Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
Gondolatok a tézisek olvasása után E ytí; WII//M A Párt X!I1- kong" [;.*• mMj/A 'esszuxa elökészí■&V \%m/M lésének téziseiben \rW| többek közt ez áll: ^ „A szocialista műjt\^, vész8t legjobb al*\ \ 4§g kntásaiban híven, | k-V yg egyszerűsítés és áb> 14]TM^ g rándnzás nélkül «B(V 1 mutatja meg életiink realitásait, átt! y I alakulásait és szépiái ■ ^ ségeit. Felfedezi és Hl 1 kl I negfnrmálja azt is, l*1*J ll i ami forradalmi m éltünkből ered. A szocialista művészet táptalaja, szilárd hátországa és tulajdonképpeni értelme népünk, szocialista társadalmunk fejlődő élete.“ Igen. Ez a megállapítás helytálló, hiszen én is tapasztalom az én falusi életemben, hogy az utóbbi évtizedekben mennyit fejlődött a falu. Ez a fejlődés azonban nem olyan egyszerű, mert amig gazdasági téren komoly eredményt értünk el, sajnos, kulturális tekintetben még kirívó a lemaradásunk némely községünkben. Nekünk íróféle embereknek meg kell látnunk azt is, ami szép, de azt is, ami rossz és elvetendő, és oda kell hatnunk, hogy a nem kívánatosat kiküszöböljük, s megtaláljuk az utat az egyszerű emberek kulturális felemelkedéséhez. Ez komoly és nem könnyű feladat — mint t tézis is mondja —, egyszerűsítés és ábrándozás helyett a reális valóságból kell kiindulnunk, az életből, amelyet sokféleségében kell felfognunk. Ha ez sikerül, akkor már közelebb jutottunk a ma emberének ábrázolásához, megmutatásához. A párt téziseit alapul véve a magam látásmódján megpróbálom az elmondottakat tényekkel, reális adatokkal kiegészíteni. Községeink életét veszem alapul. Itt adódik a sokféleség. Itt adódnak a fojtogató, elszomorító megállapítások: még napjainkban is vannak olyan községek, ahol nincs kultúrház, ahol haláltusáját vívja a kulturális szervezet. A CSEMADOK-ra gondolok, a szlovákiai magyarság legizmosabb kulturális tömegbázisára. Az egyik közeli községben impozáns hajlékot kapott a kultúra, s évek óta nem működik semmiféle kulturális szervezet, nem fejtenek ki említésre méltó tevékenységet. Pedig ebben a községben nagyon szép eredményeket érnek el gazdasági téren a föld mű vessző vetkezetben. Egy másik község is van a közelben, ahol a kultűrhézbói vendéglőt csináltak. Ott már igen komoly erőfeszítéseket kell kifejteni, hogy gazdaságilag meg ne billenjen az egvoa-úiy. Valamikor ez a község földműves dalárdájáról volt híres, s kulturális tevékenységéről. Vai'"--:i pgvszer hallottam: Csallóközi emönr dicsekedhet, hogy amióta községükben kuli őrház épült, s kinyílt a könyv — becsukódott a bicska. Vagyis mRgszfint a verekedés. A mi környékünkön pont fordítva van: becsukódott a könyv és kinyílt a bicska. Szomorú tények ezek, belefájdul az ember lelke. Mór a táncmulatságot sem engedélyezik, mert verekedés nélkül, az sem zajlik le. Két község életét ismerve, ezekre a szomorú megállapításokra vonatkoztatva a párt téziseit, most önkéntelenül vetődik fel a kérdés: lehat-e megoldást találni a fenti esetekben? Igen lehet, mégpedig mindkét esetben. Vagy ki tudja, hány hasnnlő esetben? Hiszen nem ez a két község az egyedüli, ahol kulturális téren komoly hiányosságok mutatkoznak. Ilyen esetekben az irányítók, a vezetők passzivitása okolható. Ha nincs fejlett tudással oda álló, oda illő személy, akkor a kulturális pangás könnyen gyökeret ereszthet akárhol. Mert a semmittevés is ragályos nyavalya, akár gazdasági, akár kulturális téren, s ember legyen a talpán az az fró, aki a megoldást vállalni meri. Itt kemény összefogás vezethet csupán eredményre. Tudatosítani kell mindenek előtt szocialista kultúránk fontosságát, realista művészetünk megértéséhez értelem. tudás szükséges: s a tudás a kultúra felsőbb lépcsőfoka. — ezt is tudatosítani kell. S még azzal is tisztában keli lenni, hogy nem elég csupán két kézzel dolgozni látástól vakulásig — ahogy ezt mifelénk mondani szokták —, hanem a szellemi front minden harci eszközét igénvbe kell venni és ki keli harenini kulturális forradalmunk vívmányaképpen a társadalmi fejlődést, amelyből a falu dolgozói sem hiányozhatnak. Nélkülük hiába vannak eredményeink, azok csak fél sikert jelenthetnek. Amíg lesz olyan község, ahol a kultúrházat télen nem kell fűteni — nincs rá szükség —, amig a kultórházból vendéglőt csinálnak, — ez fontosabb —, addig a toll hiába Írja le panaszait. Társadalmi kiállásra van szükség, olyan megmozdulásra, amely a betokosodott agyra az értelem tüzét csiholja, s felébreszti áhrándjalből, hogy a téziseket ne csupán hallja, hanem értse is meg, s vitassa is meg — legfőképpen az, és azokkal, akik a fönt lefrt községekhez hasonló állapotban élnek. Ha felelősségtudatra ébred a vezető, s hivatása magaslatára törekszik, a párt téziseit nem olvasgatjuk hiába, s a fölötte tartott vita nem lesz eredménytelen. Nem szabad elhallgatni eredményeinket sem. Ma már a legtöbb házon a kultúra felkiáltójeleként ott áll a televízió antennája. Ott Is, ahol nincs kultúrház, ott is, ahol van. De a teievfziót is lehet többféleképpen nézni. Aki mindent néz, mindent lát, az csupán — bocsánat a kifejezésért —, a szemit hizlalja, da sokkal kevesebbet tanul, mint az olyan, aki tervszerűen, kiválasztott műsorokat néz végig, s azokat meg is tudja emészteni, fel tudja értelmileg dolgozni. Szórakozni is kell! Határozottan okos megállapítás, de ha már valaki szórakozik, mennyivel hasznosabb, ha egyúttal szórakozva tanul is. Vagyis elgondolkozik azon, amit lát, s ha nem érti, valakivel vitába bocsátkozik. Valakivel! Es elérkeztem a befejezéshez: Valakire mindig szükségünk van, aki segíteni tud, aki értelmileg már a lépcső felsőbb fokán áll. Ne kerüljük el, áll- ' junk vele szóba — a saját érdekünkben. CSONTOS VILMOS Teljesíti küldetését a CSEMADOK ? lopott. Mert ami igaz az igaz: nem utolsó asszony ez a Gazsó Jolán. Nem csak a nyelve jár szaporán, hanem a keze is... Meg az ágyat is jó melegen tartja. Kemény, inas a teste, forró az ölelése... Most mégis megveril Kegyetlenül megveri! Végre befejezte a vacsorát. Eltolta maga elől a tányért, vizet ivott, kézfejével megtörölte a száját, és visszaült a helyére. Miközben rágyújtott az asszonyra sandított. Jolán szokatlan melegséggel a szemébe nézett és várta a szavát. — Miért verted meg a fiamat, Jolán? — Megérdemelte. — Nem olyan gyerek az, hogy verést érdemel. — Most mégis megérdemelte! — Fogd be a szád! — Befoghatom... — így az asszony. Legalább ellenkezne, visszapofázna, mint máskor szokott. Nem. Csak ül összekuporodva, és csak néz azzal a nagy meleg szemével... Lémcsak: dióbarna a színei Ezt sem vette eddig észre... A haja Is göndör. Odakunkorodik a homlokára, a szeme fölé. — Ordíts már rám! — Mért ordítanék? — Mert most megverlek, összetöröm a csontjaidat, külön-külön mindegyiket hál nem érted? Szabó Gábor felállt és fenyegetően lépett az asszony felé: ökölbeszorult keze, mint két hatalmas bunkó lógott az oldalán. Még egyet lépett, mire az asszony meglapulva, védekezőén emelte arca elé a kezét. — Ne üss meg, Gábor! Annyi ijedelem, tájdalom és könyörgés volt az asszony hangjában hogy Szabó Gábor akaratlanul is megtorpant. — Mért ne üsselek meg?... Talán félsz?... Délután nem féltél, ami kor a fiamat ütötted? Most félsz? — Gyerekem lesz ... — Micsodái? — Gyerekünk lesz, Gábor ... Az más. . Az egészen más... (A valamire való gazda még a vemhes állatra sem emel kezet.) Kisimult ökölbeszorított keze, és bizonytalan mozdulattal, tétován elfordult az asszonytól. Szíven ütötte a szava. Éle tében másodszor mondták neki ugyanezt... Akkor nyár volt... Kukori cát kapáltak a Dinnyés dűlőben... Délben a nagy tölgyfa alatt ebédeltek utána egy kicsit lepihentek... Hányát feküdt. Mellén szegény, meg boldogult feleségének a feje, akkor hallotta először... Kék volt az ég, levél sem rezdült a fán, és valami különös melegség fonódott a szíve köré ... Valami hasonlót érez most Is. Az más. Az egészen más. Csendesen szólt. — Feküdünk le, Jolán. A kis Ferkónak meg teliszaladt a szeme könnyel. Akkor úgy érezte hogy az apját Is elvesztette. (Folytatjuk) A z eddig évente rendezett alkotóversenyeket a szervezők az Idén két ■** évre (1966—1967-re) írták ki. A versenytdószak a jövőben ts kétéves lesz. Az Ifjúság és a dolgozók alkotóversenyeinek új formáját a hajrámunka elkerülése és a jobb felkészülés tette szükségessé. Ez Idén az előadók a 'fúvós-zenekarok és társastánc-együttesek, a tánc- és dzsessz-zenekarok, az énekkarok, a bábszínjátszó együttesek és az amatórfllmesek, jövőre a gyermek táncegyüttesek, az Ifjúsági énekkarok, a színjátszó együttesek és az irodalmi színpadok össz-szlováklai szemléjét rendezik meg. Szlová-. kiában összesen 13 művészeti ág országos szemléjére kerül sor. Elsőnek (május 14—18/ Ztlinán a bábszínjátszók, maid [május 26—27/ Tűrő. Tepllcén a társastánc-együttesek szemléjét tartják meg. Az ifjúság és a dolgozók alkotóversenyeinek részét képezik a júniusban és júliusban rendezendő svtdníkt és gombaszögt daU és táncünnepélyek. Az elöbbln a csehszlovákiai ukrán, az utóbbin a csehszlovákiai magyar együttesek mutatják be tudásukat. Műkedvelők énművelésen, Jó vezetésen'és szervezésen kívül a Járási színjátszó szakbizottság Is figyelemmel kísérje, irányítsa és összhangba hozza az egyes csoportok tevékenységét. Általában az a panasz, hogy kevés a korszerű színdarab és több szervezet ugyanazt a darabot hozza színre egy és ugyanazon Időben. Hiába látogatna el tehát a tudásszomjas gazda a szomszéd faluba, ha ott történetesen ugyanazt játsszák, mint odahaza. A művelődés házainak zsúfoltsága ogy-egy rendezvény alkalmával ékesen bizonyítja dolgozóink igényét a korszerű, tartalmas és szórakoztató előadások iránt. Kevés meggyőző munkával, ügyes szervezéssel, a tehetségek felkutatásával és felébresztésével nagyobb sikereket lehetne elérni a tánccsoportok összeállításánál. A komáromi járás területén csupán 8 tánccsoport működik. Legaktívabb köztük az ímelyi, a madarl és a bátorkeszl csoport. Ezzel szemben állandóan emelkedik a népi és tánczenekarok száma. Ugyancsak kedvező Irányzat észlelhető mind a 28 zenekar művészi színvonalának növekedésében. Amíg a gűtai, dunamocsl és a tanyi CSEMADOK-szervezetek elsőknek ocsúdtak fel aléltságukból az árvízveszély elmúltával, addig olyan községek Is akadnak a komáromi járásban, ahol egyszerűen nem érzik hiányát a kulturális tevékenységnek. Vannak továbbá községek, ahol kárba vész minden szervezési Igyekezet, ahol nincs megértés, mert egyesek olyan követelésekkel lépnek fel, hogy kedvét szegik az önkéntes dolgozóknak. Ha el Is kell Ismernünk, hogy a rádió és a „tévé" számos látogatót elvon a művelődési otthonoktól, ügyes műsorösszeállltás esetén nem lesz hiány látogatókban. Az elmúlt évek során sok bírálat érte a magyar értelmiséget. Különösen a tanítókat hibáztatták tartózkodó álláspontjuk miatt. Tény, hogy régebben sok tanító kibúvót keresett, hogy ne kelljen kötelezettséget vállalnia az iskolán kívül. Ma már annyira javult a helyzet, hogy számos községben éppen a tanítók Irányítják a kulturális munkát, sőt szerepet vállalnak a rendezvényekben is. így van ez Nemesőcsán, Izsán, Bátorkeszin, Madáron, Ögyallán stb. A pedagógusok sorsközösséget vállaltak a falu népével, sorsuk elválaszthatatlanul összeforrt a magyar kultúra fejlődésével, az útjukba kerülő buktatók csak acélozzák erejüket és további munkára serkentik őket. Eltekintve az említett hiányoktól és fogyatékosságoktól, mindent egybevetve a CSEMADOK mégis teljesíti küldetését: nevel, oktat, szórakoztat, mint a magyar kultúra magvetője és zászlóvivője. Andriskin József Az öntevékeny színjátszó együttesek legjobbjai részére, amelyek eddig évente tartottak bemutatót, az idén SpiSská Nová Ves-en kerületi méretű összejövetelt rendeznek. A találkozón egy-egy kiváló együttes a közép- és nyugat-szlovákiai kerületből is bemutatkozik. Az előadók hagyományos bemutatóját Dolnf) Rubinban szeptemberben, a tánccsoportok, a táncdal-énekesek és a dzsessz-zenekarok bemutatóját Brattslavában októberben, az énekkarok bemutatóját ugyancsak Bratislavát ban decemberben, az amatőr filmesek bemutatóját pedig Pov. Bystrlcán szintén decemberben rendezik meg. A csehszlovákiai magyar szavalok, színjátszó együttesek és irodalmi szín-i padok részére az össz-szlováklal rendezvényeken történő részvétel mellett lehetővé válik ez év májusában [19-től 29-ig/ Komáromban megrendezendő Jókai Napokon is részt venni. seregszemléi Nem kétséges, hogy az összejövetelen — hasonlóan a tavalyihoz, amikor hat színjátszó együttes, hét irodalmi színpad és ötven szavaló mutatkozott be —, műkedvelőink közül ismét sokan fellépnek és színvonalas műsort mutatnak majd be. Mtnd a tapasztalatszerzés, mind a csehszlováktat magyar öntevékeny együttesek fejlődésének előmozdítása szempontjából azonban hasznos és szükséges lenne, ha a magyar együttesek az országos szemlék mindegyikén képviseltetnék magukat. Jó lenne ezért, ha a művelődést otthonok, az üzemi- és szövetkezett klui bök, valamint a társadalmi és tömegszervezetek szem előtt tartva az említ tett rendezvényeket, megvizsgálnák a lehetőségeket és már most megten-t nék a szükséges intézkedéseket egyrészt arra, hogy felkeltsék az érdek-t lödést, másrészt azért is, hogy a számításba jövő együttesek színvonalas műsorral képviseltessék magukat az országos szemléken. Mind a szervezők, mind a szereplők számára előnyös lenne, ha sikerülne leküzdeni az elmúlt években tapasztat e’sz'qetelődést, a munkaformák le-i szűkítését. Néhány nappal ezelőtt egy zöldfedeles, fényképekkel gazdagon illusztrált, modern formátumú könyvecske hagyta el a nyomdát. A könyvet Szlovákia Kommunista Pártja Komáromi Járási Bizottsága adta kt. A könyv szerzője: Hegely Ferenc elvtárs, a Járási pártbizottság dolgozója. A címe: Dunatáji krónika 1965. A könyv szerzője filmszerűen pergeti le azokat az eseményeket, amelyek 1965 tavaszán és nyarán a Csallóközben lejátszódtak. Mint azt Kosztankó Antal elvtárs, a SZLKP járást bizottságának vezető tikára, a könyvhöz írott előszavában megállapítja: „Nem dokumentum ez a könyv, nem is az események adatszerű leírása. Tanúvallomás ez, melyet megírtunk az emberről, aki helyt állt, az összefogásról, mely megacélozta erejüket, a szocialista humanizmusról, mely érezteti velünk, hogy ebben a hazában senki sincs egyedül.. A könyv csupán a komáromi járás dolgozói számára készült, korlátozott példányszámban. A nagy érdeklődésre való tekintettel remélhető, hogy második kiadásra is sor kerül. Különben a könyv tiszta bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. A. J. Színdarab Bősön A bősl fiatalok nagy sikerrel mutatták be Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékát. Bevezetőül a tánccsoport is kitett magáért. Reméljük, az Illetékesek a jövőben jobban támogatják a kultúra hirdetőinek munkáját. D. A. Visszapillantva az elmúlt esztendőre, a komáromi járás CSEMADOK- szervezeteinek tevékenységére, nem lehetünk elégedettek. Mentségükül szolgáljon a tavalyi árvízkatasztrófa, amikor jóformán teljesen megrekedt mlndnniíemű kulturális tevékenység. A veszély elmúltával azonban ismét működni kezdtek a helyicsoportok. Az elmúlt évben összesen 18 Irodalmi és 5 szerzői estet rendeztek, valamint 565 különféle magyar nyelvű előadást tartottak a komáromi járásban. Első pillanatra soknak tűnik, de behatóbb elemzésnél rádöbbenünk, hogy többre is tellett volna erőnkből. Szépen fejlődtek a komáromi, gútal, bátorkeszl, tanyi, imelyl, alsópéteri és a nemesócsai színjátszó csoportok beszéd technikai téren éppúgy, mint előadási készség tekintetében. A további fejlődés azonban megkívánja, hogy az Dunatáji krónika 1965
