Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-09 / 14. szám
Április a szőlőtermesztésben A metszést mielőbb fejezzük be. A munka során ne feledkezzünk meg arról, hogy a metszéssel a termés minőségét és mennyiségét szabályozzuk, és biztosítjuk a tőke tenyészeti ereje és a termés nagysága között a megfelelő egyensúlyt. Legyünk figyelemmel a tél folyamán elfagyott vagy kipállott rügyekre is. A tőkék esetleges túlterhelése komoly károkat okoz. A termés minősége rosszabb lesz, a tőke vesszőhozama is visszaesik, a hajtások gyengék lesznek, beérésük bizonytalan. Az éretlen vesszők azután télen könynyen elfagynak vagy kipállanak. A túlterhelés felborítja a termőegyensúlyt, tehát a jövő évi termésre is hátrányos. Ezért a metszést a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel végezzük. Természetesen a harmatgyökerezést se hanyagoljuk el. A karókat igazítsuk meg, a hiányzókat pótoljuk. A tőkehiányokat jól telelt vesszők felhasználásával, bújtatással, döntéssel pótoljuk. Oltványszőlőben a pótlást gyökeres alany vessző vei vagy gyökeres oltvánnyal végezzük. A szálvesszőket még a talajmunkák megkezdése előtt kötözzük ki. A metszés után a tavaszi szőlőmunkák befejezéseként végezzük el az első mélykapálást. Az összetömődött földet mintegy 15— 20 cm mélyen lazítsuk fel, a csírázó magvakat Juttassuk mélyre, a földet pedig kissé a sorok közé húzva hátaljuk fel. Amennyiben talajmenti fagyra számíthatunk, várjunk néhány napot a kapálással, mert a frissen munkált talajon a lehűlés erősebb. A szőlőtelepítés idejének megválasztásában a korai ültetést részesítjük előnyben, mert ilyenkor a talajban még több a nedvesség. Természetesen tú lhideg, még kellően fel nem melegedett talajba ne telepítsünk. Sérült, hibás, beteg szaporítóanyagot ne telepítsünk, mert azok tartós tőkét nem adnak. Az újonnan beültetett szőlőtöveket gondosan csirkézzük fel. Homokon, amennyiben a szél a kis kupacokat megbontotta, azokat hozzuk rendbe, állandóan gondozzuk. Az oltvány és a hazai vesszők iskolázásánál ügyeljünk az iskolázás mélységére: annak helyes megállapítása igen fontos a gyökérképződés szempontjából. Az iskolázás legmegfelelőbb mélységét a talajnem, valamint a helyi gyakorlat alakítják ki. Jó vízgazdálkodású talajokban, vagy ahol öntözni lehet, általában 20—25 cm magasan iskolázunk. Magyarországi tapasztalat 'szállJtöberendezEs A hegyi szőlőkben a teraszok javítása és fenntartása különösen sok anyagmozgatást igényel. A Scherer-féle szabadalmazott TELEFUNI felvonóberendezés négy acéldróton, kerekeken közlekedő siklóval oldotta meg ezt a kérdést. (Schweiz. Z. Obst-Weinb.) CIÁNHIDROGÉN 'kékderített borokban A kék aljon sokáig álló borban mikromennyiségben kimutatható a ciánhidrogén képződése. A mennyiség az aljjal való érintkezés időtartamától, a Ph-tól, és a hőmérséklettől függ. Túlderítés esetén annál erősebb a ciánhidrogén képződése és kötődése szerves vegyületekhez, minél magasabb a hőmérséklet. A Ph hatása szintén lényeges. De még durva hiba esetén sem több a túlderítés következtében keletkező ciánhidrogén mennyisége az emberre halálos adagnak 60—120-ad részénél. Az ilyen túladagolást egyébként is könnyen észre lehet venni a bor szagáról és ízéről. (Riv. Vitic, Enol.) Naponta háromszázezer símavessző Magyarországon az országos szőlőrekonstrukcióba igen sok termelőszövetkezet kapcsolódik be, amely a szőlőiskolájában nemcsak saját szükségletére, de más gazdaság részére is előállít gyökeres vesszőt. Ezek közé a gazdaságok közé tartozik a dánszentmiklósi Micsurin TSZ, amely tavaly is ötmillió borszőlővesszőt iskolázott be és juttatott piacra. Mindezt 50 kataszteri holdon végzi. Tavaly a telepítési munkákat április elején kezdték és már a hónap végén be is fejezték. A munkában kilencvenen vettek részt. Közülük 35-en vesszőket dugdostak, 45-en talpaltak, 10-en pedig a vermelőbői szállították a helyszínre a Vitemol-ba mártott vesszőket. Naponta átlagosan 300 ezer símavesszőt iskoláztak. A szőlőiskolát tulajdonképpen 1963 őszén tervezték el. Az Iskola részére kijelölt területen először a szükséges talajmunkákat végeztték el: holdanként 300 mázsa istállótrágyát és 5 mázsa vegyes műtrágyát (2 mázsa szuperfoszíát, 2 mázsa káli, 1 mázsa ammonszulfát) forgattak le és a talajfelszínt simítózták. A szóló vessző egyenletes, gyors, tehát gazdaságos ültetése érdekében megfelelő barázdákat, réseket kellett nyitniok. Ehhez semmiféle alkalmas eszközük nem volt. Ezért házilag készítettek egy réseiét, amely egy menetben egyszerre három rést nyitott egymástól 120 cm távolságra. A réselőt DT—54 es traktorral vontatták. A rések szélessége fent 10—12 cm, amelyek lent a 25—35 cm mélységben 2 cm-re szűkülnek össze. Ezekbe a résekbe könnyedén leszúrják a vesszőket, egymástól 4—5 cm távolságra; méterenként 20—25 vesszőt úgy, hogy a vesszőből mintegy 15—20 cm-nyi Vitemol-ba mártott rész maradjon ki. AZ ÜLTETÉS MÓDJA Amikor leduggatták a földbe, illetve a résbe szúrták a vesszőket, akkor következett a betaposásuk, két menetben. Az első menetben kevesebb földdel, de erősebben tapostak, a második menetben több földdel, de lazábban, mégpedig azért, hogy tökéletesebb legyen a vesszők beiszapolása. Ezntán került sor a beöntözésre. Az Sz—2,24 mm-es lövőkés szórófejekkel és a T 22-es kisintenzivitású szórófejekkel mintegy 45—55 mm-nek megfelelőé vízmennyiséget öntöztek ki. Amikor a talaj felszíne megszikkadt, planet-ekekapákkal úgy jártak végig a sorokon, bogy az ekekapák egy kevés földet túrjanak rá a sorokra. NÉHÁNY SZŐ A VERMELÉSRÖL A tavasszal beiskolázott vesszőket az előző év őszétől kezdve két megoldással tárolták. Egyrészt homokos szabadföldben, másrészt a pincében. A homokos szabadföldi tárolás a következőképpen történt: egy DT—54-es traktor kétvasú ekével kb. 60 cm mély barázdát húzott és ebbe kissé ferdén helyezték el a 100-as, ill. a 200-as szőlővessző kötegeket. Amikor a kötegeket berakták, a traktor erre egy barázdát húzott s ezzel kb. 10 cm es földréteg került a kötegek fölé.. A vesszők tökéletesen teleltek át, semmi bajuk nem lett. Még a 200-as kötegek sem melegedtek át. A szőlővesszők másik részét pincében, plusz 1—6 C fokon tárolták. A pince-levegő relatív páratartalma 85—90 százalék volt. A kötegeket egymásra rakták, föld nem került rájuk, de tavaszra a kötegek legalján, a vesszők vágási felületén gyenge penészréteg jelentkezett. A rügyek penészmentesek voltak. VÉDEKEZÉS A KISZÁRADÁS ELLEN A vermeiéből kiszedett, talpalt és méretre vágott vesszőt a kiszedéstől számított 1—2 órán belül Vitemot-emulzióba mártották, ami megvédi a vesszőt a kiszáradástól. A szőlővessző hosszának a fele került az emulzióba. A mártogatás után egykét percig visszacsurgatták a kádba a felesleges anyagot. Egyhárom perces száradás után a kötegek az árokba kerültek szorosan egymás mellé, hogy az árokban lévő víz meg ne emelje a kötegeket. Az áztató árokban 48 órán át áztak a kötegek. Nedvességtartalmuk 52— 60 százalék volt. A dánszentmiklósiak már évek óta sikeresen használják a kiszáradást gátló Vitemol nevű parafin-tartalmú emulziót. Szerintünk nemcsak azért jó ez az emulzió, mert tökéletesen védi a vesszőt a kiszáradástól, hanem azért is, mert könnyebbé tette az egész iskolázási technikát. Nincs szükség az úgynevezett bakhátas művelési rendszerre (Erre azelőtt szükség volt, mert ez biztosította a nedvességet a vessző számára.) Ez a bakbátas rendszer sok munkaerőt kötött le, hiszen sokszor kellett gyomtalanítani a bakhátakat, továbbá földpazarló mód is volt, hiszen 150—160 cm-es sortávolságra volt szükség a mai 120 cm essel szemben. A Vitemol vékony, parafinszerfi, világos, zsíros tapintású, le nem mosható anyag, amely légmentesen veszi körül a belémártott vesszőrészt anélkül, hogy a rügylakadást gátolná. Még tűző napfényben sem olvad fel, kitűnő tapadású, olyannyira, hogy az iskolából kiszedett és elültetett szőlövesszőn egy év múltán is meg lehet találni. A dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet évek óta sikerrel állja meg a helyét az országos szőlőfelújítási munkában. A szőlőiskolájukból kikerült vesszők messzi vidéken keresettek, hiszen igen jól megerednek. Bíró András
