Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-23 / 16. szám

Az elmúlt héten tovább gyűrűztek a nemzetközi politika eddigi súly­pontjai körült események. Ezek közül a vietnami fejleményeket az oszt­rák kormányalakítás megoldását és a NATO-válság zajlását, valamint a nyugatnémet szociáldemokraták és az NDK-belt Szocialista Egysége párt vitáját kommentáljuk. Hosszú és fájdalmas vajúdás után, hétfőn végre megszületett az új oszt­rák kormány. A vajúdás kórokozóját a legutóbb lezajlott osztrák parla­menti választásokban kell keresni. Ezeken a választásokon a katolikus Néppárt abszolút többséget szerzett, s ezzel képessé vált önálló kormány­alakításra és az eddig immár húsz éve fennálló fekete-rózsaszín koalíció felmondására. Hogy a néppártnak ki­tűzött célja volt a szociáldemokraták kormányból való kiszorítása, azt tel­jesen bizonyossá teszik azok a felté­telek, amelyeket a szociáldemokraták­kal szemben tá/nasztott egy új koalí­ció megalapítása esetén. A zsaroló feltételek részletezésére Itt nem tér­hetünk ki, bizonyos azonban, hogy nemcsak a miniszteri székek elosztá­sánál bántak volna szűkmarkúan régi koalíciós partnereikkel, de a még meghagyott szocialista minisztériumok hatáskörét Is annyira meg akarták nyirbálni, hogy súlyuk az állam veze­tésében csak képletes maradt volna. Ebbe még az a szociáldemokrata párt sem mehetett bele, amely évek óta a visszavonulás és a szocialista alap­elvek, főleg az osztályharc fokozatos elárulásának politikájával már szinte teljesen elvesztette szocialista jelle­gét. Ennek a politikai vonalnak szo­morú eredményei: az 1945 után álla­mosított üzemek fokozatos likvidálása, a bíróságok és a közrendészet „meg­értő“ viselkedése a náci-bűnösökkel szemben, a kommunisták diszkredttá­­lása a közéletben és az állami intéz­ményekben, a kormány passzív maga­tartása a világbékére és a népek megértésére törekvő kezdeményezé­sekkel szemben. De ezt még sorol­hatnánk tovább Is. A Néppárt teljes mértékben ki akar­ja használni parlamenti többségét olyan törvények és rendelkezések életbeléptetésére, melyek a burzsoá­zia, a nagytőke ural, köztük a beszi­várgott nyugatnémet kapitalisták fe­neketlen pénzszekrényeit lesznek hi­vatva még jobban megtömni. Az ipari monopolisták most már joggal várhat-* ják a fogyasztási cikkek érának eme­lését, a bérek befagyasztását, a kül­földi tőke újabb térhódítását — és végül, de nem utolsósorban Habs­burg Ottó sokmtlliárdot érő vagyo­nának visszaadását, és „ünnepélyes hazatérését“ hű osztrák alattvalói kö­rébe. Minden hibája mellett a szociál­demokrata párt eddig a Néppártnak e törekvését, főleg a tömegek nyomá­sára, megakadályozta. A szociáldemokratáknak csak egy útjuk maradt: az ellenzékbe vonulás. A következő négy év fogja majd meg­mutatni, mit tanultak a párt vezetői a választásokból és politikai partne­rük taktikájából. A következetes el­lenzést politika azonban megalapoz­hatja a párt újabb előretörését, ter­mészetesen csak akkor, ha visszatér­nek a szocialista plattformra és a parlamenti küzdelmet tartalmilag és szervezetileg összekapcsolják a töme­gek követeléseivel. A VIETNAMI HELYZETRE JELLEM­ZŐ, egyrészt a kormány elleni válto­zatlan tömegellenállás és a Felszaba­dítás! Front újabb katonai sikerei, Változatlan India békepolitikája Indira Gandhi, India miniszterelnö­ke sajtóértekezletén kijelentette, hogy „Taskent szelleme már nem olyan világos, mint azelőtt.“ A miniszter­­elnök szerint India a taskenti dekla­rációt a lehető legnagyobb mértékben megvalósította, mert átérzi a pakisz­táni-indiai barátság fontosságát. In­dia komolyan mérlegel bizonyos lé­péseket, amelyek megváltoztathatnák a jelenlegi nyugtalanító helyzetet. Gandhi asszony szerint India viet­nami politikája nem változott. India továbbra is azt a nézetet vallja, hogy egy genfi típusú értekezlet a vietna­mi válságból kivezető utat jelentene. Ami az indiai—kínai kapcsolatokat illeti. „India nem zárta be az ajtót“ a tárgyalások előtt. Napjainkban azonban nehéz lenne alapot találni a hasznos tárgyalásokra, mert Kína „fenyegető magatartást taiiúslt Indiá­val szemben“ — mondotta Gandhi asszony. 3 SZABAD FÖLDMŰVES másrészt az amerikai agresszió újabb fokozódása. Habár néhány budhista vezető, kompromisszumot kötve a kormány­nyal, felhívta a tömegeket a tünteté­sek beszüntetésére, a diákok többsé­ge nem hajlandó hallgatni a felhí­vásra és továbbra is követeli a kato­nai kormány azonnali lemondását és demokratikus polgári kormányzat be­vezetését. Nem bíznak az amerikai csatlós Ky tábornok miniszterelnök Ígéretében, hogy augusztusban vá­lasztásokat Ír ki és továbbra is boj­­kottálják az egyetemi előadásokat. A legutóbbi jelentés szerint a hely­zet zavaros. Mind a budhisták, mind pedig a diákok táborában a megosz­lás jelei észlelhetők. Egyes diákcso­portok árulással vádolják vezetőiket, akik hajlandók a további akciókat beszüntetni, és a kivárás álláspontjára helyezkedni. A katolikusok hasonló váddal illetik a budhista vezetőket. A szabadságharcosok a múlt hét folyamán két alkalommal is megtá­madták Saigon repülőterét, ahol kö­zel negyven repülőgépet semmisítet­tek vagy rongáltak meg és nagy­mennyiségű hajtóanyago.t gyújtottak fel. A Felszabaditási Front ellen foly­tatott hadműveletek kevés sikerrel járnak. Egyes frontszakaszokon mér majdnem tisztára az amerikai csapa­tokra hárul a harc terhe, mert a vietnami kormányegységeket megtize­delik a csoportos szökések. Az ame­rikai hadvezetőség egyik jelentésé­ben maga is ezzel indokolja az emel­kedő emberveszteségeket. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság területe elleni terrortámadások újabb veszélyes szakaszhoz érkeztek. A támadó bombázó repülőgépek már Hanoi külvárosáig jutottak és beve­tették a legnehezebb bombázógép tí­pusokat Is. A veszteség repülőgépek­ben emelkedő tendenciát mutat; csak a múlt hét egy napján négy vadász­­bombázót semmisített meg a vietnami légvédelem. Az Egyesült Államokban fokozódik az ellenállás a vietnami háborúval szemben .A Fortune című folyóirat közölte, hogy a háború évente 13 mil­liárd dollárba kerül az amerikai adó­fizetőnek. Erősödik az a meggyőződés, hogy Dél-Vietnam népe nem áll a bábkormány mögött, és az amerikai beavatkozás egy szűkkörü klikk ér­dekében történik. 'A NATO VÄLSÄGA továbbra Is na­pirenden maradt a világsajtóban. De Gaulle és kormánya rendületlenül ragaszkodik a franciaországi NATO- támaszpontok kiürítéséhez és a fran­cia csapatoknak a NATO parancsnok­ság aluli kivonásához. E hét elején Couve de Murville francia külügy­miniszter tárgyalásokat folytatott a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok új státusáról, me­lyeket szintén kivonnak a NATO- parancsnokság hatásköréből. A KÖZÉP-EURÖPAI NÉMET TÉRSÉG legjelentősebb politikai eseménye az NDK Szocialista Egységpártja és a nyugat-németországi Szociáldemokra­ta Párt közöt megindult vita a német kérdés rendezéséről. Az eszmecsere megkezdődött és hiába hangsúlyozzák a nyugati szociáldemokraták, hogy a megegyezésre nincs kilátás, az a tény, hogy tizenötévi merev visszautasító álláspontjukat megváltoztatták, és hajlandók résztvenni egy az NDK- ban tartandó munkásgyúlésen, sőt meghívni a Szocialista Egységpárt képviselőit egy Nyugat-Németország­ban tartandó hasonló gyűlésre, azt bizonyltja, hogy a realitások ereje végül ledönti a mesterségesen emelt akadályokat és a megoldás csak a békés tárgyalásoktól várható. Erhard kormánya és a reakciós nyugatnémet körök természetesen fel­hördültek és árulásnak bélyegzik a szociáldemokraták tárgyaló készségét. Mende miniszterelnök helyettes, a Szabad Demokrata Párt elnöke vi­szont helyesli a szociáldemokraták álláspontját, sőt hajlandó ugyanilyen vitát folytatni az NDK-beli liberális Demokrata Párttal. ALEXEJ LEONOV őrnagy szovjet űrhajós, az első űrséta végrehajtója a napokban Párizsban Időzött. A francia főváros lakossága nagy szeretet* tel fogadta. Képünkön a meudonl „repülő múzeum“ érdekességeit szemlélt, JUBILÁL A LENGYEL ÁLLAM Poznanban a lengyel állam ezeréves évfordulója, valamint a berlini ütkö­zet kezdete, s az Odera—Neisse szovjet csapatok általi átlépésének 21. évfordulója alkalmából nagygyű­lést rendeztek, melyen részt vettek a párt és a kormány vezetői, élükön Wladyslaw Gomulkával, a LEMP Köz­ponti Bizottságának első titkárával és Józef Cyranklewlz-csel, a minisz­tertanács elnökével. A nagygyűlésen Wladyslaw Gomul­­ka mnodott beszédet. Többek között állást foglalt a lengyel papság reak­ciós tevékenységével és a nyugat­német kormány militarista és revan­­sista politikájával szemben. SZOVJET MOZDONYOK A CSEHSZLOVÁK VONALAKON A Szovjetunió ebben az évben 50 új hattengelyes Diesel-elektromos mozdonyt szállít a CSD számára. A mozdonyok 50 százaléka a széles nyomtávú vasút csehszlovák szaka­szán, a csehszlovák—szovjet határ és a Kelet-szlovákiai Vasmű között fog közlekedni. 1970-lg további, körül­belül 250 Ilyen típusú szovjet moz­dony behozatalára számítunk. A fel­­szabadulás után ezek az első külföldi mozdonyok, amelyek vasútvonalain­kon bekapcsolódnak a rendes forga­lom lebonyolításába. TITO ELNÖK BUKARESTBEN Bukarestben hétfőn kezdődtek meg a hivatalos megbeszélések Ceaucescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Chlvu Stoica, a Központi Bizottság elnökségi tag­ja, a román Államtanács elnöke, Ion Gheorghe, a Központi Bizottság el­nökségi tagja, a minisztertanács el­nöke és Joszip Tito, jugoszláv elnök, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének főtitkára között. Mindkét tárgyaló fél hangsúlyozta a testvéri barátság és az együttmű­ködés fontosságát a szocialista orszá­gok között. Tito elnök biztosította Vietnam népét a jugoszláv dolgozók rokonszenvéről. IFJÚSÁGUNK A PRÁGAI VÁRBAN Antonín Novotny elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztársaságunk elnöke tegnap dél­előtt fogadta a prágai várban a CSISZ üzemi szervezeteinek 50 tagú kül­döttségét, amely azért jött el, hogy jelentést tegyen az üzemi CSISZ- szervezetek első országos konferen­ciájának eredményeiről. I. Martinka elvtárs tájékoztató be­számolója befejezéséül hangsúlyozta: „Mi fiatalok megbízunk a pártban és ezt nemcsak szavakkal bizonyítjuk, hanem tettekkel Is. így válaszolunk azoknak, akik lebecsülik a szocializ­mus kérdésében tanúsított magatar­tásunkat. Nemzedékünk számára a szocializmus teljesen magától értető­dő, igaz ugyan, hogy néha túl heve­sen reagálnak a szocialista társadal­mat gátló fogyatékosságokra. Novotny elvtárs válaszbeszédében szívélyes szavakkal üdvözölte a CSISZ üzemi szervezeteinek küldöttségét, és hangsúlyozta, hogy pártunk vezető­sége fokozott figyelemmel követi a fiatalok törekvéseit a CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének napjai­ban. A neonácizmus előretörése Ä nácizmus újjáéledése Nyugat-Németországban különösen a szélső­jobboldali „Nemzeti Demokrata Párt“ választási eredményeiben nyert kifejezést, nem kis megdöbbenést okozva a Szövetségi Köztársaság bé­kére és nyugalomra vágyó köreiben. A bonni belügyminisztérium meg­állapítása szerint az NDP 18 vezető funkcionáriusából 10 volt tagja az egykori nemzeti szocialista pártnak. A „nemzetiek“ gyűlésein gyakran hangzanak el hitlerista ízű propa­ganda-szólamok — jelentik a belügyminisztériumi megfigyelők. Különö­sen riasztóan hat az a tény, hogy e politikai párt tagjai és választól közt Igen sok az egészen fiatal személy, ami az illetők családi légköré­vel és a középiskolákban tapasztalható tudatosan hézagos történelem­­tanítással magyarázható. Amint hivatalosan is megállapították, az anti­szemita kilengésekben részt vett személyek többsége fiatalkorú és az akciók következtében elítélt 291 német állampolgár közül csak 62 volt 31 évesnél Idősebb. A bajorországi Bayreuthban, ahol az NDP a szavazatok 8,2 százalékát szerezte meg, egy protestáns lelkész és vallástanár a tanulókat oktató pedagógusokat okolja. Igen sok az olyan középiskolai tgnár, aki egy­szerűen nem foglalkozik a 20. század német történetével, sokan közülük kihagyják a „harmadik birodalom“ éveit és a legszívesebben a 19. szá­zad második feléről egyszerűen az 1950 év utáni konjunkturális évekbe ugranak át. De kiadnak még a Szövetségi Köztársaságban tankönyveket is, amelyekben ilyeneket olvashatunk: „Hitler birodalma a maga nemé­ben sok jót hozott a német népnek és egészséges eszméket képviselt.“ Sok esetben a pedagógusok egykori náci párttagok, akik ma már nem is rejtik véka alá a fasizmus iránti rokonszenvüket. És megtörténik, sajnos, nem egyszer az is, hogy aTiitlerizmus borzalmaira utaló tanítót növendékeinek szülei megfenyegetik. A tekintélyes polgári „Frankfurter Rundschau“ húsvéti száma is rész­letesen foglalkozik a neonácik egyre élénkülő aktivitásával. „Az anti­szemitizmus még mindig erősen burjánzik nálunk, mert nem voltunk képesek gyökerestől kiirtani“ — írja a lap, s így folytatja: „Az öreg népbolondító demagógok újra sorba állnak, de most már fiaikat is fel­sorakoztatják maguk mögött. A »nemzetiek« csoportosulása megkezdő­dött és míg a többiektől »végre olvadást« követelnek, ők maguk újra kemény »német telet« készítenek elő.“ A már annyira ismert, de nyilván még mindig nem eléggé elcsépelt lázító szólamok az „idegen törzsüek“ ellen és a „zsidó értelmiséggel“ szemben — bár kissé megváltozott hangnemben, újra közkedvelt témája a jobboldali radikális sajtónak, mely a fajgyűlöletet kommunista-ellenes köntösbe öltözteti. A bonni államban még mindig divatos antimarxizmus égisze alatt szinte hivatalosan igyekeznek népszerűsíteni a fajgyűlöle­tet. A legaktívabb szerepet e téren az óriási Springer-lapkoncern néhány jobboldali lapja, továbbá a hírhedt „Soldaten-Zeitung“ és más radikális sajtótermék játsza, melyek közül különösen a Soldaten-Zeitung Ausztria nyugati országrészeiben (Vorarlberg, Tirol, Salzburg) is súlyos bom­lasztó tevékenységet fejt ki. ' A neonáci eszmék előretörése Ausztriában az utolsó választások folya­mán erősen foglalkoztatta a nyugat-európai liberális és polgári sajtót, nem csekély gondokat okozva a hivatalos bécsi köröknek. Ezek a lapok teljes nyíltsággal bírálták például az osztrák bíróságok feltűnően enyhe, sőt gyakran felszabadító ítéleteit olyan náci-tömeggyilkosok ellen, akiket más országokban — Keleten éppúgy mint Nyugaton — a legsúlyosabb ítéletekkel sújtottak volna. Rámutatnak továbbra az osztrák főiskolákon uralkodó szellemre, a náci ideológiát terjesztő főiskolai tanárokra, aki­ket a kormány egyáltalában nem igyekszik eltávolítani, bármennyire Is követeli ezt az osztrák haladó közvélemény. Az utolsó választási harc folyamán pedig az új pártot alakítani szándékozó Oláh képviselő rész­ben monarchista, részben pedig fasiszta és antiszemita jelszavakkal igyekezett minél több szavazatot szerezni. De az ilyen „mézes madza­gok" használatától a többséget nyert Néppárt kortesei sem riadtak visz­­sza. A választások után a légkör mintha kissé kitisztult volna és a libe­rális osztrák sajtóban megjelent intő cikkek mellett a Néppárt lapjai is mintha szégyelnének magukat a választási időszak fejleményei miatt a világ előtt. Aki azonban ismeri az ausztriai viszonyokat, az jól tudja, hogy ezekben a hetekben nem is a politikai meggyőződésük diktálja a védekező írásokat, mint inkább az Idegenforgalmi idény tavaszi indu­lása, mely ennek az alpesi országnak legerősebb bevételi forrása. Nagy feltűnést keltett az elmúlt hónapokban a fasiszta szellem tér­foglalása Svájcban is, melyet egy fiatal svájci író könyve váltott ki. W. Diggelmann „A hagyaték“ című művében ugyanis alapos dokumen­tációk alapján bebizonyítja, hogy azok a svájci hivatalos körök, akik a háború alatt csak a sok pénzzel rendelkező politikai menekülteket engedték be Svájcba Németországból, és az antifasisztákat egyszerűen kiadták a gestaponak, ma is a legélesebb ellenségei minden baloldali mozgalomnak és az antimarxizmus leple alatt folytatnak antiszemita politikát. Ez a könyv sokkal nagyobb port vert fel a központi hivata­lokban, mint irodalmi berkekben és írója, aki különben újságíró, állandó üldöztetésnek van kitéve. Még nem is olyan régen ezek a fasiszta egyedek — gyakran más néven és állandó lakhelyükön ki/ül a sötétben bujkáltak, magánosán, minden befolyás nélkül. Időközben azonban már újra csoportosulnak, programjuk is van és — különösen Nyugat-Németországban — nem egy közülük kulcspozíciót tölt be a nagyiparban vagy valamelyik sajtókon­­cernnél. A szélső jobboldali mozgalom a német nyelvterületen egyre nyugtalanító méreteket kezd ölteni. (gM) 1966. április 23,

Next

/
Thumbnails
Contents