Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-23 / 16. szám
tli g (D Is* II# if# ill 1 I a« mS w0' Silőkukor. sortáv. 40 cm 410,— 14,— 0,80 57,40 3,28 silőkukor. sortáv. 60 cm + egy sor szudánifű 402,5 13,56 1,09 54,57 4,38 silőkukor. sortáv. 70 cm + két sor szudánifű 408,75 13,50 1,14 55,18 4,65 silőkukor. sortáv. 80 cm + három sor szudánifű 401,25 13,29 1,18 53,32 4,73 A teljesség kedvéért érdemes lesz csalamádé értéke, ha szudánifű társíáttekinteni, hogyan alakul a kukorica- tásában termesztjük: 45 S . m’ £ ti ® £ S o* 'g'g.e oo vyX e sí Byí; Kukorica-csalamédő 400 13 0,8 52,— 3,2 kukotr. + szud. I. kaszálás 300 11 1,8 38,— 4,8 szudánifű II. kaszálás 200 13 1,9 26,— 3,8 keverék termése összesen 500 62,— 8,8 MUNKA VERSENY A lévai járás mezőgazdasági dolgozói körében széles méretű szocialista munkaverseny bontakozott ki a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére. A kötelezettségvállalások nyomán 28 vagon húst, 663 727 liter tejet, 443 346 db tojást, 110 vagon gabonát, 247 vagon cukorrépát és hat vagon burgonyát adnak el terven felül. Az 5115 egyéni és a 141 kollektív-kötelezettségvállalás értéke 9 millió 602 ezer 987 koronát tesz ki. Közeledik a zöldtakarmányozás időszaka azonban mégis szükséges, ami nem más, mint a gazdaság belüzemi takarmányozási terve. Ilyenkor a zootechnikus számbaveszi: a rábízott állatállomány számát, a rendelkezésére álló takarmány (terület, mázsa) mennyiségét és azt a lehetőséget, hogy a két adat mérlegelése után milyen napi darabonkénti adaggal számolhat. Más a helyzet a legelőterülettel rendelkező gazdaságokba^ amelyekben az idei korán érkezett tavaszra való tekintettel előbb kezdhetik majd el a szarvasmarha legeltetését, mint az előző esztendőkben. Sajnos, az Ipolymenti legelők a múlt években a sorozatos árvíz következtében nagyon kevés takarmányt nyújtottak, de reméljük, hogy idén ott is kedvezőbb lesz a helyzet. Nálunk, sajnos, még mindig a szabadon történő legeltetést alkalmazzák túlsúlyban, holott ökonómiai szempotnból bebizonyított tény, hogy a legeltetésnek ez a módja már rég idejét múlta, s külföldön, s nálunk is ltt-ott a régi helyében a vlllanypásztoros-szakaszos vagy pedig a villanypásztoros-adagolt legeltetést részesítik előnyben, mert így kisebb a taposás! veszteség. Abból kell kiindulni, hogy a takarmányfélékkel akkor kell csínján bánni, amikor van miből takarékoskodni. Ahol most kezdetben így cselekszenek, ott télen sem panaszkodnak majd; állataik jó erőnlétben, kiváló termelőértékben áttelelnek, s készek a lehető legnagyobb tejelékenységre. —hal— jútermése megkétszerezhető. A kukorioa-csalamádé és szudánifű társítása azért Is kifizetődő, hogy a keverék nyári betakarítása után még egy termésre számíthatunk. A szudánifű száraz időjárás esetén is kiadós sarjút adhat, mert mélyreható gyökerei révén bírja a szárazságot. A DUNASZERDAHELYI % JÄRÄSBAN a mihályfai szövetkezet látott hozzá elsőként a szudánifűvel történő nagyüzemi fehérjedúsításnak. Widermann elvtárs, a szövetkezet akkori elnöke, ismerve a szudánifű tulajdonságait, tápértékét, helytállóan azzal is érvelt, ha gyom nőhet a silókukoricába, helyette miért ne nőhetne szudánifű. Így került sor arra, hogy a kukoricát szudánifűvel társították, majd a sikert látva, népszerűsítették. A mihályfai módszer lényege, hogy a silókukorica sorai közé fehérjedúsítás céljából két-három sor szudánifüvet vetnek. A kukorica—szudánifű társítás előnyeit a miháiyfaiak kétéves (1962— 1963) eredménye alapján készült — az alábbi táblázatban feltüntetett — takarmányértékek bizonyítják: alkalmas magasabb növésű szója vett mag beszerzésétől függ. Hátránya hogy a silókukoricára csavarodv megnehezíti annak betakarítását. A kukorica-csalamádé és szeglete lednek keveréke jobbnak bizonyul a borsós társítástól. Zöldtömegbe ugyan nem mutatkozott nagy eltérés de az emészthető fehérjében és ke ményftő értékben jóval felülmúlta a előbbit. Mind a hazai, mind a külföldi ki sárletek, gyakorlati tapasztalatok az mutatják, legeredményesebb a kuké rica szudánifűvel történő társítás: Általában mindkét növénynek egyezi a természete, kölcsönösen bírják egy mást, tehát egyik nem nyomja el másikat. Mindamellett a felsorolt fehérjé növények közül a szudánifű adja legtöbb keményítőértéket, ugyanakko bugahányás előtt kaszálva fehérjetai talma megközelíti a lucernáét. A tlsi tán vetett szudánifű tápláló értékbe felülmúlja a kukorica hüvelyessel vs ló társításából származó keverék bál melyikét. További előnye, hogy sai jadzó növény. Sarjútermése számol tevő, tápdús földben háromszor i kaszálható. Ha az első kaszálás utá kiadós fejtrágyát kap (nitrogén), sai Manapság sok szó esik az önálló takarmányalapról, de még több a fehérjedús takarmányokról. Érthető ez az egészséges mozgolódás és nemzetgazdasági szempontból nagyon hasznos lenne, ha a rég vajúdó kérdés megoldást nyerne. Hiszen évek hosszú során hangoztatjuk, fehérjedús takarmány nélkül nem várható magas tejhozam, a növendékek nem fejlődnek kellőképpen, egyszóval a takarmány mennyisége, minősége dönti el az állattenyésztés sikerét, hasznosságát. „Ha nem termelünk a szántóföldön, nem várhatunk hasznot az istállóban“ szólásmondás igazságához nem fér kétség. Végre időszerű lenne tehát, hogy a sok szót tett kövesse. Igaz, több esetben csupán a szervezésen, a hiányos szakismereten múlik, hogy a szénhidrátos takarmányhoz viszonyítva nincs elegendő fehérjés takarmány, örvendetes tény, hogy az utóbbi években egyre növekszik a lucerna- és az őszi és tavaszi keverékek vetésterülete. Továbbá a másodnövényként vetett kukorica-csaiamádét és egyre több gazdaságban társítják borsóval, napraforgóval, szudánifűvel. Itt-ott a silókukorica közé is kerül valamilyen fehérjedúsító növény, mely értékesebbé, úgymond teljes értékűvé változtatja a takarmányt. Erre vonatkozóan széleskörű gyakorlati tapasztalataink még nincsenek, ezért felkerestük Bartalos Menyhért mérnök elvtársat, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozóját, akivel megvitattuk a fehérjedúsítás kérdését. Az ismert szakember felhívta a figyelmet az általuk 1958- ban kinemesített Sósszigeti Szudánifű (Solarska) tápláló-értékére, illetve annak köztesként történő termesztésére. Az alábbiakban röviden ismertetjük beszélgetésünk lényegét. A KUKORICA TÄRSITÄSA több növénnyel megoldható. Ilyen: borső, szója, szegletes lednek és a szudánifű. Számos gazdaságban, kutató állomásokon, kísérleteket folytattak, melyik növény tölti be hivatását legjobban. A borsó és kukorica társítása a legtöbb esetben nem hozta meg a várt eredményt. Ugyanis, mindkét növény Igénye eltérő. A borsó korán vethető, nem kíván nagyobb meleget, míg a kukorica vetéséhez 10—12 C meleg szükséges. Ebből következik, ha a borsót korán vetjük, gyors növekedése fékezi a kukorica fejlődését. Viszont ha későbben kerül a főidbe, amikor a kukorica is rendelkezik a szükséges meleggel, akkor ez szorítja maga alá a borsót. Egyszóval: a borsós kukorica akkor ad kielégítő termést, ha eltaláljuk mindkét növény vetésének idejét. A kísérletek szerint legjobban bevált, ha a borsó a kukorica kikelése után kerül a földbe. A szójával történő társítás még nem lépte át a kísérleti stádium kereteit. Elterjedése a társnövényként Kukorica + hüvelyesek, vagy szudáni-f ű | eredmény: fehériedús szilázs ALAPELVEK a lucernamaa termesztéshez Szudánifűvel társított silókukorica Foto: Bartalos M, virágzása idején kaszáljuk egymástól mintegy tíznapos időeltéréssel. Q A mézelő méheknek a lucerna virágfürtjeinek megtermékenyítésében való részvételét még nem ismerjük tökéletesen, azonban ismeretes számunkra, hogy a mézelő méh hasznos tevékenységet fejt ki megporzásában, s ezzel egyidejűleg a maghozam növelésében. Ezért virágzás kezdetén ajánlatos, hogy a magtermesztő területekre megfelelő méhállományt szállítsunk, ugyanakkor óvakodjunk a rovarirtó szerek késel alkalmazásától. £ Ismeretes, hogy a maglucerna növényzete úgyszólván oda csalogatja a kártevő rovarokat. Közülük több a magházat és a magot károsítja. Mivel lucernásainkat a kártevők leginkább tavasszal és a vegetáció további időszakában támadják, kívánatos és szükséges, hogy főleg a speciálisan magtermesztésre vetett lucernásokat megtisztítsuk és megóvjuk a kártevők seregétől. A fertőtlenítést mindig tavasszal végezzük 50 kg/ha Gamacid talajba dolgozásával, későbben a fejlődés időszakában 25 kg/ha Gamadynnal való beporzással. Ha a vegyszer alkalmazása után esik az eső, akkor a beporzást megismételjük. Használhatjuk továbbá a Melipax elnevezésű vegyszert is, amely a méhekre nem káros, mégis ajánlatos kora reggel vagy késő este alkalmazni. Tudatosítanunk kell, hogy csak a szakszerűen gondozott maglucerna területek nyújtanak egészséges, jól fejlett maghüvelyeket. Az ilyen növényzet virágba borulása idején a hasznos rovarok jóvoltából könnyen termékenyül, s bőséges maghozamra lehet kilátásunk. (rn) Ismerjük be, hogy nálunk a lucernamag termesztése terén jóadag ösztönszerűség uralkodott. Ugyanakkor tudjuk, hogy a többi növényfélékhez mérten a lucernának az az előnye, hogy többéves növény, s magra történő termesztése esetén bizonyos szabályokhoz kell igazodnunk. Napjaink biológiai, valamint agrotechnikai kísérletei a gyakorlatban bebizonyították, a lucernamag nagyüzemi termesztésének előnyösségét. Termesztésénél a következő elveket kell követnünk: • A bőséges lucernamag-termesztésének előfeltétele, hogy a talajt szükség szerinti mennyiségű foszfor és kálttartalmú ipari trágyázásban, valamint meszezésben részesítsük. A trágyázást rendszerint vetés előtt végezzük. Nagyon hasznos azonban a tavaszi és az őszi tápanyag-ellátás is. • Magtermesztésre az egyébként takarmányra szánt területből a ritkább állományú növényt jelöljük: ki, attól függetlenül, hány esztendővel annak előtte vetettük. Idén ajánlatos, hogy az elsőéves lucernásból hasítsuk ki a magtermesztésre szánt területnek egyik részét. Ezt a területet ne fogasoljuk. Máskülönben a takarmánytermő lucernásokat minden egyes kaszálás után fogasolnunk kell. • Magtermésünk biztosítva lesz, ha évente leginkább az első kaszálásból jelöljük ki és hagyjuk meg a magtermesztő területet. Bár a magtermesztésnek ez a módja — mivel az ilyen területekről nem vehetünk le sem zöld, sem pedig száraz takarmányt — eléggé drága. Ezért a gyakorlatban úgy oldjuk meg a kérdést, hogy az évelő kaszálójáról csupán egyharmadát hagyjuk magra. A kizárólagosan magra vetett lucernaterületből minden esetben és csakis az első kaszálást hagyjuk meg teljes egészében. Persze, ha az elvirágzás után nem képződnek maghüvelyek, akkor a magra termesztett lucernást is lekaszáljuk, szénának hagyjuk, s a magtermesztésre a második kaszálást hagyjuk. Bizonyos, hogy a maglucernának második kaszálásból történő termesztése lényegesen olcsóbb, s nem kétséges, hogy ez az eljárás okszerű intézkedés mellett biztos magterméssel jár. Ha magtermesztésre a második kaszálást hagyjuk, az esetben az első kaszálást (szénabetakarítást) táblánként párnapos eltéréssel kell elvégeznünk, mégpedig olymódon, hogy a lucerna egy részét virágba borulása előtt, másik részét virágba borulása alatt, harmadik részét pedig teljes nunk a természetadta lehetőségek kiaknázására, s a tudományos alapon nyugvó, a szükségletből eredő takarmánytermesztésre. Lehetőségeinkhez mérten a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva növeljük a tápértékben gazdag fehérjedús takarmánynövények termesztését. Sándor Gábor A táblázatokból látható, milyen nagy szerepet játszik a köztesként termelt szudánifű az egy hektárra eső táplálóérték és fehérje elérése érdekében. Ezen ténnyel szemben nem lehet közömbös egyetlen termelő, mezőgazdasági üzem. A szakosítás időszakában még nagyobb figyelmet kell fordítsórával a kipermetezett vegyszert követően beálló eső nem csökkenti az anyag gyomirtó hatását. Gazdasági növényeink közül a répa, repce és a szőlő nagyon érzékeny az Aretitra. Amennyiben tehát a kezelendő lucernatábla közelében ilyen kultúra volna, ügyeljünk a permetezésre, nehogy az említett növényeket károsodás érje. Az Aretlt a méhekre, halakra mérgező hatású. Amennyiben mérgekről van szó, használatkor a mérgekre előírt egészségügyi rendszabályok érvényesek. Renczés Vilmos A legújabb vegyszer az „ARETIT a lucernások gyomtalanítására Magyarországon sikeresen használták az aranka elleni védelemben is. Az Aretitet tisztavetésű lucernások gyomtalanítására a vetés évében a lucerna két-három leveles állapotában vagy további termőéveiben használjuk. Aretitből 400 liter vízben oldva 4 kg-ot adunk hektáronként. Számos egyéves nagylevelű gyomnövény pusztítására alkalmas. Az Aretittel szemben legérzékenyebb növények: a vadrepce, repcsényretek, cslbehür, tyúkhúr, pásztortáska, a veronikák, az aggófű, sokmagú libatop, vetési boglárka, ragadós galaj, aprócsalán, orvosi füstiké, a kék búzavirág, a pipacs és sok más. Hatástalan azonban a terebélyes labodával, a fehér libatoppal, mezei tarsókával, a hélazabbal, tarackbúzával, mohar félékkel, a mezei csorgókával és több más évelő gyomnövénynyel szemben. Gyenge hatású a konkollyal, mezei acattal, szulákkal és pongyolapitypanggal. A külföldi használati utasítások szerint az Aretitet a gyomnövények 2—3 leveles korában kell alkalmazni. A vegyszer a levegő magasabb páratartalmánál hatásosabb. Szárazabb Időjárás esetén a permetezést a reggeli vagy esti órákban végezzük. Kimondottan száraz időben nem szabad permetezni. Harmatos, esőtől nedves növényeket csak kellő felszáradás után kezelünk. A permetezés 20—23 fok Celsius melegnél a leghatásosabb; 25 foknál magasabb hőmérséklet esetében a vegyszer használata tilos. Fogasolás vagy hengerezés után csak tíz nap elmúltával permetezzünk Arétittel. Az említett munkákat permetezés után legkorábban egy hét elmúltával végezhetjük. Állítólag négy Tavasz van. Vele együtt hamarosan elérkezik a gazdasági állatok zöldtakarmányozásának ideje is. Gondolom, egyetlen mezőgazdasági üzem zootechnikusa sem követ el idén olyan hibát, mint több helyen elkövettek tavaly és az előző években, ami elsősorban a tejtermelés leromlását eredményezte. Amely gazdaságban a tavaszi takarmányozásra gondosan fölkészültek, ott nem történhet meglepetés. A fölkészülést persze már ősszel kellett kezdeni, megfelelő területen vetett keveréktakarmányokkal. Ahol ezt nem mulasztották el, ott most nem okoz majd gondot a zöldtakarmánnyal való ellátás és sima lesz az átmenet, a száraz takarmányról a zöldre. Persze, azokban a gazdaságokban sem lesz zavar, amelyekben a szántó 20—25 százalékán pillangós évelő takarmányokat termesztenek, s a tervben számoltak bizonyos mennyiségű zöld hereféle megetetésével. Fontos, hogy a zootechnikust ne érje váratlanul az idei kora tavasz. Kell, hogy a zöldre való áttérés előtt 'az agronómussal együtt számbavegye a lehetőségeket. Közös egyetértésben fölülvizsgálják a takarmányos vetésforgó jelenlegi helyzetét és az állatok számának arányában kijelöljék a zöldtakarmányozásra sorra kerülő keverékkel vagy évelőkkel bevetett területeket. Egységes receptet ajánlani a tavaszi takarmányozásra fölösleges, Azt bizonyítaná, hogy aki ilyesmit javasolgat, vajmi kevés köze van a mezőgazdasághoz. „Recept“ A tiszta kultúrában vetett, takarónövény nélküli lucerna megkívánja — különösen ha vetése sűrűsorosan történik, — hogy magja gyommentes talajba kerüljön. Emellett a nyárvégi vetés kifogástalan talajelőkészítést, kelést, valamint a kezdeti fejlődést biztosító talajnedvességet is megköveteli. Ahol ezek a feltételek adva voltak, a nyárvégi vetések viszonyaink közt is jól sikerültek, majd a következő évben jó terméssel fizettek. Végeredményben tehát a sikerült nyárvégi vetésből egy évvel hamarabb nyerjük a termést. Közismert tény, hogy a komáromi és dunaszerdahelyi Járásokban tavaly az árvíz a lucernásokat sokhelyütt tönkretette. A takarmányellátás mielőbbi biztosítása céljából a kipusztult lucernások mielőbbi pótlását meg kellett oldani. E célból nagyon helyesen augusztusban tiszta kultúrában vetették a lucernát. A vetések többsége sűrűsorosan történt. Az ilyen vetések gazdaságos gyomtalanítása csak vegyszerek segítségével történhet. Felelős szerveink ezért két járásunk kívánságára, a „Hoechst“ cég által gyártott 40 százalékos dlnitroalkylphenylacetát tartalmú „Aretlt“ nevű vegyszer behozatalához folyamodtak. E kontakt hatású herbicidet külföldön többféle gabonanemfl, azok pillangós keverékei, a kukorica, borsó, bab, bükköny, burgonya és a lucerna gyomtalanítására használják. 4 STARXO FÖLDMŰVES 1966. április 23.
