Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
Sikeres nyultenyésztés Komáromban Este van. A lámpák fénye csak nehezen birkózik meg az egyre sörösödé köddel. Ebben a vigasztalan időben igyekszünk Lelkes Rudi barátommal látogatóba. Egyszer a házak tövében tapossuk a sarat, máskor pedig az utca közepén. Nagyon kell vigyázni, hogy hová lép az ember, mert könnyen póruljárhat. — Már itt is vagyunk! — mondja Rudi barátom és egy házra mutat. S mintha csak a „Szézám, nyílj meg!“ hangzott volna el, kitárul a ház kapuja, s annak ajtajában RAPOS GYULA, a ház gazdája jelenik meg. Éppen egy vendéget kísért ki. Ugyanis Raposék portáján igen gyakori a látogató. Nyúltenyésztő klubtársak és teljesen idegenek egyaránt megfordulnak náluk, de mindenkit egyforma szeretettel fogadnak. Minket is örömmel tessékel be a házigazda. És alig csukódik be a kiskapu, előkerül RAPOS ILONA, a ház aszszonya is. Mielőtt azonban kényelembe tennénk magunkat, Raposné javaslatára előbb a nyúlszállásokhoz indulunk, ahol kellemes meglepetés fogad. A lakóház végében elhelyezett nyúlszállások az időjárás viszontagságai ellen teljesen védettek. A különleges megoldással készült nyúlólak, a házigazda leleményességét dicsérik. Ezek egy tömbbe épített, rekeszekre osztott tágas ketrecek. Minden két ketrec között kb. 30 cm-es rés van. Ide helyezik el a szálastakarmányt. Az abraktakarmány egy vályúcskába kerül, amely kihúzható, anélkül, hogy az ajtót ki kellene nyitni. A ketrec alját rostély képezi, amelyen keresztül minden hulladék lepotyog, s ezt hátulról könynyen kihúzható hulladékgyűjtővel távolítják el. A ketrecekben szebbnél-szebb példányokat láthatunk. Az anyákat elkülönítve tartják, a süldőket kettesével. Az apaállatokat szintén külön rekeszekbe zárják. emel ki ketrecből egy igen szépen fejlett példányt Rapos Mária — amellyel már díjat is nyertem — mondja s hangjából a büszkeség cseng ki. Valóban szép példány! Erre igazán büszke is lehet. Ami a nem szakértő részére meglepő, az szőrzetének ezüstösen csillogó, szürke színe. Meglátszik rajta a gondos ápolás De nemcsak ezen az egy nyúlon, hanem valamennyin. A nyúlszállások tiszták, a nyulak jól ápoltak és élénkek. Sorra nézzük a ketreceket, amelyekből fiatal süldők is előkerülnek. Még alig nyolc hónaposak. De ebben a korban éri el a szőrzetük a legszebb színt. A Tapsi nyuszi például a Szovjetunióból származik. Tehát ez nem akármilyen nyúlállomány. A sarokban álló ketrecből a francia kosorrú kerül elő. Hatalmas példány, jellegzetes lelógó füleivel. Két kifeszített füle közti távolság eléri a 40 cm-t. ITT VAN A NYÜLÖVODA, — mutat egy dróthálóval bekerített területre Rapos Ilona. — Ha egyidőben nagyobb a szaporulat, akkor a fiatal nyulakat ide helyezzük. Azért is neveztük el nyusszióvodának. A beszélgetés fonalát már a kellemesen fűtött szobában szőttük tovább. Megtudtam, hogy Rapos Gyula már nem mai nyúltenyésztő. Már a harmincas években foglalkozott nyúl- és baromfitenyésztéssel. Kezdetben közönséges nvúlfajíákkal foglalkozott, majd áttért a csincsillák tenyésztésére. Igényeit azonban ez a fajta nem elégítette ki. Arra vágyott, hogy valamilyen számára különleges fajta tenyésztésével érjen el sikert. így tért át a francia ezüst tenyésztésére. Persze, ez nem ment olyan könnyen, mint ahogy én azt leírom. A tenyészállomány beszerzése is problémát jelentett. Levelek kerülnek elő, amelyek beszédes bizonyítékai az indulásnak. Végül is Morvaországból sikerült tenyészállatot kapni és kezdetét vette a francia ezüst tenyésztése. — 1964-ben kezdtük tenyészteni ezt a nyúlfajtát — veszi át a szót a ház asszonya. — jellegzetessége, hogy a kis nyálak koromfeketén jönnek a világra és csak később vedlenek át. Előbb a szemük körül fehérednek, majd a hasi részen. Nyolchónapos korukban érik el legszebb színüket. A sűrűn tömött felszőr alatti pehelyször továbbra is fekete marad. Szőrzete lesimított állapotában ezüstös szürke. Kiállításra, 4,75 kg-os felső súlyhatárig sorolható be. Én az elmúlt évben Martinban nyertem egy első díjat és' kaptam egy elismerő oklevelet. Előkészülnek a bizonyítékok, amelyek drágábbak a legcsengőbb aranynál. Hogyis ne, hiszen többéves gondos munkának az eredményét bizonyítják. A nyulak nemcsupán húsuk, de szőrméjük szempontjából is értékesek. Szőrméjük igen keresett. Raposék jelenlegi állománya 13 darabból áll, mert az elmúlt évi árvízkatasztrófa kedvezőtlenül befolyásolta a szaporodást. Sokat le kellett vágni, de még így is 17 darab ment az eredeti állományból továbbtenyősztésre. Ebből egy morva kézre jutott, a többi pedig Szlovákia területén talált gazdára. Örvendetes, hogy e nyúlfajta tenyésztése egyre jobban meghonosodik. Állományuk törzskönyvezett. Minden állatnak megvan u törzslapja, amelyről könnyen megállapítható leszármazása. Pontos nyilvántartást vezetnek a továbbtenyésztésre eladott nyulakról és bőrökről. Egyébként Rapos Gyula elv’árs a Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetsége komáromi 3-as számú szervezetének titkára. Másik tenyésztett fajtájuk a francia kosorrú albínó, amely igen jó tulajdonságokkal rendelkezik. Nyugodt természetű, hízásra és súlygyarapodásra igen hajlamos. Fehér szőrű, gereznája könnyen értékesíthető és egyre keresettebb a piacon. Tenyésztése tehát előnyös. A nyulak gondos ápolása, tisztántartása kizárja a fertőzéses megbetegedést. Ezt alátámasztja az is, hogy az elmúlt két év folyamán egyetlen egyszer sem fordult elő fertőzéses megbetegedés és elhullás. Az a lelkesedés, amely ebben a két nemeslelkfi emberben megnyilvánul, biztosíték arra, hogy a nyúltenyésztés útján eddig elért sikereket továbbiak követik majd. Tudásukat nem rejtik véka alá, azt megosszák másokkal is. Bizonyítja ezt az a sűrű vendégjárás, amely a Fazekas utca 25-ös számú házra jellemző. ANDRISÉIN JÓZSEF, (Komárom) KECSKÉK a virológiái kutatás előterében Szokatlan akciónak voltak tanúi HoloC, Bukovce és PeCefiovce községek kecsketartó lakosai a lévai járásban. A Bratislava! Virológiái Intézet szakemberei széleskörű kutató munkát végeznek ezen a vidéken a kiválasztott kecskéken, hogy tisztázzák a vírusos agyhártyagyulladás egyes kérdéseit. A természetben egyes kullancs fajokban élősködik az agyhártyagyulladást okozó vírus. Ha az ilyen vírussal fertőzött kullancs emberre, vagy más emlősre kerül, vérszívás közben a veszélyes vírus átjut az emlős vérébe. Itt sokszorosan elszaporodik és nehéz agyhártyagyulladást okoz, melynek gyakran halálos kimenetele is lehet, de a betegség átélése is örök nyomot hagyhat az emberen. Leggyakrabban a szarvasmarhák, a kecskék és a juhok kerülnek kapcsolatba a fertőzött' kullanccsal, főleg a tavaszi legelés alkalmával, mert telelés után a kullancsok kiéhezettek és tömegesen támadják a közelükbe kerülő állatokat. Mivel az állatok jóformán évente kerülnek érintkezésbe ezzel a vírussal, bizonyos fokú ellenálló képességre tettek szert, úgyhogy a fertőzést szervezetük könnyen viseli el. Az ember egészségére főleg az a körülmény veszélyes, hogy a vírus a tejjel is kiválasztódik. Leggyakrabban teh.át úgy fertőződik meg az ember az agyhártyagyulladás vírusával, hogy fertőzött kecske- vagy tehéntejet fogyaszt, amely nem volt pasztőrözött. Ennek bizonyítéka az úgynevezett „rozsnyói betegség“, amelyben 1958-ban kb. 400 ember betegedett meg (szerencsére nem fordult elő egy halálos kimenetelű eset sem). A' Bratislavai Virológiái Intézet kutatói megállapították, hogy a betegség pem volt más, mint nyers tejjel terjedő vírusos agyhártyagyulladás. Ezért választottuk kutatásunk’ tárgyává a kecskéket, hogy megtudjuk, milyen mértékben és milyen körülmények között választódik ki tejükkel a vírus, és ez mennyiben veszélyezteti a lakosság egészségét. Másrészt pedig tudomást akarunk szerezni arról, milyenek a lehetőségek az oltóanyag előállítására a vírusos agyhártyagyulladás ellen, továbbá mennyire lehet a betegséget oltással megelőzni. Az akció eredményessége majd a vérvizsgálatok értékelés eután mutatkozik meg. Dr. Szabó Sándor, A Bratislavai Virológiái Intézet dolgozója — Ez itt egy francia ezüst — Francia ezüst házinyúlfajta Ra-pos Gyuláék komáromi tenyészetéből. (A szerző felvétele)