Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
A római óriásgalamb hasznossága Sokszor esett szó a római galambról és ennek a galambfajtának hasznosságáról. A szakírók véleménye a múlt század végétől napjainkig igen különböző. Vannak, akik kategorikusan kijelentik, hogy a római galamb külső és belső tulajdonságai alapján nem lehet haszongatamb. Vannak, akik elismerik ugyan némi hasznosságát, de véleményük szerint értékmérője eltörpül a mezőre kijáró úgynevezett „önellátó" galamboké mellett. Végül van, aki a galambtelep helyétől teszi függővé, hogy melyik fajta hasznosabb. Tartási körülményeitől függetlenül tény, hogy a római az a galambfajta, amely megérdemli a minél szélesebb körű továbbfejlődést. Nekünk ugyanis húsgalamhtenyésztésüok fellendítése érdekében olyan fajtát kell kiválasztanunk továbbtenyésztésre, amely a legrövidebb időn belül, a legkisebb átalakítással, a legjobban megfelel hústermelési célkitűzéseiknek. Ez egyben nemzetgazdasági érdek is. A római galamb más húsfajtáktól elsősorban súlyával és nagyságával különbözik. Tenyésztésekor tehát elsősorban a testnagyság megtartását, növelését kell szorgalmazni, hiszen a nagyobb testűek fiókái vágáskor is több húst nyújtanak, így gazdaságilag is értékesebb, mint kisebb testű társaik. Itt meg kell említenem, hogy helytelen az, ha a kisebb testű, hibás külemű rómait „gazdasági rómainak", a jó külemű, nagytestű rómait pedig „kiállítási rómainak" nevezzük. Bár vágás esetén a kisebb testű római példányok is több húst szolgáltatnak, mint a legtöbb haszongalamb, véleményem szerint ez az elnevezés minden alapot nélkülöz, hiszen a nem kiállításra szánt, csupán gazdasági célbői tenyésztett Rómainál is megköveteljük a nagy testet, és csak a toll és a szem színeződésénél lehetünk engedékenyek. A jó római, amely nemcsak mint hús-, hanem mint kiállítási galamb is megállja a helyét, legyen erős csontozaté, szélesmellű, hosszútörzsű. Testhossza legyen kb. 55—58 cm. Széles lábközből nőtt rövid, vastag, tollatlan lábakon nyugvó, testtartása csaknem vízszintes. A hatalmas szárnyak csúcstávolsága kb. 105 cm. A szárnyak a testhez simulnak, s végig a farok szélső tollain feküsznek. A farok hossza a szárnyevezök végét csak 1—2 cm-rel haladja túl. Nyaka aránylag rövid és vastag. Feje erős, jól kerekített középmagas homlokkal. A csőr hosszú, erős szaruszínű, a kéknél sötét. Az orrdudor jól fejlett, sima, fehéren porozott. A fehérek szeme bükkönyszínfi, más színüeké tejfehér (gyöngyszem). Kétsoros szemgyűrűje karminvörös, a kékeké és feketéké kissé lilábahajló. Itt meg kell említenem, hogy ma már nem érvényes az a régi megállapítás, hogy bizonyos színű példányok kisebb, illetőleg nagyobb testűek, ugyancsak helytelen sok szakíró azon megállapítása is, hogy a vörös színűek lába hosszabb, a kékek és fakók Írisze sárga stb. A toll színe egyáltalán nem befolyásolja az előbb felsorolt tulajdonságokat, ezek mind egyéni jő, illetőleg rossz külemű bélyegek, melyeket a tenyésztés folyamán rögzíteni vagy kiküszöbölni szükséges. Van olyan tenyésztő, aki a rövid, szélestestű római mellett tör pálcát, van ki nem törődik a test szélességével, — annak csak hossza érdekli. Persze ezek vagy nem, vagy rosszul ismerik a római standardját. A jó rómainak szólesmellűnek, s arányosan hosszótestűnek kell lennie. Ez az arányos testalkat teszi olyan tetszetőssé, amilyen. Ha a hosszúsághoz nem párosul a megfelelő tcstkörméret, vagy fordítva, akkor már nem standardszerű a testalkat. Tehát sem a rövid, széles, sem a hosszú, vékonytestű római nem felel meg sem a gazdasági, sem a kiállítási követelményeknek. Ami a súlyt illeti, a jelenlegi tenyésztési fokon a kifejlett két éves rómainak 100—110 dkgnak kell lennie. Természetesen ez kissé változhat az évszak, a takarmányozás és a fiókák nevelési idejétől függően. Tapasztalatból tudom, hogy jól bírja éghajlatunkat. Még a közvetlenül külföldről behozott idősebb galambokon sem észleltem nagy hidegben vagy nyári forróságban, sem a klímának olyan hatását, amely a tenyésztés eredményességét lényegesen csökkentette volna. Csupán azt tapasztaltam, hogy a déli országokból származók valamivel fázékonyabbak és a hűvös, esős, ködös időben jobban behúzódnak dúcukba. A szabadon tartottak igen edzettek s mind a nagy melegben, mind a legnagyobb hidegben állandóan kint tartózkodnak, sőt napsütéses időben, bármilyen hideg legyen is, megfürödnek. Egész éven át költenek, de én évente a legnagyobb hidegben kéthónapos kényszerpihenőt tartatok velük. Próbaként már engedtem költeni —15—20 C fokos hidegben is. Fiókáikat ekkor is jól felnevelték, szép példányok lettek, s csak elvétve fagyott meg egyegy fióka, amely kimászott a fészekből. Volt azután olyan eset is, hogy a földre esett fiókán a hím, a fészekben maradotton pedig a tojó ült. Súlyukhoz, nagyságukhoz viszonyítva jó repülők. Vígan röpködnek egyik tetőről a másikra. Ritkán fordul elő, hogy tojásukat, vagy fiókájukat összetapossák. Nálam az elmúlt évben tenyészpáronként átlag 7,5 pár volt a szaporulat. A fiataloknak vágókori (5-hetes) átlagsúlya 140 dkg volt páranként. Tenyészpáronként — figvelembevéve a fiatalokat is — mageleségból 17 dkg-ot fogyasztottak naponta, mely többféle magkeverékből állott. Egy tenyészpár 9,80 kg kiváló diétás hőst termelt. Az elfogyasztott eleség naponta 17 dekát számítva egy év alatt öszszesen 82 kg-A fentiek alapján láthatjuk, hogy a római galambnak minden olyan adottsága megvan, ami egy húsgalambra jellemző. Küleme tipikus húsgalamb, erős csontozata és nagy hűstömege ellenére is mozgékony, jó repülő, éghajlati viszonyainkat jól bírja, 5—8 hetenként tojik, tüzes, heves vérmérsékletű, jól kotlik és jól költ, igen jól nevel és etet. Sólyom Bálint Római óriás galamb (Foto: Kruzinsky) Tenyésztojások fertőtlenítése A tenyésztojásokat vákuumedénybe helyezték, és különféle töménységű tilozin-oldatokkal öntötték el, majd az edényt lefedve a levegőt kiszívták. Ezáltal az antibiotikum-oldat behatolt a tojásokba. Megállapították, hogy 5000—10 000 ppm. tilozin-tartalom nem befolyásolta a tojások keltetőségét, de biztosan elölte az idült légzőszervi megbetegedést okozó mycoplanmákat. Gyakorlati kísérletekben 2500 ppm oldat megfelelőnek bizonyult a M. gallisepticumnak tenyésztojásokban való elütésére és ezáltal germinativ úton való terjesztésének a megakadályozására. (Tijdschr. Diergeneesk.) VÉDELEM A LEGYEK ELLEN A legyek elszaporodása mindenféle tartási rendszerben kákára«, de különösen az a trégyaaknával kombinált mélyalum esetén. A trágya ugyanis a légy ideális tenyésztelepe. Megpróbálták a védekezést kézi permetezéssel, de tartós eredményt ez az eljárás sem hozott. Most egy automatikus készülék van elterjedőben. Ez nagy nyomás alatt olyan finom permetet lövet ki, hogy a rovarirtószer hosszú ideig lebeg a levegőben. A készülék 15 percenként önműködően löveli szét az aerusol-t, melynek hatása 170 köbméter levegőben érvényesül. (Farmer ét Stockbreeder) 0 A CRO okozta gazdasági kárt az USA-ban az 1984. évi statisztikai adatok szerint 125 millió dolárra becsülik. A második legtöbb kárt okozó betegség a leucémia, melynek kártétele kb. 85 millió dollár. (Poultry Digest)
