Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-23 / 16. szám
Megindult az élet Az akác utáni néptelenedés elkerülése (Folytatás az 1. oldalról.) legvizű itatókról való gondoskodást, — azt látjuk, hogy a vízhordó méh elég soká időzik a víz „felvételezésénél", s több méh pusztul a hideg tócsákon, árokpartokon, mint más munkakörben. összefoglalva: tömören tartani, takarni a fészket, mert most már a téli állapottal szemben, amikor a telelőfürtben tartották a 14—25 C fok meleget, a kaptárrészt is „fűtik“ s 34—35 C° meleg szükséges és legkedvezőbb hőmérséklet. A természetes életrendjük biztosítása, a kímélet, az okszerűség követelményei mellett a legnagyobb segítséget a természeti adottságok kihasználásával nyújthatjuk nekik. A szaktudás, a gondosság nagyon komoly tényezők, de tízszeresen jönnek számításba, ha a természeti adottság is fennforog. — S e tekintetben egy és ugyanazon a vidéken, de más határrészen igen jelentős eltérés lehet. Két méhészetet kezelek évek óta, s a kisegítésképpen gondozott családok évről évre feltűnően erősebbek, fejlettebbek a főhordásig, — mint a sajátom, — a tanyavilág természeti adottsága folytán, — és érdemesebb a közeli Kőrös árterületére vándorolni a nyárfás és füzesek tömegvirágzása kihasználására, mint szenvedni a közeli „Kísérleti Telep" és gyümölcsösök szabálytalan mérgezéseit. Ha tehát választanunk lehet és kell, a kényelem és eredmény között, válasszuk a jobb részt. Vándorláskor is a kényelem feláldozása árán vállaljuk a nomád életet, a kockázatot, az áldozatokat az évi eredményért. — Koratavaszi munkánk nem más, mint ennek előkészítése: erős, termelő családok nevelése, felkészítése a főhordásra, melyben találja meg munkája bőséges jutalmát minden méhésztársam. Az akácon szépen felerősödött méhcsaládok népessége később erősen megcsappan, s ha az aratás körüli időben hordás van, azt a legyengült családok nem tudják kihasználni. Általános gyakorlat nálunk, hogy rakodókaptárainkban az egyfiókos fészek fölé anyarácsot teszünk, arra kerül a mézkamra, s ez így marad őszig. Helyes, hogy akác alatt egy fiókra korlátozzuk az anyát, mert csak így tudunk rohamos hordású akácon mézet elvenni. Hiba azonban, hogy az akác végére zsúfolt fészekben az anya tevékenysége korlátozva van. A fészek egy részét elfoglalja a méz, aminek ott a helye. Ezen kívül rendesen akác után indul meg a sokféle virágról származó virág-tömeg begyűjtése. Ezt a család megint csak a fészekbe raktározza. A kikelő méhek helyét megtörni virágporral, s az anya így egyre kisebb területen fiasíthat. Segít ezen, ha a méhész ilyenkor is tűzdel, ez azonban sok munkával jár és mégsem biztosít a lendületesen petéző anyának idejében elegendő helyet. Még ha volna is némi hordás az akác után, az anyát korlátozza a mézzel, virágporral tömött fészek, s emiatt éppen aratás utánra kevés a gyűjtő méhünk. Az akáchoz hasonlóan a tarlóvirág mézelését is csak erős, zsúfolt családok tudják hasznosítani. Ha legyengült méhcsaládjaink a nyári hordástól kezdenek újból megerősödni, vége a hordásnak, mire fölfejlődnének újra, és legfeljebb telelő mézüket gyűjthetik be. Világszerte leginkább rakodóval méhészkednek, és gyakori, hogy egész éven át kétfiókos fészket alkalmaznak. Ez nálunk, különleges akácmézelésünk miatt, nem látszik jónak, mert két fészekfiókkal és még egy (esetleg két) mézkamrafiókkal, tehát három egymás fölötti keretsoros kaptárakkal nálunk megvalősíthatatlannak látszik a gyors vándorlás első akácról a másodikra. Azt tapasztaltam azonban, hogy ha akác után mind a két fiókban dolgozhat az anya, elmarad a nyári nagy népesség csökkenés. Kitűnően segít tehát bajunkon, ha az akác végén eltávolítjuk az anyarácsot, és szabad helyet engedünk az anyának. Az anya hamar fölmegy a mézkamrába, és telefiasítja a kipörgetett lépeket. Ettől fogva többször fészket cserél, hol lent, hol fönt fiasft, s ennek következményeképpen a népesség nemhogy megcsappanna, hanem ha valami gazdasági növényről némi hordás van, a kaptárak túl is népesednek: meg kell csapolni őket. Ha a hordás erősödik, a méhek a begyfllő mézet a Hasítás nélkül maradt szélső keretekbe zsúfolják és ki kell pörgetni. Megfigyelésem szerint a két fiókra bővített fészekben a családok megerősödését az Is segíti, hogy a fészek áthelyeződése miatt a már elraktározott, de még nyitott mézet a nép áthordja az újonnan Hasított lépekbe, hogy ott is kialakítsa a mézkoszorút. Örülnénk, ha mások is közölnék erről tapasztalatukat, mert nem vagyok biztos abban, hogy a bent levő mézet hordják-e át, vagy a begyűlő nektárból alakul ki a mézkoszorú. Véletlen vezetett rá a rakodókaptárban a fészekcsere előj nyeire. Keresni kell azonban hasonló megoldást a fekvőkre is, mert ott az anyarács eltávolításakor másképpen viselkedik' az anya. Nem megy át az oldalsó lépekre, és nem alakit új tágas fészket magának, még ha szűk Is a meglévő. ]6zan Dezső né Szlovák Miklós, Szarvas Méhegészsegügy Mit mond a fiasítás? A méhész feladata a fiasítás állapotának figyelése. így sok olyan jelenséget észlelhet, amelyből az anya állapotára s a család egészségi állapotára következtethet. Ha a zárt fiasítás sejtjei között ply fedett sejtek is jelentkeznek melyek magassága jőval eltér a rendes fiasltású sejtektől (ún. púpos fiasítás) az arra vall, hogy az anya magtarisznyájában a csírasejtek fogyóban vannak (öreg anya, vagy tökéletlenül bepárzott anya). Az ilyen sejtekbe meg nem tudják állapítani, hogy a pete megtermékenyült-e vagy sem. Ha a munkássejtben megtermékenyült pete van, akkor a munkás méhek ezt a sejtből rendszerint eltávolítják. Ha az anya az ily üres sejtet utólagosan be nem petézi, hézagos lesz a fiasítás. Tehát hézagos éppen úgy, mint a púpos Hasítás nem megfelelő anyát jelez. Az ilyen anyát minél előbb fiatal anyával kell kicserélni. Rendes körülmények között az álcákat a dajkaméhek bőségesen ellátják és körülveszik pempővel. A méhész azonban itt-ott észreveszi, hogy az egyes álcák szárazon, táplálék nélkül fekszenek a sejtben. Az ilyen álcából kikelő méh korcs és rövid életű lesz, a családnak sem lesz belőle haszna. Ha ezt a jelenséget gyakran észleljük, akkor ez arra vall, hogy a család gyomorvészben szenved. Gyomorvészes családokban L i. a dajkaméhek túlnyomó részének a garatmirigyei nem fejlődnek ki megfelelően. Az ilyen dajkaméhek nem képesek pempőt termelni s ezért sok álca élelem nélkül sínylődik, majd elpusztul. A mnnkásméhek az ilyen álcákat eltávolítják s ilyenkor is hézagos fiasítás keletkezik. Az ily családoknál egyes méhek a szemünk előtt is ürítenek s az ürülék a sejtek falaira, fedeleire és más méhek testére kerül. A gyomorvészes méh nagyon érzékeny. Elegendő egy kis érintés, és máris ürít. A többi méh felszívja az ürüléket, mely milliónyi noszéma spórát tartalmaz. Így terjed azután a fertőzés tovább. Tehát a családokat nem ajánlatos hosszabb ideig tartó kedvezőtlen időjárás után közvetlenül vizsgálni. Engednünk kell a családoknak egy-két kedvező napot, hogy a vastagbélben összegyfilemlett ürüléktől megszabadulhassanak. A beteg család kaptárát kitisztítjuk, lúgos oldattal és benzinlámpa lángjával fertőtlenítjük, s a család minél több lépjét ójakkal cseréljük ki. Az anyát, mely valószínűleg szintén fertőzött, kicseréljük. Az egészséges álcák színe elefántcsontfehér, fénylő. Sejtjeik fedele szabályos, kiemelkedő. Egészséges családban a fiasítás szabályos, hézagok, üres sejtek nélkül. Ha az álcák sárgásak, sőt már sárgásbarna színnek, nagy a gyanú, hogy enyhe költésrothadásban szenved a család. Az ilyen családok Hasítása is hézagos, mert a méhek nem képesek minden megbetegedett álcát eltávolítani, s az ily tartalmú sejtekbe azután az anya nem rak petét. Enyhe költésrothadást előidéző mikroorganizmusok (kórokozók) már az álcát pusztítják el. Ha a fedett Hasításnál behorpadt fedelű sejteket találunk, melyek egyikén-másikán kis lyuk látható, indokolt a gyanú, hogy nyúlós költésrothadásról van szó. Az ilyen sejt tartalma sárgásbarna, alaktalan tömeg, mely ragad és nyúlik. Ha az ilyen sejtbe gyufaszálat szúrnnk, akkor a ráragadt anyag a gyufaszál kihúzásakor két-három centiméter hosszúságra nyúlik, innen kapta elnevezését. A nyúlós költésrothadásban szenvedő családok fiasításának terjedelme szintén hézagos. A méhész köteles észleléseit azonnal jelenteni a helyi nemzeti bizottságnak.
