Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-09 / 14. szám
Gyümölcstermesztési gondok Szádudvarnokon Falunkban a leghasznosabb gyümölcs a dió és a kajszi. Gyerekkoromban Miliczki Józsi bácsi kertjében olyan diófák voltak, bogy két, három zsák dió termett rajtuk évente. Eleget sóhajtoztam azon, ha nekünk is lenne ilyen három fánk, több haszon lenne belőle, mint fele vagyonunkból. Egy alkalommal árverésen megvettünk az iskolakertben minden diót. Én abból egy vékát kiválogattam és elloptam az apámtól. Elvermeltem mint a krumplit és tavaszra egy szálig mind kicsírázott. Gyönyörű csemeték nőttek belőlük, de nem tudtuk hová ültetni. Kicsi volt a kertünk, nem fért el benne csak három diófa. Édesapám megkönyörült rajtam. Megengedte, hogy ötven csemetét egy széljárta, száraz, köves földünkbe ültessek. A többi csemetét eladtam, vagy elajándékoztam. Mindenki örült a szép csemetéknek, de mikor termőre fordultak, nem győztem hallgatni a szidást, hogy milyen silány fajtákat szaporítottam. Több száz dió közül csak az olasz — amit nálunk garasosnak neveznek — tartotta meg előde minden tulajdonságát. A többiből dióhibrid keletkezett, mert a dió idegen beporzása növény. Három fa gyümölcse sokkal jobb lett, mint amit elültettem. Mint említettem, csak a garasos őrizte meg híven ősei tulajdonságát. Ez a fajta közel tyúktojás nagyságú, de a bele csak ősszel jelent értéket. Tavaszra úgy összefonnyad, mint az aszalt szilva, a kevés olajtartalma miatt. E keserű tapasztalat még sem vette el a kedvem a dió szaporításától. Amit nem hittem a könyvnek, megtanultam a magam kárán, hogy a dió a fagymentes zugot, mozgó vizet és a televényes meszes talajt kedveli. Magas talajvizö, mészszegény földeken elpusztul. Mezőgazdasági művelésre alkalmas földeket pedig kár vele elfoglalni. Oltott dió csak 1939 ben került hozzánk Magyarországról, de nem igen vásárolták, mert hat pengőért adták az Észterházi fajta nemesített csemetét. Az oltatlan dió egy pengőbe került. Tőlem és más gazdáktól szépszóért is lehetett kapni, hiszen a tornai szőlők mezsgyéiben úgy kikel az egerek által összehordott dió a kövek között, mnit a kender. Vihette boldog-boldogtalan. Az oltott dió mégis többet ér. Három, négy évvel korábban terem, bőtermő, termése majdnem olyan nagy, mint az olasz dióé, bele pedig kifogástalan. Sajnos, az Eszterházi fajtából csak egy van a környéken, az is Horvátiban, Tóthéknál. Ezért lenne hálás, ha felkarolnánk a dió oltását és legelőször a patakok mentét ültetnék be. De úgy látszik a szövetkezetünk is végigjárja a keserű tapasztalatok nehéz útját, mert talajvizsgálat és szakemberek tanácsa nélkül ülteti a magról kelt diófákat és sok más csemetét. A Kassai Gyümölcsészeti Kutató Intézetben Szitár István foglalkozott a dió oltásával. Kelet-Szlovákia legnemesebb fajtáiról szedte az oltógallyat és alanyul a legigénytelenebb magcsemetéket használta fel. Ezek a csemeték nem találtak elég érdeklődőre sem a nagyüzemi gazdaságok, sem a faiskolák körében. Ezért úttörő munkáját abbahagyta. A háztáji kertekből is kiszorul a dió, mert nagy területet foglal el és az oltatlan dió bizonytalan. De egy Eszterházi fajtáért mindenki lelkesedik. Csurilla József Még az elmúlt év őszén történt, hogy a komáromi Steiner Gábor Hajógyár 808-as munkaközpontjának dolgozói Hosnedl jőkertész vezetésével szocialista kötelezettségvállalást tett tek: saját erejükből és a 300-as munkarészleg dolgozóival karöltve a vállalati kertészetben egy új, minden igénynek megjelelő üvegházat létesítenek, amelyben aztán szakszem rübben végezhetik a virágnevelést. Annál is inkább szükség volt az új üvegházra, mivel az öreg már kicsinynek bizo* nyúlt. Vállalásukat teljesítették és ezáltal — mivel az üvegházat hulladékanyagok jelhasználásával brigádmunkával készíteti ték — a vállalatnak 25 000 koronát takarítottak meg. Az üvegház elkészítésével lehetőségük nyílik évente 20 000 cse-< rép virág nevelésére a parkosításra és a virágágyakba való kiültetésre kerülő virágokon és növényeken kívül. A hajógyári kertészet dolgozóinak minden törekvése arra irányul, hogy a hajógyár környezete még szebb, színdúsabb és kellemesebb legyen. Képszöveg: Szénássy János A gyümölcsfák földfeletti részének általános visszaesése a fák gyökerein rágó cserebogárpajorok kártételének eredménye. Vízparti gyümölcsösökben a kószapocok kártételére jellemző. Gyümölcsfák fás részein apró, sörétlövésre emlékeztető lyukak jelenlétéből biztosan következtethetünk arra, hogy a kérdéses fában szú él. A fa Két jó szilvafa Legelőször a Budapesten megjelenő „Kertészet és Szőlészet“ 1958. szeptemberi számában olvastam a fajta leírását a „Debreceni Muskotály“ szilvával együtt. A két kiváló magyar szilvafajtát az 1961-ben elhunyt Pohl Ferenc Debrecen város vezető főkertéssze fedezte fel Paczelt János neves pomológus kertészetében, a harmincas években. Én e két kiváló szilvafajta szaporítóanyagát a megboldogult Pohl Ferenctől kaptam. A nálam már termőrefordult két szilvafajta Igazán megérdemli a vele való foglalkozást és a szélesebb körben való elszaporítást. Mindenféle tekintetben a legjobb tulajdonságokkal rendelkezik. Ä PACZELT SZILVA mind alacsony, mind magasabb törzsön szépen díszük. Gyorsan növő szép koronát nevel. A már három éve termő fácskák minden évben bő terméssel örvendeztettnek meg. A gyümölcs érése nálam az Időjárás szerint kb. szeptember elejétől nem egészen szeptember végéig tart. A gyümölcs tojásdad alakú, nagy, kb. 5—7 cm hosszú, kékes-fekete, erősen hamvas. Húsa aranysárga, cukros, kellemesen zamatos. Magvától jól elválik. Nagyon finom befőtt vagy aszalvány készíthető belőle. Értékesítésre is elsőrendű. A „DEBRECENI MUSKOTÁLY“ szilvafajtával egyéves tapasztalatom van, mert még csak tavaly fordult termőre. Ám nyugodtan állíthatom, hogy e finom szilva a legnagyobb igényeket is kielégíti. Kb. szeptember második felében érik. Gyümölcse nagy, inkább gömbölyű, színe lilás-kékes. Húsa aranysárga, cukros, bőlevű, nagyon kellemes, bazsalikomra emlékeztető zamattal, jellegzetesen kellemes zamata messze fölülmúlja a „Besztercei muskotály; zamatét. Kissé talán a mi „Duránci“ szilvánkra emlékeztet az alakja, de csak az alakja, mert a beltartalmi értéke messze felülmúlja azt és még sok nemesebb szllvafajtát. Magja jól elválik a gyümölcs húsától. Ennyi volna e két kiváló szilvafajta rövid leírása. Befejezésül még csak annyit, hogy a kiskertek és háztáji kertek tulajdonosai —* s talán még a nagyüzemi gazdaságok is — nyugodtan megpróbálkozhatnak e két finom szllvafajta termesztésével. Gafil József, Rimaszombat törzsén látható nagyobb, vastag ceruza átmérőjű lyukak, amelyekből vörhenyes nedv csorog ki, a nagy farágó kártételére mutatnak. Vékonyabb ágakban (a korona alatt, ebben az esetben egy-egy helyen feltűnő mennyiségű, sörétnagyságú, sárgásvörös ürülék gyűlik kis halmokban 1 a kis farágó rág. A símahéjú fás részeken barna vagy szürkeszínű, lekaparható bevonatot paizstetüfertőzés okozza. A lombozaton kora tavasszal téli araszolók rágnak, amelyek később a gyümölcsöt is megrágják. Május folyamán a galagonya pille, gyapjas pille, sárgafarú pille és gyűrűs pille hernyói rágják a gyümölcsfák leveleit, augusztus folyamán lazán összeszövött, többarasznyi hosszú hernyófészekben (főleg csonthéjasokon) az amerikai fehérlepke hernyói élnek, májusban viszont néhány összeszövött levélből álló hernyófészekben, vagy összeszövött virágok között sodróhernyók és levélmolyok károsítanak. Májustól-júliusig zsugorodó levelek fonákán tömeges telepekben levéltetvek szivogatnak, a lombozaton és gyümölcsön a levélbogarak és a pejbogár kártétele figyelhető meg, míg a virágokban a bundásbogár rág a vlrágrészeken. Az itt felsorolt kártevők valamennyi gyümölcsfélét válogatás nélkül megtámadhatják. A védekezés módját fokozatosan Ismertetjük. A gyümölcsfák kártevői
