Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
Bár több mint egy hete befejezte munkáját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa, a nemzetközi sajtó változatlanul élénken foglalkozik e történelmi jelentőségű tanácskozás eredményeivel. A Kongresszus világpolitikai szempontból is előremutató, elemzőmunkát végzett, különös tekintettel a békéért folytatott harc időszerű kérdéseire. A húsvéti békemenetek is igazolták a kongresszuson elhangzott egyöntetű véleményt, hogy a béke és a haladás oldalán ma olyan erők zárkóznak fel a világon, amelyek időben és hathatósan le tudják fogni a támadók kezét. A realizmus és a bizalom kongresszusa Előző számunkban már kivonatosan ismertettük az SZKP XXIII. kongreszszusán elhangzott másik fő napirendi pont, Koszigin miniszterelnök beszédét a Szovjetunió új népgazdaságfejlesztési ötéves tervéről. A rendkívül gyümölcsöző, őszinte és nyílt vita Igazolta, hogy a küldöttek helyeslik a Szovjetunió új gazdaságfejlesztési programját, biztosítékot látnak benne a további előrehaladás meggyorsítására. Az irányelvek megfelelnek a szovjet emberek érdekeinek és létfontosságú igényeinek mind gazdasági, mind politikai téren. Koszigin miniszterelnök zárószavában hangoztatta, hogy a terv egységes elfogadása ékesen demonstrálja a párt és a nép egységét a kommunista építés azon fő vonalának megítélésében, amelyet a párt Központi Bizottsága érvényesít. Az egység és bizalom elve érvényesült magában a kongresszusi munkában is. A tanácskozás tíz munkanapján alaposan elemezték annak a stílusnak a mibenlétét is, amely eddig sok esetben károsan hatott a fejlődésre. A mezőgazdasági fejlődés bizonyos mértékű lemaradását és a népgazdaság fejlődésének zökkenőit is például azzal magyarázták meg, hogy a megfontolt, körültekintően előkészített és tudományos döntések helyett sok esetben személyes rögtönzések kerültek túlsúlyba. A kongreszszus által követett új munkastílust ezzel szemben a megfontoltság, a körültekintés, a tudományos megalapozottság jellemezte és az elfogadott határozatok, irányelvek méltó biztosíték arra, hogy ezek az elképzelések továbbra is győzedelmeskednek majd. Ä Magyar Népköztársaság Központi Statisztikai Hivatala Jelentést tett közzé a második ötéves terv teljesítéséről. A Jelentés rámutat arra, hogy az ország nemzeti jövedelme az előirányzott 38 százalékos növekedéssel szemben körülbelül 25 százalékkal nőtt és a szocialista Ipar termelése lényegében a tervnek megfelelő mértékben mintegy 47 százalékkal emelkedett. Magyarországon az említett ötéves időszak alatt összesen 43 milliárd forintot fordítottak mezőgazdasági beruházásokra, vagyis az összberuházások közel 20 százalékát. Ez az összeg kétszer annyi, mint az első ötéves Másszóval: bár a XXIII. kongresszus lényegében sem formai, sem tartalmi szempontból nem jelent fordulatot, mégis egy vezetési stílus kerekedett felül, ami abban áll, hogy ismét viszszaállltsa jogaiba a régi lenini elveket és módszereket. Mintegy vezérfonalként húzódott végig a hazai és külföldi felszólalásokon, hogy a sznvjet társadalom és a kommunista párt történetét egyetlen összefüggő folyamatnak kell tekinteni, és ebből sem éveket, sem korszakokat nem lehet külön küüin kiszakítani. A XXIII. pártkongresszus az egység kongresszusa volt nemcsak nemzetközi vonatkozásban, hanem az SZKP szempontjából is. A 12 millió tagot számláló párt legmagasabb fóruma egyhangúlag jóváhagyta a Központi Bizottság irányvonalát és gyakorlati tevékenységét, s ezzel kifejezte teljes bizalmát a vezetés iránt. A sűrű átszervezések bizonytalansági tényezőjét megszüntetve, megnőtt a párt tekintélye és erősödött befolyása a legszélesebb néptnmegekre. A szervezeti szabályzat módosításával nagyobb Igények támasztásával és a belső fegyelem szilárdításával a kongresszus még alkalmasabbá tette a pártat arra, hogy a szovjet népet átvezesse a kommunizmus építésének a mostaninál magasabb szakaszába. Amit nem vártak Nyugaton jóval a XXIII. pártkongresszust megelőzőleg a nyugati propaganda olyan híreket terjesztett, hogy „a Kremlben ismét leszámolás következik“. Mondanunk sem kell, hogy ezek a tekintélyes „szovjet szakértők“ azokra a változásokra és következményekre gondoltak, amelyek 1964 őszén álltak be a szovjet párt és kormány életében. terv időszakában. A mezőgazdasági termékek kivitele továbbra is nagyobb mértékben nő, mint a mezőgazdaság teljes termelése. A mezőgazdaságban 1965-ben 27 százalékkal több terméket adott hazai felhasználásra és kivitelre, mint 1960-ban. A munkások és alkalmazottak egy főre Jutó reáljövedelme öt év alatt a tervben előirányzott 16—17 százalékot meghaladó mértékben, éspedig több mint 18 százalékkal növekedett. Magyarország lakossága 1965 végén 10 180 000 fő volt, tehát 154 000 fővel (1,5 százalékkal) több mint 1960 végén. Most, amikor a világsajtó különböző orgánumai élénken foglalkoznak a moszkvai pártkongresszus jelentőségével és kimenetelével, egyhangúlag megállapíthatjuk, hogy minden mást, de ezt nem várták Nyugaton. A XXIII. kongresszus nemcsak a szovjet nép politikai és gazdasági életének egyik kiemelkedő eseménye és a jövőt fényesen mutató tanácskozása volt, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége, a világ békéjéért és szabadságáért folytatott harc megerősítésének fontos tényezője Is. Az atlanti tábor vezető országainak sajtószervei különösen a kongresszus küldöttel által elfogadott határozatot kommentálják, amely felszólítja az Egyesült Államokat, hogy azonnal vessen véget a vérontásnak Vietnamban. S míg az amerikai lapok arról cikkeznek, hogy ez csupán „Jelképes" állásfoglalás, addig a józanabb angol és francia kommentárok óva intik Washingtont attól, hogy figyelmen kívül hagyja a legújabb szovjet állásfoglalást Vietnam ügyében. A nemzetközi sajtó egyöntetű véleményét röviden úgy fejezhetnénk ki, hogy a XXIII. pártkongresszus csak azokban keltett kiábrándulást, akik a kommunista világmnzgalomban fennálló nézetkülönbségek elmérgesedését, vagy esetleges szakítást vártak. A húsvéti békemenetek jelentősége Mint ismeretes, a nyugati országokban megrendezett húsvéti békemenetek már hagyományossá váltak, s most már nemcsak Anglia, hanem különösen Nyugat-Európa több országainak békeharcosai sorakoznak fel, a világot fenyegető háborús készülődések ellen. Az idei angliai húsvéti békemenet minden eddiginél nagyobb szabású volt. A felvonulók április 9-én indultak el az ország különböző részeiből és hűsvét hétfőjén érkeztek a londoni Trafalgar térre. A szónokok különösen a vietnami háború kiterjesztéséből eredő veszélyre és Nyugat-Németország atomfelfegyverzésének megakadályozására hívták fel a világ közvéleményének figyelmét. A többi nyugati húsvéti békemenet is lényegében a jelenleg fennálló vitás nemzetközi kérdések megoldására és a háborús veszély végleges elhárítására szólította fel a kormányok figyelmét. Mindez azt igazolja, hogy a béke és haladás erői egyre jobban tudatosítják az összefogásban rejlő erőt és ott is fellépnek, ahol az ma még bűnnek számít. Jó jel ez számunkra, bíztatást ad a jövőre nézve. (tg) Az együttműködés érdekében Április első napjaiban ülésezett VII. összejövetelén az NDK és Lengyelország gazdasági és technikai együttműködésének közös bizottsága. Az eddigi sikeres közös tevékenységből kiindulva a bizottság elhatározta, hogy a Jövőben még több figyelmet szentelnek az alapvető problémák megoldásának, különösen a kutatási tevékenység, a szakosítás és a kooperáció leegyszerűsítése terén. A magyar ötéves terv sikerei A nemzeti jövedelem Az ipari termelés A mezőgazdasági össztermelés évi átlaga A Szovjetunió új ötéves tervének számaiból A Szovjetunió Kommunista Pártjának TtXlll. kongresszusán elő terjesztett és elfogadott új népgazdaság-fejlesztési terv olyan óriás, méretű fejlődést Irányoz elő, amelyről a nyugati gazdasági szakem berek Is a legnagyobb elismerés hangján beszélnek. Különösen azi emelik ki, hogy az elkövetkező fél évtizedben minden eddiginél jobban megnöveksztk a közszükséglett cikkek gyártása, s ezzel együtt az életszínvonal általános emelése. Ábráink 1960-hoz képest — illetve a mezőgazdasági termelés ese tében az 1956—1960. évek átlagához viszonyítva — mutatják be c Szovjetunió népgazdaságának fejlődését, a szovjet nép életszlnvona Iának alakulását, külön jelölve az 1966—70-es Időszakra tervezeti növekedést. Az egy főre jutó reáljövedelem „1944. augusztus 17-én parancsot íaptam, hogy fűtsem be a kemencét. \z SS-ek nagyon idegesek voltak. Estefelé mindenkit kizavarták s megütötték a foglyoknak, hogy elhagylak a barakokat. Én azonban nagyon ííváncsi voltam, kimásztam a szellőz:ető nyíláson és a krematórium közeében elrejtőztem. Éjfél után pár nerccel — azért tudom olyan pontosan, mert a főkapunál éppen őrségváltás volt — nagy csukott autó állt neg a krematórium előtt. Tagbaszakadt, magas férfi szállt ki belőle két kísérővel. A fogoly kopasz volt, ezt i gyér világításban is láttam. A fogyót előre engedték, belépett a krenatóriumba, majd pár pillanat múlva övések dördültek — aztán még egy, i kegyelemlövés. Nemsokára égett hús szaga terjengett a levegőben. Az SS-ek kijöttek és egyikük megkérdezte: „Ki /olt ez?“ A Stabscharführer Otto váaszolt halkan: „Thälmann, a híres kommunista ...“ Ugyanez az Otto ma tanító Nyugat'Jémetországban. Igen, tanító! Gyerekeket tanít. Akkor gyilkoltak, rabol:ak, milliókat küldtek a gázkamrába, na tanítók, rangos hivatalnokok, tírák vagy busás nyugdíjakat élvezve kertészkednek. Thälmannt és az antifasiszták tízjzreit ölték meg, de a gyilkosok ezrei na szabadlábon Járnak. Radnóti Miklós költő sorai Jutnak jszembe, ha rájuk gondolok: Olyan korban éltem a földön, mikor az ember úgy elaljasul, hogy önként, kézzel öl, nemcsak parancsra ... Molnár Ferenc, Nagykeszi Sötét tölgyesek és bükkösök között kanyarog az út Weimartól Buchenwaldba. Alig egy óra Járásra a német klasszicizmus központjától — Goethe és Schiller városától, a kultúra és humánum e nagyhírű forrásától, Himmler, a tömeggyilkosságok nagymestere itt rendezte be haláltáborainak egyik leghirhedtebbjét, Buchenwaldot. Weimar és Buchenwald! Milyen ellentét és mennyi bűn! Mivé aljasította az embert a fasizmus! Weimarban mély tisztelettel áll meg a vándor a Goethe házban, ahol a szellemóriás élt és alkotott. Szorongást érez azonban a szíve körül, melyet a szánalom és az elkeseredés diktál, amint átlépi a haláltábor kapuját. E tábor lakóiról örök emléket állított Bruno Apitz „Védtelenül farkasok között“ című nagy regényével. Itt dobbant utolsót Ernst Thälmann, a hős német kommunista szíve, akit 1944. augusztus 18 án itt lőttek agyon orvul, hátulról a krematóriumban és az 1. számú kemencében hamvasztottak el. Most lenne 80 éves. A náci-hóhérok gaztettüket nem merték nyilvánosságra hozni. „Thälmann halálát az amerikaiak bombatámadása okozta“ — írták a német lapok annak Idején és Thälmann halála napját 10 nappal később adták rúeg. Hazudtak Goebbelsék mint rendesen. Hiszen hazugság volt a fasizmus egyik legfontosabb fegyverei A buchenwaldi per azonban mindent napfényre hozott. A perdöntő vallomást egy lengyel fogoly tette, aki mint fűtő dolgozott a krematóriumban. Emlékezés Thälmannra 0 SZABAD FÖLDMŰVES I960, április 16. Thälmann-emléktábla. Virágkoszorí szegélyezik a nagy harcos emlé tábláját.
