Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-23 / 16. szám

TERMÉKENY ESZMECSEREK észrevételeknek Is meglegyen az előbbrevivő ereje és elháruljanak azok az akadályok is, amelyek eddig gá­tolták az intenzivebb szakköri mun­kát. Az Ilyen akció országos méretben is megerősíthetné a CSEMADOK-ot, inspirálná hivatásának betöltésénél, sőt kiegészítené a Népművelési In­tézet „színházi“ feladatkörét is, ame­lyet ez a „szakosztály“ még alacso­nyabb szinten nem képes koordinálni. Ez a megállapításunk méglnkább in­dokolt, hiszen szakoktató, rendező, vagy szakkör vezető lényegében any­­nyit ér, ahány műsor megvalósításá­nál bábáskodott. S éppen ezért lenne Időszerű ás fontos, hogy a CSEMA­­DOK venné kezébe ezt a központi irányítást és általa kapna súlyt a jö­vőben az trodalomszinpadi munka tartalmi-formai igaza. Az ilyen mun­kamódszer, rugalmasságánál fogva, főleg gyakorlati eredményekhez is vezetne, mert ösztönözne, serkentene, és egészséges ötleteket is asszociálna. ... Mert erre van most a legnagyobb szükség! Talán ez a legfontosabb gon­dolatsor, amellyel még az Idei jókai napok előtt sürgősen kellene foglal­koznunk. -szil-SZÉPÍTIK az eperjesi fürdőt Az elmúlt napokban lapáttal, kapá­val szorgoskodtak az emberek az eperjesi nyaraló telepen. Az volt a feladatuk, hogy kultúrálttá, széppé tegyék a környéket. Az elkészített virágágyba mintegy 700 rózsafát ül­tettek ki a tágas téren. A vezető egy holland vendéggel még a múlt héten megegyezett, s már türelmetlenül vár­ják a 2500 hagymatövet a tulipánok hazájából. A nyaralótelepre sokezer bel- és külföldi turista érkezik majd a sze­zonban. Ezért a vendéglátó irányitól most azon törik a fejüket, milyen speciális, állandóan kapható ételek­kel, Italokkal traktálják majd a ven­dégeket. Elsősorban kitűnő halászlét Kistárkány kulturális élete Ilyen szeretet nem kell! Nem kell! Kiment az udvarra. Sütött a nap. Fojtogatóan meleg volt a levegő. Á szérűbe ment, s a takarmányos csűrben a szénába fúrta magát. Sötét estig zokogott. Végül már sírni sem tudott. Égett a szeme, fájt a szfve. Nem, ez már nem Is fájdalom, valami egészen más: hideg, vastag kéreg, ami beborít­ja. s ami felfog minden kívülről jövő támadást, bezár egy csodálatos világot, amelyben borzalmak és mesék keringnek egymással viaskodva, összekeveredik a Jó és a rossz, amit külön kellene választani, de ez a szédítő nagy kavargás rettenetes hasogatássá változik... S ekkor valahonnan a távolból, ki tudná megmondani milyen Irány­ból és távolságból egy gyenge hang hullámzik feléje és gyűrűjével kö­rülfogja: ne hagyd el magad, Szabó Feri, te szöghajú kisfiú! Neked erősnek kell lennedl Hiszen csodálatos lámokat és valóságot sejtetnek a mesék! Légy erős! Ne s(fj! Neked élned kell! Rád még várnak a távol­ságok és a jövők! Várta az Iskola, a tehénlegeltetés meg a szüret. Elérkezett a szüret Ideje. Reggelenként már dér csillant a füvön, és ködfátylolal viaskodott a napsugár. A szőlővégi szilvásban a pince mögött legeltette a tehenet. Közben farlcskált. Botot cifrázott a bicskájával, és az aranyhajú lányra gondolt, akivel eddig még nem sikerült találkozni. Keserűen elmosolyodott: mese, semmi több. De nagyon szép mese, sokkal szebb és Igazabb, mint a valóság. Arra lett figyelmes, hogy valaki szalad lefelé a barázdán. Ahogy kö­zeledett a lenszőkehajú Kovács Jultka, egy-két évvel fiatalabb, mint ő, döbbenetes látomás elevenedett meg előtte. A lehajlóban lévő napocska aranyával vonta be a kislány szőkét fejét. Hát itt van, megérkezett az aranyhajú lány! A kislány nem vette őt észre és futott volna tovább, ha Ferkó utána nem kiált. — Jullkal... Jultka! A kislány megtorpant, majd visszafordult. — Mit akarsz? — Gyere vissza! — Nem érek rá. Édesapámnak szaladok cigarettáért a faluba. — És szaladt is volna, ha engedi a makacskodó hang. — Vár] no, gyere visszal Julika gyorsan odafutott a szilvafa alá, ahol Ferkó ült. Kézfejével megtörölte a száját, kisimította szeméből a haját. — Mit akarsz? — Te, Julika... Hallottál már valamit az aranyhajú lányról?... Tu­dod, amelyik itt szokott repülni a hegy fölött a tarka pillangó hátán? Kerekre tárulkozott a kislány szeme. Előbb szólni sem tudott a meg­lepetéstől, majd meg haragosan dobbantott (Folytatjuk) Bodrogközben, Kelet-Szlovákia leg­távolabbi csücskében az utóbbi évek folyamán korszerű kultúrotthonok épültek. Boly, Zétény, Véke, Pólány, Szolnocska, Kiskövezsd, Bacska, nem akármilyen kultúrházzal dicsekedhet. Impozáns, tetszetős épületek, több­nyire önsegéllyel épültek. Méltán di­csérik az említett községek lakossá­gának összefogását. Mindez azonban csak akkor mér­hető a teljes eredmény mércéjével, ha ezek az épületek nemcsak a gyű­­lésezések, összejövetelek céljait szol­gálják, hanem valóban a falu fejlődő kulturális életének otthonová válnak. Kistárkány művelődési otthona már ezt a szerepet ts betölti. Fellépett itf a Magyar Területi Színház, s a helyi műkedvelők is gyakran hallat­nak magukról. Legutóbb F. M. Doszto­jevszkij „Két férfi az ágy alatt" című vígjátékát mutatták be. Joggal felve­tődhet a kérdés: hogyan sikerült ez Klstárkányban? Talán Így foglalhat­nám össze. Van aki törődik a kultú­rával. Dicséretet érdemel a helyi CSEMADOK kultúrfelelöse, Lackó Jó­zsef, aki elfoglaltsága ellenére beta­nította az említett színmüvet. — Sokat fáradoztunk, de. érdemes volt — vélekedik Lackó elvtárs. — És a szereplők? — Mind családos, szövetkezeti tag, többgyermekes anya. A Lázár, Dobó házaspár, Jurcsák János, Berta Ottó, Várady Miklós, Bodnár József, Bod­nár Ilona, Sárady Erzsébet, Bodnár Józsefné szívvel-lélekkel játszottak. Az előadás előtt a helyi 40 tagú ének­kar is fellépett id. Bálint István ta­nító vezetésével. — Az énekkar tagjai fiatalok? — Sajnos nem. Férjek és feleségek, akiket a legnagyobb elismerés Illet. A fiatalok valahogy csak mások ál­tal akarnak szórakozni. — Máshol is fellépnek? — Beterveztük Tiszacsernőt, Nagy­­kapost, Cslcsert, Vékét, Bácskát, ÓJ műsor betanulásával Is foglalkozunk. Szeretnénk ellátogatni Magyarország­ra műkedvelőinkkel. Az énekkar is újabb számokat tanul. A kulturális fejlődés nem állt meg Klstárkányban, ami Jóleső érzést vált ki az emberből. De a dicsérő szavak mellé egy Jótanács mégis Ide kíván­kozik. A kistárkányi szövetkezet évek óta a terebest Járás egyik Jólműkö­dő gazdasága. A falu fiataljainak többsége otthon dolgozik. Kulturális igényeiket viszont az eddiginél Job­ban kielégíthetnék, ha — ahogyan a kezdetben volt — a szövetkezet ál­landó kultúrfelelőst nevezne ki. Meggyőződésünk, hogy az elnök Fazekas Béla, és a többi vezető Is Jól tudja: nem lenne ez „meddő be­ruházás" ... No meg van is miből... Kézdy Géza Időszerű kérdések Nemzetgazdaságunk a tökéletesebb rendszerű irányításra törekszik, s ez­zel lépést kell tartania mezőgazda­sági termelésünk minden ágának, a növénytermelésnek, az állattenyésztés­nek, gépesítésnek és a kemizálásnak is. Elengedhetetlenül szükséges azon­ban, hogy a kívánt színvonalra emel­jék az olyan tudományágakat is, mint például az irányítási munka szocioló­giája és lélektana. Ennek érdekében a Földművelésügyi Minisztérium vala­mennyi kerületben tanfolyamokat szervezett a mezőgazdasági termelés irányításáról és szocializációjáról. Ezúttal legalább néhány kérdést ismertetünk, amellyel a tanfolyam foglalkozik. A bevezető részben a kö­vetkező problémákat foglalták össze: a hely és az ember problémája az irányításban; a vezető viszonya a be­osztottjaihoz és fordítva; az ember képességeinek hatása a munkára, a táplálkozás, az izom és idegfáradtság; a munkához és a kollektívához való viszony; a dolgozók helyes kiválasz­tásának és elhelyezésének problémá­ja; a higiénia jelentősége; az éghaj­lat, a megvilágítás ás a zaj hatása a munkások teljesítményére, egészsé­gükre és munkabiztonságukra; a mun­kafolyamat problémája; a normák ás különböző módszerek, a technika és a normázás segédeszközei. A tanfo­lyamon foglalkoznak továbbá a mun­ka, az irányítás és a szervezés pszi­chológiájával, valamint a munkaver­senyek kérdésével. A második részben szintén sok szeretnének felszolgálni. Ehhez azon­ban föltétlenül szükséges egy beton­medence építése, ahol tárolják, illetve tartalékolják a többfajta halat. Több mint valószínű, hogy a másik állan­dóan kapható étel a kétszemélyes erdélyi fatányéros lesz majd. Emel­lett azzal is törődnek, hogy a gyak­ran oda látogató cseh, német vendé­gek részére nemzeti ételkülönleges­­ségeket készítsenek. A nyári idényben több büfét Is fel­állítanak a folyó partján, ahol gyü­mölcsöt, cukorkát és különböző fris­sítő Italokat árúsítanak. Hetente többször két-három zenekar szolgál­tatja majd a talp alá valót. Népi és dzsessz-zenekarok muzsikáját hallgat­hatják tetszésük szerint a zeneked­velők. A múlt évben felállított 18 vtkend­­házban Is megkezdték a villany beve­zetését, a mosdó, és Illemhelyek lé­tesítését. Ezenkívül még öt vikend­­házat szerelnek össze a közeljövő­ben. Lesz hát elegendő elszállásolási lehetőség, s így a hét végén több napot is ott tölthetnek a vendégek, élvezhetik a szép környéket és a Kis- Duna selymes vizét. —tt— fontos problémát tárgyalnak meg, Így pl. az irányítás új elméletét a kibernetika szemszögéből nézve, az információk alapelméletét; az irányí­tást és szabályozást; a határozathoza­tal és a célkitűzés elméletét, az ellenőrzés és a munkairányítás szo­­cionaiizációjának kérdését; az ún. egységes informálást; a munkafolya­matok és egyes problémák matema­tikai megoldásának előkészítését; a kritikus ütemterv módszereit, a pszi­chológiai, a szociális és a nevelési kérdéseket az irányitó munkában. A harmadik részben a hallgatók megismerkedhetnek a marxista szocio­lógiai alapjainak leglényegesebb fo­galmaival, törvényességeivel és viszo­nyaival; a szocialista környezet hatá­sával és a marxista szocialista vizs­gálat alapjaival, — valamint külön az egyes módszerek meghatározásá­val, kiválasztásával; áttanulmányozzák a mezőgazdasági foglalkozás határát és a falvak összetételét; az egyes nem­zedékek, a fiatalok és a nők problé­máját; a kulturális kérdéseket; a múlt átélésének jelentőségét és hatását; továbbá az eddigi szociológiai kutatás főbb ismereteit Is. A felsorolásból világosan láthatjuk, hogy olyan problémákról van szó, melyeket eddig nem nagyon publikál­tak, pedig szinte lehetetlen mezőgaz­daságunk célszerű fejlődése ás a mun­katermelékenység emelése, az ember pszichológiájának, érdeklődési köré­nek, és különböző kénességeinek tö­kéletes ismerete nélküL Kiemelkedett A CSEMADOK Központt Bizottsá­gának tanácskozá­sa után H o r*v át h Pállal, a taltt péró szülöttjével beszél­gettem. Elmondta; hogy a cigányszár mazásúak fejlődé sének legfontosabb tényezője az iskola. ö is ott kezdett kiválni a többi barnabőrü gyerek közül. Ott jött rá arra ts, hogy aki jobban akar élni, annak szorgalmasan kell dol­goznia. A másik jelentős tényező a lakás­kérdés. Náluk ts öt testvér lakott együtt, s bizony ott nem lehetett kulturáltan élni. Elhatározta hát, hogy elköltözik, mégpedig olyan helyre, ahol nincsenek cigányok. Így került Péterfalára és manap­ság az ő házuk, berendezésük sem alábbvaló, mint a többi falusiaké. A helyi szövetkezetben dolgozott hat évet és közben bekapcsolódott a kulturális tevékenységbe ts. Ké söbb 0 tanította a színdarabokat, majd a helyi szervezet elnöke lett. S most a CSEMADOK legmagasabb fórumának a tagja. Szorgos munkásnak Ismerték a közösben és meg ts becsülték. Neki sem volt kifogása a munkája el len, csak éppen a fizetést keve sellte. A hét éhes szájnak sok kel lett, s ezért két évre Ostravára ment dolgozni. Ott is megállta a helyét és kitüntetett munkásként tért vissza, s jelenleg az építke zést vállalat megbecsült munkása. ö még göröngyös úton járt, a gyermeket azonban már másként élnek, és nem igen illetik őket a sokszor lenézést jelentő „cigány' jelzővel. A legidősebb fia a helyt EFSZ-ben dolgozik. Gyula nemso kára szakmunkás lesz. Erzsit, a jó fejű lányt szintén szakmunkásnak szánta. Lehet, hogy a kisebbek kö zül valamelyik tanító, orvos vagy éppen mezőgazdasági mérnök lesz maid. Egy cigánycsaládról írtam a jő néhány közül, akiket az Iskola, a lakáskultúra és az új társadalom kiemelt a sokezer szerencsétlen közül, akik a középkori primitív életüket élik. Ez a néhány sor azt igazolja, hogy ntnes azoknak iga zuk„ akik a „kutyából nem lesz szalonna" közmondás alapján be szélnek a péró kunyhóinak lakói­ról. Az embert megértés, jóakarat kiemelheti őket a nyomorból és Horváth Pálhoz hasonlóan megin dúlnak a kulturális felemelkedés útján. T. D. A Kis-Duna partjára látogatók ebben a korszerűen berendezett vendéglátó-i ban étkezhetnek, szórakozhatnak. (Foto: Tóth D.) Az elbeszélő irodalom és a költé­szet által ihletett szlnpadirodalmt al­kotások képezik tulajdonképpen a pódiummíívészet dramaturgiai vázla­tát, ténykedésének alapját. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ilyen jellegű műsorok rendezője jó szerkesztő is legyen, aki nemcsak hogy észreveszi a versben, novellában, regényben és más irodalmi alkotásban a megbúvó drámai magot, hanem azt tudatosí­tani is képes az előadó és a néző értelmezésében. Mert csak így lehet fokozni az érdeklődést és csak Így lehet minőségileg javítani a szerep­lőkkel való egyéni és csoportos fog­lalkozás (!) lehetőségein, eredmé­nyein. És ezt persze nem a sablon, hanem a tartalmi elmélyülés irányá­ban kell elvégeznünk azzal a tudat­tal, hogy műsoraink korszerűsítése és a színpadtechnikai eszközök bizonyos értelmű működtetése szervesen olvad­jon össze az egyre fontosabb szere­pet betöltő rendezői munkával. Az irodalmi mű értéke és a szín­padtechnika minősége határozza meg ugyanis tartalmát-formáját minden pódium-előadásnak s ezáltal a szerző —szereplő—rendező—néző viszonyát is tisztázza. S mivel az elméleti és szóbeli magyarázatok csak részben pótolják műkedvelő rendezőink, sza­­valóink, előadóink ezirányú tapasz­talatszerzését, a Dunaszerdahelyi Já­rási Népművelődési Otthon gyakorlati segítséget kínált fel pedagógusaink­nak, amikor egy ciklusos tanfolyamot indított el a múlt év októberében. Jelenleg már az ötödik részt készítik elő. ahová ismét meghívják az iskola- és kultúrflgvt dolgozók mintegy hat­van dolgozóját. Ezeken a háromnanos összejöveteleken elsősorban az irodal­mi körök vezetői, a magyarszakos ta­nítók. az irodalmi színpadok rendezői és egv-egy tehetségesebb versmnndó Is részt vesz. A hallgatókon klviil meg­hívnak írókat, szerkesztőket, főiskolai tanárokat, a MATESZ dolgozóit, akik értékes hozzászólásaikkal emelik a vita színvonalát. Ennek a tíz részből álló sorozatnak a célja tisztázni a műsorszerkesztés égető problematiká­ját és egy olyan szervezői hálózatnak a kiépítése, amelv fellendítheti az iskolai irodalmi kö-ök munkáját és elősegítheti az újabb irodalmi körök megalakulását. Továbbá módszertani segítséget akar adni a különböző al­kotó versenyekre és a Jókai napokra készülő szavalóknak, irodalmi műso­rok szervezőinek és a dunaszerdahelyi járásban működő kilenc irodalmi szín­pad rendezőinek főleg gyakorlati se­gítséget nyújtani készülő műsoraik be­mutatásához. így azután a pedagógus felelőssége és a rendező személyének a fontossága sem csökken, sőt nö­vekszik. Megismerheti itt a hallgató a korszerű szlnnadtechnika átalakftó hatását és reagálhat azokra a didak­tikai követelményekre is, amelyek nélkül ma már |ó műsor — bármilyen szinten is — elképzelhetetlen. Meg­tanul továbbá értékelni, bírálni, ob­jektiven látni az ide csoportosult kér­déseket. S mivel itt mindig új műsort is lát, kritikai érzéke is kifejlődhe­tik. A viták során felfigyelhet olyan konkrét tennivalókra, amelyek terve­zett műsorának az emberábrázolás, a jellemformálás, a stílus vagy a szín­vonal alapját képezheti. Az itt el­hangzott viták nemcsak körvonalaz­zák. de meg is határozzák azokat a követelményeket, amelyek iránymutató mérceként tűnnek fel ezirányú moz­galmuk új és célszerű munkamódsze­rének országos hatású bevezetéséhez. Ez a ciklusos Iskolázás szélesebb értelmében Is tágítja a résztvevők munkakörét, mert itt nemcsak a köl­tészetről, az értékes szövegek újszerű megjelenítéséről, a pódium-művészet műsorgondjairól, az ifjúsági irodalmi körökről és az irodalmi színpadok rendeltetéséről folytatnak eszmecse­rét, hanem olyan művészeti, esztétikai és technikai kérdésekről Is elbeszél­getnek, amelyek hatásosan járulnak hozzá ennek a sajátos arculatú iro­­dalomszfnpadl mozgalomnak a kibon­takozásához, népszerűsítéséhez, sike­réhez. Persze ehhez természetesen nem holmi teoretikus orientáció kell, hanem nlvan gyakorlati útbaigazítás, amely elhárítja a szervezési akadályo­kat s megnyitja azokat a „zárt ajtó­­tak. Értve elsősorban az adminiszt­ratív nehézségeket, a fölösleges huza­vonákat, az óvatosságot, és a gyakran együgyű ügykezelést. Bátran kimondhatjuk, hogy a duna­szerdahelyi HÍD megmozgatta ebben az irányban az egész közvéleményt. A fent említett ciklusos iskolázásain kiállításokat szervez, képzőművésze­ket ismertet, hidat ver az alkotó és a „fogyasztó" eszmei partjai felett. A HÍD-nak első ilyen zsánerű műsorá­ban Tóth Elemér költő és Kopócs Tibor grafikus művészt mutatták be. Második müsomknn Gál Sándor és Nagy János szobrászművészt ismertet­ték, népszerűsítették. A dunaszerda­­helyieknek ezt a kezdeményező okta­tási-módszerét már a komáromiak Is átvették. De érdeklődik Rimaszombat, Losonc, Galánta és Érsekújvár is, hogy átvegye az oktatásnak ezt a gyakor­latát. A napokban például Komárom­ban tartották meg sorjában a másndik ilyen összpontosításukat. De mivel a komáromi irodalmi színpad még min­dig nem készítette el műsorát, a HÍD mutatta be itt is Gál Sándor: Észre­vétlenül című hangsúlyos prozódiu­­mát. Ez a komáromi csere-találkozó ez alkalommal csak egynapos Iskolázás volt. Itt is főleg a mősor-nroblémák­­kal foglalkoztak. Közvetlen céljuk elméletileg is elevenebb és gyakorla tilag lendületesebb körforgás bizto­sítása a járásukban működő irodalmi körök részére. Szükségesnek bizo­nyult, hogy Itt Is tisztázódjék mái az az alap, amelyen túl az egyéni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents