Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-09 / 14. szám
Húsvéti népszokások a Zobor alján címzettnek, mert „gyanúsnak“ találta botokkal Jártak tojásért házalni, vih Kodály azonban már a századforduló körül is járt GImesen. A tanító özvegye, akinél Kodály'annak Idején szállást talált, elmesélte, hogy a glmesl postáskisasszony nem akarta kifizetni a Pestről érkezett pénzküldeményt a a nagy kalapos vándorzenész kopottas külsejét. Egerszegen gramofónos úrnak nevezték, mert állandóan magával cipelte a hangfelvevő készüléket, Zsérén pedig „szakállasnak“. Kodály Zoltán azért gyűjtötte össze a szlovák „tengerbe; ékelt magyar ajkú sziget népdalkincsét, mert azt találta a legtörzsökösebbnek. Nemcsak a „Gerencsérl utcát" és a „Csitári hegyek alatt" című dalt fedezte ott fel, hanem egyéb versek és balladák egész sorát is. Amit látott és hallott, érintetlen maradt az Idők folyamán Is, hiszen a néprege is azt tartja, hogy Zsére véletlenül került Ide az isten háta mögé, amikor a teremtő megpihent (lába nyoma ma Is ott látszik a Zsibrlca sziklás tetején), és egy falu Ide hullott lszákjából. Menyhén viszont az a monda járta, hogy a Zsibrlca odvábán lakik a ga* rabonciás diák, aki olykor-olykor vi' harfelhő alakjában szokott kitörni rejtekéböl. Zsérén jegyeztem fel a vlllőzés nevű népszokás eredetét. A valamikor szegény faluban a leányok tudták, hogy húsvét hétfőjén a zsérei legények nem kímélik tőlük a kűtvizet. A locsolás ellenében tojást szokás ajándékozni. Kevés lévén a tojás annak idején, a zsérei lányok pántlikákkal díszített Két kassai hír lőzní, amely szokás virágvasárnapón ma is még dívik. Öcska kabátba öltö* zött szalmababát is visznek ilyenker magukkal, ez kicevíce (kice zsupszal* ma). Néhányan felkapják és megkeni* ük vele a falut. Kodály is megemlíti a villőverset: Vlllö, vlllü selem sátor, Várj meg vlllö, vár] meg. Hadd vegyem rám gyolcs Ingemet, Hadd húzzam fel sárga csizmám, He], ki háza, kt háza, Bedött a kurct háza, Agyjon ketek tojástI í S De Kodály a vlllőzéssel kapcsolat* ban az azt megelőző farsangi népszó* kást, a tananajt is megemlíti tanulmá* nyában: Tanana], Tóth Lórlnc, lángba szökött a kakas, Feldöntötte a vajat, Mivel siltytk a bélest?, Kutyt vízzel a bélesti Patakival a rétest. Valahány ürgelyuk, poctklyuk, Annyi verem búzájuk Legyen keeteknek-. Mártonvülgyi László Színvonalas műsor Ä közelmúltban zsúfolásig megtelt' a százdl művelődési otthon. A faluba ellátogatott a bratislavai és budapesti rádiő és televízió néhány művésze. Az esten felléptek a magyar rádióból már jól Ismert művésznők, Hortobágyi Judit, Goda Marika, Harangozó Teri. Az esztrádműsor nagyon Jól sikerült. A művészeket virágokkal köszöntötték. Bartal Etel, Ipolyvisk gyerek, különösen olyan pöttömnyi gondolkodni, mint amilyen ő volt akkoriban. Nem is gondolkodott, hanem álmodozott. Színes álmokat kergetett nyitott szemmel: a patakban ficánkoló halakkal hancúrozott, vagy a rét fölött karikázó pilléket űzte, ho! meg a dalos madárkákkal csevegett. S az álmodozások végén újra meg újra leemelte a falon függő fényképet, és nézte, kutatta, talán sokszor azt várta, hogy megelevenedjen a komor férfiarc és valamit szóljon. Talán csak annyit, hát hogy vagy, kisfiam, játszol-e sokat, vársz-e rám, szót fogadsz-e édesanyádnak?... Szót fogadni? Hát lehet-e nem szót fogadni az olyan édesanyának, akitől ezer mesét hall, aki sohasem fáradt, ha neki mesélni kell!?... Ki tudja honnan, kitől örökölhette mesélő tehetségét és kedvét? Mert úgy mesélni, mint ahogyan ő tudott, talán senki már nem tud a világon! — Mikor lesz már a szüret, édesanyám? — szokta kérdezgetni Ferkó ősz elején, amikor már ezüstös ökörnyálak úsztak a levegőben, és nagyokat, hangosakat károgtak a varjak a diófákon. Törvényszerűen megsejtette, sőt már tudta is, hogy közeleg a szüret, mégis újra meg újra megkérdezte édesanyjától. Mert olyan szép és csodálatos volt az a mese, vagy valóság... maga sem tudja mi, amit édesanyjától hallott. — Nemsokára szüretelünk, kisfiam... Tegnap már láttam á hegyen az aranyhajú lányt. — Pillangó hátán lovagolt? — De még milyen szép pillangón! Egész délután a hegy fölött száguldozott, és csak dalolt, mint a jókedvű kismadár, és szórta, szórta a mézet a szőlőbogyókba. Azért olyan édes és mézes, azért szüretelhetünk nemsokára ... — És a haja aranyból van, édesanyám?... Milyen a haja, édesanyám? — Hosszú és aranyos... Egészen a sarkáig ér. Mikor a pillangó hátán lovagol úgy lobog, úgy úszik utána, mint égen az üstökös ... Csak úgy ragyog meg csillog a napfényben, hogy elkápráztatja az ember szemét... — De szeretném látnil... Mikor mutatja meg nekem az aranyhajú lányt, édesanyám? — Majd egyszer, kisfiam... Egyszer majd te is meglátod, és akkor soha el nem felejted! — És a haját is megslmogathatom? ... Az aranyosat? — Neked biztosan megengedi majd... Gyermeksége felett átzúgott a háború, a front. Fülével hallotta a fegyverek iszonyú perpatvarát, a repülőbombák sikoltását, a sebesültek halálhörgését. Orrával érezte a vas és az emberhús égett bűzét. Szemével látta és'szivével érezte a félelmet, a soha el nem felejthetőt... És mégis hitt az álmokban, és mégis e komor, kegyetlen képen is átszivárványozott az aranyhajú lány, aki üstökösként száguldozik a szőlőhegy felett, és dalol, és szórja a mézet, és lobog utána hajának aranyttsóvája .., (Folytatjuk) Reménykedve ményt elérni, ezzel könnyítve a diák munkáját, bővítve Ismeretét. Időszerű és fontos ezekről a problémákról szülni, mert úgy gondoljuk, a szakiskolák feladata elsősorban, hogy jő szakembereket (lakatosokat, ácsokat, kőmüvoseket stb.) nevelni, nem pedig nyelvészeket. Persze nem akarjuk ezzel lebecsülni az Idegen nyelvek tanulásának, tudásának fontosságát, csak mái formában kellene ezt megvalósítani. Ne ez legyen a döntő fontosságú, hanem az, hogy szakmájukat minél tökéletesebben sajátítsák el. Mindenki tisztában van azzal, ki hány nyelven beszél, annyi ember, de talán azt sem kell bizonyítgatni, mennyire fontos az anyanyelvi oktatás. Az enyanyelven szerzett ismeretek szilárdabban megmaradnak a tanuló tudatában. Ggy gondoljuk, nem lehet közömbös senki számára, hogy az életben csak azokra az ismeretekre építhetünk, amelyek szilárd alapokon állnak. A kilencedik osztályos tanulók pályaválasztásával kapcsolatban mindig sok probléma merül fel, főleg a közepes és ennél gyengébb előmenetelő tanulóknál. Az ő érdekükben kellene már végre (lehetőleg minél előbb) megoldani az anyanyelvi oktatás problémáit a szakiskolákon Nem lehet közömbös senki számára, hány fiatal nem nyer megfelelő képesítést vagy morzsolódik le a helytelen intézkedések miatt. Népgazdaságunk érdeke pedig megköveteli, hogy minél több szakképzett fiatal kapcsolódjék be országunk építésébe. A közelmúltban alkalmam volt az egyik kilencéves iskola tanulóinak pályaválasztását irányító tanítójával elbeszélgetni. Ebből kifolyólag is csak megerősíthetem a már elmondottakat. Valamennyi pedagógus figyelemmel kíséri volt tanítványai további munkáját. Többéves tapasztalat bizonyítja, hogy az anyanyelvükön szakképesítést szerzett magyar nemzetiségű fiatalok jól megállják helyüket a termelésben és munkahelyeiken elsajátítják a szlovák nyelvet is, ha olyan vidéken dolgoznak. Az iskola és az élet szorosabb kapcsolataival foglalkozó párthatározat hangsúlyozza, hogy a kilencéves alapiskola a kommunista társadalom számára neveli az ifjúságot. Ezért fontos, hogy az új társadalom emberének sokoldalú alapműveltsége szorosabban összefiiggüön a társadalom életével és a termeléssel, mint bármikor azelőtt. A párthatározat kiemeli, hogy az ifjúság sikeres nevelésének egyik alapvető feltétele az oktatás és a nevelés közötti harmonikus összhang. Ezen a téren az elért sikerek ellenére is tudjuk, még sok a tennivaló. Ezek valóraváltását szem előtt tartva, reménykedve várjuk, hogy a CSKP XIII. kongresszusa meghozza mindnyájunk számára és valamennyiünk megelégedésére a kívánt eredményt. KURUCZ LUJZA A CSKP XIII. kongesszusának tézisei mindnyájunkhoz zólnak az egész rszágban, akik azt karjuk, jobb leyen itt az élet, igaahb legyen a szó. Valamennyiünket érdeznek, párttaokat és párton kí- Ulieket, akik bssületesen gondolák ennek az orzágnak az építését. Várják javaslatainkat, észrevételeinket, hogy a hi bábból okulva a demokratikus centra lizmus szellemében közösen próbáljul megoldani a felmerülő problémákat Sok beszélgetés, érvelés, vita hangzoll mér el a tézisek megjelenése óta mind nyilvánosan, mind a családokon belül Annyi égető és fájó probléma merő fel a tézisek olvasása közben hogj nehéz határozott feleletet megfogal mazni velük kapcsolatban. A 23. pont 2. bekezdése így hangzik: „Eszmei és nevelőmunkánk alapvető feladata a társadalmi élet problémái nak a neveléssel, az oktatással és a: iskola életével való szoros összekapcsolása. Feladatunk az ifjúság állam polgári és politikai öntudatnsságának fokozása — az égető problémák nyílt megmagyarázásával és világos pártos álláspont kifejezésével — a nem szó cialista befolyás kiküszöbölése.“ Meg kell állnunk itt és el kell gondolkoz nunk szülőknek, pedagógusoknak egyaránt ezeken a mondatokon. Társadalmi életünkben nagyon sok fontos prob léma vár megoldásra. Kik lesznek azok, akik vállalják a felmerült prob lémák megoldását?... Nekünk kell ezt megoldanunk magunknak, ha azt akarjuk, hogy egészséges szemléletű nemzedék nevelődjön fel ifjúságunkból. Ennek érdekében kell fejlettségünkhöz mérten felvilágosítani őket és bevonni országunk építésébe. A kilencéves iskolák diákjai többségükben tovább folytatják tanulmányai kát. Sokan közülük szakiskolákra (ta nonciskolákra) kerülnek, mások to vább tanulnak a tizenkétéves iskolákon. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szaktanintézetek tanulói, a kilencéves iskolát végzett tanulók közepes vagy ennél gyengébb előmenetelü tanulók közül kerülnek ki. így már maga az összetétel is nagyban indokolja, hogy az említett tanulók oktatása anyanyelvűkbe történjék. Ez többé-kevésbé meg is valósul, bár előfordul, hogy adminisztratív intézkedésekkel megnehezítik egyes tanulók sikeres előmenetelét. Elgondolkoztató az a tény is. hogy a magyar szakiskolákat látogató ta nuléknak nincsenek megfelelő tankiinvveik. Idegen nyelvű tankönyvekből kénvtelenek tanulni, — persze ez ó-'ésj t;--ti -"-Tttésf vesz igénybe, az időről n»-n is beszélve. Ebből kifolyólag a tanítók nem tudják a kívánt ered : KASSAI „zenei tavasz“ 1 . I A tavasz első hírnökei, közé tartozik a „zenei tavasz“ hangverseny[ sorozata. Mint országunk több nagy. városában, Kassán is évről évre na| gyobb népszerűségnek örvend ez a . hagyományos kulturális megmozdulás, mely már nemcsak a város, de évek óta a vidék zeneszerető közönségét is lázba hozza. ' Ez évben XI. évfolyamához érkezett ■ a kassai „zenei tavasz“. Akárcsak az előző években, ezúttal ismét neves bel- és külföldi vendégművészek láto' gatnak el a Vasmű városába és innen ' több kelet-szlovákiai hangversenyte- 1 rembe. Nagy érdeklődés előzi meg a 1 Szlovák Filharmónia megnyitó hang' versenyét, mely után mintegy két napon át a zene veszi birtokába a művelődés házát. Többek közt az Ostrava! 1 Filharmónia. Ivan Popov bolgár hege- 1 dűművész, Wolfgang Dieter Hauschild NDK-beli karmester, a Varsói Zongora Kvintet, Mladan Raukar fiatal jugoszláv zongoraművész és a világhírű Janácek Vonósnégyes látogatnak el a zenei hetek keretében Kelet-Szlovákiába. k „AZ EMBER TRAGÉDIÁJA“ Szokatlanul nagy érdeklődés előzi meg a kassai Állami Színház legközelebbi bemuattóját. A színház — ez évi valóban igényes műsorterve szerint — Madách Imre: Az ember tragédiája című játékát viszi színre, melynek benutatója április 9-én lesz. Az előadást Tibor Rakovszk^ rendezi vendégként, díszleteit Ladislav Vychodll tervezi, kosztümjeit Helena Bezáková. Madách művét Csehszlovákiában utol|ára 1926-ban játszották. Az előadás agyik különös érdekessége, hogy kassai felújítása egyben az első fordított változat a szocialista országok színpadjain. (ti) Idegenben — otthon Azokban a nehéz napokban, amikor Csallóközben a vén Duna volt az ' úr, hazánk minden tájáról segítségüket ajánlották fel az üzemek, Ismerős \ és ismeretlen emberek. < Ezért kerülhetett sor arra, hogy távol a szülői háztól nyitották meg \ kapuikat az ideiglenes Iskolák több mint háromezer csallóközi gyermek < számára. Azóta több mint fél év telt el. Ol környezetben tanítóik szorgos \ munkája, odaadó szeretete kísért figyelemmel a tanulók minden léptét. < Így történt, hogy Hrabínyban a körzeti tanító napon mintegy kétszáz \ magyar és szlovák pedagógus jött össze, hogy Idegenben ünnepelje meg > a tanítók naplát. Az ünnepségen fán Meltch, a Zlar nad Hronomt Járást | Pártbizottság küldötte méltatta, pedagógusaink hangyaszorgalmát. i „Csallóköz nehéz napjaiban éreztük azt, hogy összetartozunk, erőt me- | rítünk egymásból. Ez forrasztotta össze az ország közös sorsú népét az , árvíz-katasztrófa után is. Ezért vált lehetségessé, hogy ilyen baráti kör- | ben ünnepelhették az idei pedagógus napot az otthonról elszakadt tani- , tók." A kihelyezett cstcsót tskola kultúrcsoportja kedves emlékű estet szer- \ zett a tanítóknak. A ropogós csárdások, a szlovák és magyar énekek i felejthetetlen élményt nyújtottak. Az egyszerű szürke hétköznapok rengetegében a csallóközi szülők is i hálával gondolnak a tanítókra. Köszönetüket fejezik ki mindazoknak, j akik elhagyták otthonukat, családjukat, s mindent megtesznek azért, ■ hogy pótolják a szülői szeretetet, az édes otthont. —z— Egy szövetkezeti klub életéből ről és munkájáról tájékoztat bennünket. A harmadik helyiségben a könyvtárat helyezték el. Veszel^ Mihály, a könyvtár vezetője elmondotta, hogy mintegy 1800 kötet könyvvel rendelkeznek. Kétszáztíz állandó olvasót tartanak nyilván, hetente átlagosan 40—- 50 könyvet kölcsönöznek. Oroszlány József Így foglalta össze a klub tevékenységét. — Hetente negyven órán keresztül tartjuk nyitva a klubhelyiségeket. Látogatóink túlnyomórészt fiatalok. Hétközben átlagosan 15—20, szombaton és ünnepnapokon 40—50 a látogatók száma. — Milyen köröknek biztosít otthont a klub? — Szeretném kiemelni a CSEMADOK irodalmi körét, amely Pál Sándor, az iskola igazgatója vezetésével tevékenykedik. Itt tartja próbált a CSISZ színjátszó köre is. — Milyen távlati terveik vannak? — A közeljövőben felszerelésünket további ötezer korona értékben gazdagítjuk. Könyveket, hanglemezeket és polcokat akarunk vásárolni a könyvtár részére. Nagyon szeretnénk, ha a nyári időszakban sikerülne a szövetkezeti klub mellett büfét nyitni, melyben alkoholmentes italokat árulnánk. Paláston a kultúra fejlesztése nem mostoha gyerek, jó lenne, ha a környező falvak szövetkezetei is példát vennének tőlük. Boldis Miklós, Ipolyság Pár hónap telt el azóta, hogy Pa láston új helyiségbe költözött a sző vetkezeti klub. Ez szolgáltatott oko' arra, hogy szemügyre vegyük műkő dését és a falu társadalmi életéber betöltött szerepét. Alkalmam nyílt rá, hogy a klub ve zetőjével Oroszlány elvtárssal elbe szélgessek, problémáikról, célkitűzé seikről. A szövetkezet vezetősége messze menően támogatja a klubot, bizonyít); ezt az ízléses berendezés és felszere lés. A látogatók vigyáznak is min denre. Megbecsülik a használati tár gyakat. Az első teremben a billiárdozól lelkes tábora szórakozhat. A klub ve zetője elmondotta, hogy eddig mái kb. 800 korona volt a bevétel. Ez persze nem mint pénzmennyiséget hanem az eltöltött nyolcszáz negyed órát szeretném megemlíteni, melye a fiatalság itt töltött el. A következő teremben már a bérén dezés is vonzó hatást gyakorol a látó gatóra. A drága vietnami szőnyegek képek Jó esztétikai hatást gyakorol nak a belépőre. A terem egyik sarké ban gramofonos rádió, televízió várj. a szórakozást kedvelőket. Aki csen desebb időtöltés céljából jön a klubba az is talál kedvére valót, sakkot é: különböző játékokat. Az itt található oklevelek mind a: egyes tömegszervezetek jó munkájú ról tanúskodnak. A CSISZ helyi szer vezetőnek faliújsága a fiatalok életé Amikor 1956 húsv'étjári véglgJártarS a Zobor alján elnyúló tizenhat magyar ajkú falut, hogy feljegyezzem az ott még ma is dívó szokásokat, Kodály Zoltán jutott eszembe. A később világhírnévre emelkedett nagy c magyar népdalgyűjtő kerek ötven év* í vei ezelőtt járt a Zobor alján.
