24 — Eudevít Svancer, Bratislava, Reäetko­­va ul. C. 29. 1968. július 31 — Frantigek Mrva, Galanta, Stalinova 404. 1966. augusztus 7 — Vilma Bardejovská, Komárno, Le­­ninove sady 5A. 1966. augusztus 14 — ján Germán, Kameniőná pri Ko­mámé. 1966. augusztus 21 — Mikulág Dolan, Nitra, Radlinské­­ho ul. C. 12. A tanulmányi kirándulásokat a tanonciskola igazgató­ságának a látogatás előtt legalább 30 nappal be kell jelenteni, hogy abban az esetben, ha az éjszakai szállást nem tudnák arra a napra biztosítani, más időpontot ajánlhassanak fel. A tanonciskola 37 fekhelyet tud biz­tosítani. A látogatás bejelentésével egyidejűleg be kell jelenteni az étkeztetésre, azaz a reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonára és vacsorára vonatkozó igényt is, vala­mint az előadások tárgyát. • • • Ez év júliusában megrendezik a méz háztartási feldol­gozásával foglalkozó tanítónók tanfolyamát. Kérjük szö­vetségünk járási választmányait, hogy minden járásból legalább egy háziasszonyt küldjenek erre a tanfolyamra. Csakis olyan háziasszonyok jöhetnek számításba, akik nincsenek munkaviszonyban, érdeklődést tanúsítanak a méz felhasználására és a helyes táplálkozásra vonatkozó tanfolyam iránt, s az ott tanultakat tanítói minőségben tovább adhatják más tanfolyamok részvevőinek. A tan­folyammal kapcsolatos költségeket szövetségünk szlová­kiai választmánya fedezi abban a reményben, hogy a tanfolyam résztvevői sikeresen leteszik a záróvizsgát és oklevelet kapnak. Fiatal és idős méhészek viszonyáról ben maradni, s a méhészeti szervezetek által rendezett gyű­léseket, előadásokat, tanfolya­mokat szorgalmasan látogatni. A kapott tanácsokat jól meg kell fontólni, s az elmélet alap­ján szerzett tudáson gondosan át kell szűrni. A családoknak mindig ele­gendő élelemkészletük legyen. Hiányban szenvedő család nem nyújthat hozamot, ha a létfenn­tartás gondjaival kell megküz­denie. Ha van is a családnak elegendő készlete, nem épít, ha nincs bordás. Hordástalan idő­ben etetnünk kell, ha azt akar­juk, hogy a család építkezzen. A családok építési hajlamát ki kell használni új építmény elő­állítására. Az öreg építményt azután a késő nyári vizsgálat alkalmával eltávolíthatjuk a költőtérből. A főhordás beállta előtt ne bővítsük már a fészket további kiépített lépek beakasztásával, amivel alkalmat adnánk az anyának további tömeges peté­­zésre. Ugyanis a családokat fő­bordás alatt a nagy mennyiségű fiasítás etetésével foglalkoztat­nánk, ami a mézhozam rovására menne. A költőtérben az üres helyet műlépekkel ellátott ke­retekkel töltsük ki a főhordás beállta előtti napokban, vagy fedődeszkával zárjuk el ezt a költőtér méhek által elfnglalt részétől. SVANCER L. (Folytatás a 6. oldalról.) Méhésztárs-szomszédom, aki­nek a telepen 18 családja volt, lemaradt a mézhozamban, mert családjai a hordás előtti idő­ben ínséget szenvedtek. Később azonban, amikor már több kiépített kerettel rendel­keztem, s akáchordás előtt a költőterekben lévő üres helyet kiépített lépekkel töltöttem ki, hordástalan időben nem etet­tem, az eredmény soha sem közelítette meg az első évi eredményt. Csakhamar rájöttem, hogy ha a családnak akáchordás kezde­tén a költőtérben sok üres sej­­tű keret áll a rendelkezésére, akkor a hordás kezdetén arány­lag gyéren beömlő nektár az anyát intenzív petézésre buz­dítja. Hordás alatt sok ezerre menő álcáról kell a családok­nak gondoskodniok. Ez sok méhet köt le. A behordott nek­tár nagy mennyisége a nyílt fiasítás etetésére lesz felhasz­nálva s a hordásra nem járhat ki annyi méh, mint amikor a nyílt fiasítás csak kis mennyi­ségben van a családokban. A felsoroltakból a kezdők a következő tanulságokat vonhat­ják le: A szakirodalommal gondosan foglalkozni szükséges és hasz­nos ngyan, de a kezdő nem nél­külözheti a tapasztalt méhész tanácsát s útbaigazítását. Szük­séges tehát ezekkel érintkezés­a méhanya nevelésére kértem' tanácsot, ő ilyen tanácsot adott „Pusztítsd el a törzscsalád any­ját, ők majd nevelnek több ú] anyát és abból majd válogat­hatsz". Voltak ennél még kö^ szünetre méltóbb tanácsok is-Kérdem én az efféle idős mfr* hészeket, miért látnak ellenség get a kezdő méhészekben —­­hiszen ők is voltak kezdők) (ól tudják, hogy egy-egy rossz ta­nács mennyi szorgalmas műn-* kásméh életébe kerül. Vagy ók erre nem is gondol-* na*’ S. Z., POU Vinicd ben a társadalmunk ellenségei is voltak. Hiszen ma arra tö- ( rekszünk, hogy népgazdasá­gunkban a méhészetet minél j jobban fejlesszük és ők ennek t inkább a hátramozdítói voltak. T Ugyanis legtöbbször a szűk- j séges beavatkozással ellentétes, vagy nem megfelelő tanácsot r adtak, amit később a méhészeti folyóiratokban, könyvekben, de sokszor a saját káromon tapasz- . taltam. Hogy példát hozzak fel, amikor szaporítani akartam mé­hészetemet egy idős méhésztől Két évvel ezelőtt kezdtem méhészkedni. A méhészetet a losonci AKl-ban működő mé­hészkör keretén belül kedvel­tem meg. A kör tanítója Kovács Lajos bácsi, a panyidaróci EFSZ méhésze volt. Munkájáért ma is és örökké hálával tartozom. Azonban amikor vele nem tud­tam kapcsolatot fenntartani és méhészkedés közben valamilyen nehézségbe ütköztem. Idős mé­hészektől kértem tanácsot. Bi­zony ezek legtöbbször az ellen­ségeim és azt hiszem, hogy egy­őket. Ez nem lenne baj, csak­hogy helyükre elfelejtettek fa­csemetéket ültetni. Éppúgy, mint számtalan faluban. Kivé­telt képez a hozzánk legköze­lebb eső Pójánt, ahol kiaszfal­tozták az utcát, járdát is készí­tettek és az utat hársfákkal szegélyezték. Igaz, hogy nálunk is van út és járda, ha nem is mindenütt, ám a fákról elfeled­keztünk, habár lenne rá elég hely az utcában. Pedig milyen öröm lenne, ha jó pár év múlva megmutathatnánk ókét az uno­káknak: nézzétek meg ezeket a hársfákat, mi ültettük őket. S akkor a méhészeknek sem fájna annyira, hogy kipusztítot­tuk a gazdagon mézelő akác­fákat. Román lózsef. Lelesz A vándor, aki a harmincas­negyvenes években járta az or­szágot, sokszor nem is tudta, hogy falu vagy erdő közelében Jár-e: csak a fák koronáiból ki­magasló templomtorony jelezte, hogy itt emberek élnek. A fal­vak messziről nézve kevés ki­vételével erdőhöz hasonlítottak. Az utcákat és a kerteket hatal­mas akácfák és fűzfák szegé­lyezték. Évtizedeken, sőt évszá­zadokon át dacoltak a széllel, viharral, védték a kis földhöz lapult házakat, díszítették a környéket. Alattuk Játszott a sok pajkos gyermekhad, és itt pihentek a fák hús árnyékában az öregek Is. Közben jött a há­ború, s ezzel együtt járt a tűzi­fahiány. Egyre gyakrabban tör­ték meg a falvak csendjét a fej­szecsapások. A hatalmas fák előbb a kertek alján, később a kiskertekben és az utcákon is recsegve, ropogva dőltek ki, egyik a másik után. Helyükre Itt-ott gyümölcsfákat ültettek, de a falvak így is kopáran, si­vár képpel fogadják a látoga­tót. Az akác még a műutak mellett sem kap ma már helyet. Hogyan lehetne ezen segí­teni? Szerencsére még ma is akad­nak kezdeményezők, akiknek példája nyomán egész utcaré­szeket szegélyeznek fehérlevelű erdei hárssal. Egyszer a faliújságban olvas­tam, hogy a Leleszi Állami Gaz­daság udvara teljesen kopár. Pedig valamikor, nem is olyan régen, itt is szép fák voltak, de már kiöregedtek és kivágták Kidőlt a fa mandulástól

Next

/
Thumbnails
Contents