Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-09 / 14. szám
SZAKOSÍTÁSSAL KÖZPOTOSÍTÁSSAL az önköltség csökkentésére tnrekszDnk Járásunkban a párt, valamint a gazdasági szervek nagy erőfeszítést fejtenek ki a szövetkezetek megszilárdítása, a termelés központosítása és szakosítása, valamint a termények előállítási költségeinek csökkentése, a legújabb módszerek, az okszerű termelésszervezés és a célnak megfelelő anyagi érdekeltség bevezetésére. Szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban mindezek abban jutottak kifejezésre, hogy az utóbbi időben a gazdaságokat ökonómiai szempontbői megszilárdítottuk. Az előretekintő, Jó munka eredményének könyvelhetjük el, hogy tavaly egyetlen szövetkezetünk sem zárta ráfizetéssel az évet, pedig járásunk egy részét árvíz, Jégverés, valamint száj-; és körömfájás sújtotta. Az 1960-as évhez viszonyítva 1965^ ben, az egy hektár mezőgazdasági te-' rületre eső teljes mezőgazdasági tér* melés 1019 koronával növekedett. Szövetkezeteinkben, például a Ml* thai nad Zitavou-ban 3979, a húllban 2781, a őernikyben 3723, a nagykéri* ben pedig 1234 koronás többletjöve* cOSlmet könyveltek el hektáronként. Ezzel egyidejűleg a legutóbbi négy évben Járási átlagban a mezőgazdasági ■ Megkülönböztetett gonddal ápoljuk-a magfogásra szánt lucernásainkat. Évről évre visszatérő probléma a lucernamag-hiány. Nemhogy kivitelre Jutna belőle, de saját szükségleteinket sem tudjuk fedezni. Ez a tény arra kötelezi termelőinket, hogy az eddigitől nagyobb gondot fordítsanak a termesztésre. Fontos, hogy a magfogásra kiszemelt területet a tavasz folyamán szakszerű ápolásban részesítsük, mind a talaj felszíni megmunkálása, mind a tápanyagellátás terén. Ha lucernásunk idősebb telepítésű, vagy telepítéskor a talajt nem láttuk el bőségesen tápanyaggal, a magfogás szempontjából hasznos lehet a növény szuperfoszfáttal történő fejtrágyázása. ■ Telepítsünk széles sortávol ságú (kapás) lucernát. A magtermesztés fokozása érdekében a magyarországi termelők tapasztalata nyomán tanácsos lenne a széles sortávolságú lucerna termesztése. Vetése ősszel (augusztus, szeptember) vagy tavasszal egyaránt végezhető. A tiszta kultúrában telepített növény kellő gépi kapálás mellett nemcsak zöldtömegben vetekszik a sürűsorosan vetett lucernával, de magfogás céljából előnyösebb: biztosabb a termés, nagyobb a hektárhozam. KI Kevés a mag, ügyeljünk a vetésre. Széles, avagy sűsűsorosan vetjük a lucernát, jól válasszuk ki a területet, majd alaposan készítsük elő a talajt. Ha köztesként kerül a földbe, nagyon pontos munkát végezzünk, hiszen köztudomású, hogy kevés a vetőmagunk, tehetőleg olyan területet válaszszunk telepítésre, ahol a védőnövény lekerülése után öntözhetjük a növényt. Maghiány esetén egyéves pillangósnövényekkel pótoljuk a lucernát, nehogy a takarmányalapból hiányozzék a nélkülözhetetlen fehérjés takarmány. —sápiad termelés 1139 koronával növekedett, ami természetesen a dolgozók egyéni Jövedelmének és életszínvonala növekedésének is előfeltétele volt. Tavaly Járási átlagban elértük a 20,37 koronás munkaegység értéket, amely 1964-hez viszonyítva 2,83 koronás emelkedést Jelent. A szímői szövetkezet például 32,65, a bélai 25, a libái 24,70, a branovói 23,80, a csúzi 23, a nagykéri pedig 22,16 koronát fizetett munkaegységenként tagjainak. A jő eredményekre oly módon tettünk szert, hogy a szövetkezetek vezetőinek és tagjainak szoros együttműködése eredményeképpen növekedett a termésátlag, s ezzel egyidőben csökkent a termékegységre eső önköltség. A múlt esztendőben például 9618 mázsa hússal és 751 062 tojással adtunk többet közellátásunknak, mint 1964-ben. Nézzük meg közelebbről a termelés 'növekedését: mezőgazdasági üzemeink 1963-ban 131, 1964-ben 147, 1965-ben pedig 154 kg húst termeltek a mezőgazdasági terület hektárjára. Hasonlóan kedvező volt a helyzet a tojástermeléssel is. Persze, a Jó eredmények ellenére' a Jövőben is akad tennivaló bőven. Főleg a szarvasmarha-tenyésztést kell tökéletesítenünk s a tejtermelésben be kell hoznunk a lemaradást. Mezőgazdasági üzemeink a termelési igazgatóság és a Járási pártbizottság által ajánlott módszereket követik a szarvasmarha-állomány fel-: újítása, illetve a tehenek hasznosságának növelése érdekében. Feladatainknak legjelentősebbike az évelő takarmányok vetésterületének az eddigi 17-ről 25 százalékra történő bővítése. Ezzel Jelentősen gyarapíthatjuk takarmánykészletünket, s nem különben tehénállományunk tejhasznosságát. Az említetteken kívül napirenden tartjuk talajaink szervestrágyázását, s az istállótrágya szakszerű gondozását. A feladatok sokoldalúságából itt megjelölt tételek a közeljövőben megvalósulnak, azonban a legfontosabb feladat továbbra is a termelés központosítása és szakosítása, valamint az üzemek egymás közti együttműködése marad. A szakosítást, Illetve a központosítást tavaly kezdtük. A zárt állományforgó módszerét választottuk, s esetenként 2—4 szövetkezetét egyesítettünk közös termelési-pénzügyi tervvel, egységes munkanormákkal és munkaegységértékkel. A szövetkezetek termelési feladatot kaptak. Ennek teljesítését év közben értékelték. Az egyesített üzemeket az évzáró taggyűlésen megválasztott központi vezetőség irányítja. Múlt esztendőben például két egyesített gazdaságot hoztunk létre, fölszabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére. Az egyiket suranyi központtal, továbbá az ÚJ Élet elnevezésű egyesített szövetkezetét szálkái központtal, amelyhez a kískéri és a lelédi szövetkezetek is csatlakoztak. Idén Január elejétől pedig három nagy szövetkezet alapját raktuk le a hűli, radvai és a vlkaái, továbbá a libádi, bélai, sárkányi és a gyivai, valamint a muzslai és az ebed! szövetkezetekből. Eddigi tapasztalataink azt tanúsítják, hogy a szakosításnak főleg az önköltség csökkentésében lesz nagy része. Erre jó példaként felhozhatom a surany-i egyesített szövetkezetei, ahol az eddigi kedvező eredményeket nem éppen a legjobb feltételek mellett érték el. Teheneik darabonkénti tejelékenységét a múlthoz viszonyítva 225 literrel, tojástermelésüket tyúkonként 35 darabbal, a hústermelést pedig öszszesen 135 mázsával növelték. Hasonló Jó eredményt könyveltek el a szálkái egyesített szövetkezet dolgozói is. Az itt említett módszereknek a gyakorlatban történő meghonosodása a jövőben lehetővé teszi újabb szövetkezetek egyesítését. Feladatunk, hogy gyorsan növeljük a termelést, de ugyanakkor csökkentsük az egy termékegységre eső önköltséget. Gondolom, Járásunk mezőgazdasági üzemei e téren már eddig is eredményeket mutattak fel. PAVEL HUDEC mérnök, az Érsekújvári Járási Pártbizottság mezőgazdasági titkára UTÖLÄG RENDEZTÉK 'AZ ÉTKEZÉST BORSÖ FELVÁSÁRLÁSI ÁRÁT A Mezőgazdasági Minisztérium 911966-os sz. 1966. március 17-t hirdeti ménye értelmében utólag rendezték az 1966-os évi termésű étkezési borsi, felvásárlási árát. MIÉRT VOLT ERRE SZÜKSÉG7 Mert az utőbbl években állami raktáraink* ban olyan nagy mennyiségű étkezési borsó halmozódott fel, hogy nagy gondot okozott annak elhelyezésére. Az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem részéről nem volt a borsó iránt olyan érdeklődés, mint máskor« Ennek következtében illetékes helyen már azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy a drága pénzen fölvásárolt étkezési borsót megdarálják s takarmányként alkalmazzák. Közben a nemzetközi piacon sikerült a borsónak egy részét értékesíteni, mindez következtében nem került a takarmányba. Sajnos azonban az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem részéről tof vábbra sincs megfelelő érdeklődés a borsó iránt. Most, tavasszal, amikor’ rövidesen friss zöldségféle áll a fogyasztók rendelkezésére, természetszerűleg háttérbe szorul a száraz és részben a konzerv borsó fogyasztása, s így az állami tartalékalapban fölhalmozott borsó értékesítésére év végéig nincs különösebb kilátás. Ismeretes, hogy a fölvásárlási szerződéseket a mezőgazdasági, valamin! a terményfelvásárló és ellátó üzemek még a múlt esztendő szeptemberében és októberében a tervezett 6262 tonna helyében 7909 tonna átvételéra megkötötték, pedig már akkor is tudniuk kellett, hogy a raktárak telítettek« Ugyanakkor a tervezett 15X4 tonna étkezési bab helyében csupán 1232 ton* nára, s a tervezett 3766 tonna lencse helyében pedig csak 2811 tonnárti kötöttek felvásárlási szerződést. Mezőgazdasági üzemeink részéről különösen a lencse termesztésére kiest az érdeklődés, pedig megérné, mert a nagymagvú első osztályú lencse mázsájáért 1300, az aprómagvú első osztályú lencse mázsájáért pedig 1100 koronát fizetnek. Az érdektelenség oda vezetett, hogy e közelmúltban több száz vagon lencsét Libanonból kellett behoznunk, s mivel saját vetőmagvünk kevés volt ebből az értékes közszükségleti cikkből, a behozatalbél 100 tonnát tartalékoltak vetőmagra, amelyet idén a délebben fekvő járásokban lévő mezőgazdasági üzemekben vetnek el. A borsó Idei mázsánkéntl felvásárlási 'árai Osztályzat Sárgaborsó Zöldborsó. Borsó keverék q/Kés qlKös q/Kés------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------——..................... 1. Tiszta 500 450 220 2. Közepesen tiszta 450 400 180 3. Szennyezett 350 300 170 A jelenlegi körülmények mellett fölvetődik a kérdés, hogy ml a teendő. Őszintén szólva, most utólag a szerződések megkötése után fél esztendővel, nehéz erre megadni a kielégítő választ. Egyet azonban le kell szögezni: a kétoldali gazdasági szerződéseket tavaly írták alá, s ezzel a szerződő felek közt jogilag teljesen érvényes, mindkét félre kötelező adás—* vételi kapcsolat jött létre. Persze nem is erről van szó, hanem arról, hogy a szerződést még az előzőleg érvényben lévő felvásárlási ár szerint kötötték meg. Mindamellett a szerződések továbbra is érvényesek maradnak, azonban a mezőgazdasági üzemek a terményfelvásárló és ellátó üzemekkel veló közös megegyezés alapján kérhetik a szerződések fölbontását. Az elmondottakból a jövőre nézve az a tanulság, hogy az illetékesek kullogjanak, hanem az intézkedés érvénybe léptetése előtt, a szerződések kullogjanak, hanem az nitézkedés érvénybe léptetése előtt, a szerződések megkötését megelőzőleg, de legkésőbb a vetés megkezdéséig állapítsák meg az új árakat, mert a jelenlegi árrendezés semmi esetre sem vet jó fényt tevékenységükre. HOKSZA ISTVÄN A szarvasmarhatenyésztés időszerű kérdései 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. április 9. A CSKP Központi Bizottságának 1965. november 3. plenáris ülése elemezte a mezőgazdaság kérdéseit és többek között a szarvasmarha-tenyésztés jelenlegi feladatát is széleskörűen boncolgatta. Az elemzés megállapította, hogy a szarvasmarha-tenyésztés jelenlegi legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy a mennyiségből — a minőségi kiválasztást a legnagyobb pontossággal végezzék el a szakemberek, mert csakis a tenyészállatok jó kiválasztása biztosíthatja a szarvasmarhatenyésztésünk elé kitűzött feladatokat. Ez a gondolat, bár nem beszél speciálisan a szarvasmarha-tenyésztésről, de globálisan megmutatja azokat a célkitűzéseket, közöttük a szarvasmarha-tenyésztés feladatait, melyeket a jövőben végre kell hajtanunk. Ennek keretében elemezzük a szarvasmarhatenyésztés jövőbeni feladatait, valamint célkitűzéseit Csallóközben, illetve a dunaszerdahelyi járásban. A járás tehenészete az elmúlt két esztendőben jelentős mértékben feljavult, azonban a minőség terén még sokat javíthatunk. A járás legtöbb mezőgazdasági üzemében hiányosságok mutatkoztak a pontos nyilvántartás körül, s ez akadályozta a helyes tenyésztési technikát is. Az utóbbi évek során a termelési igazgatóság segítségével e téren jelentős javulás történt. Pontos nyilvántartás nélkül nem beszélhetünk céltudatos állattenyésztésről, csak ösztönösről. Napjainkban is előfordul, hogy némely üzemben az utóbbi dominál. A járás több szövetkezetében és állami gazdaságában a szarvasmarhák testtömege pár évvel ezelőtt túl nagy volt, s ma is az. A régebbi tenyésztési technika lényegesen megváltozott és a nagy testtömegű állatok nem kívánatosak, mert életük fenntartására sok takarmányt igényelnek. Az állatok létfenntartó szükséglete megkívánja, hogy minden mázsa élősúlyra 50 dkg keményítő értéket és 50 dkg emészthető fehérjét adunk. Egy hét mázsás tehén tehát naponta 50 dkg keményítő értékkel és 50 g emészthető fehérjével többet fogyaszt, mint egy 6 mázsás tehén, ami durván számítva egy év alatt 180 kg keményítő értékkel és 18 kg emészthető fehérjével tesz ki többet. A jövő célkitűzései közé tartozik, hogy a tehenek átlagsúlya 530 kg-tól 600 kg-ig terjedjen. Abból a többlettakarmányből, amit a nagyobb testű tehén igényel évente, 350—400 liter tejtöbblet érhető el. Ha tehát egy tehén 10—12 Szlovák zsemlyetarka tehén, apja jersey. Foto: Windisch éves koráig marad a tenyésztésben, ez körülbelül 3000—3500 liter tejet jelent. Célunk, hogy minden 100 kg élősúlyra 600 liter tejet termeljünk évente. A múlt évben járási méretben a tehenek egy mázsa élősúlyra 380—400 liter tejet értek el a mezőgazdasági üzemek. Volt néhány kiugró eredmény, mint pl. a nyárasdi szövetkezet, ahol közel 600 liter tejet fejtek 1 mázsa élősúlyra, valamint a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikum tangazdasága, ahol az említett eredményt szintén elérték. A járás szarvasmarha-állományát több fajta alkotja. Gerincét a szlovák sárgatarka, vagy ehhez haszontulajdonságaiban közel álló egyedek alkotják kb. 80 százalékban, melynek egységesítése és szélesebbkörű elterjesztése a jövő feladata. A fennmaradt 20 százalékkot erősen keresztezett egyedek, valamint hrbineci, vöröstarka, dán, jersey stb. fajták alkotják. Az utóbbi két évben nagyot javult a fertőző betegségek által megtámadott állományok kicserélése. A fertőző elvetélést teljes mértékben felszámolták, bár itt-ott még felüti fejét a fertőzés. A TBC felszámolása 1968-ban befejeződik. A járás hatalmas összegeket fordít az egészséges állomány beszerzésére, amely már most is jelentős mértékben biztosítja a tervek teljesítését. A cél tehát világos. A durva, nagy testformájú tehenek helyett kisebb rámájú, de jó húsformájú állatok kitenyésztése, mely egyrészt a helyes és céltudatos tenyésztési technikának lesz az eredménye, és ez döntően a helyes egyedi kiválasztáson alapul. De nagyon fontos tényező lesz az idegen fajták bikáinak a szélesebb körű alkalmazása az egyes tenyészetekben, mert ezek bevetésével javító jellegű keresztezéseket végezhetünk. Ez nemcsak a kisebb testsúly elérése céljából fontos, hanem azért is, hogy a tejzsírtartalmat a mai átlagos 3,8 százalékról 4 százalékra emeljük. Az idegen fajta bikák közül az iskolai tangazdaságban végzett kísérletek és tapasztalatok azt mutatták, hogy a jersey fajta az egyik legmegfelelőbb a magashozamú, jövő teheneinek kialakításában. Az iskola tangazdasága 50 db F l es tehénnel rendelkezik, ebből 40 db jersey félvér és 10 db svéd félvér. Az elért eredmények azoknál a félvéreknél, melyeknek apjuk jersey bika volt, igen biztatóak. Mind a külem, mind a hasznosság a mai tenyészcélt és irányt tekintve, megfelelő. Hogy csak néhány adatot említsek: Az iskolai tangazdaság 97-es számú jersey apától származó tehene az első laktációban 2573 liter tejet, a második laktációban 3358 liter tejet adott. A tehén súlya 485 kg. A 72-es számú félvér az első laktációban 3225 liter tejet, a második laktációban 3785 liter tejet adott, 4,15 százalék zsírtartalommal. A tehén súlya 535 kg. A legjobb eredményt a 80-as számú félvér érte el, mely a második laktációban 4052 liter tejet adott 4,38 százalék zsírtartalommal. Ennek a tehénnek a súlya 515 kg. A jersey apától származó félvérek átlagban a második laktációban megadják a 3600 liter tejet 4,20 százalék zsírtartalommal. Ezek a tények eléggé bizonyítják a keresztezés eredményességét. Ha figyelembe vesszük a jó tejtermelés mellett az aránylag magas tejzsír mennyiséget és az alacsony testsúlyt, mely átlagosan 500 kg körüli, akkor megértjük, hogy az ilyen egyedeknek, mint haszonállatoknak nagy a jelentőségük. Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a félvér utódok — gondolok itt a jersey után származó utódokra, semmivel sem maradnak le az ellenálló és takarmányértékesítő képességgel a szlovák sárgatarkák mögött. Az így nyert utódok rámája megfelelő és a húsformák is jók, a külemük tetszetős. Természetesen a. növekedési erély nem versenyezhet a vegyeshasznosítású szlovák sárgatarkáéval, s ezektől a tehenektől származó borjak 15—20 százalékkal lemaradnak a fejlődésben a tisztavérü szlovák sárgatarka borjak mögött. Ezért annyi húst annyi idő alatt nem tudnak kitermelni. További hiányosság, hogy némely egyednél — gondolok itt az F 1-es utódokra — a far csapott és elkeskenyedő. Ez veszélyes, különösen akkor, ha előhasi üszőről van szó és az ellésnél komplikációk lépnek fel. A szlovák sárgatarka keresztezve svéddel, vagyis ezek utódai majdnem elérik a jersey félvérek haszontudajdonságait, azonban külemileg kevésbé mutatósak, aránylag a végtagjaik hosszúak, csontozatuk durvább és a testsúlyuk átlagban 80 kgmal magasabb és húsformájuk is rosszabb. Az elmondottak szerint a jersey fajta lenne az egyik legmegfelelőbb a jövő teheneinek kialakításában, ha tejről és tejzsírről lenne szó. Egyrészt: a) gyorsabb növekedésű, a leányutódokat 1—2 hónappal előbb lehet befolyattatni, b) magas tejzsírszázalék, c) kisebb élősúly, kevesebb létfenntartó takarmány. A szarvasmarha-tenyésztés ilyen távlati terve mellett sem szabad megfeledkeznünk a már meglevő állomány céltudatos és helyes tenyészkiválasztásáról. Mindenek előtt a helyi állományokból kell szakszerűen elvégezni a továbbtenyésztésre szánt állatok kiválasztását. Ma már nem annyira a morfológiai tulajdonságok a döntők, hanem előtérbe kerültek a fiziológiás, valamint a szorosan idevett haszontulajdonságok. Az iskolai tangazdaságban ez év elején lefolytatott vizsgálat, melyet a bratislavai és a nyitrai állattenyésztési kísérleti állomás munkatársai végeztek, megmutatta, hogy magában a tangazdaságban sem mondható kifogástalannak az állomány összetétele. Kifogásolták, hogy a szlovák sárgatarkók súlya és küleme között nagy a különbség és a jövőben a nagyobb egyöntetűségre kell fektetni a hangsúlyt. A megkívánt testsúly 550—600 kg-nál ne legyen magasabb a teheneknél. A jövőben helyesebb üszőnevelést kell folytatnunk, Rugalmasabb árpolitikái I
