Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-09 / 14. szám
Az iskolai micsurinkörök és kezdő kertészkedők segítségére A telepítéshez, ültetéséhez szükséges növények szaporításával üzemi kertészetekben és faiskolákban nagy arányban foglalkoznak. Ez így helyes. Azonban a növénykedvelók a maguk részére ugyanúgy szaporíthatják a növényeket, sőt igen sok esetben rá is szorulnak erre, mert az üzemi kertészetekben és faiskolákban a különleges növényfajok, fajták és változatok sbaporításával kevésbé vagy egyáltalán nem foglalkoznak. A növénykedvelö nemcsak magot gyűjthet, hanem a kívánt fajtának a hajtását, vesszejét is megszedheti, és ha ért az ivartalan szaporításhoz, úgy a kérdéses fajtát előállíthatja a maga számára. Az is nagyon sokat jelentene, ha a termesztők az értéktelen gyümölcsöt termő fákat átoltanák, és így a háztáji kertekben jobb minőségű gyümölcs teremne. ide-oda rakhatjuk', egyszóval „kézben“ olthatjuk. Természetesen az oltások, szemzések ideje és módja tekini tétében a hajtatott növényeknél ugyancsak alkalmazkodnunk kell a nedvkeringés és a növei kedés mértékéhez. Vegetatív szaporítási módok gyakorlati csoportosítása osí, rA növények szaporítása Ivartalan szaporítás esetén a szaporulatokat úgy tekinthetjük, mint az anyanövény testének részeit, ezek tehát tulajdonságaikban teljesen megegyeznek az anyanövénnyel. Így érthető az, hogyha például a Vilmos körte magját elvetjük, igen eltérő utódokat kapunk, míg szemzés útján évtizedeken át az anyanövénnyel egyező — fajtaazonos — oltványokat tudunk szaporítani. Kivételes esetben ún. rügymutáció, rügyváltozat áll elő, és így újabb eltérő alakot nyerünk, amelyet ugyancsak ivartalanul szaporítunk. Mindezekből következik, hogy az ivartalan szaporítás sokszor elkerülhetetlen, de főként a kővetkező esetekben indokolt: 1. Egyes növényfajok természetes úton is inkább ivartalanul szaporodnak. Ilyenek a szárgumósok — pl. a burgonya —, a gyökérgumósok — pl. a Dahlia —, a gyökértörzsesek — pl. a Canna —, a hagymások — pl. a tulipán —, az indások — pl. a szamóca stb. 2. Ivartalanul szaporítandók a nem tiszta öröklöttségü, különleges tulajdonságaik alapján kiválasztott (szelektált) hibrid növények, pl. a legtöbb gyümölcsfajta, mert magvetéssel ezeket a tulajdonságokat tisztán nem örökítik át. 3. A hosszú életű fás növények magról vetve soká fordulnak termőre — pl. az alma, körte magcsemeték 10—15 éves korukban —, mig pl. szemzéssel szaporítva rővidebb idő alatt válnak termő fákká. 4. Az összenövesztéses ivartalan szaporítás esetén az új nemzedékek gyökérzetét (alanyát) magunk választhatjuk meg. Tehát pl. a Rizling borszőlőt többé-kevésbé mésztűrő vadalanyra, vagy pl. a Jonathán almafajtát különböző növekedésű alanyra (vadalma, doucin, paradicsomi alma) oltjuk, és ezzel a terméshozamot, a fa koronaterjedelmét, a termőre fordulásának idejét stb. befolyásolhatjuk. 5. Egyes, melegebb éghajlat álól származó növényfajok hazánkban vagy nem virágzanak, vagy cslraképes magot nem hoznak. Ezeket tehát csak ivartalan úton tudjuk szaporítani: például a Ficus-féléket. 6. Előfordulhat, hogy a hibrid növény nem hoz csíraképes magot. A teljesen teltvirágú változatok szintén csak ivartalan úton szaporíthatok, mert magot nem teremnek (pl. Prunus triloba flóré pleno). 7. Egyes rügyváltozatok, mint pl. a színes levelű díszfák és cserjék, magról szaporítva e tulajdonságaikat nem örökítik, hanem a törzsalakra ütnek viszsza, ezért ivartalanul szaporítjuk őket. 8. Némely növényfaj fiatalkori alakja vagy tavaszi hajtása eltérő az idősebb kori alakjától vagy nyári hajtásától. Ha ezeket az egyes fejlődési alakokat ivartalanul szaporítjuk, úgy tulajdonságaikat rögzíthetjük, és így sokszor egészen elütő növényt nyerünk. Ezeket retinospóráknak nevezzük (pl. a Thuja és a Juniperus fiatalkori alakjai). Viszont magvetés útján elvesztik ezeket a tulajdonságaikat. Az ivartalan szaporítás fontosságát egyéb érvekkel is bizonyíthatnék, azonban úgy vélem, ennyi is elegendő. A növény testének felépítése Az ivartalan szaporítás megértéséhez ismerni kell a növényi test felépítését és növekedését. A növények külső kéreg része elhalt sejtekből áll. Minél idősebb a növény, annál vastagabb a kérge. Az elhalt kéreg alatt találjuk a háncsszövetet, majd az osztódó, úgynevezett cambium-szövet következik. Ez a cambiális rész sejtjeinek osztódásával gyarapítja a háncsszövetet és a belső faszövetet is. Eszerint a növények szárának vastagodása a cambium-szövet osztódásának következménye. Egyes növényfajok idősebb faszövetén egy külső világosabb részt, a szilácsot és egy belső sötétebb részt, a gesztet különböztetjük meg. Hazai lombhullató és örökzöld fáink és cserjéink télen nyugalmi állapotba kerülnek. A fás növényekben a nedv keringése fagymentes napokon télen is észlelhető. A termőrügyek télen enyhe időjárás esetén ugyancsak fokozatos fejlődésnek indulnak. Amint a hőmérséklet a szabadban tartósan a fagypont fölé emelkedik, a növekedés első jeleként a rügyek duzzadni kezdenek, enyhe időjárásban pedig meg is pattannak, majd megjelennek a virágbimbók, illetve növekedésnek indulnak a hajtások. A cambium-szövet osztódása olyan élénkké válik, hogy a háncsszövet a faszövettől könnyen elválasztható. Az ivartalan szaporítási módok elvégzésének időpontja a növények növekedéséhez igazodik. Az ún. fás oltás és fás dugványozás alkalmas időpontja a nyugalmi időszak vége, vagyis amikor a növények életműködése már mutatkozik, de a háncsszövet a faszövettel még nem választható el. Később tavasszal, a növekedés megindulásakor héj alá oltha-> tunk, mivel ilyenkor már a háncsszövet elválik a faszövettől. Ettől az időtől kezdve zölden olthatunk és szemezhetünk, valamint zölden dugványozhahatunk. Azonban a kellő időpontot zöldoltásoknál és zöld dugványozásoknál a hajtások félfás érettsége, szemzéseknél az első nedvkeringés (hajtószemzés ) és a második nedvkeringés (olvószemzés) határozza meg. Ugyanis a növények a tenyészidő alatt bizonyos ideig fokozódó, majd csökkenő növekedési erélyt mutatnak. Honos lombhullató fás növényinknél általában egy erős tavaszi és egy gyengébb nyárvégi növekedés tapasztalható. A szubtrópus alól származó növények (mint a citromfélék, a füge stb.) nálunk is 3—4 növekedési szakaszt mutatnak. Hazai fás növényeink első növekedése a rügyezéssel kezdődik, és kb. az aratás idején szűnik meg, vagyis akkor, amikor nálunk a nagy meleggel együtt a szárazság is beáll. Lehetőleg az első növekedés első szakaszában oltsunk, mert ez a legjobb. A második növekedési szakasz júliusban kezdődik, és augusztus végéig, esetleg szeptember elejéig tart, különösen, ha meleg és csapadékos az időjárás. Egyes növényfajok — főként az idősebb egyedek — a második növekedési szakasz alatt már új hajtást nem is hoznak, csupán a nedvkeringésük fokozódik annyira, hogy a háncsszövet a fatesttől elválik. Ilyenkor alvóra szemzőnk. Másképpen viselkednek növényeink a növényházban. Cserépbe ültetve december közepétől kezdve növényházban — meleg és párás viszonyok között — sokkal hamarabb rügyeznek és hamarabb indulnak növekedésnek, mint a szabadban. Az ilyen előhajtott növényeket cserépben vagy ládában neveljük, és ezért Sarjakról való szaporítás: TOosztás gumóról hagymáról indáról tarackról sarjról A szakmelléklet következő számától kezdve részleteiben is ismertetjük az egyes szaporítási módokat. ... azokat a hónapokat, amelyekben 12 óránál huszszabb ideig van naponta világosság, hosszú nappalos hónapoknak, amelyekben viszont 12 óránál kevesebb ideig, rövid nappalos hónapoknak nevezik. Nálunk a hosszú nappalos időszak közelítően március 21-től szeptember 21-ig tart. Gyümölcsfáink vegetatív működése, ami rügyfakadástól lombhullásig tart, mintegy'2—3 heti eltolódással, a hosszónappalos időszakba esik. • • • ... a világosságon kívül azonban napfényre is szüksége van a gyümölcsöt termő fának és bokornak. A levelek ugyanis a klorofil útján a gyökerek által felvett és a levelekbe szállított szervetlen vegyületeket szerves vegyületekké alakítják át, mégpedig oly módon, hogy közben lekötik a napfény sugárzó energiáját és annak egy részét vegyi energiává alakítják át. Ez a folyamat1 a fotoszintézis. ... a magdeburgi körzet két állami gazdaságában 300 — 500 ezer útmenti gyümölcsfa kezeléséről szereztek tapasztalatokat. Az üzemek több osztályra tagozódtak 100—120 ezer fával. Egyegy brigád 10—30 ezer útszéli gyümölcsfát gondoz. Tíz év alatt megduplázódott e fák bevétele. A haszonból nagyterjedelmű új telepítéseket végeztek és ezen kívül jelentékeny bevételre tettek i szert. Ezzel megdöntötték azt az állítást, hogy az út-. menti gyümölcskultúra nem jövedelmező.
